A repce és az õszi kalászosok sorbavetõ gépei

Ezen magvak vetésére korszerû, nagy teljesítményû, hagyományos gabonavetõ- (sorbavetõ), kombinált (magágykészítõ + vetõ) gépek és gépcsaládok, illetve amennyiben a kedvezõtlen idõjárás és idõszûke miatt a talajmunkák elvégzése elmarad, a gabona-direktvetõ gépek állnak rendelkezésre. A vetési idõszak elõtt ezekrõl a sorbavetõ gépekrõl adunk ismertetést és tájékoztatást.

A sorbavetõ gépekkel kapcsolatos legfontosabb fogalom-meghatározások

A sorbavetõ gépek áttekintése elõtt nézzünk végig néhány olyan fogalmat, amelyek mai értelmezése félreértésekre adhat okot (részletek az MSZ 19104/2-79 szabványból):

• sorbavetõ gép: a szántóföldi növények magvait, természetes formában, elõre beállítható magmennyiségben, soronként elvetõ gép;

• vontatott sorbavetõ gép: a vontató erõgéphez egyetlen ponton csatlakozó sorbavetõ gép;

• féligfüggesztett sorbavetõ gép: a vontató erõgép hidraulika rendszerére támaszkodó, azt terhelõ és a hátsó részén farkerék(ek)re támaszkodó sorbavetõ gép;

• függesztett sorbavetõ gép: a vontató erõgéphez három ponton csatlakozó, kiemelt helyzetben teljes tömegével az erõgép hidraulika rendszerét terhelõ sorbavetõ gép;

• vetõ-gépcsoport: vetõszerkezetileg egymással azonos kialakítású egymáshoz kapcsolt sorbavetõ gépek;

• magmennyiség-adagolási eltérés: egy adott beállítással a vetõgép által ténylegesen kiadagolt, valamint a vetési táblázatban e beállításhoz tartozó vetõmag-mennyiség egymáshoz viszonyított százalékos értéke;

• maximálisan kiadagolható magmennyiség: a vetõgéppel az adott vetõmagból a területegységre kivethetõ maximális magmennyiség;

• minimálisan kiadagolható magmennyiség: a vetõgéppel az adott vetõmagból a területegységre kivethetõ minimális magmennyiség;

• keresztirányú adagolásegyenletesség: a vetõgéppel soronként, ténylegesen kiadagolt magmennyiségek közötti eltérések jellemzõje;

• átlagos magmennyiség: a soronként kiadagolt magmennyiségek átlagos értéke;

• szórás: a soronként kiadagolt magmennyiségek eltérése az átlagtól;

• százalékos szórás: az átlagos magmennyiséghez viszonyított szórás százalékos értéke;

• magtörés: a magvak kiadagolásakor a vetõszerkezettel tört magvak mennyiségének és a kiadagolt magvak mennyiségének aránya.

• mechanikus vetõszerkezet: a magvakat a magtartályból a soronkénti v. központi elhelyezésû mechanikus adagolószerkezettel kiadagoló, a csoroszlyákhoz pedig gravitációsan vagy pneumatikusan kijuttató vetõszerkezet;

• pneumatikus vetõszerkezet: a magvak kiadagolását a magtartályból központi elhelyezésû mechanikus adagolóelemmel (-elemekkel), soronkénti szétosztását és a csoroszlyákhoz juttatását légárammal végzõ vetõszerkezet.

A fogalom-meghatározások között – szakmai értelmezésben – eltérés a vetõszerkezetek vonatkozásában adódik. A mai „szakzsargon” a sorbavetõ gépeket – helytelenül – két nagy csoportba sorolja, mégpedig mechanikus és pneumatikus vetõgépekre. Ezen meghatározás pontatlan, mivel nem közös mûszaki jellemzõ szempontjából történõ elkülönítésen alapul, mert az egyik elnevezés a magadagolás rendszerére, a másik pedig a magtovábbítás módjára vonatkozik. A hazai és a külföldi gyakorlatban használatos valamennyi sorbavetõ gépnél a magvak kiadagolása mechanikus (helyesebben: mechanikai) rendszerû, míg a magvak továbbítása gravitációs vagy pneumatikus légárammal történhet meg.

Jelen anyagrészben – az elõzõek függvényében – a mechanikus vetõrendszerû és a pneumatikus vetési rendszerû gépek/gépcsaládok kerülnek bemutatásra.

Még két olyan fogalom, amelyek megismerése – úgy érezzük – szintén szükséges:

• magágykészítõ + vetõgép-kombinációk (kombinált magágy-

készítõ- és vetõgépek): amelyeknél a növény/mag igényeihez igazodó munkamélységben, a gép teljes munkaszélességében megtörténik a magágy horizontig terjedõ lazítása és elmûvelése, majd ugyanebben a munkamenetben a sorbavetésre is sor kerül;

• gabona-direktvetõ gépek: a vetéskor, a speciális nyitócsoroszlyás géppel, a csoroszlya által nyitott keskeny, sekély magárokba, vagy talajrésbe („hasítékba”) helyezik le a magvakat, amely mûvelet során a talaj felszínének csak mintegy 10–15%-os megbolygatására kerül sor. A vetõmagvak kivetése, talajba helyezése után, a nyitócsoroszlyák és a takarókerekek közé (soronként) nyomókerekek vannak beépítve, amelyek feladata a magvak kellõ mértékben történõ talajba nyomása, megteremtve ezzel a mag–talaj közötti jó kontaktust, a biztonságos és gyors csírázás, kelés elõsegítése szempontjából.



A sorbavetõ gépekkel szembeni agrotechnikai követelmények

A vetõgépek alapvetõ feladata az adott fajtájú vetõmag – tág határok között – változó mennyiségben történõ kivetése az elõírt vetési mélységben, egyenletesen és optimális tenyészterület biztosítása mellett. Ennek megfelelõen a kalászos gabona vetõ- gépekkel szembeni agrotechnikai követelmények a következõk (lásd: MSZ 19104/2-79, Sorbavetõ gép, Országos Szabványt):

• a sortávolság 7–20 cm legyen;

• a gép legyen alkalmas 60–350 kg/ha búzavetõmag; 90–220 kg/ha árpa; 60–220 kg/ha rozs és 8–30 kg/ha repce vetõmag kijuttatására úgy, hogy a beállított magmennyiség adagolási egyenlõtlensége a 3%-ot ne haladja meg;

• a keresztirányú adagolásegyenletesség mutatói közül a százalékos szórás megengedett max. értéke kalászos gabonák vetésekor 4% lehet (repce esetében max. 8%);

• a hosszirányú vetési egyenletesség százalékos szórása max. 50% lehet;

• a magtörés maximális értéke nem haladhatja meg a 0,3%-ot;

• a vetési mélység 3–8 cm (az apró magvú repcénél 0,5–3,0 cm) között legyen beállítható; és a beállított vetési mélységben kell elhelyezkedni a magvak min. 80%-ának; míg a beállított vetési mélység ± 1 cm-es sávjába a magvak 95%-a kerüljön;

• a gép a vetéssel egymenetben 10–40 kg/ha talajfertõtlenítõ szer kijuttatását is biztosítsa;

• a vetõgép a vetésre elõkészített talajokon max. 15% keresztirányú lejtésig legyen üzemeltethetõ;

• vetõelem cserével, vagy a gépre szerelt aprómagvetõ adapterrel a kisebb méretû magvakból – azok fajtájától függõen – 8–90 kg/ha magmennyiség a beállításoknak megfelelõen legyen kivethetõ.

Az agrotechnikai követelmények mellett a szabvány a vetõgépekkel szemben mûszaki követelményeket (pl.: alkalmazott munkasebesség: 4–15 km/h, üzembiztosság: min. 0,93, 1 fõ gépkezelõ stb.) is elõírt. Az elõzõekben felsoroltakból látható, hogy a gépfejlesztõk és gyártók elé nagyon sok – és szigorú – követelményt állítanak, ezek teljesítése csak a mûszakilag-technikailag kifogástalan gépekkel valósítható meg.



Gabonavetõ gépcsaládok

A kalászos gabona vetõgép-családot összefoglalva az 1. ábra szemlélteti.

A csoportosításból látható, hogy ebben a felosztásban normál sorbavetõ, direktvetõ és kombinált (magágykészítõ + vetõ) gépekkel, kombinációikkal lehet találkozni. Ezen munkagépek többségében függesztett és féligfüggesztett kivitelben készülnek, de nagyobb munkaszélesség és gépkapcsolások esetében a vontatott gépek az irányadóak. A hazai gyakorlatban a soros, sorbavetõ gépekkel találkozhatunk, de a sávos és a teljes felületû vetési módok is ismertek. A vetõcsoroszlyák (tárcsás, ikertárcsás vagy csúszócsoroszlya) kiválasztása mindig a bevetendõ terület talajától függ, kötött talajokon és direktvetés esetén a tárcsás csoroszlyák (csoroszlyapárok) elõnyösebbek, laza, könnyû talajokon a késes (csúszó) csoroszlyák is eredményesen alkalmazhatók. Valamennyi gabonavetõ gép mechanikus magadagoló rendszerrel rendelkezik, és a magadagolás soronkénti vagy központi adagolású, de soronkénti elosztású lehet. A gépek magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütyköshengeres vagy központi adagolóelemes (cellás kerekes) megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs/pneumatikus úton történik a tárcsás/csúszó csoroszlyákhoz. A különbözõ vetõgépek vetési mélysége mechanikusan vagy kombinált (mechanikus + hidraulikus) módon állítható be. A gépek magtartályai a vetõgépen teljes szélességben vagy központilag (központosítva) vannak elhelyezve, de egyes nagyobb munkaszélességû gépeknél – pl. vetõkultivátorok – a központi magtartály a vetõgép elé kapcsolt (külön) kocsin található meg.

A vetés elõtti beállítások és ellenõrzések néhány szempontja

• A vetõgépek mûszaki állapotának felülvizsgálata, a vetés technikai megvalósítása, lehetõségének (lánckerekek, hajtóláncok; talajkerék és lehajtása stb.) ellenõrzése;

• vágó/nyitó csoroszlyák, magnyomó/tömörítõ kerekek és egyéb szerkezeti részek ellenõrzése;

• a vetési sortávolság ellenõrzése, beállítása;

• a pneumatikus magtovábbítású gépeknél a tömítetlenségek megszüntetése, a szükséges nyomás biztosítása;

• mechanikus rendszerû gépeknél a magfelvétel és a magtovábbítás (a magkivetés) lehetõségének ellenõrzése;

• a hidraulikus csatlakozások ellenõrzése, a hidraulikus rendszer mûködésének kipróbálása;

• a magfajtához igazodóan – a kezelési utasításban foglaltak szerint – a kivetendõ magmennyiségnek megfelelõ gépbeállítások.



A kivetendõ mag mennyiségének (az un. vetõmagnorma) meghatározására több módszer szerint nyílik lehetõség. Õszi vetésû kalászosaink és a repce – a vetés szempontjából – fõbb jellemzõit a 1. táblázatban foglaltuk össze.

Az 1. táblázat adatainak megfelelõen meghatározható a vetõmagvak használati értéke (Hé):

A területegységre kivetendõ magvak tömege a keléskor megkövetelt tõszám alapján:

ahol: Vm = vetõmag-mennyiség (kg/ha)

Ták = tõállomány keléskor (db)

Emt = ezermagtömeg (g)

T = vetõmag-tisztaság (%)

Cs = vetõmag csírázó képesség (%)





A kivetendõ magmennyiség, egy másik módszer szerint:

ahol: Msz = a kilogrammonkénti magvak száma (db/kg),

A területegységre kivetendõ magvak száma:

vagy amennyiben a kilogrammonkénti magszám (db/kg) adott, a kivetendõ mag mennyisége:

A gabonavetõ gépek beállítása függ a magféleségtõl, a kivetendõ magmennyiségtõl, a kívánt vetésmélységtõl és az alkalmazott sortávolságtól.

• A magféleség szerinti beállítás tolóhengeres vetõgépeknél az adagolóelem – tolóhenger – alatti fenéklemez és a tolóhenger aktív hosszának együttes beállításával biztosítható. Bütyköshengeres vetõgépeknél ez elsõsorban a megfelelõ profilú adagolóelem(ek) beszerelésével, az alattuk lévõ fenéklemez, ill. az adagolóelemek feletti tolózár együttes állításával végezhetõ el.

• A magmennyiség szabályozása tolóhengeres vetõgépeknél elsõsorban az adagolóelem – tolóhenger – mûködõ hosszának szabályozásával, másodsorban a vetõtengely fordulatszámának változtatásával végezhetõ. Bütyköshengeres vetõgépeknél ezzel szemben általában a vetõtengely fordulatszámának változtatásával végezhetõ a magmennyiség szabályozás.

• A vetési mélység valamennyi vetõgépnél a csoroszlyára ható nyomóerõ változtatásával szabályozható. A nyomóerõ központilag hidraulikus úton, elemenként pedig az illetõ elem önsúlyán túl annak pótsúlyozásával, vagy a rugó feszítése, ill. lazítása útján szabályozható. A korszerû vetõgépeken a csoroszlya vonószárakat tartó közös gerendely(ek) hidraulikus úton történõ elfordításával állítható be központilag a kívánt vetési mélység. Ezen túlmenõen elemenként az egyes csoroszlyák terhelõrugóinak elõfeszítésével végezhetõ az egyedenkénti mélységszabályozása.

• Fontos megjegyezni, hogy a traktor – vagy a vetõgép mellsõ – kerekei nyomában haladó csoroszlyákra nagyobb terhelést kell adni, mint a többiekre, mert ezeken a helyeken – amennyiben nincs nyomlazító – a „keréktaposás” következtében elõálló talajtömörödés miatt csak így biztosítható a kellõ vetési mélység.

• A megfelelõ sorcsatlakoztatás érdekében a nyomjelzõk beállítása – az önállóan és a kapcsoltan üzemeltetett gépek esetében egyaránt – történhet a szélsõ sortól vagy a gépközéptõl számítottan. A beállított érték – a vezetés módjától függõen – vonatkozhat a traktorközépre, vagy a jobboldali mellsõ kerék közepére. A nyomjelzõk hosszát célszerû a vetési szélesség (a vetõgép) közepétõl mérni. Ennek megfelelõen a nyomjelzõ (NJ) távolsága a vetési szélesség közepétõl mérve:

ahol: NJ = a nyomjelzõ hossza a vetési szélesség közepétõl

mérve (cm);

S = a vetési szélesség (cm) : a sortávolság × sorok

száma;

A = a traktor mellsõ kerekeinek nyomtávolsága (cm).



• A mûvelõút (mûvelõnyom) automatika beállítása a gépkönyvben leírtak szerint. A vetõgép üzemeltetésekor a gépkezelõk ügyeljenek arra, hogy a gép nem rendeltetésszerû (pl. meghibásodás, technológiai üzemzavar stb. miatti) kiemelésekor a mûvelõút automatika (szabályozó egység) a tábla végi fordulót érzékeli – „ritmust vált” –, ezért annak visszaállítása és ellenõrzése szükséges.

• A gépbeállítást minden esetben leforgatási próba kövesse, hogy a gépkezelõk meggyõzõdjenek a vetõmag mennyiségének pontos értékérõl.

Sorbavetõ gépek választéka

A mezõgazdasági gépek katalógusának adatbázisában (2007.) 21 ország, 61 gyártó több, mint 1300 különbözõ típusú/felszereltségû gabonavetõ gépe található meg. A mezõgazdaságban jelenleg leggyakrabban használt gabonavetõ gép fõbb mûszaki jellemzõit és hazai forgalmazóit a 2. táblázatban foglaltuk össze.