Mezõgazdasági anyagok szállítása

Az elszállítandó anyagmennyiség a mezõgazdasági termelõknek nem kis feladatot jelent. Emellett a megtermelt mezõgazdasági termékeket, de még a termeléshez felhasznált anyagokat – az agrotechnikailag optimális – az esetek többségében a legrövidebb idõn belül a felhasználási, feldolgozási, ill. tárolási helyre kell szállítani. Éppen ezért a mezõgazdasági szállító eszközöket, pótkocsikat a gyártók folyamatosan fejlesztik a teherbírás, raktérfogat növelése, a technológia-felhasználás bõvítése, a taposási károk csökkentése szempontjából. A felhasználói igények mellett azonban a közlekedésre vonatkozó jogszabályokat is figyelembe kell venni, amelyek a traktoros pótkocsis szállító eszközök vonatkozásában az elmúlt idõszakban kedvezõen változtak, nõtt a vontatható összgördülõ tömeg, és a megengedett szállítási sebesség is (40 km/h-ra) emelkedett.

A mezõgazdaságban a megváltozott birtok- és termelési szerkezet következtében a szállítási ágazat alakult át talán a legnagyobb mértékben. A szállítási, anyagmozgatási feladatok ellátásában jelentõsen nõtt a traktorvontatású pótkocsik szerepe, különösen a rövid távon történõ ömlesztett, elsõsorban szemes termények szállításában. Más területeken, pl. szálastakarmány, silókukorica szállításában a tehergépkocsik alkalmazása, ill. használata a korábbi szinten maradt. Azokban az üzemekben, melyek nem tartanak fenn szállítási ágazatot, a bérvállalkozók által üzemeltetett tehergépkocsik egyre nagyobb szerepet kapnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mezõgazdaságban alkalmazott szállítóeszközök konstrukciójával kapcsolatos igények is sokkal szélesebb sávon mozognak, mint korábban.

A mezõgazdasági anyagmozgatási feladat nagyságát a mezõgazdasági termelés volumene határozza meg. Ez jelenleg – 36,3 × 106 tonna évenként, 1,5 anyagmozgatási többszöröst figyelembe véve ez a szám 54,5 × 106 tonnát jelent. A mezõgazdasági gépi munkák volumenébõl az anyagmozgatási feladatok az összes munkaidõre vetítve mintegy 50%-ot tesznek ki, ez önmagában sem kis feladat. A helyzetet tovább rontja, hogy a mezõgazdasági termelés idényjellegû, így az anyagmozgatási feladat nagysága sem egyenletes az év folyamán.

A mezõgazdaság szállítási feladatainak csúcsidõszakait alapvetõen a gabona betakarításhoz kapcsolódó munkák határozzák meg. Magyarországon a búza és egyéb kalászos gabonák termésterülete 1657 ezer ha, az országos termésátlag 4,9 t/ha, kukorica termõterületek 1023 ezer ha, hozam 5,95 t/ha. Az állattenyésztõ vállalkozások számára szükséges takarmányok közül, a szálastakarmányok közül a gyepet 800 ezer ha-on, lucernát és egyéb pillangósokat 300 ezer ha-on, silókukoricát 162 ezer ha-on termesztenek. Az egyes termékcsoportok százalékos megoszlását az 1. táblázat szemlélteti.

Ahhoz, hogy a szállítási feladatot a mezõgazdasági üzemekben optimalizálni lehessen célszerû a szállítási körfolyamatot elemezni.

A szállítási körfolyamat a következõ blokk-séma szerint mûködik.

A szállítási körfolyamat mûködésének feltétele, hogy a

Wrak <### Wszáll < Wü, ugyanis ennek a feltételnek a teljesülése esetén nem történik fennakadás a körfolyamatban.

A rakodási teljesítmény a mezõgazdasági munkák során nagyon gyakran a betakarítási teljesítménnyel egyezik meg. Megjegyzem, hogy az elõzõekkel összhangban, a szállítókapacitást a gyakorlatban is mindig a betakarítógépek kihasználásának rendelik alá.

A szállítási teljesítményt alapvetõen az elérhetõ sebesség, a szállítási távolság és a szállítóeszköz teherbírása határozza meg, a sebességgel és a teherbírással egyenesen, míg a szállítási távolsággal fordított arányban változik.

A különbözõ konstrukciójú mezõgazdasági pótkocsikkal elérhetõ szállítási sebességeket a szállítási távolság függvényében a 2. táblázat szemlélteti.

A szemes termények betakarításához kapcsolódó egymenetes szállítási eljárás nagyon gyakran, különösen kedvezõtlen idõjárási viszonyok között végzett kukorica betakarítás esetén, jelentõs talajtaposási kárral jár. A túlzott talajtaposásból eredõ talajtömörödés növeli a talajmunkák energia-felhasználását, vagyis növeli a mûveleti költségeket, ugyanakkor a hozamok csökkenése csökkenti az árbevételt. Ezért a következõ idõszakban a szemes termények szállítási technológiájának területén ismét elõtérbe kerülhetnek Magyarországon, a korábbi idõszakban már kipróbált, az elõzõektõl eltérõ kétmenetes szállítási technológiák.

A szálastakarmányok betakarítása ma döntõ többségben nagybálás technológiával történik. A kisbálás szálastakarmány betakarítási technológia a rendszerváltás idején átmeneti fellendülést mutatott, ma már azonban a jelentõsége a korábbival egyenértékûnek ítélhetõ.

Magyarországon a bemutatott üzemek adataiból következõen is kikövetkeztethetõ a bálázott szálastakarmányok szállítási technológiája. A termõterületen a nagy teljesítményû bálázás jellemzõ, akár hengeres, akár szögletes nagybálázókkal történik a betakarítás. A rakodás, a szállítás kampányszerûen nagy teljesítménnyel történik. A szállítási körfolyamatban a szántóföldi rakodás az elsõ munkamûvelet. Erre a munkamûveletre a legcélszerûbben a kisebb teljesítménykategóriába tartozó és korlátozott emelési magasságú homlokrakodók alkalmazhatók a leggazdaságosabban. A szállításra pedig traktoros pótkocsik kettõs kapcsolásban, illetve pótkocsis tehergépkocsik alkalmazhatók, házilagos kiegészítõ berendezésekkel. A szögletes nagybálakészítõ gépek többnyire rendelkeznek bálarendezõ kocsikkal, a magyar tõkeszegény mezõgazdasági vállalkozások azonban ezt a beruházást általában megspórolják. Ennek árát azonban az üzemeltetés során a bálák összegyûjtése miatti nagyobb üzemeltetési költségekkel fizetik meg.

A kisebb, maximum 200 tehenet tartó vállalkozások korábban is használtak bálagyûjtõ és összerakodó pótkocsikat. Ezek elõnye, hogy egy traktor gépcsoport maximum két vezetõ személlyel a bálaszállítást, rakodást is el tudja végezni.

A szerves trágya szállítása a mezõgazdaságban az egyik legnagyobb feladat. Az állattenyésztõ vállalkozások döntõ többsége gabonaszalmát használ az almozásra, alom nélküli tartástechnológia a kisebb súlyú. Ez utóbbi alkalmazását egyes térségekben, mint például a Balaton, illetve a Velencei-tó meghatározott körzete, törvényi úton meg is tiltották.

Ennek megfelelõen a keletkezett szerves trágya nagyobb része, mintegy 4 millió tonna almos istállótrágya, kisebb része, mintegy 1–2 millió m3 hígtrágya.

A traktoros, 6–10 tonna teherbírású szervestrágya-szóró pótkocsikra alapozott szállítási és szórási technológiák mellett a cserefelépítmények, szervestrágya-szóró felépítménnyel felszerelt tehergépkocsi is alkalmazásra kerülhet. E mellett az egymenetes szállítási technológia mellett jelenleg is alkalmazzák a kétfázisú vagy helyesebben kétmenetes szállítási eljárást. Ennek az a lényege, hogy a nagy szállítási teljesítménnyel rendelkezõ pótkocsiból és tehergépkocsiból álló szerelvény végzi a szállítást. A mezõgazdasági területen a billenõszekrényes szállító eszközök feltöltik a területen mozgó speciális kialakítású szervestrágya-szóró gépet. A speciális kialakítású szervestrágya-szóró tehát csak a szórást végzi. Így maga a szórás is nagy teljesítménnyel végezhetõ. Természetesen ennek a technológiának a zavarmentes bonyolításához nagy teljesítményû rakodógépek szükségesek.

A híg szerves trágya lényegesen kisebb volument jelent, mint az almos istállótrágya. A kisebb volumen és a mezõgazdasági termelés idényjellegébõl adódó változó elhelyezési lehetõségek következtében a tartálykocsival történõ szállításkor a területen felszíni kiszórással történik a hasznosítás.

A hígtrágya esetében a területen történõ közvetlen talajba juttatás kísérleti jelleggel mûködött, de a magas vonóerõ-igény és az alacsony teljesítmény miatt, a tápanyag-hasznosítási és környezetvédelmi elõnyei ellenére, sem tudta beváltani a hozzáfûzött reményeket.

A mezõgazdasági szállító eszközök ádáz és rossz körülmények között dolgoznak, ezért üzemeltetésük során számos szabályt be kell tartani.

A pótkocsik az üzemeltetõ traktor pótkocsi vonóberendezéséhez csatlakoztatható, ezt a csatlakozást minden esetben figyelmesen le kell ellenõrizni. Minden pótkocsifelkapcsolás esetén a fékberendezés és a hidraulikus billentõ berendezés gyorscsatlakozóinak csatlakozását és a berendezések mûködését is le kell ellenõrizni.

Nagyon fontos a billenõszekrényes pótkocsik esetében az oldalfal és a hátsó ajtót nyitó mechanizmus, a tehermentesítõ rugók elõfeszítésének beállítása.

A járószerkezet gumiabroncsainak légnyomás értékeit minden mûszak elõtt – szükség esetén mûszak közben is – ellenõrizni kell és a kezelési utasításban megadott értékre be kell állítani. Különösen az alacsony nyomású gumiabroncsokkal szerelt futómûveknél van nagy jelentõsége a névleges gumiabroncsnyomás betartásának. A nem megfelelõ – az elõírtnál nagyobb – gumiabroncsnyomás kedvezõtlen a talajterhelés szempontjából, a kisebb érték pedig túlzott hajtóanyag-felhasználást eredményezhet.

A pótkocsik terhelését úgy kell elvégezni, hogy a gumiabroncsok terhelése ne lépje túl a névleges (megengedett) értékeket. A tandem, illetve ikertengelyes vagy háromtengelyes változatok esetén pedig a 16–20”, illetve a 18–20” méretû alacsony nyomású abroncsok felelnek meg a 4000 kg terhelésnek a 40 km/h sebességhatárig. Kisebb tengelyterhelésre a 12,5–16” méretû abroncsok a használatosak. Ezek az abroncsok 3500 kg-ig terhelhetõk a 4 bar és a 40 km/h sebességtartományban. A mezõgazdasági szállító eszközökön kizárólag szimpla gumiabroncsozású járókereket használnak. A különbözõ pótkocsikon alkalmazott gumiabroncsok fajlagos talajterhelés értékeit a 3. táblázatban foglaltuk össze.

A táblázatban szereplõ pótkocsi típusok nem a legújabb változatok, a tengely, ill. a kerékterhelés és a gumiabroncsméret ismeretében a fajlagos talajterhelés értéke az újabb típusokra is interpolálható.

A mezõgazdasági telepek fogadóhelyei – az alkalmazott technológiák kéttengelyes pótkocsik esetében – a két oldalra történõ billentést követelik meg, ebben az esetben a kocsiszekrény billentési szögének (az ömlesztett anyagok rézsû szögét figyelembe véve) min. 45°-nak kell lennie. A tandem futómûves vagy iker, illetve háromtengelyes pótkocsik esetében a billentés hátrafelé történhet. A hátrafelé történõ billentésnél a billentési szögnek minimum 55°-nak kell lennie.

A kocsiszekrény, illetve a rakomány billentése során megváltozik a tömegközéppont helyzete az alátámasztási pontokhoz képest. A gyakorlatban azonban ez nem jelent stabilitási problémát, mert az anyag folyamatosan ürül ki a kocsiszekrénybõl, és kéttengelyes pótkocsik esetében egyre nõ az alváz tömegének stabilizáló hatása, tandem, illetve iker vagy háromtengelyes pótkocsik esetében pedig a vontató tömegének stabilizáló hatásával is számolhatunk. Természetesen elõfordulhat az általánostól eltérõ veszélyes üzemeltetési helyzet is, pl. a kocsiszekrénybe tömörödött anyag egyben csúszik ki a kocsiszekrénybõl, vagy lejtõn, silókazalon történõ ürítés, ezek veszélyeire azonban a kezelési utasításban kell felhívni a figyelmet.

A mezõgazdasági szállító eszközök fokozottan rossz, erõsen szennyezõ környezetben, a környezet, illetve gyakran a szállítandó rakomány szennyezõ hatásának kitéve kell, hogy üzemeljenek, dolgozzanak. A szennyezés gyakran az átlagosnál nagyobb korróziós károkat is okozhat. Ezért a szállító eszközök tisztántartása nagy gondot jelent. A szállító eszközöknek a munka utáni tisztítására a korábbiakban – a mezõgazdasági üzemek telephelyén – megfelelõ mosó- és tisztító berendezések álltak rendelkezésre, illetve jelenleg is üzemelnek. Ezek a hálózatra csatlakoztatható vízmelegítõvel rendelkezõ nagynyomású mosóberendezések.

A vízszintes és függõleges vonórúdterhelésû pótkocsik esetében a névleges teherbírás kihasználása nagyon fontos, de annak túllépése súlyos balesetek oka lehet, ezt a közúti ellenõrzõhatóság mérlegeléssel ellenõrzi és bírságolja. Ezek a pótkocsik – az esetek többségében – a termõterületen veszik fel a szállítandó anyagot, így nincs lehetõség a mérlegelésre. Mindezek mellett a pótkocsik terhelésének összhangban kell lennie a vontató traktor vontatható összgördülõ tömegével.

Ennek meghatározásához a szállító eszköz össztömegébõl, illetve a vontató traktor által vontatható összgördülõ tömegbõl indulhatunk ki. A következõ táblázatban a különbözõ nagyságrendû univerzális és nehéz univerzális traktorok által vontatható pótkocsik tömeg- és teherbírás adatait adjuk meg a Magyarországon érvényes elõírások szerint. A pótkocsi teherbírásának és saját tömegének a viszonyszámát: E = 2,6-nak vettük fel, ami a magyarországi pótkocsi-gyártásban elfogadott érték.

A táblázatban szereplõ adatok tájékoztató jellegûek, azok pontos értékeit mindig a forgalmi engedélybe bejegyzett adat adja meg.

Az univerzális, illetve nehéz univerzális traktorokkal vontatható pótkocsik üzemeltetéséhez szükséges tájékoztató energetikai adatokat az 5. táblázatban foglaltuk össze. Az adatok az MGI Gödöllõ mérései alapján kerültek kiszámításra.

Az elmondottak alapján is megállapítható, hogy a mezõgazdasági szállítás nagyon komoly mûszaki feltételrendszer meglétét követeli meg, ugyanakkor nagyon gondos szállításszervezési munka is szükséges a zavartalan lebonyolításhoz. Mindezek mellett nagyon lényeges a szállítási költségek szintentartása.