Szervestrágya-szóró gépek beállítása

A minõségi termelés egyik elõfeltétele, hogy a szerves anyagok tápanyagként minél nagyobb mennyiségben és megfelelõ minõségben kerüljenek felhasználásra. Ehhez szükséges a hazai gyakorlatban alkalmazható szervestrágya-szóró gépek, illetve a kiszolgálásukat segítõ rakodógépek ismertetése.



A szerves tápanyag tenyészidõben történõ kijuttatásának a növénytermelés teljes vertikumában fokozott jelentõsége lesz a jövõben is. Az ésszerû, agrárstratégiai súlypontú gép- és technológiafejlesztõ vizsgálatoknak, illetve az azok eredményeit felhasználó üzemi adaptációknak a már jól ismert és bevált agronómiai/agrotechnikai elemekre kell támaszkodni:

• az osztott tápanyag-kijuttatás a termésnövelés lehetõségét biztosítja, szoros összhangban a csapadékellátás mennyiségével és periodikus eloszlásával,

• talaj-elõkészítési, vetési stb., illetve egyéb technológiai problémák okozta kelés/tõhiány miatti terméskiesés semmilyen tápanyag-kijuttatással nem pótolható,

• a szélsõséges idõjárási kihatásoktól eltekintve általában megállapítható, hogy a vetés elõtti tápanyag-kijuttatás tenyészidõben lényeges terméscsökkenés nélkül is pótolható (növényfajta, agrotechnika stb.).



A mezõgazdaság üzemi gyakorlatában a mûtrágya árak folyamatos emelkedése, a talajállapot javítására törekvés, valamint a környezetvédelmi elõírások a szerves anyagok fokozott felhasználása felé fordította a figyelmet. A megfelelõ beltartalmi értékkel rendelkezõ szerves trágyák kijuttatásával szemben mind a mûszaki-agrotechnikai, mind a biológiai követelmények szigorodnak. A szerves trágya sokoldalú tulajdonságait a talajban akkor fejti ki a legkedvezõbben, ha szerves anyagként a fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat – a kultúrnövények számára – elõnyös irányban befolyásolja. A szerves trágyák felosztása hatással van a kijuttatás teljes technológiai folyamatára, ezért fontos a megfelelõ – halmazállapot és összetétel szerinti – csoportosítás alkalmazása:

• istállótrágya;

• hígtrágya;

• növényi szár- és gyökérmaradványok;

• komposzt és tõzeg;

• egyéb szerves trágya (szerves hulladékok, erjesztett szerves anyagok stb.).



A szerves anyagok felhasználása nemcsak megfelelõ NPK tartalma, hanem egyéb kedvezõ hatásai miatt is indokolt, melyek a következõk:

• javítja a talajok fizikai és kémiai tulajdonságait;

• elõsegíti a jó talajszerkezet kialakulását, illetve fenntartását;

• élénkíti a mikrobiológiai életet a talajban;

• a lebomlás során keletkezõ CO elõsegíti a tápanyagok és talajjavító anyagok oldódását;

• a talajt humuszanyagokban gazdagítja;

• javítja a talaj mikroflóráját.



A szervestrágya-szórók üzemeltetési jellemzõi

A magyarországi növénytermesztési technológiák alkalmazása során egyre nagyobb mértékben részesítik elõnyben a gazdálkodók a rendszeres tápanyag-visszapótlást, azon belül is a szerves anyagok kijuttatását. A termõhelyi adottságokhoz igazodó, magas színvonalú növénytermesztési és tápanyag-gazdálkodási technológiák megvalósításának, valamint az egyre inkább elõtérbe kerülõ környezetvédelmi szempontok érvényesülésének fontos feltétele a tápanyagok megfelelõ szintû talajra(ba) juttatása.

A mezõgazdaság üzemi gyakorlatában a mûtrágya árak emelkedése, a talajállapot javítása, valamint az új környezet- és talajvédelmi szempontok a szerves anyagok fokozott felhasználásának irányába fordította a gazdálkodók figyelmét. A megfelelõ beltartalmi értékekkel rendelkezõ szerves trágyák kijuttatásával szemben – az EU csatlakozás közeledtével – mind a mûszaki, mind az agrotechnikai követelmények szigorodnak.

A szerves trágyák kijuttatásának gépei, valamint gépesítési rendszere két fõ csoportosítási módot biztosít a gazdálkodók számára, egyrészt a szilárd halmazállapotú szerves anyagok kijuttatására alkalmas szórógépek, illetve a folyékony halmazállapotú trágyák kiosztását szolgáló trágyalé- és hígtrágyaszórók. Jelenlegi összeállításunk a szilárd szerves anyagokat kijuttató gépek mûszaki ismertetésére terjed ki.



A szervestrágya-szórók felosztása

A mezõgazdasági vállalkozások állattartó telepein megtermelt istállótrágya kezelése és tárolása eltérõ körülmények között és módszerekkel történik. A szerves trágyát általában az állattartó telepek, illetve a trágyázandó terület közvetlen közelében helyezik el. Két különbözõ módszert ismer a gyakorlat a szervestrágya-szórókkal megvalósítható technológiai eljárások alkalmazására. Így megkülönböztethetõ:

• egyfázisú vagy hagyományos és

• kétfázisú szervestrágya-szórási technológia.



A szilárd szerves anyagot többnyire az állattartó telepek, vagy a trágyázandó terület közelében tárolják, esetleg kezelik. Az állandó, vagy ideiglenesen kialakított tároló telepeken (depó) a trágyát általában szállító jármûvel lebillentik és esetleg rakodógépek segítségével halomba tolják. Az alkalmazott tárolási és kezelési módszerektõl függõen különbözõ minõségû, konzisztenciájú és tápanyag-tartalmú szerves anyag kerül felhasználásra. A szerves trágya folyamatos termelõdése az állattartó telepeken biztosított, ezzel szemben felhasználása, kiszórása szakaszos (idény-) jellegû.

A szerves trágya felhasználás gépesítése során kialakult és ma hagyományosnak mondható technológiájánál a trágya rakodása magajáró-, illetve traktorra szerelt rakodógépekkel történik. A trágya rakodására – megfelelõ munkaeszközzel felszerelt – rakodógépeket alkalmaznak, ami a szerves anyag fizikai jellemzõitõl is jelentõs mértékben függ. Trágyavillával szerelt rakodógépek alkalmazását a nagyobb szárazanyag tartalmú szalmásabb, vagy komposztszerû szerves anyagoknál használják, míg a nagyobb nedvességtartalmú érett istállótrágyák rakodásánál rakodókanállal felszerelt alapgépek dolgoznak hatékonyan.

A hagyományos szervestrágya-szórási technológiában a trágya szállítására és kiszórására ugyanazon gépeket használják, a lehordó szerkezettel rendelkezõ, speciális kialakítású szerves trágyaszóró pótkocsikat, így a trágya szállítása, valamint kiszórása egy fázisban és egy géppel történik.

Az egyfázisú technológiában alkalmazott szórógépek teljesítményét jelentõsen befolyásolja a szállítási távolság növekedése, mivel a trágya szállítása is a szórógépekkel történik, így a fajlagos kihasználás és a beruházási költség kihasználás jelentõsen romlik.




 



A szervestrágya-szórás gépeivel szemben támasztott követelmények

A szerves trágyák közül az istállótrágya az állatok ürülékének, valamint az alomnak a keveréke. A szokásos adagmennyiség több tényezõ – pl. talaj, növény elõvetemény stb. – állapotától és adottságától függ. Az éves kijuttatott adagmennyiség 20–60 t/ha. Lényeges szempont a kijuttatott szerves trágya N-tartalma.

Számos vizsgálat alátámasztotta, hogy az élõvizek elszennyezõdéséért jelentõs mértékben a koncentrált állatlétszámmal üzemelõ, és a nagy mûtrágya felhasználó mezõgazdasági üzemek a felelõsek. Az Európai Közösségek Tanácsa 1991-ben kiadta a 91/676/EEC számú Irányelvét, ami a mezõgazdasági eredetû nitrátos szennyezés elleni vízvédelemrõl, illetve a szennyezés megakadályozásáról, valamint az állattartó telepek trágyakibocsátásának szabályozásáról és a talajok terhelhetõségérõl rendelkezik. Az uniós jogharmonizáció eredményeként született meg a hazai un. nitrát direktíva (49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet) is, melynek fõbb pontjai a következõk:

• mennyiségi korlátozás;

• trágyázási tilalmi idõszakok;

• trágyakijuttatás az erõsen lejtõs mezõgazdasági területen;

• trágyázás vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talajokon;

• a trágyázás szabályai vizek környezetében;

• állattartó telepek trágyatároló mûtárgyainak kialakítására vonatkozó szabályok:

• hígtrágya tároló;

• istállótrágya tároló.

A kormányrendelet szerint a mezõgazdasági területekre éves szinten szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket (ez a szabályozás megfelel az EU hatályos elõírásának). A talajállapottól függõen a következõ elfogadott értékekkel lehet számolni:

• kötött talajokon a szokásos adag: ~30–40 t/ha 3–4 évente,

• laza talajokon pedig ~15–20 t/ha 2–3 évente.



A jól beérett szerves trágyákra jellemzõ, hogy a térfogattömege 500–800 kg/m3, átlagos nedvességtartalma 60–70%, természetes rézsûszöge 43–48°, belsõ súrlódási tényezõje pedig 0,6–1,4.

A szerves trágyaszórókkal szembeni fontosabb agrotechnikai követelmények:

• a szerves anyag konzisztenciájától függetlenül a szórás keresztirányú egyenlõtlensége a gép teljes munkaszélességén belül nem haladhatja meg a 25%-ot;

• a területegységre kijuttatott trágya mennyiségének eltérése max. 15% lehet;

• a kiszórt trágyát olyan mértékben aprítsa, hogy az egyes trágyacsomók mérete a 60 mm-t ne haladja meg;

• a területegységre kijuttatható mennyiség tág határok között változtatható legyen (10–60 t/ha);

• a kiszórandó mennyiséget a traktoros a vezetõfülkébõl állíthassa, illetve szabályozhassa.



A szerves trágya alkalmazása a következõ elõnyös tulajdonságai miatt is indokolt:

• a növények számára összes tápanyagot kompletten tartalmazza;

• fokozza a szervesanyag mennyiségét a talajban, ami a talaj elsavanyodását csökkenti;

• jelentõsen javítja a talaj mûvelhetõségét;

• kedvezõ hatást gyakorol a talajban lévõ baktériumok életére;

• hatását hosszú távon fejti ki, mivel évrõl-évre fokozatosan bomlik le a talajban;

• rendszeres használata a termésátlagok szempontjából kiegyenlített;

• az állattartó telepek esetében – jelentõs mennyiségben – melléktermékként keletkezik.



A szervestrágyázás nehézségei, illetve hátrányai a következõk:

• gyommag tartalma elõsegíti a növényi kultúrák gyomosodását;

• viszonylag kis beltartalmi értékek mellett nagy tömegeket képviselnek;

• fajlagos szórási költsége jelentõsen meghaladja a mûtrágyázás költségét.



A kijuttatás gépesítése és beállítási lehetõségek

A szerves trágyák kijuttatásának gépei, valamint gépesítési rendszere két fõ csoportosítási módot biztosít a gazdálkodók számára, egyrészt a szilárd halmazállapotú szerves anyagok kijuttatására alkalmas szórógépek, illetve a folyékony halmazállapotú trágyák kiosztását szolgáló trágyalé- és hígtrágyaszórók.

A szilárd szervestrágya-szóró gépek nagyobb részt tekintve hasonló szerkezeti elemekbõl épülnek fel. Egy- vagy kéttengelyes (esetleg tandem) futómûvel rendelkezõ traktorvontatású, vagy tehergépkocsira szerelt változatban üzemelnek. A szórás irányát tekintve a gépek lehetnek hátul szórók, valamint oldalra szórók.



Hátul szóró gépek

A hátul szóró gépek fontosabb szerkezeti megoldásai a vízszintes szóródobos, illetve az un. kombinált szórószerkezet, melynél ugyanezen konstrukciót egészítik ki függõleges tengelyû szórótányérokkal, valamint a vízszintes elhelyezésû egy szóródobos, a tépõ-szóró hengerrel szerelt elosztócsigás és a függõleges szóróhengeres gép.

A láncos lehordó szerkezetes berendezéssel rendelkezõ gépek közül hazai gyakorlatban legelterjedtebbek az Annaburger, a JF, a Kirchner, a Farmtech, a RUR és az N sorozatú/gyártmányú nagy területteljesítményben és munkaszélességgel dolgozó hátul szóró gépek.



Oldalra szóró gépek

Az oldalra szóró gépeket a kétfázisú trágyaszórási technológiában alkalmazzák. Ezeknek a gépeknek lényegi különbségük az elõzõekkel szemben, hogy csak a szórási munkafázis során kerülnek igénybevételre, a szállítási munkamûveleteket más gépekkel végzik, így a szórógépek „csak” a kijuttatást végzik. Az oldalra szóró gépeknek két fõ változata ismert: a szóródobos és a szóróláncos kivitelû. A legismertebb oldalra szóró gépek a hazai gyártmányú TG sorozat tagjai.

A szilárd szervestrágya-szóró gépek vásárlásánál fontos szempont – az üzembiztos mûködés mellett –, hogy a gazdálkodók a gépet minél jobban kihasználják. Ez kibõvíthetõ bizonyos szállítási munkákban való részvételnél is, ahol a beépített lehordószerkezet segíthet a mezõgazdasági anyagok szállításában és ürítésében. Üzemeltetési szempontból fontos lehet még a különbözõ szórószerkezetû gépek alkalmazási módszerinek ismerete, így a hátul szóró gépekkel vetélõ mozgást végezve érdemes dolgozni, míg az oldalra szóró gépek esetén az un. fogásokban végzett járatási módszert kell alkalmazni. Mivel a szórásszélesség és a munkaszélesség nem egyezik meg, ezért átfedésekkel kell végezni a munkákat mindkét rendszerû gépeknél.

A szilárd szervestrágya-szóró gépek vásárlásánál fontos szempont – az üzembiztos mûködés mellett –, hogy a gazdálkodók a gépet minél jobban kihasználják. Ez kibõvíthetõ bizonyos szállítási munkákban való részvételnél is, ahol a beépített lehordószerkezet segíthet a mezõgazdasági anyagok szállításában és ürítésében.

Üzemeltetési szempontból fontos lehet még a különbözõ szórószerkezetû gépek alkalmazási módszereinek ismerete, így a hátul szóró gépekkel vetélõ mozgást végezve érdemes dolgozni, míg az oldalra szóró gépek esetén az un. fogásokban végzett járatási módszert kell alkalmazni. Mivel a szórásszélesség és a munkaszélesség nem egyezik meg, ezért átfedésekkel kell végezni a munkákat mindkét rendszerû gépeknél.

A kijuttatható adagmennyiség a szervestrágya-szóró haladási sebességével és a lehordólánc sebességével állítható be. Adott haladási sebesség esetén úgy kell megválasztani a lehordószerkezet láncsebességét, hogy a gép még az elõírt adagmennyiséget szórja ki. A kiszórandó mennyiséghez szükséges a lehordólánc sebességének kiszámítása, ami a következõk alapján határozható meg:








Egy kocsirakománnyal beszórható terület:








Gh – a kocsiszekrényre felrakott tömeg (kg),

Q – a területegységre kijuttatott trágyamennyiség (kg/m2, ill. t/ha).



A kiszórás ideje:








L – a lehordólánc hossza (m),

vL – a lehordólánc sebessége (m/s).

A beszórható terület nagysága a munkaszélességgel, a haladási sebességgel és a kiszórás idejével jellemezhetõ:








vH – a haladási sebesség (m/s),

B – a munkaszélesség (m).



Ebbõl a lánc sebessége:








A kiszórási idõbõl számítható a gép elméleti ürítési teljesítménye:








A géppel elérhetõ területteljesítmény függ az egy fordulóra jutó idõtõl:








Az istállótrágyák kiszórásánál a legnagyobb problémákat a trágyába került bálakötözõ zsineg okozza, mivel a szórószerkezetre felcsavarodva egyrészt csökkenti az aprítóhatást és a dobási távolságot, másrészt a tengelyek csapágyainál melegedést okoz. Ezek kiküszöbölésére a bálák bontásánál ügyelni kell arra, hogy a zsineg ne maradjon a szalmában, ugyanakkor a már feltekeredett zsinegeket mûszakonként többször célszerû eltávolítani a hengerekrõl a pontos munkavégzés érdekében.

A hígtrágya kijuttatás során a tartálykocsival egy forduló négy szakaszra oszlik: a felszívás, kiszállítás, szórás, visszatérés. Ezek közül a felszívási idõ a tartály méretétõl, az anyag konzisztenciájától és a szívási magasságtól függõen 3–6 min. A kiszórási idõ a felületegységre kiszórt mennyiségtõl függõen 6–10 min, mivel az 1 ha-ra elõírt trágyalé, ill. hígtrágya kiszórt mennyisége tág határok között – 5–30 t/ha – változik.

A szórógép a táblán vetélõmozgást végezve dolgozik. Nehezen észlelhetõ a beszórt sáv szélessége, ezért a csatlakozó menetet az elõzõ húzás keréknyomához kell igazítani. Kisebb munkaszélességnél (3–4 m) még jól biztosítható a csatlakozás, azonban 10–12 m esetén már jelentõs túlfedések, vagy beszóratlan területek maradhatnak.