A szárazonállás és a tõgyegészségügy összefüggései

A szárazonállás optimális hossza kb. 60 nap, ha 40–50 napnál rövidebb, azt a következõ laktáció tejhozama sínyli meg.

A szárazonállás szakaszai az aktív involúció, azaz a tõgy visszaalakulása, az involúciós állapot azaz a tõgy teljes pihenése, és a laktogenezis-kolosztrogenezis, vagyis a tej-, föcstej-termelés újra megindulásának folyamata.

Az új tõgyfertõzések elõfordulása leggyakoribb:

• az aktív involúció szakaszában,

• az ellést megelõzõ, illetve ellés körüli idõszakban.



Megelõzés:

• teljes körû szárazonálló terápia a tõgybimbó lezárásával,

• tartáshigiénia a szárazonállás alatt,

• tartáshigiénia az elletõben.



Az aktív involúció a fejés abbahagyásával indul, és – az apasztás módjától függõen – legkésõbb a szárazonállás 30. napjára lesz teljes.

Radikális apasztásnál a tejtermelés a fejés abbahagyásától 3,5–4 napig folytatódik, majd a fokozódó nyomás hatására leáll, és a mirigyállomány fokozatosan involválódik, ez a 16. nap körül lehet komplett. Fejéskihagyásos módszer esetén a folyamat elhúzódik.

Az aktív involúció korai stádiumában kis sejtszervecskék, lizoszómák jelennek meg a mirigyhámsejtekben. Ezek a sejtalkotók önemésztésében vesznek részt. Fokozatosan megszûnik a kapcsolat a sejtek között, valamint a sejtek és az alapmembrán között. Az elpusztult sejtek, a zsír- és kazeinmaradék falósejtek által történõ bekebelezése a nagy mennyiségben beáramló makrofágok (fehérvérsejtek) feladata.

A fõ tejalkotók aránya megváltozik az aktív involúció 3–4. napjára. A zsír, kazein, laktoglobulin, laktalbumin aránya nemigen változik, de a laktóz és citrát aránya jelentõsen lecsökken. A periódus 7. napjára jelentõsen megnõ a savófehérjék aránya, azaz a nagy folyadékcsökkenés idõszakával egybeesik a szérumalbumin és az IgG koncentrációjának megemelkedése.

Nagymértékben megnövekszik a laktoferrin aránya. A laktoferrin legnagyobb részben a fehérvérsejtek egyik típusában, a neutrofil granulocitákban található meg, de feltevések szerint itt a megnövekedett laktoferrin-tartalomért a lizoszómák felelõsek. A vegyület a szárazonállás alatt a tõgy nem specifikus védekezéséért felelõs, és a coliform baktériumokkal szemben kiemelkedõ szaporodást gátló, bakteriosztatikus hatása van, vaskötõ sajátsága révén. A kórokozóknak – a streptococcusok többsége kivételével – normál növekedésükhöz vasra van szükségük. A citrát gátolja a laktoferrin mûködését, a coliformok a citráthoz kötött vasat hasznosítani tudják.

A laktoferrin emellett fokozza a védekezésben komoly szerepet játszó fehérvérsejtek, a neutrofil granulociták idegen anyagokhoz kötõdési hajlamát, és ezzel a gyulladásos válaszreakciót felerõsíti. Részt vesz a granulociták képzõdésének vezérlésében, módosítja a limfocita fehérvérsejtek mûködését, és segít egyéb, a gyulladás leküzdésében szerepet játszó sejteknek a gyulladásos területre szállításában.

Az egészséges tõgyben a következõ sejttípusok fordulnak elõ:

• makrofágok (a szárazonállás 14. napjára)

• limfociták (a szárazonállás 14–30. napja között folyamatosan nõ az arányuk)

• neutrofil granulociták (a szárazonállás elsõ 7 napjában)



Ha magasabb a sejtszám, azaz tõgygyulladásos a tehén, elsõsorban neutrofil granulociták vannak jelen (a szárazonállás összes periódusában).

Az új tõgyfertõzések az aktív involúció alatt a leggyakoribbak, mert:

• a tej felhalmozódik, gyakori a tejcsurgás,

• a tõgy tartalmát nem távolítják el rendszeresen, ahogy korábban,

• a tõgybimbó rendszeres fertõtlenítése elmarad.



Az involúció elsõ három napjában a tej összetétele alig változik, tehát a legsérülékenyebb idõszakban a tõgy védekezõ készsége alig változik. A falósejtek, amelyek a kórokozók eltávolításának legfontosabb tényezõi, a mirigyhámsejtek, fehérje- és zsírgöböcskék eltávolításával vannak elfoglalva. Valószínûleg jelen vannak olyan tényezõk, amelyek a neutrofilek és makrofágok faló, fagocitáló aktivitását csökkentik. Egyes váladék-összetevõk ebben a szakaszban a baktériumok növekedését kedvezõen befolyásolhatják. A védekezésben szerepet játszó sejtek aránya lassan növekszik.

A fentiekbõl az következik, hogy:

• a teljes körû szárazonálló terápia minden kórokozó esetén ajánlott,

• minél rövidebb az aktív involúció idõszaka, annál kevésbé valószínû, hogy ebben az idõszakban új tõgyfertõzés jön létre

• radikális apasztással a periódus idõtartama minimálisra csökkenthetõ,

• a tõgybimbóvég – erre a célra törzskönyvezett – szerrel való bemártása vagy a tõgy dugóhatású tubusos szerrel való kezelése megakadályozza a tejcsurgást,

• a frissen elapasztottak napi megfigyelése alapkövetelmény.



Az involúciós állapot

A periódus idõtartama a szárazonállás teljes hosszának függvénye. Ha a szárazonállás rövid, akkor az involúció folyamata, (azaz a mirigyhám visszaalakulása olyan szintig, amikor a végsõ mirigycsatornácskákban minimális számú mirigy-végkamrácska van jelen), közvetlenül a laktogenezis-kolosztrogenezis, a tej újratermelõdésének megkezdése elõtt fejezõdik be. Ha a szárazonállás teljes hossza 40 nap alatt van, a szöveten belüli hormon vezérelte laktogén (tejtermelést megindító) válasz nem lesz optimális, ami az ideálisnál kisebb tejtermelést eredményez a következõ laktációban. Ha a szárazonállás túl rövid, az aktív involúció egyenesen átmegy a laktogenezis-kolosztrogenezisbe. Ha túl hosszú (korán elapadt tehén), a következõ laktáció termelése szintén kisebb lesz az optimálisnál.

Az involúciós állapot során a tõgyben csak néhány ml folyadék van, a citrát-laktoferrin arány 100-szor alacsonyabb, mint a laktációban. Az immunglobulinok és laktoferrin szintje megemelkedett. Uralkodó sejttípus (a nem fertõzött tõgyben) a limfocita, de makrofágok is vannak. A neutrofil granulocita kevés.

Ebben az idõszakban a tõgy védekezõkészsége maximális; az új tõgyfertõzések aránya ekkor a legalacsonyabb. A tõgy teljesen rezisztens a coliform fertõzésekkel szemben, de a Streptococcus uberis (környezeti kórokozó) és Streptococcus agalactiae (fertõzõ kórokozó) mesterséges fertõzési kísérletben tõgygyulladást tudott okozni. A baktériumok ellen ható tényezõk jelenléte mellett a bimbócsatorna zártsága is fokozott védelmet jelent, amit a benne lévõ keratindugó fokoz. Ebben az idõszakban spontán gyógyulás is lehetséges a váladék antibakteriális sajátsága miatt.



Laktogenezis–kolosztrogenezis – a föcstej – tejtermelés megindulásának folyamata

A szárazonállás utolsó szakaszában hormon vezérelte, konstruktív, felépítõ változások zajlanak. Magas immunglobulin-tartalmú föcstej, kolosztrum termelõdik és halmozódik fel, a fõ tejalkotók aránya növekedni kezd a várható ellés elõtt mintegy két héttel, a zsír, kazein és laktóz aránya az ellés elõtti 5. napra nõ meg. A folyadék mennyisége lassan nõ az ellés elõtti 1–3. napig, amikor hirtelen megnõ a folyadéktermelés. A drámai folyadéknövekedés idõszaka egybeesik a citráttartalom hirtelen megugrásával.

A laktoferrin-tartalom az utolsó két hétben fokozatosan csökken, az ellés elõtti utolsó napokban a citrát/laktoferrin arány 100-szorosára nõ. Ezzel a váladék baktériumellenes hatása lecsökken, különösen, ami a coliform baktériumokat illeti. Az immunglobulinok koncentrációja az ellés elõtt 2–3 héttel kezd emelkedni, a maximális Ig-koncentráció az ellés elõtt 5–10 nappal alakul ki. A nem fertõzött tõgyekben az ellés elõtt két héttel a sejtszám lecsökken, és újra a makrofág lesz az uralkodó sejttípus. A limfociták aránya 100-szoros mértékben csökken, párhuzamosan a laktoferrin-szint csökkenésével.

A makrofágok és neutrofil granulociták idegen anyagokat elpusztító készségét az ellés elõtt álló mirigy váladéka gátolja; a makrofágok ekkor zsírgolyócskákkal vannak tele. A közvetlenül ellés elõtti idõszak alatt a tõgy fokozottan fogékony az új fertõzésekre. Ekkor a szárazonálló gyógyszerek hatása általában már nem tart. Az új tõgyfertõzések közül sok ebben a periódusban következik be. Az elsõ idõszakban a fertõzõ kórokozók (Staphylooccus aureus, Streptococcus agalactiae) iránti fogékonyság fokozódik, az utolsó periódusban a környezeti kórokozók által okozott (coliformok, pl. Escherichia coli, Klebsiella penumoniae, és nem agalactiae – dysgalactiae streptococcusok) fertõzések aránya nõ.



Az ellés körüli idõszak

Ekkor igen fontos:

• a higiénikus körülmények között való elõkészítés és elletés,

• tõgy vizsgálata ellés után (istállópróba, pozitív esetektõl mintavétel bakteriológiai vizsgálatra),

• az elletõi fejõgép a fejõházival (standossal) azonos minõségû legyen,

• a fejõgép rendszeres karbantartása, alkatrész-cseréje azonos legyen a fejõházival,

• a fejõgép napi mosogatását, fertõtlenítését folyamatosan ellenõrizni kell,

• az ellés körüli idõszak,S

• az elletõ nem betegistálló,

• a föcstejet minél elõbb el kell fejni,

• a borjú 12 órán belül legalább 2 liter föcstejet igyon,

• a beteg tõgynegyedek tejét a borjú nem kaphatja,

• a borjú lehetõleg ne szopja az anyját, a tejet itatással kapja,

• a felfedezett klinikai tõgygyulladást azonnal gyógykezelni kell!

Külön problémát jelenthet ebben a periódusban az üszõk tõgygyulladása. Ennek feltételezett okai:

• beteg tej itatása borjúkorban (Staphylococcus aureus, egyéb tõgygyulladás-kórokozó),

• légyszúrás, légy rászállása,

• társszopás,

• fertõzött tehenekrõl terjed át az alom közvetítésével,

• takarmányozási hiányosságok (pl. Se, E-vitamin, karotin, A-vitamin, Zn-hiány),

• tõgyvizenyõ (ödéma) takarmányozási anomáliák (pl. nyalósó) következtében.



Az üszõk tõgygyulladása megelõzhetõ, ha:

• az üszõborjak anyjuk fertõzött tejét nem kaphatják: fertõzött állományokban lefagyasztott föcstej itatása,

• elválasztás után még egy hétig egyedi ketrecben legyenek a borjak, és egymást ne érjék el,

• légyirtás,

• szopós üszõk eltávolítása,

• az üszõk tõgygyulladása,

• kiegyenlített takarmányozás,

• fertõzött állományokban gyógykezelés a vemhesség alatt,

• tartós hatású, szárazonállók számára készült tubusos, azaz intramammalis szerrel legfeljebb 45 nappal a várható ellés ideje elõtt,

• laktációs készítménnyel legfeljebb 14 nappal a várható ellés ideje elõtt, de ez a gyártók ajánlatától eltérõ, úgynevezett „off label” használat, ezért a gyógyszerek várakozási idejét, a tej gátlóanyag-tartalmát itt külön vizsgálni kell.



Sokszor felmerül a kérdés, hogy helyi, tõgybe alkalmazott, vagy általános, injekciós, infúziós kezelést alkalmazzunk? Hosszú éveken keresztül az állatorvosok egy része az általános, injekciós kezelés mellett tette le a voksát, mert sokszor egyszerûbb, és a nem tiszta, azaz aszeptikus gyógyszerbeadással elõidézett mesterséges fertõzés elkerülhetõ vele. Elõnye még az is, hogy nem lazul el a tõgybimbó záróizma, ami a helyi, tubusos kezelésnél elõfordulhat. Ma azonban már számos cikk és konferencia-elõadás szól arról, hogy csak injekciós kezeléssel a tõgy szövetében magában nem érhetõ el kellõen magas aktív hatóanyag-szint, azaz nem tudjuk a kórokozó baktériumokat ezen a módon elpusztítani. Ezért ma már a legtöbb, tõgygyulladással aktívan foglalkozó kutató a helyi terápia mellett van azzal, hogy általános tünetek (láz, hasmenés, elfekvés, folyadékveszteség) esetén az injekciós – infúziós kiegészítõ terápia antibiotikummal, gyulladáscsökkentõvel, esetleg folyadékpótlással szükséges lehet. Ez a következtetés igaz a szárazonálló terápiára is, a helyi, tartós hatású gyógyszer tõgybe juttatása hatékonyan védi meg a tõgyet az új fertõzésektõl, és jó eséllyel pusztítja el a már tõgyben lévõ kórokozók többségét.

Mi befolyásolja a szárazonálló terápia hatását?

• A fertõzött tõgynegyedek száma. Minél több a fertõzött negyed az adott állományban, annál kevesebb gyógyul bakteriológiailag a szárazonállás alatt.

• A tehén kora.

• Az elapasztást megelõzõ szomatikus sejtszám. 1 millió/ml fölött gyakorlatilag nincs esély a gyógyulásra

• A tartáshigiénia (beleértve a légyirtást).



Szelektív, vagy teljes körû szárazonálló terápiát alkalmazzunk?

• A teljes körû terápia csökkenti a kevésbé súlyos tüneteket elõidézõ kórokozók, az úgynevezett minor patogének gyakoriságát is, és a becslések szerint 10–15%-kal csökkenti az új tõgygyulladások számát.

• A szelektív szárazonálló kezeléshez ismerni kell az összes állat teljes elõéletét, tejtermelését, sejtszámát, szubklinikai és klinikai tõgygyulladásait, kórokozóit, még korrekt nyilvántartás mellett is maradhat el olyan állat, amelyet kezelni kellene.



Összefoglalás

A szárazonállás a tejtermelés szempontjából az egyik legfontosabb élettani szakasz. Az új tõgygyulladásos fertõzések nagy része ebben az idõszakban következik be. Megfelelõ tõgyegészségügyi programmal az új fertõzések megelõzhetõek, a fennálló fertõzések egy része meggyógyíthat, a Staphylococcus aureus-fertõzött üszõk megfelelõ szárazonállás alatti kezelés esetén akár 100%-os bakteriológiai gyógyulási arányt is produkálhatnak.