Trágyatermelés, trágyatárolás tehenészetekben

A trágyával kapcsolatos fogalmak

A tehenészetekben folyamatosan és jelentõs mennyiségben termelõdik trágya. Almozásos tartás esetén a keletkezõ almos trágya bélsárnak, a vizeletnek és az alomanyagnak szilárd halmazállapotú keveréke. Az alom nélküli (aprított kevés almos, homok almos, lásd 1. ábra) tartási technológiák terjedésével megjelent a hígtrágya a tehenészetekben is.

1 ábra: a keletkezõ trágya elhelyezkedése az etetõtéren, kötetlen-, pihenõbokszos-, homok-almozású tehénistállóban

A hígtrágya az alom nélküli (kevés almos) tehéntartásban keletkezõ melléktermék, amely a bélsár, vizelet, elcsurgó itatóvíz, tisztításra használt technológiai víz és kisebb mennyiségû egyéb anyag folyékony halmazállapotú keveréke. Hasonló kategória az almos hígtrágya, amely olyan szarvasmarha-istállókban keletkezik, amelyekben korlátozott mennyiségben használnak fel alomanyagot. Az almos hígtrágya olyan arányban és mértékben tartalmaz szilárd részecskéket, amellyel együtt a hígtrágya még csõvezetéken keresztül továbbítható. Egy istállóban, viszonylagos jó pontossággal kalkulálható a napi vizelet- és bélsártermelés, amely különbözõ mennyiségû vízzel hígulhat. A hígulás mértékétõl függõen szoktuk megkülönböztetni az ún. „kövér hígtrágyát”, amely a bélsárnak és vizeletnek, valamint a pótlólagos víznek az 1:1 arányú keveréke. A hazai gyakorlatban egy szarvasmarha férõhelyre 100 liter/nap hígtrágya-termelõdéssel számolhatunk. A hígtrágya több fázisú, heterogén rendszernek tekinthetõ, amelynek fizikai tulajdonságait a benne található részecskék fajsúlya, mérete, eloszlása és koncentrációja határozza meg. A hígtrágya fizikai tulajdonságát általában a súlyszázalékban kifejezett szárazanyag-tartalommal jellemezzük.

Környezetvédelmi szempontok a trágyarendszer kialakításához, mûködtetéséhez

A trágyarendszer (a tehénistálló, a trágyatárló) kialakításához az alábbi rendeletek adnak támpontokat:

•33/2000. számú kormányrendelet: a felszíni vizek minõségvédelmérõl.

•27/2006. (II.7.) kormányrendelet (valamint a korábbi 49/2001. (VI.3.) kormányrendelet): vizek mezõgazdasági, eredetû nitrát-szennyezéssel szembeni védelmérõl.

Egy átlagos tehén naponta, átlagosan 28–30 liter bélsárt, és 16–18 liter vizeletet, azaz összesen 45–50 liter ürüléket termel. Az ürülék mennyisége (4. és 5. táblázatok), fõként a tehén testtömegétõl és a tejtermeléstõl függ.

Részletek a fenti kormányrendeletekbõl:

• éves szinten, szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket;

• hígtrágya-tárolóhelynek (4. ábra) legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendõ méretûnek kell lennie. További követelmény: szivárgásmentes, korróziónak ellenálló, legalább 20 év élettartamú kivitel;

• istállótrágya tároló kapacitása: legalább 8 havi trágya tárolására elegendõ. További követelmény: szigetelt alap, csurgalékvíz gyûjtõ csatornák;

• szilárd útburkolat építése szükséges lehet, amely lehetõvé teszi az istálló és a tároló közötti gépközlekedést, az év bármely napján.

Az éves-, tehenenkénti szalmás istállótrágya termelés, mintegy 20 t/tehén/év, amely mintegy 0,5% N-t tartalmaz. Így egy tehén éves istállótrágyája ~100 kg N-t foglal magába.

 

4. ábra: Földmedrû-, fóliaborítású hígtrágya tároló medence 

Alomkészlet és a választható tartástechnológia

A trágyarendszer, a tartástechnológia kiválasztásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tehenészet, az egész gazdaság termelésszerkezetét. Azon tehenészetekben, ahol a tehenészethez is tartozó kalászos növények vetésterülete nagy és a betakarítható szalma mennyisége meghaladja a szarvasmarha-állomány igényét, ott elõtérbe kerülhet a szervestrágya-termelés iránti igény. Itt kézenfekvõ lehet az almozott csoportos tartás (mélyalmos vagy növekvõ almos tartás) választása.

Azon tehenészetekben, ahol az alomanyag készletek szûkösek és egyéb mélyalmos tartást akadályozó tényezõk is vannak, ott számításba jöhet az egyedi pihenõteres elhelyezés (pihenõbokszos tartás), amely szerényebb mennyiségû alomanyag felhasználással jár. A mély- vagy növekvõ almos pihenõtér tehenenként és naponként 6–7 kg alomszalma igényû. Az éves tehenenkénti alomszalma-igény 2200–2600 kg, amely megfelel 8–9 db 300 kg-os szalmabálának (3. táblázat).

Megfelelõ almozás hatására a kötetlen tartás valamennyi variációjában csökken a bimbótaposás és a klinikai tõgygyulladás gyakorisága. A szalmát itt nem célszerû szecskázni, bár ezzel nõne a nedvszívó képessége, ugyanakkor nagyobb megtelepedési, majd támadási felületet jelentene a baktériumok számára.

Ha a tehenészetben nincs elég alomszalma, akkor a megfelelõ minõségû, szárított fûrészpor is szóba kerülhet, mint szalma-helyettesítõ, a szalma jobb alomanyag, mint a fûrészpor. Ez utóbbi gyakran klebziellával fertõzött, másrészt rendkívül poros, ezért használata igen korlátozott.

Alomréteg, pihenõbokszban

A pihenõboksz alomrétege legyen olyan, mint egy párna és javítsa a tehénkomfortot. Az állás anyagától függetlenül az alom arra van, hogy felszívja a nedvességet, segítsen tisztántartani a tehenet és minimalizálja a baktériumszaporodást. A csekély költség és a könnyû kezelhetõség is követelmény. Az alom lehet szerves, és szervetlen anyagból való. A szervetlen anyagok, mint a homok, a mészkõ, akadályozzák a mikrobák szaporodását, és gyakran alkalmazzák azokat a tõgygyulladás kontrollprogram részeként. Ugyanezen anyagok gyakran okoznak gondot a kitrágyázó gép mûködésében, tekintettel koptató hatásukra. A homokkal almozott pihenõboksz homokigénye egy felmérés szerint:

• a teljes feltöltéshez szükséges homokmennyiség 0,4–0,6 m3/pihenõboksz,

• homokmélység a pihenõbokszban:

• teljesen feltöltött állapotban: 25–30 cm,

• általános célállapotban: 15–20 cm,

• minimális mélység: 10 cm.

• homokigény: 1–10 m3 homok/pihenõboksz/év,

• átlagos homokigény 3,5 m3/pihenõboksz/év,

• napi homokigény: minimum 3,5 kg/pihenõboksz,

• átlag 17 kg/pihenõboksz,

• maximum 35 kg/pihenõboksz.

Használatos szerves alomanyagok (1., 2. táblázat) a következõk:

• fûrészpor,

• homok,

• faforgács,

• szalma,

• széna,

• kukoricaszár,

• aprított papírhulladék,

• szárított tehéntrágya.

Almozásra gyakran alkalmazzák a különféle alomanyagok keverékét is. Az alomréteg, ill. a pihenõfelület száraz volta eldöntéséhez javasolt a „nedves térd teszt” elvégzése. Térdeljünk 10 s-t a pihenõbokszban, ha térdünk benedvesedik, akkor a pihenõfelület nem kellõen almozott, ill. nem kellõen rendben tartott.

Pihenõboksz rendbentartási alapelvei

Az elsõ lépés a minõségi tejtermeléshez vezetõ úton a tehéntõgy, valamint a tehén oldalfelületeinek tisztántartása. A pihenõboksz tiszta, száraz és kényelmes állapotban tartásához a szilárd ürüléket legalább naponta egyszer el kell távolítanunk a bokszból. Bevált gyakorlat szerint, a közlekedõ és etetõtérrõl a trágyát el kell távolítani, a tejelõ tehéncsoportoknál naponta legalább kétszer, a szárazonálló csoportnál naponta egyszer. A pihenõbokszok alomanyagát rendszeresen pótolni kell, valamint naponta egyszer el kell igazítani. Tartalék alomanyag felhalmozható a bokszok elsõ részében és könnyen hátrább rakható a napi, rendszeres pihenõboksz rendben tartása során.

Amint a pihenõboksz felülete egyenetlenné válik, szükségszerû lesz az „eredeti forma” visszaállítása, hogy felülete a betonszegélyhez lejtsen.

A megfelelõ bokszkonstrukció segíthet a boksz rendbentartási igénye csökkentésében. A bokszot használó tehénnek, jó esetben, kevés érintkezése van a pihenõboksz részegységeivel, ezért törekedjünk azok megfelelõ tervezésére és elhelyezésére. A tehénsérülés megelõzése céljából valamennyi elgörbített, eltört, vagy megrongált boksz-részegységet, a lehetõ legrövidebb idõn belül javítsuk meg.

A pihenõboksz rendben tartása egy fontos részkérdés, amely gyakran meghatározza a pihenõbokszos tartási rendszer sikerét, vagy sikertelenségét. A jelentõs mennyiségû alomanyag, az alomanyag gyakori rendben tartása ellensúlyozhatja, palástolhatja a pihenõboksz szerkezeti hibáit, hiányosságait. E gondolat kissé módosítva is igaz, ugyanis szinte valószínû, hogy a jól tervezett pihenõboksz-szerkezet sem fog beválni egy tehenészetben, hiányos alomanyag-ellátás, valamint hiányos alom rendben tartás mellett.

A pihenõboksz akkor jó pihenõhely a tehén számára, ha a bokszot az állatgondozó rendben tartja. Számos tehenészetben rendszeresen megvalósítják az ágyazatok és a pihenõbokszok gyakoribb rendben tartását. Bár e feladat többlet élõmunkát igényel, ezen extra erõfeszítés megtérülõ tevékenység. A tisztább tehenek a fejéskor rövidebb idejû tõgyelõkészítést igényelnek, ezért növekszik a fejõterem áteresztõ képessége, valamint a fejési munka kellemesebbé válik. A szorgalmasan végzett boksz rendben tartás következménye lehet a tej szomatikus sejtszámának-, valamint a környezeti tõgygyulladás elõfordulásának csökkenése azáltal, hogy a rendben tartott ágyazaton a nemkívánatos mikroorganizmusok szaporodása gátolt.

A pihenõboksz napi rendben tartása általában a következõ feladatokat jelenti:

• szennyezett alomanyag eltávolítása a pihenõfelületrõl,

• vizelet és tej eltávolítása a pihenõfelületrõl.

E feladatok gyakoriságát meghatározzák:

• a kívánatos (elérendõ) tisztasági szint,

• az ágyazat típusa,

• a használt alomanyag mennyisége,

• a tehénméretek csoporton belüli szórtsága,

• az etetõ- és közlekedõterek tisztítási gyakorisága,

• a zsúfoltság,

• egyéb tényezõk (pl. napi idõjárás, évszak).

Gyakoribb rendben tartásra lehet szükség a téli hónapokban és az esõs napokon. Elõfordul, hogy a pihenõbokszok napi rendben tartását végzõ személy nem a tehenészet tulajdonosa, és nem is tudja a feladata fontosságát és a jövedelmezõségre való hatását. Az alkalmazottat részesítsük megfelelõ oktatásban, hogy ismerhesse, hogyan kell tisztán és rendben tartani a pihenõfelületet, valamint azt is adjuk tudomására, hogy feladata az üzleti célok elérése szempontjából igen nagy fontosságú.

A pihenõbokszok minimális szintû rendben tartásához el kell végezni a trágyaeltávolítást a közlekedõ utakról mialatt a tehéncsoportot éppen fejik, valamint el kell végeztetni az ágyazatok tisztítását is a napi, szolgálatban lévõ állatgondozóval.

Azon nedves felületeket, amelyek fedetlenül maradtak a bokszból való trágyakitolás után, fedjük be alomanyaggal, hogy azok felszáradjanak, és így jobb pihenõfelületül szolgáljanak a következõkben lefekvõ tehén számára.

A földalapú pihenõboksz pihenõfelülete alkalmanként igényel rendben tartást. Idõvel a döngölt földalapon is gödrök keletkeznek, melyeket után kell tölteni. Traktorra szerelt, vagy vontatott szerkezet kapható, e munka gépi végzéséhez.

Az állásalap rendszeres szintezése, ápolása csökkenti az egyszerre utántöltendõ föld mennyiségét. A pihenõbokszban, a betonszegély környékén gyakran szilárd trágya és vizelet gyûlhet össze. Annak ellenére, hogy a betonszegély környékét rendszeresen friss alommal fedik be, e terület melegágya lehet a nemkívánatos mikroorganizmusok elszaporodásának. E terület rendben tartása gyakran több munkát és nagyobb figyelmet igényel, de tisztántartása alapvetõ fontosságú. A nedves alomanyag, a szilárd trágya teljesen eltávolítandó a bokszból és helyettesítendõ friss alomanyaggal, ismételten létrehozva ezzel a tiszta, száraz,

kényelmes pihenõfelületet.

Almozás pihenõbokszokban

Általános recept a pihenõbokszos rendszer problémáira az, hogy „biztosítsunk több alomanyagot és gyakoribb almozást”. Jobb almozással általában javul a tehénkomfort, csökken a bokszfelület eredetû sérülések száma, valamint tisztábbak lesznek a tehenek. A pihenõbokszokra szórt alomanyag mennyiségét, a kiszórás gyakoriságát általában befolyásolják:

• a rendelkezésre álló, minõségi alomanyag mennyisége,

• a trágyarendszer típusa,

• a szükséges élõmunka rendelkezésre állása.

Mint a pihenõboksz állapotát leginkább befolyásoló tényezõket, az alomanyag mennyiségét és az almozás gyakoriságát sokkal inkább a tehenek megfigyelése alapján határozzuk el, mint az elõzõ almozási adatok naptárban való keresgélése alapján. A legnagyobb mennyiségû alomanyag-pocsékolás az almozás után néhány napon belül következik be.

Az alomréteg közel állandó vastagságon tartása a pihenõbokszban igen fontos. Ma ugyanis az elválasztó korlát alsó csöve, valamint az állásalap közötti távolság túl nagy, a tehén az elválasztó korlát alá tud bújni, amellyel növekszik az állatsérülés, és állatbeszorulás veszélye. A tehénmatrac használatával csökkenhet az alomanyag-szükséglet, de a megfelelõ pihenõfelület biztosításához gyakoribb alomkiszórásra lehet szükség.

A szövetborítás tetejére alomréteg biztosítása elengedhetetlen, a száraz pihenõfelület biztosításához (2. ábra). Számos tehenészetben a matrac tetejére, az alomréteg megújítására csak hetenkénti gyakorisággal kerül sor. E gyakoriság azért nem jó, mivel a matrac tetejére szórt megfelelõ alomréteg könnyen lecsúszik a matrac sima felületérõl. Az elv az, hogy kisebb mennyiséget gyakrabban juttassunk a matracfelületre. Vagyis kevesebb alommennyiséget, de két vagy három naponként szórjuk a matrac tetejére.

 

2. ábra: A keletkezõ trágya elhelyezkedése az etetõtéren, kötetlen-, matracos pihenõfelületû-, pihenõbokszos-, szecskázott szalma-almozású tehénistállóban

3. ábra: A keletkezõ trágya elhelyezkedése az etetõtéren, kötetlen-, pihenõbokszos-, szalma-almozású tehénistállóban 

Az etetõtér, a közlekedõtér padozata, tisztítása, a tisztítás gyakorisága

Ha a közlekedõtér nem eléggé tiszta és száraz, a tehén testfelületein trágyát visz a pihenõfelületre, amikor belép a bokszba. A tehén elsõ lábai a belépéskor a legpiszkosabbak és ráadásul, lábaival a pihenõterület azon részére lép, amelyen a tõgy lesz, amelyen a tõgy fog „pihenni”. Gyakoribb közlekedõút-tisztítás várhatóan csökkenti azt a trágyamennyiséget, amely a pihenõbokszba menõ tehénrõl jut a pihenõ felületre. Gyakorta az etetõtér (közlekedõút) tisztítását csak akkor végzik, amikor a csoport teheneit fejik. Számos tehenészetben akkor figyeltek fel a gyakoribb trágyaeltávolítás és a tehéntisztaság közötti kapcsolatra, amikor áttértek a napi kétszeri fejésrõl a napi háromszori fejésre, így a trágyaeltávolításra minden 12 óra helyett minden 8 óra leteltekor került sor. Jelentõs javulás figyelhetõ meg a pihenõbokszok és a tehenek tisztaságában, ha a szárnylapátos, vagy a vízöblítéses trágyaeltávolítót naponta többször mûködtetik.

A jól tervezett rácspadló is képes minimális szinten tartani az etetõtéren (a közlekedõtéren) összegyûlõ trágya mennyiségét. Ha képesek vagyunk a padozaton összegyûlõ trágyamennyiséget minimumra csökkenteni, akkor ezzel mind a teheneket, mind az állatgondozókat kedvezõbb helyzetbe juttatjuk.

Automatikus mûködtetésû szárnylapátos trágyaeltávolítóval az etetõ és közlekedõterek tisztítását naponta többször, vagy akár folyamatosan is el lehet végeztetni. E trágyaeltávolítókat rendszerint akkor mûködtessük, amikor a tehenek fejésen, vagy a pihenõbokszokban vannak, de annak sincs akadálya, hogy akkor mûködjenek, amikor a tehenek az etetõtéren, ill. a közlekedõtéren tartózkodnak. Ilyenkor a tehenek egyszerûen átlépik a lassú mozgású szárnylapátokat, amelyek elõtt egyébként jelentõs mennyiségû szilárd és folyékony trágya gyûlik össze. A szárnylapátos trágyakihúzó gyakoribb, vagy hosszabb idejû mûködtetése segíthet a tisztább állapot megvalósításában, fenntartásában.