Tehénnedvesítési módszerek a hõstressz mérséklésére

• nincs is minden évben hõség (tapasztalat: minden évben van 26°C-nál magasabb környezeti hõmérséklet a hazai tehenészetekben),

• ha van hõség, akkor is csak rövid ideig tart (tapasztalat: a hõség a tehén szempontjából mintegy 3 hónapig tart, hazai tehenészeti körülmények között),

• ha én nem szenvedek a nyári hõségnapokon, akkor a teheneimet se terheli meg túlzottan (tapasztalat: a tehén szervezetét már az alacsonyabb környezeti hõmérséklet is megterheli), túl sokba kerül a hõséggel kapcsolatos javasolt változtatás.



A tehenészeteinkben ma alapkérdés a tehenészet jövedelemtermelõ képessége. A tehenészet jövedelmezõségéhez szükség van:

• egészséges tehenekre,

• magas szintû tejtermelésre,

• tehén-komfortra, a nap 24 órájában.



A jövedelmezõség maximalizálásához, a tehenészet vezetõinek is tudniuk kell, hogy mi történt a tehenészet létesítményeiben. Ugyanis, a tehenészet pénzt veszít, ha:

• tehenei többet töltenek naponta 2–3 órát fejéssel,

• tehenei nem fekszenek és kérõdznek naponta 10–14 órát,

• tehenei nem esznek napi 5–6 órát.



(E cikk hátterét képezõ kutatás, GAK pályázatos témaként, az NKTH támogatásával valósult meg.)

Most elõször foglalkozunk azzal, mikor van hõstressz a tehén számára, és melyek a negatív hatásai.



1. Hõstressz van a tehén számára

Hõstressz van a tehén számára ha:

• a tehén környezetében lévõ levegõ hõmérséklete és relatív páratartalma alapján, a számított HPI index (hõmérséklet-páratartalom index) 72 vagy annál nagyobb értékû,

• a tehéncsoportban lévõ 10 tehén közül 8 tehénnél, a hõség miatt, a végbélben mérhetõ testhõmérséklet nagyobb 39,1 °C-nál,

• a tehén légzésszáma, a hõség miatt, nagyobb 80/percnél,

• a tehén szárazanyag felvétele, a hõség miatt, 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben visszaesett,

• a tehén tejtermelése, a hõség miatt, 10%-kal vagy ennél nagyobb mértékben csökkent,

• a tehén saját hõtermelése és a környezeti hõnyeresége együttesen nagyobb, mint a hõleadási lehetõsége.



A tehén, hõstresszre (a hõségre) adott válasza lehet:

• a) viselkedésváltozás,

• b) élettani (fiziológiás) változás.



a) A tehén, hõstressz (a hõség) okozta, viselkedésváltozása lehet:

• a tehén többet álldogál a szokásosnál,

• a tehén árnyékos és huzatos helyeket keres mozgáskörletén belül,

• a tehén nyitott szájából folyik a nyál (1. kép),

• a tehenek az itató köré csoportosulnak és a szokásosnál több vizet, és a szokásosnál sûrûbben isznak.



b) A hõstressz (a hõség) okozta legfontosabb élettani változások a teheneknél:

• a szokásosnál nagyobb a bõrfelület közeli vérellátottság,

• a belsõ szervek vérellátottsága csökkentett mértékû,

• fokozott izzadás fõként a tehén hátfelületén,

• a tehén végbélben mérhetõ testhõmérséklete a szokásosnál nagyobb,

• a tehén nyitott szájjal liheg,

• a szokásostól eltérõ a tehéngyomorban a fermentáció.



A hõstressz (a hõség) tehát hatással van a tehén

• napi tejtermelésére (tejtermelés-csökkenés),

• a termelt tej zsírtartalmára (zsír % csökkenés),

• a termelt tej fehérjetartalmára (fehérje % csökkenés),

• a termelt tej szomatikus sejtszámára (sejtszám emelkedés).



Statisztikai adatokkal alátámasztott tény, hogy a hõséghónapokban (június, július; augusztus) magasabb a tehenészetben selejtezett és kényszervágott tehenek száma, mint az õszi, tavaszi és téli hónapokban.

Ha a hõstressz mérséklést hatékonyan akarjuk megvalósítani jó, ha tudjuk, hogy nagyobb a hõstressz (a hõség) okozta negatív hatás a csoport azon tehénegyedeinél amelyek:

• több tejet termelnek,

• több takarmányt fogyasztanak,

• vehem építéssel is el vannak foglalva,

• az átlagosnál többet mozognak,

amikor:

• közvetlen napsütésnek vannak kitéve (2. kép),

• nagyobb a tehenek zsúfoltsága (pl. elõvárakozóban, fejõállásokban),

• a tehenek az istálló azon részében vannak, ahol kisebb a légmozgás és a légcsere,

• az épületben nõ a környezeti levegõ hõmérséklete és/vagy páratartalma.



A tehén lehetséges hõleadási módjai, ill. a tehén felesleges hõjétõl az alábbiak szerint tud megszabadulni:

• elpárologtatással,

• elpárologtatás nélkül:

• hõvezetéssel,

• hõáramlással,

• hõsugárzással.



Izzadás és lihegés során nedvesség kerül a tehén külsõ felületeire. Az elpárolgó víz hõt vesz el a testfelületrõl. Megjegyezzük, hogy az elpárologtatás, élettanilag a legfontosabb hûtési forma a tehén számára.

Az elpárologtatás nélküli hûtési módszerek (hõvezetés, hõáramlás, hõsugárzás) mûködtetéséhez hõmérsékletkülönbség szükséges a tehéntest és a közvetlen környezet között.

A közvetlen napsütésnek kitett tehénre (2. kép) a napból a hõenergia sugárzással jut el. A sugárzással való hõenergia továbbítás során az energia a melegebb felületrõl a hidegebb felületre kerül. A napból, a tehén felületére kerülõ hõenergia mennyisége függ:

• a tehén szõrfelület színétõl (ugyanis a bõr és szõrfelülettõl, annak színétõl függ a hõmegkötés és hõvisszaverés mértéke),

• a napsütésnek kitett testfelület nagyságától,

• a tehén szõrfelületi hõmérsékletétõl,

• a tehén körüli levegõ hõmérsékletétõl.



Vezetéssel való hõenergia továbbításra, pl. akkor kerül sor, ha a tehenet vízbe mártjuk, megfürdetjük (3. kép). Ekkor, a hõ a melegebb tehénfelületrõl a hidegebb vízbe kerül.

Áramlással való hõenergia továbbításra, pl. akkor kerül sor, ha ventilátorral levegõt mozgatunk a tehén testfelületéhez. A légáramlással továbbított hõ mennyisége függ:

• a tehén testfelületénél elhaladó levegõ mennyiségétõl,

• a levegõ áramlásának kitett testfelület nagyságától,

• a tehén szõrfelületi hõmérsékletétõl,

• a tehén körüli levegõ hõmérsékletétõl.



A hõstressz mérséklés célja, a tehén segítése abban, hogy a tehén testének hõterhelése csökkenjen.








2. A hõstressz negatív hatásait mérséklõ

módszerek

A hõstressz negatív hatásait mérséklõ módszerek lehetnek:

• takarmányozással kapcsolatos módszerek,

• a tehénkörnyezet módosításán alapuló módszerek.



A két módszert termelési hatékonyság szempontjából összehasonlítva megállapítható, hogy a takarmányozással kapcsolatos módszerek bár igen hasznosak, relatíve kis hatékonyságúak, a tehénkörnyezet módosításán alapuló módszerekhez képest.

A tehénkörnyezet módosításán alapuló hõstressz-mérséklési módszerek:

• a nap sugárzási hõátadásának csökkentése

• árnyékolással.

• Vezetékes hûtés vízzel, áramlásos hûtés levegõvel:

• permetezõvel, nedvesítõvel, párásítóval,

• légcserével,

• ventilátorral.

• Párologtató hûtéssel,

• nagy nyomású ködképzõkkel.



Árnyékolás tejelõ és szárazon álló tehenek számára lehet szükséges. Irodalmi adatok szerint, az árnyékoló alkalmazása:

• 13–23%-kal növeli a takarmányfelvételt,

• 10–20%-kal növeli a tejtermelést,

• 10%-kal növeli a tej zsírtartalmát.



Az árnyékoló, irodalmi forrásokban javasolt, méretei:

• magassága 5,5–6,0 m,

• területe 3,5–4,0 m2 tehenenként.



Ha az árnyék alapterülete tehenenként kisebb 3,5 m2-nél az növekvõ tehénsérüléssel, ha nagyobb 4,0 m2-nél, az gyakoribb tehéncsoportosulással jár.

Az istálló légcseréje, amely befolyásolja a kialakuló hõstressz mértékét, lehet:

• természetes szellõzésû (az elhasznált, párás, poros istállólevegõt a gravitáció és a szélszellõzés távolítja el az istállóból),

• mesterséges szellõzésû (az elhasznált, párás, poros istállólevegõt ventilátorral távolítják el az istállóból).



A természetes istállószellõzés mûködéséhez különösen fontos az istállók (az épületek) közötti minimális távolság megléte, amelyre két szabály van:

• a két épület közötti minimális távolság 45 m, vagy

• a két épület közötti minimális távolság, az épület tetõgerinc magasságának 10-szerese, az egyik épület oldalfalától a másik épület középvonaláig.



A mesterséges szellõzés egyik módja az alagútszellõzés (4. kép) amely:

• kiváló módszer a kötött tartású-, kis légterû istállóban a légcsere és a tehénhûtés együttes megvalósítására,

• kötetlen tartású istállókban akkor használják, ha a közeli épületek, a nem megfelelõ tetõlejtés és oldalfal magasság miatt a természetes szellõzési légcsere alacsony színvonalú,

• a tehenek környezetében 2–3 m/s levegõáramlási sebességet biztosít.



Az alagútszellõzéssel kapcsolatos kihívások:

• a megfelelõ légsebesség eléréséhez, igazi kihívás az istállón belüli légelosztás megtervezése, fenntartása,

• hosszú istálló esetén, nehéz dolog az istálló teljes hosszában a levegõt mozgásban tartani a tehenek magasságában,

• a megfelelõ légsebesség biztosításához a ventilátorokat a tehenek magasságában szükséges elhelyezni,

• az alagútszellõzés bevált felhasználási helyei: az alacsony oldalfalú istállók, az egyik homlokfalon zárt istállók, fejõházak.



Tehénhûtõ ventilátorok feladata a természetes szellõzésû istállókban:

• az istálló nyitott felületén megtörténik az épület légcseréje,

• a ventilátorok csak a tehenek hõleadását segítik azzal, hogy a tehenek környezetében légmozgást tartanak fenn.



A hõstressz-mérséklési hellyel kapcsolatos elvek:

• elõször is ott hûtsük a teheneket, ahol legnagyobb a hõ-stressz (legmagasabb a HPI index),

• azután ott hûtsünk, ahol azt akarjuk, hogy a tehenek a legtöbb idõt töltsenek,

• végül ott hûtsünk, ahol a tehenek ténylegesen a legtöbb idõt töltik.



A hõstressz-mérséklési módszerekkel kapcsolatos stratégiai kérdések:

• hatékony-e az istálló természetes szellõzése?

• szükséges-e az elõvárakozó hûtése?

• szükséges-e az utóvárakozó hûtése?

• szükség van-e, – a tejelõ és szárazon álló tehenek napsütés elleni védelméhez –, árnyékolókra?

• hûtsük-e az etetõteret?

• szükség van-e kiegészítõ, nyári-, mesterséges légcserére?

• használjunk-e párologtató hûtést?



3. Tehénnedvesítés, tehénpermetezés

A nedvesítés, a permetezés jellemzõi:

• nagy vízcseppeket állít elõ (5. kép),

• nagy vízcseppekkel hûti a tehenet, amelyek alig növelik a levegõ nedvességtartalmát,

• könnyû beszerelni és mûködtetni,

• relatíve kicsi a karbantartási igénye,

• kis beruházási költség.



A permetezéshez a vízcseppeket, a vízvezetékre szerelt fúvóka készíti.



A különbözõ fúvókák eltérõ kialakításúak lehetnek a következõkben:

• forma,

• hatósugár,

• vízkibocsátás, cseppméret,

• a vízvezetékre való szerelés,

• a cseppek röppályája.



Az etetõtéren a tehenek nedvesítéséhez szükséges anyagok:

• PVC csõvezeték,

• szórófejek (0,1–0,3 bar hálózati nyomáshoz),

• kis nyomású vízellátás (vízhálózat);

• azok elhelyezése:

• minimalizálja a vízbefolyást a jászolba (csõvezeték az etetõtér fölött),

• a nedvesítést hõmérséklet-, vagy idõkapcsolóval célszerû indítani, megállítani,

• csõvezeték 30–45 cm-rel a jászolszéltõl az etetõtér irányába,

• 180°-os szórásképû szórófej alkalmazása,

• napsütéses idõben a nedvesítés indítása 24–26 °C környezeti hõmérsékletnél.



A kísérleti eredmények még nem igazolták, hogy a tehénhûtõ ventilátor melyik elhelyezése jár nagyobb elõnnyel, az etetõtér feletti elhelyezés, vagy a pihenõtéri feletti elhelyezés.

A tehénhûtõ ventilátoros permetezõ hûtés éjszakai alkalmazása is indokolt lehet, mivel:

• a hõség hatásaként a hõ akkumulálódik a tehén szervezetében, mint testhõmérséklet-emelkedés,

• éjfél körül van a napi tehén-testhõmérséklet ingadozás maximuma,

• éjszaka érdemes a ventilátorokat használni, egészen a környezeti hõmérséklet mintegy 20 °C-ra való csökkenéséig.



Van olyan rendszer, amely a nedvesítéshez mûanyag fúvókát használ, amely 0,5–0,6 bar túlnyomáson mûködik. Elõnyös lehet, ha a fúvóka nyílása a szokásosnál nagyobb, mivel a nagyobb nyílás minimalizálhatja a vízkõ lerakódást és a csöpögést. Elõnyös lehet az is, ha a fúvókák cseréje szerszám nélkül, kézzel is megoldható.

Hasznos, ha a vízellátó rendszerbe visszacsapó szelepet építenek, hogy megakadályozzák a lezáráskor általában bekövetkezõ fúvóka csöpögését.

A fejlett vezérlõrendszer, automatikus mûködtetést, és programozással változtatható kapcsolási paraméterek megvalósítását teszi lehetõvé. A fejlett vezérlõn tehát beállítható az a hõmérséklet (a hõmérséklet változtatható) amelyeknél a ventilátor és a nedvesítés automatikus indítása és megállítása bekövetkezik. Hasznosnak ítélhetõ, ha a beállítás egyes részeit a felhasználó is megváltoztathatja. Ismert olyan ajánlott gyári beállítás, amelynél a ventilátor 20°C-on, a nedvesítés 25 °C-on indul.

Van olyan tehénhûtési rendszer is, amely közvetlenül hûti a teheneket, nedvesített levegõáramlás okozta evaporatív hûtéssel. Az elv az, hogy a ventilátor által szállított nagy sebességû levegõ behatol a tehén szõrtakarójába. A felhasználó által beállított ciklusú nedvesítés apró vízcseppeket juttat közvetlenül a tehén szõrfelületére (6. kép).








A nedvesítés megszûntetése után is a ventilátor tovább fújja a nagy sebességû levegõt a tehén szõrfelületére, amely segíti a vízcseppek elpárologtatását és ezzel együtt a tehén testhõmérsékletének csökkentését. Ezért fontos, hogy a magas páratartalmú levegõ eltávozzon az istállóból.

A ventilált, nedvesített levegõvel való hûtés a leghatékonyabb olyan tehenészetekben, ahol a környezeti levegõ forró de száraz, vagyis relatív páratartalma alacsony. Amikor a környezeti levegõ forró de nedves, vagyis relatív páratartalma magas, ilyenkor az evaporatív hûtés kevésbé hatékony. Ha a környezeti levegõ vizes, tehát ilyen esetben kedvezõbbnek ítélhetõ a rövidebb nedvesítési idõ, valamint hosszabb, nedvesítés nélküli ventilálási idõ programozására.

A kutatási adatok azt mutatják (grafikon), hogy a tehenet ért hûtõhatás nõ, amint a testfelületét érõ levegõ sebessége növekszik.








A legyek csípése is a gazdának okoz kárt, a gazda pénzébe kerül. A tehén testfelületére irányított levegõmozgatás (ventilátoros légmozgatás) hatékony védelmet jelent a legyek bántalmazása ellen.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a ventilátor tehénhûtõ hatását tökéletesen megsemmisítheti, ha a természetes szél ellentétes irányú és a ventilálással azonos erõsségû.

A tehénnedvesítéssel kapcsolatos gond lehet, ha például az etetõtéren, a nedvesítés hatására a tehén szõrfelületén megfolyik a víz, a felsõtestrõl a víz a tõgyre folyik. Evés után a tehén pihenni megy a pihenõbokszba, és ott a nedves tõgyfelületére fekszik, amely így a tõgygyulladás várható kiinduló pontja. Ha a nedvesítéssel a tehénfelületre jutó víz az elõzõnél is több, akkor a víz a tehén lábain lefolyik a padozatra. A padozaton és tehénlábon lévõ víz a lábmegbetegedés várható kiinduló pontja.

Összefoglalva, a tudomány mai állása szerint, az a jó tehénnedvesítési rendszer, mely ciklikusan és automatikus vezérléssel mûködik, csak a tehén bõrfelületén képez nedves felületet és mozgó levegõvel (ventilátorral) van kombinálva.