A szõlõ növényegészségügyi helyzete Tokaj-hegyalján

A rügykár nélkül áttelelt szõlõ korán, már április elején kifakadt. A hideg éjszakákat, viszonylag meleg nappalok követték, a hajtások fejlettsége május közepére elérte a 30–50 cm-t. Az aljszõlõk és egyes domboldalak ültetvényei május elején, a szállított fagytól teljes termésvesztést szenvedtek. Most mindenki a peronoszpóra megjelenésére vár, de alattomossága miatt a lisztharmat lehet a félelmetesebb.



Elõzmények

Köztudott, hogy a szõlõnövény tavaszi fakadását az elõzõ év idõjárása, az áttelelésre nyugalomba vonult vesszõ és rügyállomány egészségügyi állapota nagyban meghatározza. A változó, melegedõ klímában 2006. évben a Tokaji borvidék egyes, elsõsorban középsõ részein jelentõs tripsz kártétel jelentkezett. A kártevõ kései beazonosítása miatt a védekezések eredményessége sem lett sikeres. A helyi peronoszpóra és lisztharmatfertõzések miatt, a kiszáradt környezetben télre vonuló szõlõnek nem sok jót jósoltak a téli szakmai tanácskozásokon.



2007. év elejének jellemzõi

A mádi mérõhelyen 2007. elsõ három, szinte fagynélküli hónapjában alig több, mint 100 mm csapadék hullott, többnyire esõ formájában. Április elsõ napjaiban a jól áttelelt rügyek három héttel korábban kifakadtak a szokásoshoz képest. Bár a rügyvizsgálatok atka és tripsz jelenlétét állapították meg és a száraz talaj is gyenge gyökérnyomást sejtetett, mégsem következett be általános atkakártétel. Atka és tripsz csak egyes parcellákon jelentkezett és általánosságban nem okozott kárt a borvidéken. Április elején érdekességképp megemlíthetõ az ékköves faaraszoló és a szivarsodró eszelény megjelenése a borvidék déli körzetében.

Minden szakember az enyhe tél után a lemosó permetezések fontosságára hívta fel a termelõk figyelmét. A munkák végzését télen semmi sem hátráltatta. Január közepén metszést, nyitó talajmunkát, venyige kihúzást, támberendezés igazítást, telepítést, pótlást akadályok nélkül lehetett végezni. A lemosó permetezéssel azonban köztudottan érdemes megvárni a rügygyapot megnyílását. A termelõk zöme azonban kivárt a metszéssel mert számított a hidegre, de mivel a rügyek hirtelen és idõ elõtt kifakadtak a metszés után már nem volt lehetõség a lemosó permetezésre. Április közepére a hajtások elérték a 10–15 cm-es hosszúságot. Az okos termelõk ekkorra idõzítették a nagyadagú kénkészítményeket, kontakt peronoszpóra elleni szerekkel kombinálva, esetlegesen atka ellen is beavatkozva. A mérsékelten meleg nappalokat hideg éjszakák követték és kialakult a már jól ismert páranélküli légköri aszály, hiszen áprilisban összesen 3 mm csapadék esett. Április végén aztán szállított sarki levegõ ömlött be az északkeleti régióba, amit május elején még komolyabb hajnali, de rövid ideig tartó fagy követett. Azok a szõlõk melyek õsszel általában október elején az elsõ fagytól lombot veszítenek, most mind lefagytak. Vannak érdekes „mikroklimatikus” esetek, mivel a domboldalakon is keletkeztek károk. A terméskiesés borvidéki szinten az elsõ felmérések szerint tíz százalékos.

Május elsõ dekádjára a szülõhajtások hossza elérte a 30 cm-t. A szõlõmolyok elsõ nemzedékének lárvakelése is ekkor kezdõdött el. Mivel május hetedikén és nyolcadikán is ködbe burkolódzott a tokaji borvidék, mára már észlelték a lisztharmat elsõ tüneteit. Az ezt követõ szelek a növényzetet gyorsan felszárították. A bekövetkezett hõségben a borvidék szakemberei a fajták fogékonysága miatt inkább a lisztharmat fertõzések megelõzésére koncentrálnak, és kontakt kénkombinációban elkezdték a szisztemikus szerek preventív kijuttatását.

A növényvédelem hatékonyságát nagyban segíti a borvidéken a fitotecnikai mûveletek precíz elvégzése. Ezekben a „rügykár nélküli” években nagy szorgalommal válogatják le egy-két hajtásra a csokrosan kifakadó, rövid egy-két világos rügyre metszett termõalapokat. A szellõs, áttekinthetõ vékony lombfal nem csak a szerek hatékonyságát növeli, de már megalapozta a – fenológiai stádiumban három héttel elõbbre tartó – magas minõségû szõlõ megtermelését is.