Intra-dermális vakcinázás - több, mint egy izgalmas lehetõség

amellyel hatékonyan lehet vakcinát intra-dermálisan bejuttatni haszonállatokba, elsõsorban sertésekbe. Többségünk számára a mindennapi életben a vakcinázás fecskendõvel tûn keresztül bejuttatott vakcinát jelenti, vagy izomba, vagy bõr alá oltva, habár az embergyógyászatban már régebb óta kiterjedten alkalmazzák ezen vakcinázási módot.




Miben különbözik az intra-dermális vakcinázás az eddig megszokottakhoz képest?

Mint az elnevezés is utal rá, ebben az esetben a vakcinát nem az izomba, se nem a bõr alatti kötõszöveti rétegbe, hanem magába a bõrbe juttatjuk – nagy nyomású sûrített levegõvel. A megfelelõ készüléknek számos technikai problémát kell hatékonyan kezelnie, mégis a várható elõnyök nagyon ígéretessé és vonzóvá teszik ezt a vakcinázási technikát:

1. Mivel a készülék nem tartalmaz tût, s a vakcinát nagy nyomású levegõ juttatja a bõrbe – ezért a fertõzõ betegségek átvitelének kockázata egyik állatról a másikra kizárt.

2. A befecskendezett anyag nem jut el az izmokba, ezáltal nem károsítja azokat, s késõbb sem alakul ki a vivõanyag vagy maga a vakcina által kiváltott gyulladásos reakció az izomban – vagy legalábbis a lehetõsége sokkal kisebb. Ehhez persze az is kell, hogy csak az ily módon bevihetõ vakcinák kerüljenek felhasználásra. Az átlagos vakcina mennyiség egyedenként 0,2 ml, míg a klasszikus fecskendõvel beadott mennyiség általában 1–2 ml.

3. A precíziós fecskendõknek köszönhetõen ezt a kis mennyiséget nagyon pontosan lehet adagolni úgy, hogy közben nem jelent kockázatot a felhasználó számára sem.

4. Annak ellenére, hogy maga az intra-dermális fecskendõ nem kimondottan olcsó, mégis a hosszabb élettartamnak és az alacsony karbantartási költségnek köszönhetõen a vakcinázási költség általában alatta marad a hagyományos módon végzett vakcinázások költségeihez képest. Számításba veendõ az is, hogy egy óra alatt lényegesen több egyed oltható le, ami a munkabér költségét csökkenti.



Milyen technikai nehézségeket kell megoldani az intra-dermális fecskendõnek?

Nagyon fontos, hogy a vakcina bejuttatásakor a kis anyagmennyiség a kívánt helyre a kívánt erõvel hatoljon be: a kilövelt vakcina átlagsebessége 96 m/s, és az átlagos nyomás 46 bár, ami lehetõvé teszi, hogy a vakcina behatoljon a bõrbe. A precíz szabályozást elektro-mechanikus úton oldották meg. A kocák és a nagyobb hízók a végbél környéki bõrbe, míg a malacok a nyakbõrbe kapják az „oltást”. Biztonsági szempontból a mûszert csak akkor lehet elsütni, ha a mûszer feje a bõrhöz érve benyomódik – ezzel lehet megakadályozni, hogy „vaktába” elszálljon egy-egy adag vakcina. Praktikusan két számláló van a fecskendõn – hasonlóan a személygépkocsikhoz: az egyik az un. „napi” számláló, míg a másik az összes elsütést számolja. Ez utóbbira azért van szükség, hogy az aktuális karbantartásokat – pl. 10 000 adagonként az o-gyûrûket – kicseréljék, ill. hogy a várható élettartam – ami kb. ötszázezer adag vakcina kijuttatása – leteltét jelezze.

A mûszer energiaszükségletét akkumulátorral biztosítják, s egy-egy feltöltés 500 vakcina bejuttatásához szükséges energiát tudja biztosítani. Praktikusan az eszköz 100 °C-on 20 percig fertõtleníthetõ. A biztonság érdekében, ha az üvegbõl a vakcina kiürült, s levegõ kerül a vakcina helyett az adagolótérbe – ezt a gép érzékeli, s ilyenkor csak az üzemi nyomás töredékével löki ki a levegõt, átvált „biztonsági üzemmódba”. Ugyanez történik, ha tisztítófolyadékot szív vagy ürít. Tisztítófolyadék kell a munkatér kitisztításához, de két használat között is ezzel a folyadékkal kell feltölteni a fecskendõt.




Mi az intra-dermális vakcinázás biológiai háttere?

Mint említettük, az intra-dermális vakcina bejuttatásának helyei életkor szerint változnak: malacoknál a fül mögött a nyak bõrébe, míg hízóknál és kocáknál a végbéltájék bõrébe juttatják a vakcinát. Ezeken a helyeken tesztelték a behatolás mélységét metilén-kék indikátorral jelzett vakcinákkal, ill. itt valósítható meg a legkényelmesebben, hogy a kezelõ a bõr felszínére merõlegesen tartott injektorral a legbiztonságosabban juttassa be a bõrbe a vakcinát. A beadást követõen a vakcina szétdiffundál a bõrben és a bõr alatti kötõszövetben a nagy nyomásnak köszönhetõen. A bõr a test egyik legnagyobb szerve, s mivel a tüdõ és a bélcsatorna mellett a legnagyobb felületen érintkezik a külvilággal, természetes, hogy az immunrendszer számos sejtje megtalálható itt. A vakcina szinte azonnal találkozik a bõrben lévõ immunsejtekkel, s stimulálja azokat. A gyökérsejtek (makrofágok) a védekezõ rendszer alapjai, elsõdleges szerepet játszanak az elsõdleges immunválasz kialakításában. Ezek a gyökérsejtek – beleértve a jól ismert Langerhans sejtek rétegét is –, folyamatosan szûrik a bõrbe behatoló idegen anyagokat, kórokozókat. Az õsi, öröklött immunrendszerhez tartoznak, s hosszú nyúlványaikkal bekebeleznek minden testidegen anyagot, s feldolgozzák azokat. Ez történik a vakcina hatóanyagával is, a makrofág sejtek bekebelezik, majd elhagyják a bõrt, és a regionális nyirokcsomóba jutnak, ahol találkoznak a T-limfocitáknak nevezett immunsejtekkel. Ezek a sejtek már a törzsfejlõdés során késõbb kialakult, ún. adaptív, alkalmazkodó vagy szerzett immunrendszerhez tartoznak. Ez utóbbi csak a fejlettebb gerincesekben, így az emlõsökben található meg, míg az õsi immunrendszer az alsóbb rendû fajokban és az emlõsökben egyaránt megtalálható. A vakcinában található antigén találkozva a limfociták különféle, specializálódott fajtáival, egy igen bonyolult, és még csak részben ismert mechanizmuson keresztül olyan ellenanyagok termelõdnek, amelyek a vakcinával bevitt ellenanyagokkal szemben specifikus reakcióba lépnek, megkötik azt. Ezek a specifikus ellenanyagok a vérben keringenek, s minden olyan antigénnel reakcióba lépnek a szervezet egész területén, amelyre specializálódtak – legyen az vakcina által a szervezetbe juttatott antigén, vagy baktérium, ill. vírus által termelt antigén.

Ezen mechanizmus ismeretében nagyon nagy jelentõsége van a vakcina összetételének: 0,2 ml-be kell belesûríteni azokat az antigéneket, amelyek kellõen hatásos ellenanyag-termelést indukálnak, s azok az ellenanyagok protektívak is, ami azt jelenti, hogy megvédik a szervezetet akkor is, ha az antigén a kórokozóval (legyen az baktérium vagy vírus) jut a szervezetbe.

Napjainkban az intra-dermális vakcinázás fõként az Aujeszky-féle betegség mentesítése során, ill. a PRRS elleni védekezésben kapott jelentõs szerepet – ezen betegségek ellen kifejlesztettek speciálisan intra-dermális bejuttatásra alkalmas vakcinákat – igen biztató eredményekkel. Az intra-dermális vakcinázást követõ védõanyag-szintek semmiben sem maradnak el a hagyományos védekezéssel kialakított védelem szintjétõl. Hogy mennyire fog a jövõben elterjedni ez a vakcinázási mód, az nagyban függ a rendelkezésre álló vakcina-fajták mennyiségétõl, ill. a nagyüzemi fogadókészségtõl. Szerencsére Magyarországon az Aujeszky-féle betegséget már felszámoltuk!



(A cikk kivonatosan tartalmazza a Pig Progress magazin 2006-os, az intra-dermális vakcinázással foglalkozó különkiadásának témáit.)