A zabtermesztés elõnyei

Ma már azonban rendelkezünk olyan intenzív típusú zabfajtákkal, melyek jobb körülmények közé kerülve, megfelelõ növénytermesztési eljárások alkalmazásával – ha nem is minden esetben a szemtermés mennyiségében, de a betakarított szalma- és szemtermés takarmányértékét tekintve mindenképpen – versenyképesek a kalászosokkal. Egyesítve a zab botanikai jellemzõibõl adódó elõnyöket (erõs gyökérzet, jó tápanyagfeltáró képesség) a nagyobb termés elérését célzó termesztési eljárásokkal, a hazai nemesítésû, intenzív típusú zabfajták használatával reális lehetõség van arra, hogy a zab, a takarmányozási célra használt kalászos gabonafélék egy részét gazdaságosan helyettesítse.



A zab, mint takarmánynövény

A zab kitûnõ beltartalmi értékû szemes terményt adó takarmány-, illetve élelmiszer gyártásra egyaránt felhasználható növény. A zab a Föld kultúrnövényei között fontos helyet foglal el. Vetésterülete a búza, a kukorica, a rizs és a cirok után következik. Magyarországon az 1931–40 évek átlagában 220 ezer ha-on termesztették, ez a ’80-as évek végére 50 ezer ha-ra csökkent. Az elmúlt évtizedben vetésterülete ismét nõtt és napjainkban 70 ezer ha körülire becsülhetõ évente. Hazánkban is az egyik legértékesebb takarmány a tenyész- és fiatal állatok, valamint a versenylovak számára (Palágyi 1997). Magas fehérje-, keményítõ- és zsírtartalma, valamint a benne lévõ oldható dietikus rost tartalmának köszönhetõen kitûnõ az étrendi hatása, ami nagyban elõsegíti az emésztést, s ezzel javítja a takarmány tápanyag hasznosulását. Nemcsak magas fehérjetartalma, hanem annak biológiai értéke is a legkedvezõbb a gabonafélék között (1. táblázat).








 Mész- és foszfortartalma a csontképzõdést segíti elõ. A zabban lévõ avenin és E-vitamin pedig növeli az apaállatok tenyészképességét. Kanadában, ahol nagy mennyiségben termesztenek zabot, elsõsorban a baromfi- és a sertéstápokban a szójadarát – részben, vagy egészben – zabdarával helyettesítik és az ilyen abrakkal etetett állatoknál jobb súlygyarapodást értek el. Minden lehetõségünk adott arra, hogy a takarmányozási célra importált szójadara egy részét zabdarával váltsuk fel Magyarországon is. A pelyvás zabdarát szívesen fogyasztják a kérõdzõ állatok, a csupasz zab pedig akár szemként, akár darálva kitûnõ abraktakarmánya a baromfiféléknek. A zabszalma idõben learatva közepes szénaértékû szálastakarmánya a juhoknak és a szarvasmarháknak. Így a zab föld feletti biomassza termése teljes egészében hasznosítható takarmányozásra.



A zab, mint humán élelmiszer alapanyag

A zabból értékes emberi táplálék is készíthetõ. A zabpehelybõl és a zablisztbõl készült csecsemõtápszerek régóta közismertek. A nálunk kevésbé fogyasztott zabkészítmények külföldön – fõleg a nyugat-európai országokban – keresett élelmiszercikkek a felnõttek számára is. A zabpehely 13%, a zabliszt 16% fehérjetartalmával a gabonafélék között a leggazdagabb fehérjeforrás. Nagy mennyiségben találhatók benne az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminósavak. A vitaminok közül különösen figyelemre méltó a B1 vitamintartalma, de megtalálható benne a B2, B6-vitamin, a nikotinsav és a pantoténsav is. Az E-vitamin tartalmának antioxidáns tulajdonságát kell kiemelni.

A zab a fent említett kimagasló beltartalmi értékein túl az utóbbi években növekvõ figyelmet kapott elsõsorban a táplálkozás-élettannal és a gyógyászattal foglalkozó szakemberek részérõl azért, mert a dietikus rost tartalmának köszönhetõen csökkenti a vér koleszterinszintjét és kedvezõ hatással van a vércukorszint alakulására is. A vér koleszterinszintje és a koszorúerek szûkületén alapuló szívbetegségek közötti kapcsolat többszörösen bizonyított. A zab oldható dietikus rosttartalmának nagyobb része a ß-glukán. Állatokkal végzett etetési – és humán táplálkozási vizsgálatokkal több kutatócsoport is bizonyította a zab ezen összetevõjének koleszterin, azon belül is az úgynevezett „káros” LDL koleszterinszint-csökkentõ hatását.

A zab diétás rosttartalmának körülbelül 40%-a oldható, s ezen belül a ß-lukán tartalom 75%-ra tehetõ. A zabfajták ß-glukán tartalma genetikailag meghatározott, öröklõdõ tulajdonság, amit a környezeti tényezõk befolyásolnak. A termesztett fajták ß-glukán tartalma 3,4 és 5,9% között mozog, ami lehetõvé teszi e tulajdonság nemesítéssel történõ javítását.



Bõtermõ, jó alkalmazkodóképességû tavaszi zabfajták Martonvásárról

Intézetünk kalászos gabonakutatási tevékenysége jelentõsen bõvült az elmúlt idõszakban. A Martonvásáron folyó eredményes õszi búzanemesítés mellett a tavaszi árpa, a tritikálé, az õszi durum búza, a tavaszi búza és az õszi árpa honosításának eredményei is országos jelentõségûekké váltak. A zabkutatási programunkat 1992-ben indítottuk, olyan új fajták honosítása és nemesítése céljából, amelyek jó termõképességük, betegség ellenállóságuk és jó beltartalmi értékük révén a szokásos termesztési körülmények között, lehetõleg növényvédõ szerek használata nélkül humán fogyasztásra és állatok takarmányozására egyaránt használhatók és sikeresen termeszthetõk hazánkban. Elsõsorban bõtermõ, jó beltartalmi értékû tavaszi zab termesztésbe vonására törekszünk.

A honosítási és nemesítési munkánk eredményeként 1998-ban a Kwant és a Komes, 2000-ben a Cacko csupasz zab, 2001-ben a Hetman tavaszi zabfajták részesültek állami elismerésben. Az elsõ martonvásári nemesítésû tavaszi zabfajta Mv Pehely néven 2006 tavaszán kapott állami minõsítést.

A Kwant és Komes lengyel származású tavaszi zabfajták az elmúlt években a gyakorlati termesztésben is bizonyították kiváló termõképességüket. Az Mv Pehely termõképessége meghaladta a standard fajtákét az elmúlt négy évben különbözõ termõhelyeken végzett kísérletek átlagában. Nagy termõképessége kiváló beltartalmi értékekkel párosult. Fehérjetartalma 13,9% és 17,6% között, pelyva nélkül mért ß-glukán tartalma 3,7% és 5,0% között alakult (2. táblázat).








 Erõsen bokrosodó, jó állományképzõ, kiváló alkalmazkodóképességû fajta. A jelenleg köztermesztésben lévõ fajtáknál kissé alacsonyabb, kísérleteinkben még a 160 kg/ha N hatóanyagú fejtrágyázás hatására sem dõlt meg. Erõs szára miatt a keverék zöldtakarmányokban jó támasztónövény. Nagy elõnye a zabnak, hogy zöldtakarmányban nem vénül el, még bugahányás után is szívesen fogyasztják az állatok. A különbözõ kórokozókkal szemben jó a szántóföldi ellenállósága. Megfelelõ termesztéstechnológia és kedvezõ agroökológiai körülmények között potenciális termõképessége 6–7 t/ha.

Intenzív típusú, nagy szemtermés elérésére képes zabfajtáink genetikai termõképességének jobb kihasználása érdekében a következõket javasoljuk figyelembe venni.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezek a fajták hazánkban mindenütt sikeresen termeszthetõk. A szárazságot és a meleget bírják, de a csapadékosabb éghajlatot és a mérsékelten hûvösebb fekvést nagyon meghálálják. Annak ellenére, hogy valamennyi gabonafélénk közül a zab a legigénytelenebb, humuszban és nitrogénben gazdag talajon jelentõsen többet teremnek és mûtrágyázás hatására sem dõlnek meg. A zab általában az elõveteményre nem érzékeny, de önmaga után nem tanácsos vetni. Lucerna- vagy gyeptörésbe is vethetõ, de napjainkban leggyakrabban kukorica után következhet. A talaj-elõkészítési, vetési, növényápolási tennivalói nagyban megegyeznek a tavaszi árpáéval.

Vetésénél arra kell törekedni, hogy tavasszal mielõbb földbe kerüljön a vetõmag, mert csak a korai vetéstõl várhatunk teltszemû, nagy ezerszemtömegû bõ termést. Valamivel mélyebbre kell vetni, mint az árpát, mert csírázásához több vizet igényel. Gabona sortávolságra, folyómétereként 55–60, hektáronként 4,0–4,5 millió szemet vessünk. Ez ezerszemtömegtõl függõen hektáronként 150 kilogramm körüli vetõmag-szükségletet jelent. A fajtáink potenciális termõképességének jobb kihasználása és a nagyobb fehérjetermés elérése érdekében – talaj feltöltöttségétõl függõen – a bokrosodás kezdetén 80–120 kg/ha N mûtrágya kijuttatását ajánljuk.

A zab a levélbetegségekkel (koronarozsda, lisztharmat) szemben általában ellenállóbb, mint a többi gabonaféle, a vetésfehérítõ viszont – éppen a zöld tömegben is jelenlevõ magasabb oldható szénhidráttartalom miatt – jobban kedveli. A zab a nyári melegben gyorsan érik, ezért ha a külsõ legfejlettebb szemek érettek, meg kell kezdeni a betakarítást. Az idõben elvégzett aratással megelõzhetõ a szeles idõben elõforduló szemkiverõdés és a szalma is igen jó minõségû szálastakarmányként takarítható be.

A zabfajtáink vetõmagját – hasonlóan a martonvásári kalászos gabonákhoz – az Mv Elitmag Kft. forgalmazza.





Irodalomjegyzék:

Szelényiné Galántai M.-Kralovánszky U P.: 2001. A gabonafélék takarmányozási jelentõsége és minõségi értékelése. A fehérjék biológiai értéke és a takarmányozási igények (III. rész). Mag Kutatás Termesztés Kereskedelem 15: 24–28.

Palágyi A.: 1997. Zab. In: Kismányoky T.–Vágó M.–Palágyi A. (szerk.): Az árpa, a rozs és a zab termesztése. A GKI és a Winter Fair közös kiadványa, Szeged, 99–144.