A férõhely hatása az ellés utáni zsírmobilizációra tejelõ teheneknél

Lehet-e mérni ezeknek az egyéb tényezõknek a hatását az olyan egyértelmû mutatókon kívül, mint az elhullás és a termeléscsökkenés?

A kérdésre a választ az Agrokomplex C.S. Rt. tejelõ anyagcsere- forgalmi vizsgálatainak segítségével kerestük. A kísérletben vizsgált paraméterek megegyeztek a normál vizsgálati rendszerével, de a legszembetûnõbb különbséget a szabadzsírsav (NEFA) szintek hozták a két vizsgált idõszak között. A telep kiválasztásánál figyelembe vett szempontok egy egészséges állomány és változatlan takarmányadag voltak. A vizsgált istállóban a létszám az elsõ mérés idején 23%-kal haladta meg a jászolhossz alapján számított férõhelyet (egy elcsúszó csoportosítás miatt). A második mérés idején a csoportban a jászolhossz alapján számított férõhelynek megfelelõ létszám volt az istállóban. A vizsgált egyedek kiválsztásánál szempont volt, hogy a laktációban eltöltött napok átlaga hasonló legyen. A szabadzsírsav szintek egyértelmûen jelzik a zsírmobilizáció intenzitását. A túlzsúfolt istállóban a NEFA átlagos értéke jóval meghaladja a normál jászolhosszon takarmányozott állatok átlagos értékét, ezzel jelentõs kondícióvesztést, alacsonyabb szintû perzisztenciát, az energiahiányos idõszak elhúzódása miatt az állatok nehezebb vemhesítését okozva. A felsoroltakon kívül az anyagcsere- forgalmi rendellenességek kockázata is jelentõs mértékben megnõ. Megállapítható, hogy a jászolhossz alapján számolt férõhelyek száma a fogadó csoportban meghatározó tényezõje a telep naturális mutatóinak. Így érdemes betartani azt az ajánlást, hogy a fogadó csoportban, fõleg ha az elsõborjas üszõk és a tehenek egy csoportban vannak elhelyezve, maximum a 72 cm egy állatnak szükséges minimális jászolhossz alapján számolt férõhelyhez képest is csak maximum 80%-ig ajánlott a csoport létszámát növelni.

A kísérletnél egyedül figyelembe vett tényezõ a jászolhossz volt, de természetesen relatív zsúfoltság kialakulhat a pihenõtér nem megfelelõ nagysága miatt is. Ennek következményei kevésbé látványosak és anyagcsere-forgalmi vizsgálatokkal kevésbé egyértelmûen meghatározhatóak, mint a nem megfelelõ jászolhosszon tartott állatoknál, ahol fõleg nyáron, hõstressz idején, ellés után együtt tartott üszõk és tehenek esetében akár elhulláshoz is vezethet ez a tartástechnológiai hiányosság. A pihenõtér zsúfoltságának következményei:

• az állatok egymást zavarása miatt kialakuló csökkent kérõdzés, ami a takarmányfelvételre gyakorolt negatív hatásán keresztül csökkenti a termelést,

• a szubklinikai acidózis kialakulásának veszélyét növeli annak minden egyéb káros következményét hozva magával (lábvégek állapota, tej beltartalmára gyakorolt negatív hatás),

• a romló tõgyegészségügyi helyzet, a környezeti kórokozók által elõidézett tõggyulladások számának megszaporodása, szomatikus sejtszám emelkedés.



A pihenõtér kialakításánál így mindenképp érdemes figyelembe venni az adott tartástechnológiához tartozó ajánlásokat. A cikk aktualitását a ránk váró nyár és az arra való felkészülés idõszaka adja, hiszen még nem késõ egy tervezett vagy folyamatban lévõ átalakításnál, beruházásnál a fent taglalt szempontokat figyelembe venni annak érdekében, hogy a meleg által okozott anyagi veszteség minimalizálható legyen.








Pócza Szabolcs