Ökológiai vetõmaghasználat

A Nádasdy Alapítvány rendezvényén melyet az Ökológiai Gazdálkodás és a Jövõ címen tartottak 2004-ben, az ökológiai növénytermesztés feltételeit így foglalták össze: Átállási idõ tartása. Már ez alatt is minden elõírást be kell tartani. Hossza két-három év, célja, hogy a területek az esetlegesen felhalmozódott káros anyagoktól megtisztuljanak. Egy év után betakarított termés már „átállásból származóként” forgalmazható.

Szántóföldön vetésforgót kell tartani.

A szaporítóanyag lehetõség szerint ökológiai eredetû legyen.Tápanyag-gazdálkodásban a bio, esetleg extenzív állattartásból származó trágya és komposzt mellett, az ásványi trágyázószerek, baktériumtrágyák, mikroelemtrágyák és biodinamikus preparátumok is használhatók. A kiadott tápanyagok kémiai eljárásokkal nem tehetõk oldhatóbbá, ezért gyakran csak a talaj tápanyag-szolgáltató rendszerén keresztül válnak a növények részére elérhetõvé.

A trágyával kiadott N mennyisége nem haladhatja meg az évenkénti 170 kg-ot, ezzel megakadályozható a vizek N-terhelése.

A növények védelmében a megelõzés a legfontosabb. Ezt szolgálja a vetésváltás, az ellenálló növények, fajták termesztése, a célszerû talajmûvelés és a hasznos élõlények megkímélése. Védekezésben a fizikai, biológiai módszerek mellett pontosan megnevezett vegyszerek is alkalmazhatók, amelyek közös jellemzõje, hogy természetes eredetûek, felhalmozódásra nem hajlamosak, és nem kerülnek be a növényi nedvkeringésbe.

Egy gazdaság nemcsak teljes, hanem megadott területeivel is átállhat.

Izolációt kell biztosítani a szokványosan termelt növényektõl, hogy elkerülhetõk legyenek a véletlen szennyezõdések.

A felsorolt feltételeket, melyek azóta is érvényesek, együtt és azonos súllyal kell betartani ez vonatkozik a szaporítóanyag, a vetõmag használatra is.

A 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelet értelmében „A termelõ vetõmagként vagy vegetatív szaporítóanyagként kizárólagosan ökológiai gazdálkodásból származót használhat…” (2. § (4. bekezdés)).

A rendelet értelmében ökológiai vetõmagnak, szaporítóanyagnak nevezzük azt a vetõmagot/szaporítóanyagot, melyeknek a szülõ egyedeit:

• genetikailag módosított szervezetek és/vagy azokból származó termékek használata nélkül és

• egyéves növényfaj esetében egy vegetációs idõszakon keresztül, évelõ fajok esetében két vegetációs idõn keresztül az ökológiai gazdálkodás feltételeinek megfelelõ körülmények között termesztették. (2. § (4. bekezdés))



Az ökológiai vetõmagtermesztés során egyes tagállamokban az ökológiai vetõmag minõsítésénél a konvencionálistól eltérõ határértékeket alkalmaznak és a laboratóriumi vizsgálatok módszertanánál is igyekeznek alkalmazkodni az ökológiai gazdálkodás igényeihez.

A kereskedelembe kerülõ ökológiai szaporítóanyag elérhetõségének megkönnyítésére, az Európai Közösség (EC) No. 1452/2003 (14, Aug.) rendelete alapján, valamennyi tagállamnak mindenki számára hozzáférhetõ ökológiai szaporítóanyag adatbázist kellett létrehoznia, melyben az adott idõpontban rendelkezésre álló vetõmagmennyiségek szerepelnek. Ezt a tagállamok vetõmagfelügyeleti szervei és/vagy az ökológiai gazdálkodást ellenõrzõ szervezetek közösen mûködtetik.

Magyarországon az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet honlapjáról (www.ommi.hu) érhetõ el az adatbázis. A rendszer tartalmazza a faj, fajta, fémzárolási azonosító, szállító cég, fajtaminõsítõ adatait. A gazdálkodók errõl, illetve a többi tagállam hasonló listáiról tájékozódhatnak az ökovetõmag kínálatról. A kezdeti idõszak után a jól mûködõ adatbázis lelassult, mert a vetõmag tulajdonosok nem vonták vissza már értékesített tételeiket. 2007 januárjában ezért, az adatbázist újra töltjük és indítjuk, az információk automatikus frissítése kötelezõ lesz, ennek hiányában az adatokat töröljük.

Bár ökológiai vetõmagból a kínálat egyre szélesebb, mégis vannak fajok, fajták melyekbõl nem áll rendelkezésre megfelelõ mennyiség. Ilyenkor a gazdálkodók az õket ellenõrzõ szervezet engedélyével felhasználhatnak hagyományos termesztésbõl származó, de szintetikus csávázószerrel nem kezelt vetõmagot, szaporítóanyagot. Hagyományos, nem csávázott vetõmag használatára a gazdálkodó az alábbi esetekben kérhet engedélyt:

• ha azoknak a fajoknak, amelyeket a felhasználó be kíván szerezni, egyetlen fajtáját sem tartják nyilván az elõírt adatbázisban;

• ha egyetlen beszállító sem tud vetõmagot vagy burgonya vetõgumót szállítani a vetés vagy a telepítés elõtt, jóllehet a felhasználó a vetõmagot vagy a burgonya vetõgumót idõben rendelte meg;

• ha az a fajta, amelyet a felhasználó be kíván szerezni, nem szerepel az adatbázisban, és a felhasználó bizonyítani tudja, hogy ugyanennek a fajtának egyetlen nyilvántartott változata sem megfelelõ, és hogy ezért termelése érdekében az engedély elengedhetetlen;

• ha a tagállam illetékes hatóságának egyetértésével a kutatási célú felhasználás, a kis területen végzett fajtakísérlet vagy a fajtamegõrzés céljából történõ felhasználás igazolható.



Az engedélyt vetés elõtt kell megadni. Engedély csak az egyéni felhasználóknak adható egy adott idényre, és az engedélyért felelõs hatóság vagy szerv nyilvántartja az engedélyezett vetõmag vagy burgonya vetõgumó mennyiségét.

Mivel az eltérési engedélyek száma nagy, 2004–2005-ben uniós szinten vita alakult ki arról, hogy szükséges-e kiindulási anyagnak is ökológiai szaporítóanyagot használni. 2005 végén azok a nézetek kerültek túlsúlyba, melyek az ökológiai szaporítóanyag használatához ragaszkodnak. Az Európai Vetõmag Szövetség (ESA) 2005. évi konferenciáján minden szekció egyhangúan elfogadta, hogy az ESA tartsa fenn álláspontját, miszerint az ökológiai gazdálkodás feltétele legyen a kötelezõ ökovetõmag használat.










A gyakorlat

A kérdés persze az, hogy a gyakorlatban hogyan érvényesülnek a fenti elvek. Kezdjük rövid európai kitekintéssel, ismereteink szerint a legtöbb tag és csatlakozásra készülõ országban nem csak ismerik de érvényesítik is az elveket. Egy európai pályázat keretében (CHANNEL 6) 2004-ben 15 országban (Ausztria, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Németország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lettország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia, és Szlovénia) gyûjtöttünk adatokat az ökovetõmag termesztésrõl és használatról. A vizsgált országok közül 12-ben folyik ökovetõmag termesztés és mérhetõ az ökovetõmag használat is. Az ökogazdálkodók többségében szántóföldi-mezõgazdasági haszonnövények vetõmagjait keresik (9 országban ez volt a meghatározó) és másodsorban keresnek zöldségfajokat és fajtákat. Legnagyobb felhasználás gabonafélékbõl, kukoricából és nagymagvú hüvelyes növények ökovetõmagjából van. Keresik a vetõburgonyát és újabban a magról szaporítható gyógy- és illóolajos növények vetõmagját.

A vetõmagtermesztõ ökogazdaságok száma viszonylag alacsony, összevont európai adatokat az utólsó két évrõl nem találtunk, de a fent említett pályázat felmérése szerint a résztvevõ országokban 2004-ben 976 db volt a 10 ha-nál kisebb területû vetõmagtermelõ gazdaság, 1209 gazdaság mûködött 10 és 150 ha közötti területen és 150 ha fölött 307 db üzemet találtunk. A kínálat elsõsorban néhány európai vetõmagvállalat nevéhez kötõdik.

A vetõmag használatot azonban elsõsorban az ökológiailag mûvelt növénytermesztõ területek nagysága és száma valamint vetésszerkezete befolyásolja. A grafikon az EU-ban ökológiailag mûvelt területek és üzemek számának alakulását mutatja.

Magyarországon ökológiailag mûvelt területek és gazdaságok száma a Biokontroll Hungária Kht. (2006) adatai szerint az alábbiak szerint alakult 1997 és 2005 között (1. táblázat).






 

Eredményes termesztésükhöz részben hazai, részben határainkon kívüli kínálatból tudják a vetõmagot biztosítani. A szántóföldi vetõmagigények (az ökológiailag mûvelt területek kb. 40%-a szántó) hazai termesztésbõl általában fedezhetõek, míg a zöldségnövények vetõmagjaiból jelentõs mennyiség elsõsorban Németországból és Ausztriából kerül be az országba, de többi közvetlen szomszédunknál is fejlõdik az ökovetõmag ipar. A tényleges használatot megítélni nagyon nehéz, viszonylag magas az eltérési engedélyek száma is.

Pontos adataink a Magyarországon termesztett és minõsítetten betakarított vetõmag mennyiségekrõl vannak. Az eljárás során a vetõmag szaporítások ellenõrzésért felelõs Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet illetékes felügyelõje és az ökológiai gazdálkodás tanúsítására illetékes szakember együttes jegyzõkönyve alapján születik meg a tanúsítás és fémzárolás de sajnos sok esetben a megtermelt és betakarított vetõmag nem kerül végleges minõsítésre. Gyakran minõsítés nélkül elvetik saját célra vagy tovább adják, ezért nehéz a tényleges felhasználást megítélni. A legértelmezhetõbb tájékoztató adatokat ezért az alkalmas (elfogadott) ökovetõmag termõterületek nagysága és az arról betakarított nyersvetõmag-termés adják. A 2. és 3.táblázatban 2005. és 2006. év adatait mutatjuk az OMMI hiteles nyilvántartása alapján.











A fajok széles választéka derülátásra adhatna okot, hiszen azt jelzi hogy az ökológiai gazdaságok valóban igénylõként lépnek fel, és árutermesztésük kiinduló anyaga is ökológiai gazdálkodásból származik. Rontja azonban a képet, hogy a kész vetõmag nagy része exporta kerül. Legnagyobb exportkereslet a gabonafélék ökovetõmagja iránt van.

Az ökovetõmag-használat helyzetének elemzésénél nem kerülhetõ meg a fajtaválaszték kérdése. Legtöbb esetben a kérdés úgy vetõdik fel, hogy van-e egyáltalán ökotermesztésre alkalmas fajta, és csak másodikként következnek a szaporító anyagra vonatkozó kérdések.

Az ökológiai gazdálkodás sajátosságai miatt a fajtákkal szemben igen határozott igények fogalmazódnak meg a gazdálkodók részérõl. Legfontosabb tulajdonságként a termelõk a betegségekkel és rovarfertõzöttséggel szembeni ellenállóságot és a fajták adaptációs képességét jelölik meg a kiegyenlített terméshozam és a minõségi igények mellett.

Európa ökotermesztésben élenjáró országaiban célzott növényfajta kísérletek eredményeivel, informatív jól szerkesztett ajánlati fajtajegyzékekkel segítik a fajtaválasztást. Hasonló szakmai ajánlásokra nálunk is nagy szükség lenne, a különbözõ szakmai fórumokon az ökogazdák ezt gyakran hangoztatják. Sajnos teljes körû ajánlati fajtajegyzékre anyagi fedezet hiányában a közeljövõben nincs kilátásunk, de több befejezés elõtt álló e témában készült pályázat pozitív eredményeire igen. A folyamatban lévõ ismert pályázatok már a köztermesztésben lévõ fajták viselkedését vizsgálják ökológiai gazdálkodás körülményei között, és különös figyelmet fordítanak a vegyszermentes növényvédelem lehetõségeire. Folynak kutatások az ökogazdálkodásban pozitív eredménnyel alkalmazható vetõmagkezelések kidolgozására is.

Egyes nyári fajtabemutatókon már kitérnek a fajták ökológiai termesztésre való adaptációs képességére is. Az ökológiai fajtanemesítés kérdését az EU illetékes bizottsága is napirendre tûzte.

Addig marad a tapasztalat, kevésbé igényes, jó rezisztencia tulajdonságokkal rendelkezõ fajta minõsített szaporításból származó, ismert és vizsgált minõségi tulajdonságokkal rendelkezõ, minél jobb csírázóképességû vetõmagját vessük.

Az ökológiai vetõmag címkéjén szerepelnie kell az utalásnak, elõállítása módjára, hiszen mint termék ugyanazon szabályok vonatkoznak rá mint más mezõgazdasági vagy élelmiszeripari termékre.

Az ökotermék a biotermék hivatalos, az EU és a magyar jogszabályokkal összhangban lévõ elnevezése. Ennek alapján hivatalosan az ellenõrzött ökológiai gazdálkodás keretei között elõállított élelmiszer (vetõmag) nevezhetõ ökoterméknek, de a biogazdálkodás, organikus gazdálkodás, ökogazdálkodás hasonló értelemmel bír. A hangsúly tehát nem a végtermék ellenõrzésén, hanem a termesztés, elõállítás körülményein van.

A vetõmag esetében a teljes nyomon követhetõség biztosított. A vetõmag bizalmi termék, érdemes áldozni rá, megtérül!