Cseresznyelégy Amerikából

Mint a cseresznye és a meggy „kukacosságát” okozó kártevõ vált ismertté a köztudatban. Néhány rokon kártevõ fajjal, mint a földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), spárgalégy (Platyparea poeciloptera), zellerlégy (Philophylla heraclei), foltosszárnyú salátalégy (Trypaena amoena) a fúrólegyek (Tephritidae) családjába tartoznak. Kártételük közös jellemzõje, hogy a nõstény legyek egészséges termésbe, vagy más növényi részbe, (a bõrszövet alá) tojják petéiket. A kikelõ lárvák táplálkozásukkal idézik elõ az érintett szövetek rothadását.

Mivel a fúrólegyek leggyakrabban gyümölcsöket károsítanak, ezért világszerte gyümölcslegyeknek is hívják õket. A legtöbb fajuk a trópusokon, melegégövi országokban él, Grönland kivételével valamennyi földrészen elõfordulnak. Így nem véletlen, hogy számos, veszedelmes fajuk zárlati (karantén) kártevõnek minõsül Európában is. Az EPPO (Az európai és földközi-tengeri országok növényvédelmi szervezete) karantén listáján számos faj szerepel, melyek behurcolását, továbbterjedését hatályos intézkedésekkel korlátozzák.

Sajnálatos módon, alkalmanként mégis behurcolnak egy-egy károsítót más földrészekrõl Európába (vagy fordítva). Az Észak-Amerikában honos cseresznyelégy-fajok, mint a fekete cseresznyelégy (Rhagoletis fausta), nyugati cseresznyelégy (Rhagoletis indifferens) és a keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) közül a keleti cseresznyelegyet hurcolták be 1983-ban Európába. Az elsõ észlelés Svájcban volt, majd feltehetõen természetes terjedéssel eljutott Észak-Olaszországba (1986), Németorzságba (1993) és Hollandiába (2001) is. Németországban és Hollandiában az elmúlt években gyors felszaporodását tapasztalták, de e térségben a velük határos országokból nem jelezték az elõfordulását. Pedig német és holland tapasztalatok szerint a keleti cseresznyelégy nemcsak termesztett, de vad Prunus-fajokon, mint a Prunus serotina, P. avium, P. padus-on is igen nagyszámban gyûjthetõ. Terjedése jól megfigyelhetõ, a terjedést megakadályozni nem sikerült. Meglepetésre, Magyarországon 2002-ben két példányt találtak, majd 2006-ban, Fejér megyében Agárd és Székesfehérvár egy-egy gyümölcsösében, nagyobb példányszámban is jelentkezett. Feltételezhetõ volt, hogy az ország más vidékein is elõfordul, ezért központi intézkedésre valamennyi megyében felderítést végeztek a megyei növény- és talajvédelmi intézetek, az esetleges elõfordulás megállapítására. Kiderült, hogy összesen kilenc megyében (Baranya, Borsod-Abauj-Zemplén, Fejér, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest, Veszprém, Zala) fordul elõ. A felderítést a hazai (európai) cseresznyelégy csapdázására forgalmazott, sárga színû cseresznyelégy fogólapokkal végezték. A fogólapok a felsorolt megyékben vegyesen mindkét faj, a többi megyében csak az európai cseresznyelégy egyedeit fogták. Míg az európai cseresznyelégy rajzása május végétõl július elejéig tartott, az amerikai keleti cseresznyelégy rajzása június közepétõl augusztus elejéig volt megfigyelhetõ. Azaz a keleti cseresznyelégy rajzása késõbb kezdõdik, mint a hazai (európai) rokonáé, de egy hónappal tovább tart.

Az amerikai keleti cseresznyelégy az európai cseresznyelégyhez igen hasonló kinézetû, de valamivel nagyobb méretû (3–5 mm-es). Tora túlnyomóan fekete, pajzsának közepén kettõ (esetleg négy) sávból álló szürke csíkozás látható. Fontos határozó bélyege a pajzson elhelyezkedõ serték alakja, elhelyezkedése. A potroh túlnyomóan fekete, a nõstény tojócsöve egyenes, rövidebb mint a szárnyak hossza. Ugyancsak a rokon fajoktól való elkülönítést segíti a szárny érrendszerének és azon elhelyezkedõ, mikroszkópikus méretû sertécskéinek alakulása. E speciális bélyegeken túl, a laikusok számára is jó támpontot nyújt a felismeréshez a szárnyak eltérõ rajzolata (ábra).






 

Az újonnan megtelepedett faj zárlati (karantén) kártevõ, ezért megjelenése esetén zárlati intézkedésekre van szükség. E zárlati intézkedések fõ elemei a bejelentési védekezési kötelezettség és számos korlátozási elõírás. A kártevõ folyamatos megfigyelése és az ismételt védekezés a teljes felszámolásig kötelezõ elõírás a termelõ részére. Ezt a növényvédelmi hatóság a zárlat elrendelésekor írja elõ. A termést friss fogyasztásra értékesíteni tilos. A széthurcolás elkerülése érdekében mindent meg kell tenni. A hûtõházi és ipari feldolgozásra fokozott elõvigyázatosság mellett, a legrövidebb útvonalon szállítható a termés. A termõhelyen a termést úgy kell betakarítani, hogy gyümölcs a fán és talajon nem maradhat vissza. A területen maradt, hullott és selejtes termést is össze kell gyûjteni, és a gyümölcsös területén, legalább egy méter mély árokba kell eltemetni. A termelõ, a korlátozó intézkedések alól, csak a zárlat feloldása után mentesül. Sajnálatos körülmény, hogy a közvetlen termésveszteségen és a nagyobb védekezési költségen túl, káros gazdasági hatásként az exportpiacok esetleges visszaszorulása, és a termés kezeléséhez és megsemmisítéséhez szükséges intézkedések költsége is felmerül. Joggal feltételezhetõ, hogy a környezõ országokban is jelen van az amerikai keleti cseresznyelégy. Ezért a karantén intézkedések elõbb-utóbb értelmüket vesztik, hiszen innen nem fog továbbterjedni az új cseresznyelégy az irányukba, mert esetleg rajtuk keresztül (ott megtelepedve) ért ide. Amíg e körülmények nem tisztázódnak a karantén listáról nem veszik le az amerikai keleti cseresznyelegyet. Bármilyen hátrányosan is érinti a hazai termelõket az új kártevõ megjelenése, az elõírásokat be kell tartaniuk.

Magyarországon számos készítményt engedélyeztek a cseresznyelégy elleni védekezésre (táblázat).








 A szerek nagy része „piros” környezetvédelmi besorolású, de néhány „sárga” készítmény is engedélyezett, melyeket a jóval szigorúbb, integrált termesztési körülmények között is felhasználhatnak. Cseresznyelégy ellen jelenleg „zöld” besorolású készítmény nincs engedélyezve.