A VSZT álláspontja a GMO növényfajták hazai termesztésérõl

A terméktanácsnak jelenleg 900 tagja van, melyek között megtalálhatók a vetõmag-elõállítók, vetõmagkereskedõk, valamint növénynemesítõ, fajtatulajdonos cégek egyaránt. A VSZT összetételét tekintve is heterogén, hiszen a több száz fõt foglalkoztató társas vállalkozások mellett megtalálhatók az egyszemélyes magáncégek is. A tagság megítélése a géntechnológiai úton módosított növényekkel kapcsolatban is vegyes, mivel az ellenérdekelt biotermesztõk mellett a biotechnológiában érdekelt cégek is jelen vannak a szervezetben.

Ebbõl adódóan a VSZT teljes mellszélességgel nem állhat ki egyik érdek mellett sem, hanem amennyire lehet semleges álláspontot kell képviselnie. A VSZT kompetenciája a kérdésben elsõsorban gazdasági természetû, ezért nem foglalkozik annak tudományos vonatkozásaival, nem alakít ki álláspontot a technológia környezetre és az egészségre gyakorolt hatásáról. A világon ma tulajdonképpen három GM növényfajt termesztenek nagy területen: szóját, gyapotot és kukoricát. Az ún. biotech növények közül hazánkban fõként a kukorica jelentõs, melynek vetõmagtermesztésén keresztül érintett elsõsorban szövetségünk a témában.

A magas szintû kukorica vetõmag-elõállítás feltételei ma kielégítõk Magyarországon. A kiváló környezeti adottságok, a hosszú évek során felhalmozódott szaktudás, a megfelelõ technikai feltételek, valamint a vetõmagminõséget garantáló hatósági munka lehetõvé tette, hogy hazánk Franciaországot követõen Európa második legnagyobb kukorica vetõmag termelõje legyen. Magyarország jelenlegi kiemelkedõ szerepe a kukorica vetõmagtermesztésben részint azoknak a géntechnológiában is érdekelt nemzetközi vállalatoknak köszönhetõ, amelyek nálunk termeltetik meg a magyar és az export piacokra szánt vetõmagot.

Évente a 25000 ha körüli szaporító területen nagyjából 50000 tonna kukorica vetõmag kerül elõállításra. A belsõ igények kielégítése mellett a megtermelt vetõmag jelentõs része (60–70%) külpiacokon talál gazdára, közel 10 milliárd forint értékben. A vetõmag export legnagyobb része Franciaországba, Németországba, Hollandiába és Olaszországba irányul.

A bel- és külpiacokra termelt vetõmag ma már döntõen nemzetközi cégek fajtái közül kerül ki, azonban számos hazai szaporító gazdaságnak, vetõmag-feldolgozó üzemnek, valamint disztribútornak ad jól jövedelmezõ megélhetést. Ezek a cégek évtizedek óta jelen vannak hazánkban és hosszú távra terveznek, melyet jól mutat a területen végzett folyamatos beruházás és fejlesztés. Már-már elcsépelt fogalom, hogy a vetõmag bizalmi cikk, de az tény, hogy a gazda a vetõmag vásárláskor csak egy „ígéretet” kap a jövõbeli teljesítményérõl. A vetõmagot minden évben újra meg kell venni, ezért egyetlen egy felelõsen gondolkodó fajtatulajdonos sem akar a gazdákra olyan vetõmagot rákényszeríteni, amelybõl a keletkezett áru eladhatatlan a piacon.

A vetõmag-szaporítás szigorú szabványok betartásával (szigetelõ távolság, tisztaság, csírázóképesség stb.), hatósági kontroll mellett történik. Az ellenõrzés kiterjed a vetõmagtermõ állományok többszöri szántóföldi ellenõrzésére, a feldolgozás folyamatára és a végtermék minõsítésére. Az esetleges fajtakeveredések kizárása érdekében a minõsített tételek fajtakitermesztés keretében utóellenõrzésre is kerülnek. Ezért nem véletlen, hogy a koegzisztencia intézkedések kialakításakor a vetõmagtermesztés szabályait vették alapul. Ma Magyarországon 500 körüli hibridet állítanak elõ gyakorlatilag szennyezõdésmentesen, ezért bátran kijelenthetõ, hogy a vetõmagtermesztésben a koegzisztencia már megvalósult. Persze a zéró tolerancia elve itt sem érvényesíthetõ, hiszen minimális hibahatár felállítása minden olyan folyamatban szükséges, ahol az emberi tényezõ is szerepet játszik.

A kukorica vetõmag ágazat jövõje nagyban függ attól a jogszabályi környezettõl, amelyben az elõállításban érdekelt cégeknek dolgozniuk kell. A kukorica vetõmagpiacot fajtatulajdonosi oldalról meghatározó nemzetközi cégek vetõmag-elõállításaikat olyan területre viszik, ahol biztosítva látják a biztonságos mûködés feltételeit.

Az elkészült és az országgyûlés elé benyújtott koegzisztencia jogszabály megszületését egy közel két éves többoldalú munkacsoport elõkészítõ munkája elõzte meg, amelyben a Vetõmag Szövetség és Terméktanács (VSZT) is aktívan részt vett. Az elkészült jogszabályok egyes elemeinek megítélése a szervezet összetételébõl adódóan, még a VSZT-n belül sem egységes és vitákra ad okot. Abban azonban konszenzus van, hogy a koegzisztencia intézkedések bevezetése nélkülözhetetlen a hazai növénytermesztés számára.

A koegzisztencia elsõsorban gazdasági kérdés és nem környezetvédelmi jellegû ügy. Köztermesztésbe csak azokból a genetikai eseményekbõl származó fajták kerülhetnek, amelyet az EU Élelmiszer-biztonsági Hivatala, az EFSA engedélyezett és nem jelentenek kockázatot az emberre és a környezetre nézve sem. Az engedélyeztetési eljárást, az EFSA illetékes bizottságának összetételét ugyan lehet vitatni, azonban ennek a kérdésnek a tisztázását nem a koegzisztencia jogszabály keretein belül kell megoldani.

A törvényi szintû szabályozás célja a genetikailag módosított és hagyományos növények keveredésének megakadályozása a termesztés és az azt követõ tevékenységek során. A jogszabályba foglalt intézkedések, mint a génmódosított növény termelõinek regisztrációs és tájékoztatási kötelezettsége, a génmódosított, hagyományos és bionövények közötti izolációs távolságok betartása, és a különbözõ egyéb termelési óvintézkedések biztosíthatják a fenti célt.

A koegzisztenciának ezen felül lehetõvé kell tennie a szabad választást a gazdálkodó számára, a hagyományos, GM és organikus termesztési módok közül. A fenntartható agrártermelésben nem csak az ökológiai gazdálkodásnak, a konvencionális termesztésnek, hanem a genetikailag módosított növényeknek is helyük kell, hogy legyen.

A koegzisztencia jogszabályok hazánkban kicsit másról szólnak, mint ahogyan azt Nyugat-Európában értelmezik. A magyar szándék inkább gátemelést jelent, míg tõlünk nyugatabbra az egyes módszerek közötti választás szabadságára helyezi a hangsúlyt. A már elfogadott jogszabályok megakadályozzák, esetleg egy igen szûk körre korlátozzák a GM kukoricafajták termesztésének lehetõségét. A rendelkezések egyik legnagyobb hiányossága, hogy minden egyes géntechnológiai módosítást egy kalap alá vesz függetlenül a transzgén típusára és mûködésének következményeire. Napjainkban nagyon sokféle géntechnológiai úton módosított növény ismert és az általuk nyújtotta elõnyök és az esetleges kockázatok is nagyon sokfélék lehetnek. Lehet, hogy a most termesztésben lévõ elsõ generációs GM növények használata nem jelent gazdasági elõnyt. Ha azonban olyan jogszabályi környezetet teremtünk, amelyben még az elvi lehetõsége sincsen meg a GM növények termesztésének, eleshetünk azoktól a várható elõnyöktõl is, amit ez a rohamosan fejlõdõ technológia a jövõben nyújthat számunkra.