A föld minõségére alapozott földhasználat

Sajnos a jelenleg is használatban lévõ földminõsítési rendszer – az aranykorona rendszer – alkalmatlansága miatt gátja a földhasználat tervezési feladatok racionális megvalósításának, ezáltal hátráltatja mezõgazdaságunk fejlõdését és a fenntartható környezetgazdálkodás folytatását is.



A földminõsítés alapja

A föld használatának egyik legfontosabb meghatározója a termõföld, illetve a talaj minõsége. A talajok minõsége nagyon sok összetevõ függvénye, amelyek közül legfontosabbak a talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai.

Az ember által termesztett növények a legkülönbözõbb talajféleségekre kerülnek, ezért fontos tehát, hogy tudjuk, melyik növényt milyen talajon termelhetjük a legnagyobb sikerrel. Gazdasági növényeink fejlõdésére igen sok tényezõ hat. Ezek a tényezõk mind egyenértékûek, és egyik sem képes eredményesen hatni a másik mûködése nélkül. Az egyenértékûség természetesen csak minõségileg értendõ. Mennyiségileg igen nagyok a különbségek e tényezõk között.

A termõföld – mint a mezõgazdasági termelés alapvetõ erõforrásának – védelme meghatározó jelentõségû a mindenkori civilizációk fennmaradása szempontjából. A mezõgazdasági termelés szoros kölcsönhatásban áll a környezettel, így többek között jelentõs hatást gyakorol a talajok állapotára is. A talajhasználat hosszú távú helyes megválasztásával érhetjük el tehát a fenntartható gazdálkodás folytatását, mely elõsegítheti a mezõgazdasági termelés versenyképességének megteremtését. A fenntartható szántóföldi földhasználatról akkor beszélhetünk, ha a termõhelyhez és a közgazdasági körülményekhez alkalmazkodó növénytermesztés során hosszabb idõszak alatt sem éri kár a környezetet.

Egy objektív földminõsítõ rendszer használatával lehetõségünk nyílik a környezeti tényezõk hatását számszerûen jellemezni, majd ezen értékszámok együttes értelmezése után megkaphatjuk a környezeti tulajdonságok talajtermékenységet befolyásoló objektív mutatószámát. Ezeket felhasználva már megvalósítható a környezeti szempontú, racionális földhasználat-tervezés a fenntartható gazdálkodás folytatását megalapozó talajvédelmi megfontolások szem elõtt tartásával.

A talajhasználatot a szántóföldön a különbözõ biológiai igényû és hatású növények és termesztési módszereik következményei minõsítik. A vetésváltás és az okszerû talajhasználat a közvetlen agronómiai elõnyökön túlmenõen hosszú távon is elõnyös lehet a termõtalaj kultúrállapotának fenntartásában, a talajtermékenység és a kedvezõ talajszerkezet megõrzésében.



Az aranykoronás földértékelés leváltásának igénye

A talajok minõsítésének mindmáig érvényben lévõ legelterjedtebb mutatója az aranykorona. A megállapítása úgy történt, hogy a föld tiszta jövedelmének vették a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhetõ középtermés értékét, levonva belõle a gazdálkodás rendes költségeit. Ebbõl a definícióból is látható, hogy az aranykorona rendszer egy közgazdasági értékmérõ, így nem fejezi ki a talajok természettudományos értelemben vett minõségét, a talajok növényspecifikus termékenységét, illetve a földek produkciós potenciálját. Az aranykorona rendszer bevezetése óta bizonyos változások a föld minõségében bekövetkeztek, azonban ennél sokszorosan nagyobb változások mentek végbe a tiszta jövedelmet befolyásoló egyéb, döntõen közgazdasági tényezõkben. A termõföldek aranykorona értékei amellett, hogy országos viszonylatban – eredetükbõl adódóan – nem összehasonlíthatók, gyakran szûkebb régiókon belüli táblák termelési feltételeirõl is torz képet adnak. Az aranykorona rendszer nem utal a termelés környezeti feltételeire. Ezeken túl, az aranykorona mutatói az évhatások kockázati tényezõirõl semmiféle információt nem tartalmaznak, holott a különbözõ évjáratok hozamingadozásai nagyban meghatározzák egy terület mûvelési igényét és annak gazdaságosságát.



A D-e-Meter földminõsítés alkalmazása

Az aranykorona rendszer fogyatékosságainak kiküszöbölésére egy új, tudományosan megalapozott rendszer kidolgozására elsõsorban a talajtani szakemberek részérõl indultak próbálkozások, de a növénytermesztés szerkezetének összetettsége, a környezetvédelmi és tájgazdálkodási megfontolások szintén egy újfajta földminõsítési rendszer bevezetését sürgetik.

A Pannon Egyetem vezetésével mintegy 7 éve indult el egy olyan kutatás-fejlesztési projekt, mely keretében az ország több kutatóintézete és egyeteme azt a célt tûzte ki, hogy kidolgozzon egy korszerû, objektív alapokon nyugvó földminõsítõ rendszert, mely képes lesz leváltani a jelen aranykoronás földértékelõ rendszert. E földminõsítõ rendszer neve – D-e-Meter – a mitológiából ered, ugyanis a földek termékenységét és a földmûvelés tudományát a görög mitológia szerint Déméter istennõ adta az embereknek.

A rendszer kifejlesztésének alapgondolata az volt, hogy egy olyan interneten keresztül elérhetõ információs rendszert hozzunk létre, mely a talajtermékenység parcella szintû becslésén túlmenõen, a föld minõségének megállapításával segíti a gazdákat a helyes talajhasználat megválasztásában, és egyben a gazda egy térképi áttekintést is kapjon a területére vonatkozó elsõsorban talajtani vonatkozással bíró környezeti állapotról, kiemelve a növénytermesztést esetleg limitáló tényezõket.






1. ábra: A D-e-Meter földminõsítõ rendszer felhasználói felülete






2.ábra: A D-e-Meter földminõsítõ rendszer által kalkulált értékszámok



Ez az új földminõsítõ rendszer tehát a sokoldalú talajfunkciók közül a produkciós potenciállal kifejezhetõ talajtermékenységet értékeli. A földminõsítõ rendszer úgy épül fel, hogy azzal (az értékelendõ területek megfelelõ domborzati, klimatikus, és talajinformációinak birtokában) valamennyi magyarországi, szántóföldi mûvelés alatt álló mezõgazdasági terület (tábla) egységes viszonyítási skálán értékelhetõ legyen.

A földminõsítési rendszernek közgazdasági elemekkel való kibõvítésével, illetve továbbfejlesztésével a rendszer egzakt, tudományos alapjaiból kiindulva eljuthatunk a föld tényleges értékének kifejezéséhez és ezzel elérhetõvé válik egy új, az aranykorona rendszert leváltó természettudományos alapokon nyugvó földminõsítõ és földértékelõ rendszer.

Az újonnan kifejlesztett D-e-meter rendszer egységes keretbe foglalja a talajaink termékenységét tükrözõ, mért termésadatokon, azok korszerû statisztikai elemzésén nyugvó talajminõségi mérõszámokat gazdasági növényenként csakúgy, mint különféle célú súlyozott összesítésüket. Az új rendszer segíti a földhasználót a vetésszerkezetének optimalizálásában, a jövedelmezõséget biztosító termésszint kitûzésében, az alkalmazandó agrotechnika megválasztásában.

A földminõsítési rendszer alapvetõ eleme a talajok termékenységének megismerése, az azt kialakító talajtulajdonságok elemzésével, kiegészítve a gazdasági növények tápanyag-reakcióit kifejezõ terméstömegekkel. Ez együtt jár a talajok földminõségtõl függõ tápanyagkészletének és a hiányok kiegészítésének, az utánpótlásnak megállapításával is.



A földminõségi értékszámok

A talajtermékenység mértékét elsõsorban a talajban a tenyészidõszak egésze és egyes szakaszai alatt a növények számára rendelkezésre álló víz, valamint tápanyagok mennyisége és dinamikája szabja meg. A talaj termékenységében nagy szerepe van a talaj vízgazdálkodásának, ezért a földminõségi értékszámok kialakításánál legfontosabb tényezõként a talajok vízgazdálkodási kategóriáit vettük figyelembe, mint alapvetõ termékenységet determináló tényezõt.

Az értékszámok kialakításánál más, a talaj termékenységét befolyásoló tényezõket is számításba vettünk, mely tényezõk egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülnek, de a klimatikus, domborzati, hidrológiai, talajtani és agrotechnikai tényezõk változatosságából adódóan, a termésképzésben betöltött súlyuk térben és idõben eltérõ lehet. Míg az egyes természeti és gazdálkodási elemek befolyásának mértéke külön-külön is értelmezhetõ, a növénytermesztést befolyásoló környezeti hatások összessége egységes rendszerben is jellemezhetõ. Hosszú idõsoros, nagy mennyiségû adatokon statisztikai számításokkal megbízhatóan becsültük a talaj termékenységét befolyásoló tulajdonságok szerepét és olyan viszonyszámokat alakítottunk ki, melyek hûen tükrözik egy adott terület termékenységi viszonyait a különbözõ növények tekintetében. A D-e-Meter földminõsítõ rendszer használata során, a felhasználó egy internetes felületen keresztül lekérdezheti a keresett mezõgazdasági parcella talajtermékenységet tükrözõ növényspecifikus földminõségi értékszámait és azok egy pontmátrixban összesítve megjelenítésre kerülnek a különbözõ évjárathatásoknak, különbözõ tápanyag-ellátottsági szinteknek és a különbözõ növények tekintetében.



Következtetés, javaslatok

A mezõgazdasági parcellák D-e-Meter pontjait figyelembe véve megállapítható, hogy a D-e-Meter pontok alapján is tervezett növénytermesztés hozzásegíthet a vetési sorrend, tápanyag- és vízgazdálkodás valamint a területkihasználás (üzemszervezés, területborítottság) optimalizálásához. A D-e-Meter értékszámok – mivel növényspecifikus földminõséget mutatnak – megbízhatóbb viszonyítási alapot jelentenek a különbözõ földhasználati alternatívák összehasonlításához. A növénytermesztési gyakorlat szempontjait vizsgálva tehát elmondható, hogy a D-e-Meter pontok alapján tervezett gazdálkodás a növénytermesztés agroökológiai feltételeit jobban követõ földhasználatot tehet lehetõvé.



Irodalomjegyzék:

Birkás Márta 2001. Talajmûvelés a fenntartható gazdálkodásban

Birkás Márta 2002. Környezetkímélõ és energiatakarékos talajmûvelés

Debreczeni Béláné et al. 2003. A D-e-Meter földminõsítési viszonyszámok elméleti háttere és információtartalma

Debreczeni Béláné et al. 2003. A földminõség tápanyag tényezõje

Fekete Zoltán 1958. Talajtan és trágyázástan

Magda Róbert, Szûcs István 2002. Új irányzatok a földhasznosításban

Máté Ferenc és Tóth Gergely 2003. Az aranykoronától a D-e-Meter számokig

Tóth Zoltán 2002. A talajvédelem agrotechnikai eljárásai

Köszönetnyilvánítás

Munkánk az NKFP 4/15/2004. sz. és a GVOP (AKF)-2004 – 3.1.1 sz. kutatási pályázatok támogatásával készült.