MENÜ

Repcetermesztés: kitekintés és tennivalók

Oldalszám: 63
Fehér István 2014.04.18.

A repcemag az egyik legkeresettebb áru a világon, az olajos növények közül a harmadik legnagyobb területen termesztik – mondta hallgatósága elõtt a Bólyi Rt. sátorhelyi gazdaságában tartott nagyszabású repce fajta- és agrotechnikai bemutatón Szeidl Balázs, a Monsanto kelet-európai vetõmag divíziójának marketing menedzsere.

A növényt 2007-ben 26,89 millió hektáron termelték, és várható, hogy a termés 47,02 millió tonna lesz, majd azzal lehet számolni, hogy 2016-ig eléri az 59 millió tonnát. A repce globális kereskedelme az elmúlt években évente egy százalékkal nõtt, viszont a növekedés valószínûleg felgyorsul és évi 3 százalékos lesz.



A legnagyobb európai termelõk a franciák és a németek, akik külön-külön 1,4 millió hektárról takarítják be a repcét – mondta Szeidl Balázs. Franciaországban egy év alatt 170 ezer, Németországban 90 ezer hektárral növelték a területet, ami azt mutatja, hogy váratlanul jelentõs területeket vontak be. A lengyelek a 624 ezer hektárral a harmadik legnagyobb uniós termelõk, területük 75 ezerrel több, mint egy évvel korábban volt. Anglia a maga 575 ezer hektár repcéjével a negyedik legjelentõsebb európai termelõ. Románia az elõzõ évi 180 ezer hektárról 300 ezer hektárra növelte a termelést 2006-ban, vagyis csaknem megduplázták a területet. Hasonló a helyzet Bulgáriával is, ahol a viszonylag száraz tavasz után a repce jobb eredményekkel kecsegtet, mint a búza. Hazánk a 6. legnagyobb repcetermelõ, 233 ezer hektár volt tavaly, ez 90 ezer hektárral több a 2005-ösnél.

Oda kell figyelni arra, hogy az EU-n kívül, például Ukrajnában 385 ezer hektáron termelték a növényt, ez kétszerese az elõzõ évinek, míg úgy tudni, hogy az elõrejelzések szerint 2007-ben 820 ezer hektáron lesz szomszédunknak, sõt elképzelhetõ, hogy még 2010 elõtt az 1 millió hektárig „feltornázzák” magukat az ukránok.

A fellendülés okát sokan, sokféleképpen magyarázzák. Az Európai Unió elkezdte az új bioenergia stratégiájának megvalósítását. Ennek egyik oka geopolitikai ok: az unió növelni akarja a megújuló energiák felhasználását azért, hogy csökkentse az energiafüggõségét a politikailag nem stabil országokétól. A másik ok, hogy célba vette a biodízelgyártást, környezetvédelmi ok, mert szeretné a széndioxid kibocsátás és felhasználás egyensúlyát javítani. A stratégia harmadik oka társadalmi vonatkozású, s nyomós ok az is, hogy a nyugat-európai mezõgazdasági termelés egyfajta hobby jelleget kapott, olyan mértékû ott az agrártámogatás. A nyugati termelõ a támogatásokból tudja a profitját megszerezni, s amennyiben nem ront el semmit, akkor a termelési költség és az árbevétel közötti különbséggel tovább tudja növelni profitját. Ez a támogatási rendszer társadalmi feszültséget generál, különösen, ha túltermelést eredményez, amelyek a kezelését szintén finanszírozni kell az EU büdzséjébõl. Ilyen szempontból a bioenergia stratégia a vidék társadalmi megbecsülését javítja, mert megszünteti a túltermelést és lehetõséget ad a dotáció mérséklésére.

Az európai bioenergia-stratégia megvalósításának egyik eszköze, hogy a gázolaj 5,75 százalékát a biodízellel kell kiváltani. Az EU arra ösztönzi az országokat, hogy kényszerítsék ki a nagy üzemanyag gyártóktól e bekeverési arány alkalmazását. A biodízel gyártására a repceolaj a legalkalmasabb, mert gyártása kevesebb kémiai átalakítással jár. Már vannak olyan repcefajták, amelyeknek magas az olajsavtartalma és kedvezõbbek a fizikai (például viszkozitási) és kémiai tulajdonságai, emiatt a motor technikai adottságait nem kell annyira korlátozni, átalakítani (kisebb a dugulásveszély, jobb az égés hatásfoka stb.). Mindezek lendületet adhatnak a termelésnek, fõként, ha az üzemagyag alapanyaga olyan olajkomponensekbõl áll, amelyek nem okoznak problémákat a motorgyártóknál. Biztos, hogy új iparág születik, a biodízelgyártás már elkezdett versenyezni az élelmiszercélú agrártermeléssel. Ez árfelhajtó szereppel bír.

A hazai repce termesztésére elõnyös, hogy elõnyös földrajzi helyzetben vagyunk az EU bioenergia stratégiája szempontjából: földjeink igen alkalmasak a termesztésére, közel vagyunk az egyik legnagyobb biodizel felhasználóhoz, illetve gyártóhoz, Németországhoz. A hazai feldolgozás is hozhat elõnyt, a biodízelgyártásba befektetõ külföldiek szívesebben vállalkoznak hazánkban, mint keletebbre. Jelenleg három hazai üzem készen van és másik háromnak az építését tervezik. Így 390 ezer tonna feldolgozására elegendõ kapacitás jöhet létre.

Szeidl Balázs szólt a termelés sikereinek legfontosabb tényezõirõl is. Elmondta: az egyik legfontosabb követelmény a genetika, a mag genetikai potenciálja, emellett szintén fontos a termesztés kémiája, a talaj, a technológia, a nedvesség megõrzése és a mûszaki háttér. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezen írtható gyomokat nem az állományban kell irtani, hanem a tarlón. Fontos a kiváló magágyba történõ precíz vetés, annak a megfelelõ tõszámnak a betartása, amelyet a nemesítõ kikísérletezett. A növényvédelmet akkor kell idõzíteni, amikor a kártevõ inváziója és életciklusa a beavatkozást a legeredményesebbé teszi.

A genetika szerepérõl kifejtette: fontos, hogy a repcetermesztést is összetett folyamatnak tekintsük, mert sok a változó tényezõ a rendszerben. Fajtaválasztás szempontjából nem szabad egy évjáratban gondolkodni. Nem elfogadható, hogy kivételeket ragadjunk ki, és ezekbõl téziseket kreálva félrevezessük a termelõket. A fajtaválasztást olyan tényekre kell alapozni, amelyek nagy gyakorisággal bekövetkeztek. Több évre, tendenciákban kell gondolkodnia a termelõnek. Van genetikai fejlõdés, ezt a saját példájukon kersztül igazolta: a Doublol után jött a Bristol, az utóbbit nem is termelték volna, ha nem lett volna jobb „elõdjénél”. Azután igen sokan váltottak a Catonicra, amely 200 kilogrammal volt jobb elõdjénél, s ugyanekkora pluszt hozott a Colombo 2003-ban. Már ugyanebben az évben jött az Explus hibrid, amely a Colombo-nál 140 kilóval termett többet, majd 2006-ban az Explusnál 240 kilóval többet termõ Exagone került a piacra. Arról is szólt, hogy a termelõknek érdemes a hibridek elõnyeivel számolni, mert nemcsak 300–500 kg-os többlettermést adnak több éves átlagban, hanem elõnyük, hogy nagyobb a termelési biztonságuk, nagyobb a fejlõdési erélyük, és jobb a vetésidõ-rugalmasságuk, késõbb vetve is megerõsödve mehetnek a télbe. Számos elõnyük van a szárazabb idõjárás esetén.