Lucernatarlón is tudunk csomagolni: Mc Hale 991 BE

A minimális veszteséget és jó minõséget hosszú idõn keresztül is garantáló eljárásokat csak úgy tudjuk korrektül megvalósítani, ha velük szemben a mûszak-technológiai elvárások mércéjét is magasra emeljük. Abban az esetben, ha a technológia szántóföldi vezérgépe bálázó, akkor a szálastakarmányok tartósítását és tárolását korszerûen, bálacsomagolásra alapozzuk. Az eljárás szakszerû megvalósításán túl a szenázskészítés legfontosabb szempontjai között kell megemlítenünk az anaerob körülmények megteremtését, azok folyamatos fenntartását, az aerob stabilitás biztosítását, a csomagolás, valamint a bálamozgatás precíz és kíméletes végrehajtását.

A bálacsomagolás az alapanyag megfelelõ minõségét biztosító szántóföldi mûveleti oldallal (gumihengeres-szársértõs rotációs kaszák, vezérelt-ujjas rendkezelõk, állandó bálakamrás és szeletelõegységgel rendelkezõ bálázók, hálós, vagy fóliás kötözõ szerkezetek) együttesen olyan végtermék elõállítására alkalmas, mely a hagyományos silózási technikákkal szemben a tökéletes anaerob fermentációnak köszönhetõen, lényeges minõségi különbséggel rendelkezik. Hazai viszonyaink között az állati takarmányozásban meghatározó szerepet betöltõ lucerna szántóföldi csomagolásának legnagyobb akadálya viszont, a bálák tarlón bekövetkezõ sérüléseinek kialakulása. Ahhoz, hogy a problémát korrektül tudjuk kezelni, vessünk néhány pillantást az alapvetõ konstrukciók mûködési elvére.

A hidromotoros rendszerû bálacsomagolókat két nagy csoportra oszthatjuk aszerint, hogy meghajtásukat külön- (függesztett, vagy vontatott kivitelek), illetve saját erõgéprõl (benzin- és dízelmotoros magajáró kivitelek) kapják. Az elsõ és egyedi csomagolást végzõ csoport gépei a bálák befedéséhez szükséges összetett térbeli mozgást munkaasztalukkal és/vagy munkaasztaluk bálamozgató hengereivel (bizonyos esetekben hevedereivel) és/vagy tekercselõ-elõfeszítõ mechanizmusuk segítségével állítják elõ. (pl. Tellefsdal AW-1200 EH, Wolvo FW-15 Welger FG-15 stb.) Az említett berendezések nagyobb hányada már egyben önkiszolgáló jellegû is (pl. M-1610, Supertino ABS 15 S, Gemelli 120/3 SPI, Pöttinger G 90 S stb.). Kivételt képeznek azok az egyszerû, de elterjedésre nem számítható konstrukciók, melyeknél a munkaasztal szerepét magára a szántóföldre ruházzuk át, míg a tekercselés a hagyományos módon történik (pl. Pitocchi BRTP). A második válfajt képezõ és csoportos rendszerû univerzális bálacsomagolók esetében a bálákból, vagy bálarakatokból azok tangenciális és folyamatos illesztését követõen úgy állítunk elõ ún. „bálahurkát”, hogy a fóliát a tangenciálisan mozgó bálák palástfelületére, megfelelõ menetemelkedéssel és menetbekezdéssel visszük fel. Látható, hogy ezek a konstrukciók akár telephelyen, akár szántóföldön használjuk is õket, a bálák palástfelületükre történõ lehelyezésével, az utóbbi esetben a fedõrétegek elkerülhetetlen károsodását okozzák. A sérülés mértékét tovább fokozza, a bálák lehelyezésébõl adódó mozgásállapot milyensége és intenzitása. Mindezek figyelembevételével a gyakorlat érthetõen a telephelyi csomagolást helyezi elõtérbe. Az optimális módszer kiválasztásához nézzük meg a különbözõ helyszínekre alapozott eljárásokat részletesebben is.

Szántóföldi csomagolás alkalmával a bálakészítést követõen a véletlenszerûen lehelyezett egyedek befedése több részfeladat eredményeképpen valósul meg. Így, vagy minden bálát külön veszünk fel és csomagolunk be, vagy egy helyre gyûjtjük azokat és felvételükhöz, valamint a legkisebb anyagmozgatási többszörös biztosítása érdekében, az összerakásukat megfelelõ elrendezés szerint valósítjuk meg. A bálák felvételét megelõzõen elsõ feladatunk a csomagolók és a rakodógépek részére egy olyan összetett mozgásterv összeállítása, mellyel minimalizálhatjuk a mellékidõk kiszolgálási összetevõit, növelve ezáltal a mûvelet produktív teljesítményét. Abban az esetben ha a csomagológép nem önkiszolgáló rendszerû, akkor a bálák munkaasztalra történõ felhelyezésérõl is gondoskodnunk kell. Erre a feladatra ugyanazon rakodógépeket használhatjuk. Az önkiszolgáló berendezések az egyes bálák felvételét és befedését a helyes szisztéma alapján összeállított rakatokból praktikusan és kedvezõ teljesítmények mellett végzik el. A becsomagolt bálákból, azok szilárdságtani tulajdonságainak figyelembevételével, kazlat készítünk.

Telephelyi csomagolás esetében a szántóföldön csak a bálák beszállítását megelõzõ összegyûjtési és rakodási feladatokat kell, a fent említett gondolatok mellett elvégezni. A beszállításhoz speciális és nagy raktérfogatú szállító jármûveket, vagy vontatmányokat használunk. A telephelyi eljárás berendezései ugyancsak kiszolgálást igénylõ és önkiszolgáló rendszerûek lehetnek. Az elõzõeket közvetlenül a szállító jármûvekrõl levett bálákkal kell kiszolgálni, az utóbbiaknak viszont a bálákat a már említett módszer szerint összeállított rakatokból kell biztosítanunk. A csomagolási mûveletet követõen a bálákból most is kazlakat készítünk.

Mindkét eljárás esetében a mûveletsor legérzékenyebb eleme a csomagolás nélküli és becsomagolt bálák megfogása, valamint mozgatása. Az elsõ azért, mert a bálák helytelen megfogása tönkre teszi a bálageometriát és károsan befolyásolja a térfogattömeget, az utóbbi pedig azért, mert a már betekercselt bálák helytelen megfogása károsítja a fedõréteg alaktartó hatását és légzárását. Mindezek elkerülése érdekében az elsõ esetben kerüljük a zsinóros kötözést és a szúrótüskés felvételt, a csomagolt bálák esetében pedig, csak a bálák alakjához igazodó adaptereket alkalmazzuk. Az optimális folyamat kialakításához olyan bálázók javasolhatók, melyek állandó kamrás konstrukciójukkal, szeletelõ egységükkel és hálós, vagy fóliás kötözõ szerkezetükkel alkalmasak a megfelelõ geometriájú, alaktartó és takarmánykímélõ, valamint 450–550 kgm-3 térfogattömegû bálák elõállításra (Fenyvesi, 2004), rakodásukhoz pedig a legkisebb deformációt okozó, speciális adaptereket használjuk. Ellenkezõ esetben a bálák kötözése meglazul, elvesztik tömörségüket és alakjukat, a fellazult takarmányhalmazba áramló levegõ hatására bemelegednek, melynek köszönhetõen lényegesen leromlik a fermentáció hatásfoka is. Ekkor már az sem segít, ha a becsomagolást a lehetõ leghamarabb, maximum 1-2 órán belül végezzük el.








Mindezeket összevetve kézenfekvõ megoldásnak mégis a bálák, szántóföldön történõ azonnali becsomagolása látszik. Viszont a nyugati gyártók fûfélék csomagolására kifejlesztett berendezései, illetve azok licence alapján gyártott egyéb gépek a hazai gyakorlat, lucernaszenázs készítésre alapozott eljárásai esetében, az okozott kiszúrási károk miatt, nem alkalmazhatók. A sérülések mértéke alapvetõen a tarló milyenségétõl (a tõcsonkok kora, magassága, sûrûsége, szárazanyag-tartalma), a fedõréteg vastagságától (átfedési tényezõ, tekercselési szám, elõfeszítés mértéke) és a lehelyezés mozgásviszonyaitól (lassú kíméletes, vagy gyors és durva) függ.

Megoldást csak új konstrukciók kifejlesztése hozhatott, melyek közül a piacon nálunk elsõként, a Mc Hale cég 991 BE típusa jelent meg. A kiszúrási problémák kezeléséhez kézenfekvõ megoldást a csomagolóanyag tekercselési szisztémájának és az egyes rétegek, bálán való elhelyezkedésének elve adta. Ahogy már említettük a csomagolóanyagot a bálákra egy-, vagy több-bekezdésû menetfelvitel szerint, de mindig meghatározott menetemelkedés mellett visszük fel. A fedõréteg vastagságának növelése a menetemelkedés méretének értelemszerû csökkenését eredményezi. A fajlagosan legnagyobb vastagsági értéket abban az extrém esetben kapjuk, amikor a menetemelkedés zérus és az egyes rétegeket egymásra tekercseljük. Ezt az abszurd helyzet adta lehetõséget használjuk ki azzal, hogy a bálákat talplemezükre helyezzük le, mivel ekkor a menetemelkedés nagysága a hengerpalást és a körlemezek érintkezési pontjától kezdõdõen a bála középpontja felé, a sugárirányú méret függvényben folyamatosan csökken. Ennek megfelelõen a hengeres bálákon a legvastagabb fedõréteget mindig azok talplemezén kapjuk.

A Mc Hale 991 BE bálacsomagoló berendezés a kíméletes bálacsomagolást és mozgatást azok „szánkós” rendszerû szántóföldi felvételével, forgómozgásukat hevederes meghajtással, a leadóegységre történõ legördítésüket a munkaasztal megdöntésével, a tarlóra történõ lehelyezésüket pedig, a leadóegység 90°-os elfordításával, hidromotoros rendszerben oldja meg.





Irodalomjegyzék:

Fenyvesi L.: Mezõgazdasági termények sérülésvizsgálata

Akadémiai Kiadó, Budapest 2004.