Nemzetközi törekvések a fajtaazonosság és fajtavédelem érdekében

Harmadik esztendeje vagyunk az Európai Unió teljes jogú tagjai – bár sokszor hosszabbnak tûnik ez az idõszak – három év tapasztalata már elég arra, hogy felmérjük mely kérdéskörökben sikerült valóban azonos szemléletet kialakítani a régi EU 15-kel és mely kérdésekben nagyok az eltérések még mindig. Ugyanakkor folyamatosan változik a gazdasági környezet is és a globalizáció kihívásaira, már együtt kellene megfelelnie az EU 25-öknek, illetve Romániával és Bulgáriával bõvülve most már a 27 tagországnak.

A fajta és vetõmaghasználat szabályozottan kezelt kérdéskör, melyet az elmúlt évtizedekben valamennyi fejlett államban, így az EU tagállamaiban is kiemelt fontossággal kezelték, és a sikeres növénytermesztés feltételének tekintették az ok és célszerû fajta és szaporítóanyag használatot. Bizonyítja ezt a vonatkozó EU direktívák rendszere, melyek felvezetésükben megfogalmazzák ezt a gondolatot.

Ezek az alapdirektívák, harmonizált átvételre kerültek a szaporítóanyag (benne vetõmag) forgalmazást szabályozó magyar jogszabályokban:

• 2003. évi LII. Törvény a növényfajták elismerésérõl valamint a szaporítóanyagok forgalomba hozatalról,

• 110/2003. (X. 21.) FVM rendelet az erdészeti szaporítóanyagokról,

• 40/2004. (IV .7.) FVM rendelet a növényfajták állami elismerésérõl,

• 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet a mezõgazdasági növényfajok szaporítóanyagának elõállításáról és forgalomba hozataláról,

• 50/2004. (IV. 22.) FVM rendelet a zöldség-szaporítóanyagok elõállításáról és forgalomba hozataláról,

• 62/2004. (IV. 27.) a szántóföldi növényfajok vetõmagvainak elõállításáról és forgalomba hozataláról FVM rendelet a dísznövény szaporítóanyagok forgalomba hozataláról,

• 64/2004. (IV. 27.) FVM rendelet a gyümölcs szaporítóanyagok elõállításáról és forgalomba hozataláról,

• 90/2004. (V. 18.) FVM rendelet a szõlõ szaporítóanyagok elõállításáról és forgalomba hozataláról.



Egy azonos alapelvre épülnek fel, mely szerint a nemesített és esetünkben a Közösségi Fajtakatalógusok valamelyikében regisztrált fajta meg kell õrizze tulajdonságait a felszaporítás folyamán hogy a fogyasztó (termelõ) valóban azzal a biológiai alappal dolgozhasson – (a Biológiai Alap – a fajta és a fajta tulajdonságait hordozó szaporítóanyag), mely az általa kiválasztott termõhelyi adottságoknak s a termesztési célnak megfelel. A legfontosabb kötelezettség tehát a fajtaazonosságának nyomon követhetõsége. (Ez a folyamat még nem feltétlenül függ össze a fajta tulajdonjogának kérdésével. Az a kérdéskör a Szabadalmi Törvény fajtaoltalom hatáskörébe tartozik, nem része jelen ismertetõnek.) Természetesen a jogszabályok megkövetelik az egészséges és jó minõségû vetõmag/vegetatív szaporítóanyag forgalmazását is de mindennek az alapfeltétele a fajtaazonosság.

Melyek azok az eszközök melyekkel ezt biztosítani lehet? Az EU komplex rendszer mûködtetését írja elõ a fentiek teljesítése érdekében a tagállamoknak, ezek:

• Nemzeti fajtaelismerés és fajtaregisztráció ennek alapja a fajta azonosíthatóságát biztosító pozitív DUS vizsgálat, melynek megfelelõje az angol betûszó alapján a fajta megkülönböztethetõségét, stabilitását, reprodukálhatóságát jelenti.

• Kötelezõ szakszerû fajtafenntartási rendszer.

• Vetõmag-szaporítási lépcsõk és azok szakszerû genetikai és technikai szinten való betartása.

• Árualap szaporítóanyag/vetõmag utódellenõrzését.



A fenti rendszereket az egyes tagállamok növényi biológiai alapokért felelõs hatóságai mûködtetik, szoros együttmûködésben az alábbi nemzetközi szervezetekkel:

• EU Mezõgazdasági, Kertészeti és Erdészeti-Vetõmag és Szaporító anyag Állandó Bizottsága,

• UPOV Union Internationale pour la Protection des Obtentions Végétales

Új Növényfajták Oltalmára Létesült Nemzetközi Szervezet,

• CPVO Community Plant Variety Office Közösségi Növényfajta Hivatal, EU közösségi fajtaoltalom intézménye,

• OECD Organization for Economic Co-operation and Development

Szántóföldi Növények Vetõmagvainak, az Erdészeti növények Szaporítóanyagainak Fajtaigazolási Rendszere,

• ISTA International Seed Testing Association

Vetõmagvizsgálók Nemzetközi Szövetsége.



2007. január 1. megelõzõen Magyarországon az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ intézet látta el, jelenleg a jogutód Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal a felelõs a feladatok ellátásáért.

A hazai jogszabályok a csatlakozást megelõzõen is eleget tettek a fajtaazonosság védelmének.

Kilencvenes évek közepétõl alapjaiban átalakult a fajtaelismerési rendszer és korszerûsödött a vetõmagminõsítés is, informatikai nyomon követhetõséget biztosítva a fajtafenntartástól az árualapig. Az EU tagság nyitottá tette a határokat és szabaddá az áruk, ezen belül a fajták és vetõmagok áramlását/forgalmát, a korábbi tételes határellenõrzés megszûnt, és helyette más mechanizmusok léptek be. Az EU közös fajtakatalógus minden tagországban érvényes és átlátható, a fajták vizsgálatra való bejelentésük pillanatától nyilvántartottá válnak az EU adatbázisban az ismétlõdések kizárására. Az ellenõrzési és minõsítési rendszereket minden tagország saját hatáskörben tartja fent, de a forgalomban lévõ tételekbõl szúrópróbaszerû mintavétel alapján fajtakitermesztõ körvizsgálatokat szerveznek ahol, mindenki szembesülhet saját országának, illetve rendszerének esetleges hiányosságaival.

Már belépésünket követõen helyt adtunk Magyarországon, Monorierdõn az OMMI Fajtakitermesztõ állomásán – mely valamennyi vizsgálatra kötelezett, illetve forgalom-felügyeletbõl és hatósági ellenõrzésbõl származó tétel vetõmagmintájának fajtaazonosságát és fajtatisztaságát teszteli – két meghatározó faj, hibridkukorica és paprika EU által szervezett évenként megrendezésre kerülõ ellenõrzõ összehasonlító vizsgálatának. Mindkét rendezvény nagyszámú európai szakértõ részvételével eredményesen zárult.

A fajtaazonosság kérdéséhez szorosan kapcsolódik a fajtatisztaság kérdése is. Nem mindegy hogy az adott elvetett és kikelt növények részben vagy egész állományukban hordozzák a fajta tulajdonságait. A fajtatisztaság vonatkozó szabványai és a fentiekben már említett 48/2004 FVM rendelet iránymutatást adnak erre is és aki minõsített fémzárolt vetõmagot vesz bízhat abban hogy fajtatiszta állományt takaríthat be.

Mindkét tulajdonság vizsgálható a hagyományos kisparcellás fajtakitermesztés mellett laboratóriumi eszközökkel is. A vizsgálati módszerek széles tárházából lehet válogatni. Legegyszerûbbek a morfológiai megfigyelések, mint pl. a csíranövénykorban vizsgálható adott fajtára jellemzõ markerek, melyeket leggyakrabban a zöldségfélék nemesítésénél alkalmaznak.

Pl. eltérõ színû szik alatti vagy szik feletti szár vagy színes sziklevelek stb. Széles körben ismert egyes fûfajok speciális lámpa alatti fluoreszkáló tulajdonsága mely szintén alapja lehet a keveredés kiszûrésének. Beltartalmi tulajdonságaik alapján is meg lehet állapítani egyes fajták kevertségét pl. máknál vagy csillagfürtnél az alkaloida tartalom alapján. Egyes fajoknál könnyen elvégezhetõ a gyökércsúcs sejtek kromoszóma számának megállapítása és ennek alapján vizsgálható a fajtatisztaság, gyakori vizsgálat a cukorrépánál.

A gélelektroforézis technikák és a DNS alapú vizsgálatok olcsóbbá és egyszerûbbé válásával ezek a vizsgálatok kerültek elõtérbe. Sok ellenõrzési rendszerben a kisparcellás fajtakitermesztést együtt alkalmazzák a laboratóriumi vizsgálatokkal. A forgalmazott vetõmagtételek fajtatisztaságának ellenõrzése a növénytermesztõk érdekében valamilyen mechanizmussal mindenhol mûködik, de keresik a legegyszerûbb és legolcsóbb megoldást, mert a fenti módszerek közös jellemzõje, hogy igen költségesek.

2006-ban az Európai Unió illetékes Állandó Bizottságának kezdeményezésre Nemzetközi együttmûködés alakult ki az EU/OECD/ISTA mint nemzetközi szakmai szervezetek részvételével a genetikai megkülönböztethetõség és a fajtatisztaság tesztelését célzó laborvizsgálatok összehangolására is, azzal a céllal, hogy a szántóföldi vizsgálatok bármely formájával a kisparcellás fajtavizsgálatoktól a fajtakitermesztésig összevethetõek legyenek. A folyamatosan fejlõdõ laboratóriumi technikák, és módszerek bevonásra kerüljenek ott, ahol lehet, a fajtavizsgálattól a szaporítóanyag ellenõrzésig kiszûrve ezzel a párhuzamos kapacitásokat és átjárhatóbbá téve az összekapcsolható feladatokat. Ennek a munkacsoportnak – mely júliusban az EU-n belül majd az augusztusi OECD ülésen is megalakult, és melynek magyar szakértõi is vannak, nagy támogatottsága van a Nemzetközi Vetõmag Szövetség (International Seed Federation) részérõl. Ismerve a nemzetközi munkacsoportok mûködését gyors eredményre nem számíthatunk, de arra igen, hogy megindul a gondolkozás egyszerûsítés irányába. Ez igen idõszerû Magyarországon az beleillik a most induló új rendszerbe, mely a Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal keretei között – a szakmai feladatok és színvonal megtartásával – hatékonyabb és költségtakarékosabb mûködést tûzött ki célul. Reméljük megvalósul.