Szakfolyóirat > 2007/08 > Szántóföld Tápanyag Trágyázás trágya
A hígtrágyázás szerepe a helyes gazdálkodási gyakorlatban
A hígtrágya az almozás nélküli állattartás jellegzetes, folyékony halmazállapotú mellékterméke.
A hígtrágya az almozás nélküli állattartás jellegzetes, folyékony halmazállapotú mellékterméke.
A kén fontos növényi tápanyag, noha a makroelemek (mezoelemek) közé sorolják, a nitrogénnél a foszfornál és a káliumnál lényegesen kevesebbet halmoznak fel belõle a növények.
Mielõtt a legújabb hazai, és így az Európai Közösségben is forgalmazható, köztermesztésre engedélyezett õszi búza fajtákat kísérleti eredményeik tükrében bemutatnánk, nézzünk néhány számszerû adatot az õszi búza fajtákról és a fajtahasználatról.
A növénytáplálás célja a növények tápanyagigényének kielégítése környezetkárosítás nélkül, a gazdaságos és jó minõségû termés eléréséhez.
A komposztot már a rómaiak is ismerték.
A zöldtrágyázás során a többnyire gyors növekedésû és nagy mennyiségû biomasszát adó növényeket abból a célból termesztjük, hogy a zöld részeket a talajba forgassuk (ekével), vagy sekélyen keverjük be (pl. tárcsával, kultivátorral).
Szélsõségesen száraz és forró nyarat hozott a 2007. Július közepén nap, mint nap hõmérsékleti rekordok dõltek meg.
Elõzõ publikációnkban bemutattuk a keleti kecskeruta termesztésének rövid történetét, gazdasági értékét, az általunk kísérletekben szereplõ „Nesterka” fajta legfontosabb jellemzõit, termesztésének perspektíváit.
Az idei év mezõgazdasági szempontból igen különlegesen alakult.