Az alma minõségét meghatározó technológiai elemek

A gyümölcsök érésmeghatározó tulajdonságai és minõségi paraméterei között vannak átfedések, és ezeket gyakran összekeverik. Fontos tisztázni, hogy a kettõ nem ugyanaz. Az érésvizsgálatok az adott fajta szüreti fiziológiai állapotát határozzák meg, míg a minõségi vizsgálatok az egyes fajták potenciális piaci sikerét vetítik elõre. A gyümölcsök minõsítésében a legmeghatározóbbak mindig a fogyasztói kóstoltatások eredményei. Igazán a dolgok mögé tekintve könnyen belátható, hogy minden laboratóriumi vizsgálat, csak a fogyasztói ízlésvilágot próbálják modellezni.



A különféle tényezõk hatásai

A gyümölcsök szüret utáni minõségére ható tényezõket két csoportba sorolhatjuk be: ezek a technológiai elemek és a környezeti tényezõk. A különféle technológiai és környezeti hatások sokrétû hatásmechanizmusa tekintetében itt két dologra szeretnénk irányítani a figyelmet:

• a gyümölcsök szüretidei ásványi összetétele,

• az alma érettségi állapota.



A fák ásványi anyag ellátása

A nitrogén túladagolás hatására a növény egyensúlya megbomlik, azaz túlzott mértékû növekedéssel reagál. A növekvõ hajtások tömege közvetlen hatásként már a sejtosztódási gyümölcsfejlõdés fázisában elvonja a kalciumot a gyümölcsöktõl. Ez azért is kritikus, mert éppen ekkor történne a terméskezdemények döntõ kalcium-felhalmozása a kialakuló sejtfalakban.

A sejtnagyobbodás fázisában a felvett kalcium mennyisége hígul. A túlzott nitrogénkijuttatás közvetett hatása a korona beárnyékolódásában mutatkozik meg, amely gátolja az alma színezõdését, de a rügydifferenciálódást is.

A nitrogénnel felfújt nagyméretû gyümölcsök szöveti állománya lazább, színezõdésében meghatározó a le nem bomlott klorofil zöld színe, ásványianyag-tartalma hígabb, tárolása nem biztonságos.



Az alma érettsége

Az érés elõrehaladtával a gyümölcs minõsége változik. Az optimális szüreti idõ után a gyümölcs színei kialakulnak, héja esetenként viaszosodik, húsa puhul, savtartalma és aromái csökkennek, cukortartalma növekszik. Az optimális szüreti érettséget követõen megfigyelések szerint egy nap szüreti késedelem egy héttel csökkenti a tárolhatóság idõtartamát.

A túl korán leszedett alma esetében jelentkezhetnek a magházbarnulás, a héjbarnulás, a keserûfoltosodás, és a fonnyadás tünetei. A túl késõn leszedett alma esetében pedig: üvegesedés, öregségi húsbarnulás, Jonathanfoltosodás, oxigén-hiánybetegség, rothadás fordulhat elõ.



A technológiai elemek hatásai

A következõkben ismertetésre kerülõ néhány technológiai elem vagy a gyümölcsök ásványi anyag tartalmának vagy a gyümölcsök érésidejének megváltoztatásával fejtik ki hatásukat a minõségre.

Az ásványi elemek közül a kalcium kiemelkedõ helyen szerepel a gyümölcsminõség vonatkozásában. Fiziológiai szerepei között igen fontos tulajdonsága, hogy hídképzõként részt vesz a sejtfalak felépítésében.

A kalciummal ellentétes hatásúnak tekinthetõ a kálium, mely többek között a sejtfalbontó enzimek aktiválásában is lényeges szerepet vállal. E két elem aránya nagyban meghatározza az alma tárolhatóságát. Arányuk fajtaspecifikus értékeinek meghatározása várhatóan nagy szerepet fog kapni a tárolás szaktanácsi javaslataiban, amint az már Dél-Tirolban is gyakorlattá vált.

A technológiai elemek gyümölcsminõségre gyakorolt hatása tekintetében két alapvetõ folyamatot kell szem elõtt tartanunk:

• minden termesztéstechnológiai beavatkozás, mely fokozza a vegetatív növekedést negatívan befolyásolja a gyümölcsminõséget, mivel kalciumot von el a gyümölcsöktõl. Ismeretes az, hogy a túlzott vegetatív növekedés a legjelentõsebb kalciumelvonó folyamat,

• minden olyan beavatkozás, mely a gyümölcsméret növekedését serkenti szintén negatívan befolyásolja a gyümölcsminõséget, ugyanis a kalcium felhígulását eredményezi.



A talajmûvelés, öntözés

A folyamatos tápanyag-utánpótlás szempontjából szem elõtt tartandó, hogy a fáknak a szükséges tápanyagokat optimális arányban tartalmazó talajoldatra van szükségük. A tápanyag és a víz együttes jelenléte szükséges megfelelõ talajlevegõzöttség mellett.

Gyepes sorközmûvelés esetén a gyepalkotók jelentõs mennyiségû vizet és nitrogént vonnak el a fáktól. Ennek eredményeként megfigyelések szerint relatíve javul a gyümölcsminõség, és kedvezõbbé válik a fák kalciumfelvétele.

Az öntözés túlzott mértéke köztudottan növeli a gyümölcsméretet, de mivel ezáltal a kalcium felhígul az almában, elõnytelenül befolyásolja a szüret utáni gyümölcsminõséget.

Az alma átmérõjét rendszeresen mérve a kis diómérettõl az optimális fajtára jellemzõ szüreti méretig húzhatunk egy egyenest. Ehhez viszonyítva mindig figyelemmel kísérhetõ a gyümölcsök egyenletes növekedése. Az almák növekedésbeli lemaradása esetén végezhetünk vízutánpótlást. Ezzel egyidejûleg egyes tápanyagok csepegtetéses kijuttatása is elvégezhetõ.

A nyári meleg éjszakákon (hõségnappalok után) az állományhûtõ, klimatizáló öntözés pozitív hatással van a gyümölcsszínezõdésre. Ez permetezõgéppel vagy korona fölötti szórófejes kijuttatással is kivitelezhetõ.



A gyümölcsszínezõdést segítõ technológiai elemek

A gyümölcsök szüretidei színezõdése csökkenhet akkor, ha párás, hetekig tartó borongós idõ alakul ki a betakarítás idejére. Ilyen esetben fokozott figyelmet kell fordítani az érésvizsgálatokra, mert a gyümölcshús keményítõtartalmának eltûnése és az optimális húskeménység kialakulása sajnos megelõzheti a gyümölcsszínezõdést.

Másik eset, ha túlzott hajtásnövekedés alakul ki, amely elrejti a gyümölcsöket a napfény elõl. Ilyen helyzetben a szüretet legalább három héttel megelõzõen, a hajtások csúcsrügyben való záródását követõen elvégzett nyári metszés nagymértékben fokozza a gyümölcsszínezõdést. A hajtások 40–50 cm-es növekedése és július végi záródása az ültetvények jó kondícióját és kiegyensúlyozottságát tükrözi. Az optimális mértékû hajtásnövekedés vegyszeres növekedésszabályozók nélkül is kialakítható.

Az elégtelen gyümölcsszínezõdés harmadik és legrosszabb esete lehet a fák túlterheltsége folytán elõálló minõségi csökkenés. Ilyenkor a gyümölcsök elaprósodnak, a hajtásnövekedés minimálisra csökken, és természetesen a jövõ évi termõrügyek differenciálódása is kárt szenved. Ilyen helyzetben még segíthet az éjszakai színezõ öntözés, de a túlzott gyümölcsterhelés negatív hatásait ez sem orvosolja.

Az 1. és a 2. ábra egy olyan mérés eredményeit szemlélteti, mely során öt Braeburn almafa összes termését egy idõpontban szüreteltük és több minõségi paraméter tekintetében vizsgáltuk annak ismeretében, hogy az egyes gyümölcsök, hol helyezkedtek el a fán.


 

Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy minél magasabban helyezkedik el egy alma a koronában annál jobban színezõdött. Ez a megállapítás már köztudomású tény, azonban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a szüreti körszedések alkalmával kizáró tényezõ a gyümölcsök megfelelõ színezettsége. Ez a határ ezen a diagrammon az „Y” tengely képlete szerint 50%-os fedettség és 5-ös színmélységnél, 250-es szorzóértéknél húzható meg. Az e határérték alá esõ almák nem felelnek meg a minõségi elvárásoknak.

Nem csak az érdekesség kedvéért érdemes figyelmet fordítani a

2. ábrára, amely ugyanezen egyidõben szüretelt Braeburn almák esetében szemlélteti a húskeménység a színezõdés összefüggését.




A 2. ábra tanulsága sajnos, hogy méréseink alapján a gyengébben színezõdött, normális esetben késõbbi szüreti körbe esõ almák húskeménysége nem mutat nagyobb értéket, sõt talán még inkább azok gyengébb szöveti szilárdsága mutatkozik meg. Határozott összefüggés azonban nem állapítható meg.



A termésritkítás fontossága

A gyümölcstermesztés célja: minõségi gyümölcsök és fejlett termõrügyek kinevelése.

Minél több almát hagyunk egy fán egy bizonyos határig, annál kisebb lesz a gyümölcsméret, gyengébb lesz a gyümölcsök színezõdése, keményebb lesz a gyümölcshús, és magasabb lesz az alma kalciumtartalma. Ezzel együtt a színezõdés és a húskeménység alapján szélsõséges esetben hiába várjuk a kedvezõ szín kialakulását. Elõfordul, hogy az még normális szüretidõt követõen egy hónappal sem alakul ki, holott jódoldatos festéssel keményítõ már nem mutatható ki a gyümölcshúsban. Az ilyen túlterhelt fák elaprósodott gyümölcseinek kinevelésére, színezésére nem érdemes pénzt és energiát fordítani. A legcélszerûbb, ha azt léalmaként értékesítjük.



Minõségi almát, okosan

Nagyon fontos az intenzív mûvelésû almafák optimális gyümölcsterhelésének kialakítása. A gyümölcstermesztés technológiai elemei közül fontosságuk tekintetében a termésritkítást soroljuk az elsõ helyre. Kritikus fontosságú lehet szem elõtt tartani, hogy egy 4 × 1 méteres térállású ültetvényben 100 db almánál többet semmi szín alatt ne hagyjunk a fákon. Ez 50 tonnás hozamot jelent hektáronként. A ritkítatlanul hagyott fák ilyen technológiában nemritkán akár 200–250 almát is hordozhatnak.

A fák optimális gyümölcsterhelése legjobban a vegyszeres és az azt követõ kézi ritkítás kombinációjával állítható be legkedvezõbben, amely mind gyümölcsminõségi, mind költségmegtakarítási szempontok tekintetében egyaránt javasolható.



Felhasznált irodalom:

Bramlage, W. J., (1993): Interactions of orchard factors ad mineral nutrition on quality of pome fruit. Acta Horticulturae, 326. 15–28.

Gonda, I., (2000): Minõségi almatermesztés. PRIMOR, Nyíregyháza

Kállay T. (1994): Amig az alma termékké válik. In Inántsy F., Az almakereskedelem gyakorlati kézikönyve. Almatermesztõk Szövetsége, Budapest