Intenzitás-növelés lehetõségei a cseresznyetermesztésben

Korszerû termesztéstechnológiát alkalmazva, a nagyobb beruházási költségek korábban térülnek meg a jobb terméseredménynek köszönhetõen. A metszési és betakarítási mûveletek nagy része földön állva könnyebben és hatékonyabban végezhetõ el. A kisebb fák napfény által jól megvilágítottak, a gyümölcsminõség jobb, a kis fa-méretek pedig lehetõvé teszik az ültetvény hatékonyabb védelmét. A gyors fajtaváltás lehetõsége és a korai termõre fordulás, az új cseresznyefajták korábbi piacon való megjelenéséhez is hozzájárul.




A növekedés csökkentésének lehetõségei

A felhasznált ültetési anyag jellemzõibõl adódó korlátozó hatások: törpítõ hatású alany, kompakt habitusú fajta, növekedést mérséklõ közbeoltott rész, szemzési magasság.

A törpítõ alanyokkal szembeni elvárásoknak az alanyok különbözõ mértékben felelnek meg, jóllehet, az alanyok széles skálája áll rendelkezésre. Egyes törpe alanyoknál probléma lehet a stabilitás is, a támberendezés használata pedig költségnövelõ tényezõ.

Az intenzív termesztésben kívánatos kisebb koronaméretek a fajták eltérõ növekedési erélye miatt egyes fajták esetében könnyebben megvalósíthatók. A nemesítõk kompakt fajták létrehozásával ezt tovább könnyíthetik.

A közbeoltással csökkenthetõ a fa mérete, de a megfelelõ közbeoltott rész megválasztása igen fontos tényezõ. Az elõidézett reakciók fajtánként változhatnak. Míg az egyik fajta esetében az adott közbeoltott rész (pl. P.fruticosa No.8., ’Northstar’ meggyfajta) jól alkalmazható, egy másik fajtával már inkompatibilitást mutat, vagy erõs mézgásodást vált ki, csökkentheti a gyümölcsméretet, esetleg sarjadzást indukál.

A szemzési magasság, bár nem olyan határozott törpésítésben, mint az alma vagy körtefák esetében, befolyásolhatja a cseresznyefa növekedését.

Fitotechnikai mûveletek: metszés, a hajtások hajlítása, csavarása, megtörése.

A metszés azonnali méretcsökkenést okoz az egyes részek eltávolításával. Változásokat idéz elõ a belsõ növekedési szabályozóanyagok egyensúlyában. Hatása a fa korától, növekedési és termõállapotától, a szövetek fejlõdési stádiumától és a környezeti tényezõktõl függ. A különbözõ alanyoknak hatása van nemcsak a növekedési erélyre, hanem a korona szerkezetére is, így a metszésnél ezt is figyelembe kell venni.

A téli és a nyári metszés összehasonlításában a nyáron végzett metszés az elõnyösebb. Az optimális idõben, mértékben és módon végzett nyári metszés a fa belsõ részének jobb megvilágításával csökkenti a hajtásnövekedést, ami az erõs növekedésû ültetvények termékenységét kedvezõen befolyásolja. A metszés idõpontja és mértéke befolyásolja a növény reakcióit. A zöld hajtások többszöri visszametszésével megakadályozzuk az erõs vegetatív jellegû hajtások kialakulását, így elérjük, hogy a legyengített hajtásokon átmeneti és termõrügyek képzõdnek. A nagy sûrûségû ültetvényben alkalmazott nyári metszés lehetõvé teszi, hogy néhány évvel az ültetés után nagy termésmennyiségeket érjenek el.

A hajtáshajlítás, ill. csavarás csökkenti a hajtásnövekedést. A cseresznyénél az idõpont és a hajlítás szöge kritikusabb, mint az almánál. A hajlítás hatására növekszik a virágrügyek száma, illetve a virágrügyeken belül a virágok száma. A hajlítás befolyásolja a generatív – vegetatív egyensúlyt. A hajtások visszatörésével a hajtások visszametszéséhez képest még erõteljesebb növekedéscsökkenést érünk el. A júniusban végzett hajtástörés kedvezõ hatású lehet, ugyanis ekkor a kalluszképzõdés jó, a megtört hajtások növekedése gyengül, viszont a virágrügyképzõdés mértéke nõ.

A gyökér növekedésének korlátozása: történhet a gyökerek térbeli növekedését behatároló anyagok felhasználásával, gyökérmetszéssel, ill. szûk térállás alkalmazásával. A sûrû ültetés minden alanyra egyformán hatással van. A kisebb térállásból adódóan a gyökerek rendelkezésére kevesebb terület jut. A horizontális irányú növekedés a gyökerek rivalizálása miatt korlátozott. A törzsterület a fasûrûség növelésével csökken. A nagyobb ültetési sûrûség csökkenti a növekedést, a metszéskor levágandó mennyiséget és a fákat korábbi termõre-fordulásra készteti.

Növekedést szabályozó kémiai anyagok: a cseresznye az almához képest érzékenyebb a növekedést szabályozó anyagokra, ezért óvatosan használjuk, vagy inkább mellõzzük.



Rövid történeti áttekintés

A hetvenes években az addigi nagy térállás (8 m × 8 m) helyett Észak-Németországban Fritz G. Zahn 4–5 m × 2–3 m-t alkalmazott. Az erõs növekedésû vadcseresznye alanyon lévõ fák növekedését elsõsorban metszéssel korlátozta. A ’80-as évek kezdetén Spanyolországban a „spanyol bokor” koronaformát sajmeggy (Prunus mahaleb) alanyon, 4–5 m × 3 m telepítési rendszerrel, 2,5 m-es famagassággal alakították ki. A növekedés csökkentésére itt a vízellátás megvonása is egy eszköz volt a termesztõk kezében. Ausztráliában vadcseresznye magonc alanyon, 6 m × 1–2 m térállásban a V-alakú rendszer (’Tatura trellis’) lett népszerû. Késõbb a féltörpe és törpe növekedésû alanyok bevezetésével ezek törpítõ hatását is felhasználó koronaformákat hoztak létre, mint pl. a ’Vogel’-orsó, a módosított ’Brunner’-orsó vagy a karcsú orsó. A cseresznyetermesztésben is alkalmazni kezdték a ’Vertical axis’, valamint a ’Solax’ koronaformákat.



Pallagi kísérlet

A Debreceni Egyetem Pallagi Kísérleti Telepén, észak-alföldi ökológiai adottságok mellett, 6,5 pH értékû, humuszos homoktalajon, 5 × 2 m, ill. 4 × 1 m térállásban, 2000 tavaszán létrehozott ültetvényt vizsgáltunk. A koronaformák: szabad-karcsúorsó és füzérorsó.

Az alkalmazott alany a magyarországi körülmények között jól bevált sajmeggy (Prunus mahaleb, CT500), a vizsgált fajták már termesztésbe vont, ill. még tesztelés alatt álló hibridek.

A növekedés csökkentésére elsõsorban többszöri nyári zöldmetszést alkalmaztunk, de fõként a 4 × 1 m-es térállásban a gyökér-konkurrenciából is adódott korlátozó hatás. A füzérorsó koronaforma kialakításánál Alibert által alkalmazott hajtásvisszametszéshez képest az általunk végzett nyári metszések a hajtások hosszabb (0,35–0,40 m) szakaszában történtek, szintén felére. Az így visszametszett hajtások növekedése átmenetileg megállt, majd a végálló rügyek (szemek) ismét kihajtva fajtától függõen 1–3 újabb másodrendû hajtást képeztek. A füzérorsó koronaformára jellemzõ a domináns központi tengely, amelyen fajtától függõen vagy a talaj felszínétõl, vagy kisebb nagyobb törzsmagasság felett spirálisan helyezkednek el az oldalelágazások. A koronák magasságának (2,5–3,0 m) korlátozását tavasszal, még a rügyek duzzadása elõtt végeztük el egy-egy kedvezõ állású oldalágra történõ visszaejtéssel. A termõfelület a központi tengelyhez, így a szállítópályákhoz is közel helyezkedik el.



Terméseredmények

Füzérorsó koronaformán a fajták egy része gyenge, ill. közepes termést adott, (’Münchebergi korai’, ’Szomolyai fekete’, 6/17, ’Bigarreau Burlat’, ’Margit’, 6/78, 41/104, 6/99, ’Solymári gömbölyû’), viszont a fajták másik felénél a telepítést követõ 4. évben 3 kg-ot meghaladó fánkénti termésmennyiséggel számolhatunk. Várható hektáronkénti termésmennyiség: A - 1 (15,25 t/ha), ’Linda ’(11,96 t/ha), ’Axel’ (11,7 t/ha), ’Aida’ (10,5 t/ha),’Germersdorfi 3’ (9,45 t/ha), ’Vera’ (9,4 t/ha), ’Van’ (7,94 t/ha), és a ’Katalin’ (7,55 t/ha) (2500 fa/ha). A jó termésmennyiséggel rendelkezõ fajták a piaci elvárásoknak a gyümölcsméret szempontjából is megfeleltek. Különösen figyelemre méltó a 28 mm-t meghaladó gyümölcsátmérõjû ’Vera’ nevû fajta. A gyümölcshús/mag arány vonatkozásában a legkedvezõbb paraméterekkel a ’Vera’ és az ’Axel’ fajták rendelkeztek. A bazitón elágazódási hajlamú fák termést hoztak a központi tengely alsó részén is.

A telepítést követõ 6. évben hasonló tendenciát tapasztaltunk. A 41/104 jelû hibrid kivételével az elõzõekben is gyengébben teljesített fajták fele (Margit, Bigarreau Burlat, Münchebergi korai, 6/99) nem érte el az 5 t/ha mennyiséget sem, míg a másik fele (Szomolyai fekete, 6/17, Solymári gömbölyû, 6/78) az 5–10 t/ha kategóriába esett. Ennek valószínûsíthetõ oka lehet, hogy a fajta genetikai adottságaiból adódóan kevésbé termékeny, esetleg nem megfelelõek számára az ökológiai körülmények, melegebb klímát igényel, vagy a koronaforma az, ami kedvezõtlen. Pl. a ’Bigarreau Burlat’, vagy a ’Solymári gömbölyû’ fajta számára a karcsú orsó koronaforma elõnyösebb.

A többi fajta esetében melyek számára a füzérorsó kedvezõ koronaformának bizonyult, általában 10–15 t/ha termésmennyiséggel számolhatunk, megfelelõ, 25 mm feletti gyümölcsmérettel. A 15–25 t/ha kategóriába esõ A-1, ill. 41/51 jelû hibridek gyümölcsátmérõje csupán 23,4, ill. 23,7 mm volt. Ebbõl a csoportból kiemelhetõ az ’Axel’, amely egy késõi érésû, hazai nemesítésû fajta, jó termésmennyiséggel és viszonylag megfelelõ (24,5 mm) gyümölcsmérettel rendelkezett.

Eredményeink alapján intenzív, nagy állománysûrûségû, sajmeggy alanyú, rendszeres évenkénti zöldmunkákkal fenntartott ültetvény létesítésére javasolhatjuk az alábbi fajtákat: ’Linda’, ’Axel’, ’Germersdorfi 3’, ’Vera’, ’Van’, ’Katalin’, ’Aida’. Szerencsés egybeesés, hogy e fajták egy része egymásnak pollenadója, az ’Axel’ fajta pedig öntermékeny.

A termésmennyiség megfelelõ fajtahasználattal a nagy tõszámú ültetvényben nagyobb, de az intenzív ültetvény létesítésénél figyelembe kell venni az ökonómiai tényezõket is. Az intenzív ültetvény létrehozásában és fenntartásában szerepet játszó tényezõket, és ezek egymásra gyakorolt hatását komplex módon kell kezelnünk.

Fontos az alany-fajta-koronaforma kombináció helyes megválasztása is. Az egyes fajták eltérõen teljesíthetnek különbözõ alanyokon és koronaformákon, ezért nemcsak termõkörzetenként van szükség a fajták tesztelésére, hanem az alany és koronaforma vonatkozásában is.



Irodalom:

BRUNNER T. (1990): Kis fákon nagy termés. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest.

BUJDOSÓ G. (2004): Gondoljuk át a növekedésmérséklõ cseresznyealanyok használatát. Gyakorlati Agrofórum. 15 (2): 43–45.

GONDA I. (2003): Metszést kiegészítõ eljárások. In: Papp J.(szerk): Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezõgazda Kiadó, Budapest, 300–305.

HROTKÓ K. (2004): Meggy- és cseresznyetermesztés intenzív ültetvényekben. In: Inántsy F.–Balázs K.(2004): Integrált növénytermesztés: Meggy, Cseresznye. Agroinform Kiadó, Budapest. 219–236.

KOBEL F. (1957): Gyümölcstermesztés élettani alapon. Kézirat. Budapest.

ROBINSON, T. L. (2005): Developments in high density sweet cherry pruning and training systems around the world. Acta Hort. 667: 269–272.

SOLTÉSZ M. (1998): A minõségi gyümölcstermesztés ugrópontjai. ”Agro-21” Füzetek. 25: 6–10.

STILES, W. C. (1984): Effects of pruning on growth and size of trees. Acta Hort. 146: 225-229.

SZABÓ Z.–NYÉKI J.– SOLTÉSZ M. (1998): Csonthéjasok termesztésének helyzete és az intenzitás növelésének lehetõségei. „AGRO-21” Füzetek 25: 36–46.

ZAHN, F. G. (1995): Termesztési elvek a gyakorlatban. Kertészet és Szõlészet. 29: 22–23.