Vélemények, pro és kontra a GM növényekrõl

Ekkor úgy tûnt, hogy a GMO téma nyugvópontra jut, de ahogy a tilalom is átmeneti jellegû, úgy a nyugalom is csak rövidtávra szólt. A vita fellángolását közvetlenül az Országgyûlés un. Koegzisztencia törvény tervezete (az 1998. évi XXVII. Tv. módosítása) váltotta ki, illetve az Európai Bizottság eljárása, amely a Magyar moratórium megszüntetését célozza. Az információ igényt mutatta a Magyar Tudományos Akadémián 2006. november 21-én tartott rendezvényen tapasztalt érdeklõdés és a következõ napi Parlamenti nyílt napon kialakult élénk vita. A parlamenti pártok közös Országgyûlési Határozat tervezetet nyújtottak be, amelyet a Parlament elfogadott. Az Országgyûlési Határozat lényeges pontja, hogy az Országgyûlés felszólítja a Kormányt, tegyen meg mindent a 2005. január 20-án elrendelt moratórium megtartására. A Parlament 2006. november 27-én elfogadta az un. koegzisztencia törvényt. Ez a jogszabály a hagyományos, az ökológiai és a GM növények együttes termesztésének szabályait határozza meg. A kérdés eldõlt, gondolhatnánk joggal, s azt várhatnánk, hogy a vita csillapodik. Egyelõre úgy látszik, hogy nem ez következik, még mindig a GMO ellenzõk és érte lobbizók pengeváltásait halljuk, még mindig sok a kérdés. Éppen ez indította az Agronaplót arra, hogy a témát körbejárja, a kérdésekre keresse a választ. A téma elismert szakembereit kértük fel a tudomány, a döntéshozatal, a szabályozás területeirõl, de természetesen meghallgattuk a fajtatulajdonosok érveit is.

Válaszadóink voltak:

•Ángyán József, egyetemi tanár, a gödöllõi Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének igazgatója, országgyûlési képviselõ, a Mezõgazdasági Bizottság tagja;

•Czepó Mihály, a Monsanto engedélyeztetési vezetõje;

•Dömölki Lívia, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének delegáltja a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményezõ Bizottságban;

•Dr. Heszky László, akadémikus, MTA rendes tagja, tanszékvezetõ, egyetemi tanár, SZIE, Genetika és Növénynemesítés Tanszék;

•Rodics Katalin, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Közösségi és Nemzetközi Fõosztály vezetõje.



1/. A genetikailag módosított növények termesztése megosztotta a tudományos mûhelyek képviselõit, éles szembenállás jellemzi a társadalmi szervezeteket (természet- és környezetvédõk, fogyasztóvédelmi szervezetek), a termelõk és érdekképviseleti szervezeteik szintén megosztottak. Ön szerint miért?



Ángyán József

Bármilyen furcsa, de azt kell mondanom, hogy e kérdéskör tekintetében korántsem olyan megosztott az európai és a magyar közvélemény, mint ahogyan azt egy hangos, magát „haladáspárti”-nak nevezõ, szerepét felnagyítani igyekvõ szûk csoport láttatni igyekszik. Éles szembenállásról akkor beszélhetnénk, ha közel azonos nagyságú és jelentõségû csoportok feszülnének egymásnak. Errõl azonban ez esetben szó sincs. Az európai és benne a magyar társadalom, fogyasztók és termelõk egyaránt elutasítják a géntechnológiai úton módosított fajtákkal elõállított élelmiszereket. Ennek világos bizonyítékát adta legutóbb a 2006. november 22-én – a köztársasági elnök és az MTA elnöke fõvédnökségével, ötpárti egyetértéssel – megrendezett parlamenti nyílt nap, amelynek 600 résztvevõje között – a fajtatulajdonosok valamint a tõkés agrártársaságok képviselõjén kívül – alig-alig akadt ezzel ellentétes vélemény . Az ezt megelõzõ napon a Magyar Tudományos Akadémián (de nem az MTA rendezésében, hanem az egyik érdekelt multinacionális fajtatulajdonos cég égisze alatt és finanszírozásában) megtartott GMO-párti ellenrendezvényen viszont alig-alig akadt résztvevõ.

Az persze igaz, hogy a technológia és annak termékei elterjesztését szorgalmazó szûk multinacionális tõkés csoport gazdasági ereje és ezzel érdekérvényesítési képessége létszámát többszörösen meghaladja. Ezt az erõfölényt igyekszik ez a csoport arra felhasználni, hogy olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely számára maximális extraprofitot eredményezhet. Magyarországon ma mindössze 3 fajtatulajdonos, multinacionális cégrõl (a Monsanto-ról, a Pioneer-rõl és a Syngenta-ról), a hozzájuk megélhetési szempontból kötõdõ néhány hazai „reklámhordozó tudósról”, nagytõkés politikusról valamint mezõgazdasági tõkés társaságról és érdekképviseletükrõl (a MOSZ-ról) van szó. Ez utóbbiak nagy, zömében bérelt területeken gazdálkodnak, nem élelmiszerként akarják a GM-termékeket nagy tömegben értékesíteni, és ezért õket sem a mi ebbõl származó agrárpiaci nehézségeink, hagyományos mezõgazdasági termékeink eladhatatlansága, sem a talajok tönkretétele, sem az egyéb ökológiai valamint népegészségügyi problémák kockázata nem érinti, és ezért nem is érdekli.

Velük szemben állnak a magyar társadalom szereplõi és helyi közösségeik, valamint az õ érdekeiket képviselni hivatott és köteles állam, kormányával és törvényhozásával. A 2005. januárjában bejelentett moratórium, a 2006. november végén elfogadott géntechnológiai törvénymódosítás valamint országgyûlési határozat tehát nem más, mint e közösségek önvédelmi reflexének megnyilvánulása, és az állam – mint e közösségek oldalán beavatkozó harmadik szereplõ – egyértelmû színre lépése. Annak kinyilvánítása, hogy a magyar gazdaság és társadalom nem érdekelt a jelenleg elérhetõ, elsõ generációs GM-növények hazai termesztésében. Meg kívánjuk õrizni GM-mentes státusunkat, és ennek érdekében a magyar állam, a törvényhozás minden szükséges lépést meg fog tenni.



Czepó Mihály

A megosztottság azért alakulhatott ki, mert mindenki mereven ragaszkodik a saját vélt igazához. A környezetvédõk és egyes társadalmi szervezetek képviselõi évek óta hangoztatják a genetikailag módosított növények vélelmezett veszélyességét az egészségre és a környezetre nézve. Azonban a vélelmezett kockázatokat nem igazolta sem az élet, sem a tudomány. A technológia alkalmazói, támogatói ezzel szemben igyekeznek a tudomány talaján maradni és a véleményüket egzakt eredményekre építeni. A tudományos vizsgálatok eredményei és a gyakorlati alkalmazás biztonsága igazolták ezt az álláspontot, hiszen a 11 éves, több mint 500 millió hektáron végzett köztermesztés mellett a GM növények legalább olyan biztonságosnak bizonyultak, mint a konvencionális megfelelõik. A vélemények szembenállása akkor fog oldódni, ha a technológia ellenzõi elismerik, hogy az engedélyezett GM növények számos elõnnyel bírnak, miközben az esetleges kockázatok kezelhetõek és hogy a kibocsátóknak legalább olyan fontos a biztonság, mint az õ számukra.



Dömölki Lívia

Tekintettel arra, hogy a géntechnológia viszonylag rövid múltra tekint vissza, még nem áll rendelkezésünkre elég adat a genetikailag módosított növények humán-egészségügyi és környezeti hatásairól. Azok a tudósok, akik érdekeltek e növények termesztésében, mellette érvelnek, azok, akik a különbözõ hatásokkal foglalkoznak a kötelezõ elõvigyázatosság elvének megfelelõen óvatosságra intenek. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerte a világon (az USA-ban is) szintén óvatosságra intenek, mivel már több esetben katasztrófához vezetett a kellõ elõvigyázatosság elmulasztása, pl. DDT, kerge marha kór, dioxin botrány.

Továbbá meg kell vizsgálni, hogy egyáltalán mi hasznunk van ezekbõl a növényekbõl? Úgy tûnik, hogy a terméshozam nem növekszik, a termesztés költségei csökkenhetnek, de még ezt sem láttam bizonyítva.

A génmódosítás során a növénytõl idegen fehérjét juttatnak a növénybe. Mint köztudott a fehérjék allergiát okozhatnak egyes emberekben. Fenn áll tehát a veszélye, hogy az allergiások száma, ezen növények fogyasztása esetén tovább fog növekedni.

A környezet a fogyasztók számára is nagyon fontos, szükséges tudni, hogy a leginkább toxinok termelésére módosított növények, milyen változást okoznak a talajban hosszú távon. Különösen fontos ez olyan kis országban, mint Magyarország, ahol a mezõgazdaságilag mûvelhetõ terület korlátozott, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szennyezett talajú területeket hosszú idõre parlagon hagyjuk.



Heszky László

A tudósok és társadalmi szervezetek, a termelõk és az érdekképviseleti szervezetek megosztottsága illetve szembenállása azokra a sommás véleményekre vezethetõk vissza, melyek szerint minden GMO veszélyes, illetve a másik oldal szerint minden GMO veszélytelen. Sajnos a szembenálló felek hazánkban még mindig képtelenek arra, hogy minden egyes géntechnológiai módosítást külön kezeljenek és értékeljenek. Szakmailag megalapozott véleményt ugyanis csak egy-egy konkrét módosításról illetve transzgénikus növényrõl lehet kialakítani, ismerve a transzgént és mûködésének következményeit. A helyzetet bonyolítja, hogy napjainkban már nagyon sokféle géntechnológiailag módosított növény ismert és ezekkel kapcsolatos kockázatok is sokfélék lehetnek. Egyszerûen fogalmazva ez azt jelenti, hogy egy-egy transzgénikus növény köztermesztésbe kerülésének többféle elõnye is lehet, de termesztése többféle kockázattal is járhat. A két tábor abban különbözik egymástól, hogy az egyik oldal csak az elõnyökrõl beszél és bagatelizálja a hátrányokat, a másik oldal pedig csak a veszélyeket hangsúlyozza, megkérdõjelezve az elõnyöket. Az igazán reális és szakmailag megalapozott véleményekre egyik fél sem kíváncsi, beleértve sajnos a médiát is, hiszen abból hiányzik a szenzáció. Ami engem illet én, mint egyetemi oktató csak az igazat mondhatom, mert a hallgatók pillanatok alatt észreveszik a csúsztatást, a füllentést, vagy a lényeg elhallgatását. Mivel én mindig valós képet próbálok adni a GMO-ról, ezért gyakran a senki földjén érzem magam akire – álláspontomtól függõen - hol az egyik hol a másik tábor haragszik.

A fentieken kívül, tudomány és a gyakorlat vitájában nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy transzgénikus növényfajtának hiába van óriási tudományos jelentõsége a tudósok körében, az nem jelenti automatikusan azt, hogy annak gazdasági jelentõsége is van egy adott országban, egy adott idõpontban. A gazdasági jelentõség megítélése szakemberekre és gazdaságpolitikusokra tartozik és nem a tudósokra. A politikusok felvilágosítása viszont a tudósok, illetve természet-, környezet- és fogyasztóvédelmi szakemberek feladata. A jelenlegi hazai helyzet rákfenéje, hogy a tudósok nem tartják tiszteletben egymás szakterületeit, illetve képtelenek elfogadni más szakterületek képviselõinek álláspontját.

A GMO-kal kapcsolatos vita nem magyar specialitás, az a világ szinte minden országában napirenden van. E kérdésben azonban már nem dönthetünk önállóan, hiszen az EU tagjai vagyunk. A GMO-k veszélyességének vagy veszélytelenségének hazai megítélésétõl függetlenül alakította ki az Európai Unió a hivatalos álláspontját, és engedélyezte egyes GM kukorica hibridek termesztését az Unióban. Az EU Bizottság döntésének elfogadása és végrehajtása, pedig minden tagállamra, így hazánkra nézve is kötelezõ.



Rodics Katalin

Ma már ismert, hogy a tudományos mûhelyek képviselõi közül kik azok, akik a kutatók szintjén a GMO mellett szólnak, s kik az ellenzõi. Ha csak Magyarországot nézzük, a GMO mellet azok a genetikusok érvelnek, akik maguk is érintettek a kutatásban. Ez nem jelenti anyagi függõségüket a tudományos kutatás eredményétõl, bár sok civil szervezet ezzel vádolja meg õket. Sokkal inkább arra gondolok, hogy aki mélyen beleássa magát a témába, azt igenis izgatja a kutatásban rejlõ lehetõség. Tudományos szempontból rendkívül izgalmas, sok más szempontból hasznos a kutatói ambíció, hogy megpróbáljuk a génmódosítást, a géntechnológia lehetõségeit az emberiség javára kiaknázni. Más kérdés az, hogy a kutatás eredményeibõl mi az, amit köztermesztésre, emberi fogyasztásra, vagy állati takarmányozásra felhasználni engedélyezünk. Ehhez kapcsolódó fontos kérdés, hogy milyen biztonsági ellenõrzések, milyen tesztelési módszerek alkalmazása után, milyen protokoll betartásával engedjük a GM növényeket köztermesztésbe, akár Magyarországon, akár a világ más tájain. A kutatók közötti megosztottság abból adódik, hogy vannak, akik az elõvigyázatosság alapelvébõl kiindulva a GM növények köztermesztése elõtt még nagyon alapos hatásvizsgálatokat tartanak szükségesnek. Mások kevésbé tartanak a kockázatoktól, fontosabbnak tartják e területen is a versenyképesség megtartását, s ezt a GM növények köztermesztésbe vonásával kívánják biztosítani.

Egy következõ kérdés Magyarország számára a gazdasági érdek. Egyrészt szükség van-e az I. generációs GM növényre? Bátran mondhatjuk, hogy azok a gondok, amelyekre megoldást nyújtanak ezek a fajták, azok hazánkban nem jelentkeznek, vagy hagyományos módon is kezelhetõ problémák. Magyarországon a kukoricatermesztõk számára adott a hatékony technológia a kukoricamoly hagyományos növényvédelmi kezelésére. Másik kérdés a gazdasági elõny. A Magyarországon termett kukorica jelenleg eladható, de ennek az a kulcsa és feltétele, hogy hazánk jelenleg még GMO mentes, és ezt tudjuk igazolni. Itt vegyipari és vetõmag elõállító nagyvállalatok fúziójából született multinacionális cégek gazdasági érdekeirõl van szó. Ezek a multik dollár milliárdokat fektettek a GMO kutatásba, s nyilvánvaló a céljuk, ezt szeretnék jövedelemmel növelve visszakapni.

A környezeti szempont az, amely tárcánkat közvetlenül érinti, és ez a legkevésbé vizsgált terület. A fajtatulajdonos cégek azzal érvelnek, hogy a GM növények ugyanolyan biztonságosak, mint a hagyományos fajták. Meggyõzõdésünk, hogy ez nem igaz, s meggyõzõdésünk, hogy a környezeti hatást az adott régió élõvilágában kell tesztelni. Hiába nézték volna meg – nem nézték – Amerikában a GM növények környezetre gyakorolt hatását, álláspontunk szerint ezeket a vizsgálatokat magyar éghajlat alatt, magyar talajon, magyar élõvilágban kell elvégezni. Erre épül a Magyar moratórium is. A Pannon ökológiai régió, amely az EU által a csatlakozási szerzõdésben elismert új, 7. ökológiai régió, abszolút specifikus élõvilággal rendelkezik, s erre a specifikus környezetre nem tesztelték le az új fajtát. Addig moratóriumot hirdettünk, míg meg nem gyõzõdünk a GM fajta biztonságos voltáról. Az ehhez szükséges vizsgálatok elindultak, sajnos nem a cégek finanszírozásában, hanem kormányzati pénzbõl. Ez egy visszás helyzet, nekünk kell bizonyítani negatív hatásait és nem az engedélyt kérõ vizsgálja meg elõzetesen. Az elmúlt 2 évben a KvVM finanszírozta a vizsgálatokat, amelyeket három helyen, az MTA NKI , a SZIE és a Természettudományi Múzeum lepkékkel foglalkozó csapata végzett. A vizsgálatok eredménye alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a GM fajtáknak vannak negatív hatásaik, a talajélet aktivitása csökkent, bizonyos lepkefajok mortalitása megnõtt, és bebizonyosodott, hogy ezek a növények (MON 810) 1500–2000-szer többet termelnek abból a baktérium toxinból, amelyet a hagyományos növényvédelmi eljárásban 1-szeri kezeléssel a területre kijuttatunk. Igaz, hogy a kukorica állományt kevesebb vegyszerrel kell kezelni, de maga a növény 1000–2000-szer annyit termel a hatóanyagból. Bebizonyosodott, hogy ez a toxin nem bomlik le rövid idõ alatt. Egy évig vizsgálták a toxin jelenlétét a talajban, és egy év után is megtalálható volt. Szakembereknek nem kell mondani, hogy Magyarországnak mennyire fontos természeti kincse a termõtalaj, s ez olyan bonyolult élõrendszer, hogy ha ebbe beavatkozunk, akkor nem látjuk következményeit, esetleg pótolhatatlan veszteséget okozunk az országnak. Tesztelés szempontjából pedig nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor, mit vizsgáljunk. A GM növények hatásainak tisztességes kivizsgálása igen hosszú folyamat lenne.



2/. A Magyar Kormány 2005. január 20-án, az EU 2001/18 EK irányelv 23 cikkére (védzáradék) hivatkozva a GM kukorica termesztésére a környezeti és egészségbiztonsági kockázatok miatt moratóriumot hirdetett. Ön szerint milyen feltételekkel végzett, milyen idõtávú vizsgálatok szükségesek a kérdések megválaszolására, a kételyek eloszlatására?



Ángyán József

Amint az az olvasók elõtt talán ismert, az Európai Közösség – jobbára a WTO keretében zajló szabadkereskedelmi tárgyalásokon ránehezedõ amerikai nyomás hatására – 2004-ben több géntechnológiai úton módosított növényfajtát is felvett a Közösségi Fajtajegyzékbe. Ezeknek a közösségi engedéllyel rendelkezõ növényfajtáknak a termesztését a tagállamok csak úgy tilthatják meg, hogy egészségügyi vagy környezeti kockázatokat valószínûsítõ új tudományos bizonyítékokra alapozva, védzáradéki eljárás keretében moratóriumot, forgalmazási és termesztési tilalmat jelentenek be e fajtákra.

Magyarország ezt a lépést 2005. január 20-án – az egyetlen, nálunk reálisan szóba jöhetõ, létezõ fajtakör, a Monsanto MON 810-es molyrezisztens kukoricafajtáira – megtette . Ennek alapját a nevezett kukorica fajtakörrel kapcsolatban felmerült környezeti, ökológiai, természetvédelmi aggályok adták, melyekhez azóta több egyéb bizonyíték és érv is felsorakozott. A fajtatulajdonosok megtévesztõ reklámszövegeivel ellentétben ugyanis ezek a fajták többlettermést nem adnak. Ráadásul, miután a molyfertõzés – a „jó mezõgazdasági gyakorlat” szabályainak betartása esetén – nálunk az évek túlnyomó többségében mérhetõ kárt nem okoz, ezért gazdasági jelentõségük elhanyagolható. Az az állítás pedig, hogy alkalmazásuk környezetkímélõ megoldás lenne, egyszerûen hazugság, hiszen a növény maga minden évben és minden hektáron 1500-2000-szeres dózisban termeli annak a rovarölõ méreganyagnak (a Dipel hatóanyagának) a protoxinját, amellyel a moly ellen permeteznénk, ha egyáltalán lenne fertõzés. Ezek a növények tehát „méreggyárak”! Ez a méreganyag bekerül a talajokba, a táplálkozási láncba, a méregtermelõ tulajdonság pedig szétterjedhet az ökológiai rendszerben. A GMO kerekasztal dokumentumai minderre megalapozott és növekvõ számú tudományos bizonyítékkal szolgálnak. Ehhez sem a termelõnek, sem a fogyasztónak semmiféle érdeke nem fûzõdhet, éppen ellenkezõleg.

Mindezek egyre inkább arra intenek, hogy az elõvigyázatosság elve GM-mentes státusunk megõrzését indokolja. A moratórium fenntartását az EU erre vonatkozó irányelvei számunkra lehetõvé teszik, amíg az aggályokat független hazai tudományos vizsgálatok a Pannon Biogeográfiai Régióra vonatkozóan nem oszlatták el. Ezek a vizsgálatok jelenleg is folyamatban vannak, melyek körét további ökológiai, dietetikai és humánegészségügyi kérdések, hosszú távú hatások, továbbá valamennyi, közösségi szinten már engedélyezett, géntechnológiai úton módosított növényfajta vizsgálatára ki kell terjeszteni. Ezen túlmenõen újabb hazai vizsgálatokat kell azon GM-növényfajták esetén indítani, amelyek engedélyezése most van folyamatban, vagy a jövõben kezdõdik el az Európai Unióban. Amennyiben új, GM-növényfajták kerülnek a Közösségi Fajtajegyzékre, meg kell vizsgálni a védzáradéki eljárás szerinti moratóium bevezetésének lehetõségét, valamint új tudományos bizonyíték fennállta esetén ezekre a növényfajtákra is haladéktalanul védzáradéki eljárást és moratóriumot kell bejelenteni. Támogatnunk kell továbbá a technológia hosszú távú környezeti, ökológiai és humánegészségügyi hatásainak nyomon követését biztosító nemzeti vizsgálati protokoll, eljárásrend és monitoringrendszer kidolgozását, hatékony mûködését, valamint ki kell alakítani ennek egységes intézményi hátterét.

Saját nemzeti érdekeink tehát azt kívánják, hogy folytassuk, illetve terjesszük ki azokat a hosszú távú ökológiai, környezeti, dietetikai és humán-egészségügyi vizsgálatokat, melyek megalapozhatják a GM-fajtákra vonatkozó moratórium fenntartását, az újabb moratórium meghirdetését és kiterjesztését mindazon fajtákra, amelyek a jövõben a Közösségi Fajtajegyzékre kerülhetnek. Az ezekkel kapcsolatos kutatásokat fel kell gyorsítani, kutatómûhelyeit, intézményrendszerét meg kell erõsíteni, azok finanszírozását pedig jelentõsen javítani kell.



Czepó Mihály

Véleményem szerint alaptalan az egészségbiztonságra vonatkozó nemzeti vizsgálatok megkövetelése, mivel az Európai Unió élelmiszerbiztonsági hivatala az EFSA, illetve más hatóságok a világban az engedélyezés elõtt alaposan kiértékelik a GM termékeket ebbõl a szempontból. A köztermesztés engedélyezése elõtt hasonló mélységû kiértékelésre kerül sor a környezeti hatásokat illetõen. A termékek toxikológiai szempontból történõ kiértékeléséhez szükséges laboratóriumi és szabadföldi vizsgálatokat a fajtatulajdonos vállalatok saját szakemberekkel és független intézetekkel elvégeztetik.

A pótlólagos helyi ökológiai, egészségügyi vizsgálatok általános elõírása megalapozatlan. Más területeken, mint például a növényvédõ szerek vagy a gyógyszerek esetében sem az Európai Uniós, sem a magyar nemzeti szabályozók nem követelik meg. Még ha el is fogadjuk a Pannon öko-régió különlegességét, a mezõgazdasági környezet Magyarországon nem tér el olyan mértékben más mérsékelt égövi országok mezõgazdasági környezetétõl, amely indokolná a teljes körû vizsgálatokat. A Pannon öko-régió meghatározás a természetes ökoszisztémára vonatkozik, amely legkevésbé a genetikailag módosított növényekkel kerülne kapcsolatba.

Ugyanakkor a kérdést differenciáltan szükséges megvizsgálni, hiszen az egyes GM növények gyökeresen eltérhetnek egymástól a módosítás célját illetõen. Lehetnek gyomirtó szer ellenállóak, rovarokkal, növénybetegségekkel szemben védettek, szárazságtûrõk vagy beltartalmi összetevõikben különbözõek. A felsorolt hozzáadott tulajdonságok közül a rovar-ellenállóság esetében elképzelhetõ korlátozott szükségszerûség környezeti vizsgálatokra vonatkozóan helyi szinten, mint amilyen a Pannon öko-régió. Ehhez azonban pontosan meg kellene határozni azoknak az élõszervezeteknek a körét, amelyekben a mezõgazdasági környezetünk különleges. Amennyiben ilyen élõszervezetek vannak, akkor elsõ lépcsõben laboratóriumi körülmények között szokás megvizsgálni a kölcsönhatást. Szabadföldre csak akkor szükséges kivinni az illetõ GM növényt, ha a labor vizsgálatok indokolják.

A gének mûködését igazoló vizsgálatok nem tartoznak a vitatott körbe, mivel azokat minden esetben elvégzik. Ebben az esetben két-három évig folynak kísérletek.



Dömölki Lívia

A moratórium a MON810 Bt kukoricára vonatkozik, ez a fajta a kukoricamoly elpusztítására alkalmas toxint termel. Tudomásom szerint Magyarországra nem jellemzõ a kukoricamoly, mint kártevõ, felvetõdik a kérdés, hogy ez esetben miért kellene ezzel a toxinnal mérgezni talajunkat?

Feltétlenül szükséges vizsgálatokat végezni, hogy ezek a tulajdonságai, milyen hatással vannak a környezetre, rezisztenssé válik-e elõbb-utóbb a kukoricamoly lárvája erre a toxinra, milyen hatással van az élõvilág többi tagjára, etetése okoz-e változást az állatokban stb. Ezek mind több éves kísérletek, a választ a különbözõ területeken dolgozó kutatók adhatják meg.



Heszky László

A magyar moratóriumot az EU nem a környezeti és egészségbiztonsági kockázatok miatt fogadta el 2005-ben, hanem azért mert a MON 810 Bt. kukorica hivatalos elismerésének folyamatában Magyarország még nem vett részt, mert akkor még nem volt tagja az Európai Uniónak. A magyar moratórium fenntartása jelenleg azért ütközik nehézségekbe, mert az azt alátámasztó környezet- és egészségbiztonsági kockázatokra vonatkozó magyar tudományos indoklást az Európai Unió illetékes bizottsága (EFSA) nem fogadja el. Az uniós elutasítás indoka az, hogy a magyar érvelés szakmailag nem tartalmaz olyan új elemet, mely az Európai Unió MON 810-es kukorica hibridekre kiadott termesztési engedélyének módosítását tenné szükségessé. Végeredményben az EU a magyar moratóriumot elvben bármikor feloldhatja. Természetesen a megfelelõ uniós hivatalos utat be kell tartaniuk, emiatt a végsõ döntés 2007 elsõ negyedévében várható.



Rodics Katalin

Ki kell hangsúlyozni, hogy a Magyar kormány moratóriuma csak környezeti kockázatokra hivatkozott. A védzáradék csak abban az esetben alkalmazható, ha az adott országnak már kézzelfogható eredménye van arra vonatkozóan, hogy az adott növénynek negatív környezeti hatásai vannak. Magyarországnak az NKI vizsgálatai alapján már voltak ilyen eredményei, s elegendõ alapot biztosítottak a moratórium életbe léptetéséhez.

A GM növények köztermesztése azzal a veszéllyel jár, hogy a fajta a természetbe kijutva önmagát reprodukálja. Az emberiség már sok olyan hibát produkált, amit késõbb nem tudott helyreállítani – gondoljunk csak az ózonlyukra. Éppen ezért a GM növényeknél különösen óvatosan kell eljárni. A gyógyszerek engedélyezése területén alapelv a hatóanyag 3 évig, 3 tesztfajon történõ ellenõrzése a célszervezetre gyakorolt nem kívánt (mellék-) hatások tekintetében. A gyógyszereket csak beteg emberek fogyasztják, míg a GM növényekbõl származó termékeket minden ember fogyasztására felkínálják. Éppen ezért e termékeknél minimum az elõbbi szabályt követõ tesztelés a követelmény, de nem túlzás az ennél alaposabb vizsgálat sem. Ezzel szemben – sajnálatos módon – az a tapasztalat, hogy az új GM fajtákat nem tesztelik le az elõbbi alapossággal. Nálunk, a Minisztérium, mint az engedélyezésben eljáró szakhatóság asztalán voltak olyan köztermesztésre szánt GM növények engedély kérelmei, amelyekben 5 hím és 5 nõstény patkány 3 hetes kísérleti etetése alapján mutatták ki, hogy azok humán- és környezet egészségügyi szempontból abszolút kockázatmentesek. Ez a példa is megköveteli a hazai és külföldi engedélyezõ hatóságnak a szigorúságát, mely alapján csak arra bólintson rá, ami ténylegesen biztonságos. Ebben az álláspontunkban magunk mögött tudhatjuk a környezet- és fogyasztóvédelmi civil szervezeteket is, õk is támogatják a „vizsgáljuk meg, és csak akkor engedélyezzük egy GM növény köztermesztését, ha az bizonyítottan kockázat mentes” elvet.

Az egészségügyi kockázatok megítélésére egy protokollt kell kidolgozni, ez jelenleg nincs sem az EU-ban, sem a világ más országaiban. Ennek kell taglalni, hogy melyek azok a vizsgálatok, amelyeket mindenképpen el kell végeztetni minden egyes GM fajtánál. Ugyanígy a környezeti hatásvizsgálatokra is ki kellene dolgozni egy protokollt, amely leírja a kötelezõ vizsgálatok körét és idõtartamát. A környezeti hatásvizsgálatoknál hosszabb idõtávban kell gondolkozni, például a talajra gyakorolt hatás tesztelése során. A hatásvizsgálatokat nem szabad a mezõgazdasági táblára korlátozni, hanem vizsgálni kell a környezõ területek, (pl. mezõvédõ erdõsávok) ökoszisztémáit, illetve az azokra gyakorolt hatást is. Ennek érdekében indítottunk el egy vizsgálatot a Természettudományi Múzeum munkatársaival a mezõvédõ erdõsávok faunájának feltérképezésére. Külön téma a méhek repülése, gyûjtése. Bizonyított, hogy a méhek gyûjtenek kukoricáról is, így a GM növények pollenjét elviszik a nem GM táblákra, illetve az bekerül a mézbe. Ennek következményei is hosszabb vizsgálatot (akár évtizedig tartót) igényelnek.



3/. A Parlament 2006. november 27-én elfogadta az un. koegzisztencia törvényt. Ez a jogszabály a hagyományos, az ökológiai és a GM növények együttes termesztésének szabályait határozza meg. Önnek mi a véleménye errõl a jogszabályról, elegendõ ez a szabályozás a környezeti és humán-egészségügyi kockázatok megelõzésére, vagy minimalizálására?



Ángyán József

A géntechnológiai tevékenységrõl szóló 1998. évi XXVII. törvény módosítása , népszerû nevén a „koegzisztencia törvény” megalkotása (MK 2006/150. (XII. 7.)) körüli viták kapcsán mindenek elõtt azt kell kiemelni, hogy az a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem a behódolást, az önfeladást, GM-mentes státusunk megszûnését és a GM-fajták korlátlan beözönlését szolgálja! Éppen ellenkezõ szándék vezérelte a törvényhozást! Olyan szabályokat igyekezett hozni, amelyek a kontrollálatlan GM-elterjedést keretek közé szorítják, gyakorlatilag lehetetlenné teszik. Az európai fajtajegyzéken szereplõ GM-fajták ugyanis e szabályozás hiányában szabadon, mindenféle bejelentési kötelezettség nélkül forgalmazhatóvá és termeszthetõvé válnának Magyarországon, ha az Európai Közösség a moratóriumunk feloldására kötelezne bennünket.

A megelõzõ parlamenti viták6 és a november 22-ei parlamenti nyílt nap eredményeképpen november 27-én a Magyar Országgyûlés ugyanakkor nem csak a géntechnológiai törvényt módosította, hanem egyidejûleg – ötpárti konszenzussal elõterjesztett javaslat alapján, mindössze 3 ellenszavazat és 3 tartózkodás mellett – elfogadta az 53/2006 (XI.29.) számú OGY határozatot is, mely a géntechnológiai tevékenységgel, annak mezõgazdasági és élelmiszer-elõállítási alkalmazásával kapcsolatos magyar stratégiáról rendelkezik. Ez a – legalább olyan fontos – dokumentum nemcsak a magyar álláspontot és stratégiát rögzíti, hanem egyúttal feladatokat szab a kormány és a törvényhozás számára, valamint kijelöli a célok elérését szolgáló eszközöket és teendõket.



Mi is a magyar stratégia lényege, és e joganyagok hogyan illeszkednek ezen stratégiához?

Mindenek elõtt a törvényhozásban teljes egyetértés alakult ki atekintetben, hogy a magyar gazdasági, népegészségügyi és környezeti érdekek egyaránt GM-mentes státusunk fenntartását indokolják. Magyarországnak olyan mezõgazdaságra, környezet- és tájgazdálkodásra van szüksége, amely úgy állít elõ jó minõségû, szermaradvány-mentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, hogy közben megõrzi vízbázisaink tisztaságát, talajaink termõképességét, az élõvilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit, kultúráját, munkát, megélhetést biztosítva a lehetõ legtöbb ember számára. A GM-technológia és jelenlegi termékei, az elsõ generációs GM fajták e célok elérésére alkalmatlanok. Azok számunkra gazdasági elõnyöket nem hordoznak, elterjedésük ökológiai következményei és élelmiszer-elõállításban való alkalmazásuk humánegészség-ügyi kockázatai ugyanakkor beláthatatlanok, ilyen típusú független vizsgálatok pedig mindeddig szinte alig folytak, azokat a fajtatulajdonosok akadályozzák. Mindezek következtében a fizetõképes, minõségi piac egyre határozottabban elutasítja a GM-szennyezett élelmiszereket, sõt azokat is, amelyek olyan régióból származnak, ahol nem tudják garantálni GMO-mentességüket. Így a mentesség egyre komolyabb agrárpiaci versenyelõnyt jelent számunkra! Stratégiánknak tehát e nemzeti érdekünkbõl kell kiindulnia!

GM-mentes státusunk megõrzésének alapeszköze a 2005. januárja óta érvényben lévõ termesztési és forgalmazási tilalom, az ideiglenes moratórium. Ezt az EU erre vonatkozó irányelvei alapján mindaddig fenntarthatunk, amíg a védzáradéki eljárásnak megfelelõen megfogalmazott aggályokat független hazai tudományos vizsgálatok nem oszlatták el. Bár az EU Bizottság – az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) GM-paneljének véleménye alapján (melyben egyébként többségében a GM-fajták forgalmazásában érdekelt multinacionális tõkeérdekeltségek emberei foglalnak helyet) – érthetõen a magyar moratórium feloldását kezdeményezte, ám a tagállamok képviselõi a 2006. szeptember 18-ai szakmai testületi ülésen a magyar álláspontot, vagyis a moratórium fenntartását 51%-os szavazati aránnyal támogatták. Az EU Bizottság kezdeményezése ezek után – várhatóan 2007 elsõ negyedévében – a Miniszterek Tanácsa elé kerül. Addig van módunk és esélyünk néhány további tagállamot rávenni a magyar álláspont támogatására. Ha a támogatók szavazati aránya eléri a 2/3-ot, akkor levetethetjük a moratórium feloldásának kérdését a napirendrõl. Moratóriumunk fenntartása szempontjából feltétlenül kedvezõ fejlemény, hogy az osztrák moratórium feloldására irányuló bizottsági kezdeményezést a Miniszterek Tanácsa elutasította, az osztrák moratórium fenntartása 2006. december 18-án Brüsszelben minõsített többséget kapott. Ha az EU Bizottság – 7 másik EU tagország (Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Luxemburg és Németország) hatályban lévõ hasonló tilalma ellenére – mégis kötelezne bennünket a moratórium feloldására, akkor még mindig fennáll a lehetõsége, hogy az üggyel az Európai Bírósághoz forduljunk. Ezzel egyidõben – görög mintára – akár azonnal új moratóriumot is hirdethetünk.

Az Európai Bírósághoz benyújtott keresetünk azonban nem halasztó hatályú, ezért volt célszerû a géntechnológiai törvényt az együttélés alapszabályaival kiegészíteni. Közben folytathatók a moratórium fenntartását alátámasztó hazai tudományos vizsgálatok, és finomítható, tovább szigorítható az egymás mellett élés szabályait rögzítõ törvény is. Ehhez a magyar törvényhozás további számos módosító indítványt is megfogalmazott. Ezeket a Kormánynak az EU Bizottsággal ismételten egyeztetnie (notifikáltatnia) kell, és ezt követõen azokat haladéktalanul be kell építenie a géntechnológiai törvénybe.



Czepó Mihály

A koegzisztencia szabályozásnak nem feladata a humán egészségügyi vagy környezeti kockázatok kezelése. Az 556/2003 EEK ajánlás szerint az együtt-termesztési szabályoknak a különféle növénytermesztési eljárások együttélését kell biztosítani, úgy hogy egymás gazdasági érdekei ne sérüljenek. Az EU Bizottság a kereskedelmi, vagy termesztési engedélyek kiadása elõtt a környezeti és humán-egészségügyi szempontból értékelteti az illetõ GM növényt és az engedélyezésre csak akkor tesz javaslatot, ha a biztonságról meggyõzõdött.

A törvény indokolatlanul szigorú. Legnehezebben teljesíthetõ vetülete a tábla szintû engedélyezési folyamat és a hozzákapcsolódó írásos hozzájáruló nyilatkozatok, illetve a VHR -be szánt tetemes izoláció (puffer sáv). A kimondott szándék a kukorica kivitel védelme, amelyet nem veszélyeztet a GM kukorica, az ehhez képest sokkal gyakorlatiasabb szabályozással is megoldható lett volna. Erre jó példa a Cseh Köztársaság, ahol gond nélkül teljesíthetõek az izolációs távolságok, elegendõ a hatóságnak bejelenteni a szándékot, majd a termesztés tényét, és a gazdáknak nem szükséges hosszadalmas engedélyeztetési procedúrába bonyolódniuk. Magyarországon nem volt elegendõ vizsgálat a kukorica pollen mozgásának tanulmányozására. A készülõ végrehajtási rendeletben várható 400 méteres izoláció eltúlzott, minden tudományos alapot nélkülöz. A francia, spanyol, német, olasz, svájci kísérletek szerint elválasztó sávnak 10-20 méter is elegendõ lehet. A 400 méter még a vetõmagtörvénnyel sincs összhangban, hiszen abban csak az alapanyag elõállításhoz írnak elõ ekkora távolságot, míg a vetõmag elõállításhoz 200 méter az izoláció. Ide kapcsolódik a törvény másik indokolatlan szakasza, az írásos nyilatkozatok megkövetelése a földhasználóktól és tulajdonosoktól. A vetõmagtermesztésben nem szükséges engedélyt kérni a szomszédos földhasználótól, hanem elegendõ vele megegyezni. Ez az európai gyakorlat a GM növények együtt-termesztésekor is. Ami a tulajdonosokat illeti, ha nem földhasználók, akkor teljességgel indokolatlan belekeverni õket a történetbe. A GM növényeknek tudományosan igazoltan nincs tartós hatásuk a talajra nézve, ezzel szemben, ha valaki pl. napraforgót, repcét termel, akkor a talajban felhalmozódó kórokozók miatt a vetésforgóba vethetõ növények köre korlátozott lesz. Ennek ellenére nem gyakorlat írásos engedélyt kérni a napraforgó vagy repce termesztéséhez a tulajdonostól. Ugyanígy vannak olyan gyomirtó szerek, amelyek korlátozzák a vetésforgót, mégsem kell engedélyt kérni a használatukhoz a bérelt földön gazdálkodóknak.

A kereskedelmet illetõen véleményem szerint nincs konfliktus a GM kukorica termesztés és felhasználás között, hiszen a legtöbb gazdálkodó elõre tudja mit fog kezdeni a terménnyel. Akinek saját állatállománya van, vagy bioetanol gyártásra tervezi a termény értékesítését, annak valós választási lehetõség lesz a GM kukorica. A kivitelre való termeléskor az élelmiszeripari felhasználáskor elképzelhetõ a GM mentesség megkövetelése, de a takarmányként való hasznosítás esetén nincs különösebb gyakorlati jelentõsége, mivel a takarmánykeverékek túlnyomó részét jelölni szükséges az import, többnyire GM szója miatt. Az Unióban a kukorica körülbelül 70 százalékát takarmányként használják fel.



Dömölki Lívia

Pozitívum, hogy egyáltalán sikerült törvényt alkotni, amely szabályokat állít fel. Az általános elvek azonban nem elegendõek. Véleményem szerint esetrõl-esetre kell megvizsgálni a termesztés elõnyeit, hátrányait, hatásait és ennek megfelelõen kell meghatározni a termesztés feltételeit. Az sem elegendõ, ha más országokban végeztek már kísérleteket és vizsgálatokat, hiszen a különbözõ országok és régiók éghajlata, élõvilága eltérõ, ezért csak konkrét növény adott helyen történõ vizsgálata adhat megnyugtató választ, például az izolációs távolságokra, vagy a nem célzott szervezetekre gyakorolt hatásra.

A fogyasztók szempontjából rendívül fontos a jelölés: a jelenlegi szabályozás csak azt írja elõ, hogy jelölni kell az élelmiszeren, ha GMO növénybõl készült, vagy 0,9%-nál nagyobb mennyiségben tartalmaz GMO alkotót. Ami jelenleg kétségtelen, hogy egyes fehérjék, transzgének allergiás tüneteket okoznak a fogyasztók egy részénél, ezért tulajdonképpen a jelenlegi európai elõírás sem eredményez megnyugtató megoldást, mivel a fogyasztók nem fognak tájékoztatást kapni arról, hogy milyen fehérje beépítésére kerül sor egyes élelmiszer összetevõk esetében. Tehát fontos lenne, hogy ne csak azt jelöljék az élelmiszeren, hogy GM alkotót tartalmaz, hanem azt is, hogy milyen fehérjét. Csak akkor tudnák az allergiások, illetve orvosaik eldönteni, hogy veszélyes-e számukra az adott élelmiszer, vagy nem. Mindezek alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy a fogyasztók bizalmatlanok, és túlnyomó többségük elutasítja a génmódosítást és azokat az élelmiszereket, amelyeket ilyen növényekbõl állítanak elõ.

Azt mondhatjuk tehát, hogy örvendetes a törvény létrehozása, de még finomítani kell a szabályozáson.



Heszky László

A koegzisztencia a GM fajták és a hagyományos fajták egyidejû nemesítését, vetõmagtermesztését és árutermesztését jelenti – egy országban, egy régióban, egy falu határában, vagy egy gazdaságban – olyan (izolált) módon, hogy a háromféle termesztési mód (hagyományos, bio és GMO) egymásra hatás lehetõségét ki lehessen zárni. A koegzisztencia (együtt termesztés) törvény betartása jelenti a jövõben a garanciát arra, hogy a hagyományos termésbe és termékbe ne kerülhessen GMO 0,9%-nál nagyobb arányban, biotermékek vonatkozásában pedig a GMO tartalom 0,0% maradjon. A törvénynek egyetlen egy pozitív hatása van, nevezetesen, hogy megpróbál szabályozott kereteket adni a transzgénikus növények termesztése során fellépõ kockázatok minimalizálására. Ezt leszámítva a koegzisztencia, mint együtt termesztési forma szakmailag megalapozatlan és a gyakorlatban kivitelezhetetlen, melyet több cikkemben és elõadásomban részletesen kifejtettem és megindokoltam. Ezekre most nem térek ki. A koegzisztencia az Európai Unióra kényszeritett WTO döntés végrehajtásának torz szüleménye, melynek célja az volt, hogy az EU a jövõben ne gátolhassa meg a termények és áruk szabad áramlását. Véleményem szerint a koegzisztencia az Európai Unió XXI. század elején hozott hibás döntésének tekinthetõ, ami – a végrehajtás során a tagországokban várhatóan felmerülõ nagyszámú probléma miatt – rövid idõn belül visszavonásra, vagy alapvetõ módosításra kerül.



Rodics Katalin

Komoly félreértésen alapult sokak ellenérzése a koegzisztencia jogszabállyal szemben. A jogszabály kidolgozása során nem került kellõen megvilágításra, hogy ez a törvény nem a moratórium megszüntetését, nem a GM növények automatikus beengedését jelenti. Az az örvendetes helyzet állt elõ, hogy a parlamenti pártok egyetértettek Magyarország GMO mentességének, a moratórium megtartásának fontosságában, erre vonatkozólag egy Országgyûlési határozatot fogadtak el. Ismerjük el, a mai politikai helyzetben ez nagy siker. A moratórium fenntartása azonban nemcsak rajtunk múlik, az EU döntéshozatala fogja elfogadni, vagy elutasítani a Magyar moratórium megtartását. Várhatóan januárban kerül napirendre a kérdés a most már 27 tagállamot képviselõ Tanács elé. Ha a Tanács a moratórium fenntartása ellen szavaz, akkor Magyarország kötelessége a moratórium feloldása. Erre a helyzetre való felkészülést jelenti a koegzisztencia törvény. Azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek betartásával biztonságosan termeszthetõ GM növény. Hosszútávon a koegzisztencia nem létezik, erre szemléletes példa az USA. Ha végiggondoljuk a GM növény termesztési folyamatát - aratás, szállítás, rakt&aacut