A meggy jelentõsebb gombabetegségei

Jelentõs termesztés folyik hazánkon kívül Németország keleti tartományaiban, Romániában, a volt Jugoszláv országokban és legnagyobb vetélytársunknál Lengyelországban is. A megtermelt meggy túlnyomó részét a konzervipar dolgozza fel különbözõ formában, míg a meggy nyers fogyasztása csak a Kárpát-medencében terjedt el.

Magyarországon kb. 15000 ha meggyültetvény található, melybõl kb. 5500 ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van. Ez a megye adja az országos termés kb. egyharmadát. A 90-es évek közepétõl a termõalapok – az állami támogatásoknak köszönhetõen – részben megújultak, ugyanakkor a jó értékesítési viszonyok miatt a régi, selejtezésre váró ültetvényeket is intenzívebben kezdték mûvelni a tulajdonosok.

A sikeres meggytermesztés egyik záloga a növényvédelem, melynek jelentõségét a képzetlen termelõk csak utólag – egy súlyos növényvédelmi probléma bekövetkeztetése után – ismerik fel. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a meggy nem igényel intenzív növényvédelmet és elegendõ évente 2–3 alkalommal megpermetezni. A gyakorlati tapasztalat az, hogy aki hosszú távra tervez és minõségi termést akar értékesíteni, annak évi 6–8 fungicides permetezéssel kell számolnia, melybõl legalább egyet szüret után kell elvégezni.

A meggy legfontosabb és talán legismertebb betegsége a csonthéjasok moníliás virág- és hajtásszáradása. A betegség a meggyen kívül fertõzheti a kajszit, szilvát, cseresznyét és az õszibarackot is. A betegség tüneteit könnyen összetévesztik a termelõk a fagykárral, fõleg kajszi fertõzõdése esetén. Az utóbbi két évben hûvös, csapadékos áprilisi idõjárás kedvezõ feltételeket teremtett a meggy moníliás virágszáradásának, mely elsõsorban a felkészületlen termelõknél okozott jelentõs kárt. A betegség kórokozója a Monilia laxa (EHRENB. ex PERS.) SACC. Et VOGL. konídiumtartós gomba, melynek ivaros alakja Magyarországon még nem ismert. A kórokozó áttelelése a fákon maradt fertõzött gyümölcsmúmiákkal, illetve a fertõzött rákos sebekben micélium formájában történhet. Kora tavasszal a kórokozó exogén sztrómákat képez, melyeken nagy számban fejlõdnek a gomba konídiumai. A konídiospórákat a szél vagy az esõcsepp juttatja a virágra. A virágfertõzés kialakulásához cseppfolyós nedvesség és 16–18°C körüli léghõmérséklet szükséges. Hûvös, csapadékos idõjárás esetén a meggy virágzása elhúzódik akár több hétig is, így a fertõzés veszélye megsokszorozódik. A fertõzött virágokon keresztül a kórokozó behatol a fás részekbe, így a vesszõk, gallyak is jelentõs mértékben károsodhatnak. Az elhalt vesszõkön, gallyakon a fertõzés hatására megjelenik a mézgakiválás, mely a betegség kísérõ tünete. Gyengébb fertõzõdés esetén a fás részeken csak részleges elhalás, illetve kisebb rákos sebek jönnek létre, melyekben a kórokozó könnyen áttelel, elõsegítve ezáltal a következõ évi infekciót.

A felszívódó gombaölõ szerek (EBG típusú hatóanyagok) nagyobb arányú alkalmazása a csonthéjas gyümölcsûekben bebizonyította, hogy a betegség ellen kémiai úton jól lehet védekezni, amennyiben a kijuttatás idõzítése pontos. A virágfertõzés megakadályozására a felszívódó vagy mélyhatású készítményeket elsõ alkalommal fehérbimbós állapotban szükséges kijuttatni. Ez a preventív védekezési idõpont döntõ fontosságú a sikeres növényvédelmi technológiában, mert ha ezután csapadékossá válik az idõjárás, a már kijuttatott fungicid 4–6 napig megfelelõ védelmet biztosít. Csapadékos, ködös idõjárás esetén a permetezést fõvirágzásban meg kell ismételni és esetleg sziromhulláskor is szükség lehet egy harmadik permetezésre. Száraz, meleg idõjárás esetén a meggy gyorsan elvirágzik (kötõdik), ezért az infekció lehetõsége rövid, így akár egyetlen jól idõzített védekezéssel is sikeresen megoldható a monília elleni növényvédelem. A nagyobb felületen gazdálkodók általában két alkalommal védekeznek a virágfertõzõ monília ellen és elmondható, hogy a permetezés hatékonysága – megfelelõ fungicid és idõzítés esetén – kiváló. Kistermelõk körében szokott elõfordulni inkább, hogy nem tökéletes a hatékonyság, melynek oka leggyakrabban a megkésett védekezési idõpont.

A moníliás virág- és hajtásszáradásról már sok cikk jelent meg a különbözõ szaklapokban, ezért inkább a meggy blumeriellás betegségérõl és a glöospóriumos gyümölcsrothadásáról osztanám meg gyakorlati tapasztalataimat. E két gombás eredetû betegségrõl viszonylag keveset tudnak a termelõk, talán ez is az oka, hogy járványos méretû fertõzöttség lépett föl az elmúlt években a keleti termõ tájakon.

A meggy blumeriellás betegségének (Blumeriella jaapii (REHM) v. ARX) jellegzetes tüneteit a levélsárgulást és a levélhullást részben ismerik a meggytermesztõk, de a gyümölcs kocsányán megjelenõ acervuluszokat még gyakran összetévesztik a pajzstetûvel. Éveken keresztül alig okozott számottevõ levélhullást e betegség, de 2006-ban a csapadékos májusi-júniusi idõjárás kedvezõ feltételeket teremtett a betegség súlyosabb fellépésének. A gyümölcskocsány elhalása és a korai levélhullás miatt a termés kényszeréretté és fonnyadttá válik, így sem friss fogyasztásra, sem konzervipari feldolgozásra nem lesz alkalmas. A korai levélhullás a hajtások fásodását, a termõrügy differenciálódását és a fák téli felkészülését gátolja, melyek összességében negatívan hatnak a következõ évi termés mennyiségére. A betegség elsõdleges fertõzési forrásai a lehullott levelek, ahol a kórokozó sztrómákkal telel át. Tavasszal a sztrómákon apotéciumok vagy acervuluszok képzõdnek, melyekbõl aszkospórák és konídiumok szóródnak ki. A fertõzést elindító spórák képzõdése májusban a legintenzívebb, amikor a legtöbb termelõ már abbahagyja a kémiai védekezést a monília veszély elmúlása miatt. Ebbõl következik, hogy a blumeriellás betegség elleni vegyszeres védekezés kritikus idõszaka sziromhullás és az érés kezdete közé esik (május–június). A betegség járványszerû fellépésének a csapadékos május és júniusi idõjárás kedvez. Erõs infekciós nyomás esetén termésérésig akár 4–5 védekezésre is szükség lehet, ezzel ellentétben a legtöbb termelõ sziromhullás után jó, ha egyszer még védekezik, pedig a betegség fungicidekkel jól leküzdhetõ. Az intenzív lombfejlõdés miatt májusban a kontakt fungicidek csak gyakori használat esetén nyújtanak megfelelõ védelmet, ezért a kontakt készítményeket célszerû kiegészíteni felszívódó gombaölõ szerrel. A triazol és a strobilurin típusú hatóanyagok hosszú hatástartammal és széles hatásspektrummal rendelkeznek, ezért szinte minden gombabetegség ellen jó védelmet nyújtanak.

Az érõfélben lévõ meggyen csapadékos idõjárás esetén súlyos károkat okozhat a glöospóriumos gyümölcsrothadás. Hazánkban ritkán fordul elõ, de az ország keleti termõ táján a 90-es évek közepétõl kezdve sok helyen 10–40%-os fertõzöttséget és ezzel együtt tetemes kárt idézett elõ. A betegség jelentõségét fokozza, hogy szüret elõtt néhány nappal is megjelenhetnek a tünetek, amikor már hatásos kémiai védekezésre nincs lehetõség. A glöospóriumos gyümölcsrothadás (Gloeosporium fructigenum BERK.) csak a termést fertõzi meg. Az érõfélben lévõ gyümölcsön határozott szegélyû 2–3 mm-es barna foltok jelennek meg, melyek a betegség elõre haladtával 5–10 mm-esre megnõnek és enyhén besüppednek. A foltokon apró acervuluszok alakulnak ki. Az idõjárástól függõen a gyümölcsök vagy elrothadnak vagy összetöppednek és mumifikálódnak. A kórokozó áttelelése a fertõzött gyümölcsmaradványokon történik. Sziromhullás után a kórokozó aktivizálódik és nagy mennyiségû konídiumot képez. A fertõzés általában a gyümölcsszínezõdés kezdetén következik be, melynek a csapadékos idõjárás kedvezõ feltételt nyújt. A betegség látható tünetei 10–14 nappal késõbb jelennek meg, így elhúzódó betakarítás esetén akár járványos méretû fertõzöttség is kialakulhat. A betegség elleni hatékony védekezést nehezíti, hogy a széles hatásspektrumú moníliás és blumeriellás betegségek elleni készítmények a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idõ miatt csak korlátozottan alkalmazhatók. Megelõzõ jelleggel vagy legkésõbb az elsõ tünetek megjelenésekor a fenhexamid hatóanyagú készítmény (Teldor 500 SC) a rövid várakozási ideje miatt (3 nap) még hatásosan alkalmazható.

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a meggy növényvédelme nem fejezõdhet be június közepén. A szüretet követõ nyári metszés után még legalább egy, de inkább két alkalommal célszerû védekezni az õszi lombhullásig kontakt réz, vagy rézpótló fungiciddel. A nyári metszés során a moníliás hajtásokat el kell távolítani. Lehetõség szerint ne maradjanak a fákon túlérett gyümölcsök, mert a belõlük képzõdött múmiák a kórokozók áttelelésében fontos szerepet játszanak. Ne feledjük, hogy a hatékony és környezetkímélõ növényvédelemben nem lehet minden problémát növényvédõ szerrel megoldani, hanem az agrotechnikai, a fizikai és a kémiai védekezési eljárásokat kell együttesen (integráltan) alkalmazni a termelõ és a fogyasztó érdekében.