Az anyanyulak újszerû tartási rendszerei

Az elletõláda lehet a ketrecen kívül, de ma már sokkal általánosabb a ketrecen belül mobil válaszfallal kialakított elletõrész. Ezekben a ketrecekben fialnak és szoptatnak az anyanyulak. A szopósnyulakat, a leválasztási életkortól függõen, általában 28–35 napos kortól hizlaló ketrecben nevelik tovább.

Nálunk még alig ismerik az ún. kettõshasznosítású ketrecet. Ennek mérete elletõláda nélkül megegyezik az elõzõekben leírt ketrecével (1. táblázat). Elletõládával együtt viszont 85–90 cm mély és ennek megfelelõen nõ az alapterülete. A kettõs hasznosítás azt jelenti, hogy elválasztáskor az anyát viszik új helyre és a növendéknyulakat a megszületés helyén nevelik tovább. A ketrec méretétõl függõen 5–6 vagy 7–8 növendéknyúl csoportos nevelésére alkalmas.

Az elletõláda (elletõrész) egyik oldala (34–45 cm) és magassága (30–38 cm) megegyezik a tenyészketrecével, mélysége 24–27 cm. Leggyakrabban fémbõl vagy mûanyagból készül. Az elletõrészbe perforált mûanyag tárcát tesznek és ebbe kerül a faforgács alomanyag.

A tenyészketrecek általában egyszintesek. Ebben könnyen ellenõrizhetõk és kezelhetõk a nyulak. A ketrecek minél jobb kihasználása érdekében, azért, hogy csak fialó és szoptató anyák legyenek benne, leggyakrabban kétszintes ketreceket használnak. Ebben a felsõ ún. tartalék ketrecben vannak a fiatal és a korábbi inszemináláskor üresen maradt anyanyulak. Ezeknek a mérete kicsi (szélessége: 40–42 cm, mélysége: 25–28 cm, magassága: 28–30 cm), ezért nem zavarja az alsó szint áttekinthetõségét.

A tenyészketreceknél, állatjóllét szempontjából, a ponthegesztett drótháló padozatot kritizálják. Több telepen végzett megfigyelések szerint az anyanyulak 5–15%-a talpfekélyes. Ez az arány esetenként 40%-ot is elérheti. A talpfekély elõfordulása és súlyossága az anyanyulak életkorával (a fialások számával) nõ. Megelõzése érdekében különbözõ mûanyagból készült pihenõlapokat (pihenõdeszkákat) tesznek a ketrecbe. Különbözõ alternatív (mûanyag rács vagy léc) padozatokat is kipróbáltak. Ezekkel az a probléma, hogy drágák és általában gyorsan elszennyezõdnek.

Többen keresik annak lehetõségét, hogyan lehet a tenyészketrecek méretét megnövelni, az anyanyulaknak nagyobb mozgási, az elletõládából már kijáró szopósnyulak elõl elmenekülési lehetõséget biztosítani.

A fenti célokra az egyik kézenfekvõ megoldás egy polc beépítése a ketrecbe. Van olyan megoldás is, amely egy emeletes ketrechez hasonlítható. Ebben az anyanyúl fel tud menni (ugrani) a felsõ szintre.

Meglepõ, de a kísérletek szerint miután a kisnyulak kijárnak az elletõládából nem töltenek az anyák több idõt a polcon. Ha kisebb és nagyobb ketrecben végezték a kísérletet, az anyák a nagyobb ketrecben tartózkodtak hosszabb ideig a polcon, tehát nem a hely szûkössége miatt mentek fel. Négy hetes kortól a szopósnyulak is fel tudnak mászni a polcra, ezért az „elmenekülési célt” sem szolgálja igazán. További gondot jelent, hogy a deszkapolcon a bélsár felrakódik, rácsból készült polc esetén viszont az anyanyúl vizelete és ürüléke az alul levõ kisnyulakra jut. A termelési eredményeket vizsgálva megállapították, hogy a polccal felszerelt ketrecekben nem javult a vemhesülési arány, nem nõtt az alomlétszám, nem csökkent a szopósnyulak elhullása és nem lett hosszabb az anyanyulak élettartama sem. Mindezek alapján megállapítható, hogy eddig nem találtak olyan megoldást, amely valóban az állatok jóllétét szolgálta, vagy pozitívan hatott a termelésre. Ugyanakkor a polccal felszerelt ketrec, és így bennük a termelés drágább.

Csak néhány kísérletben hasonlították össze a különbözõ méretû ketrecben levõ anyanyulak viselkedését és termelését. Egy francia vizsgálatban 0,34; 0,45 és 0,59 m2 alapterületû, kétféle polccal vagy mûanyag csõvel felszerelt, illetve anélküli ketreceket hasonlítottak össze. Egyik

elhelyezés sem befolyásolta lényegesen a viselkedést vagy a termelést. Holland kutatók egy-egy fialás alkalmával jobb eredményt értek el a nagyobb vagy a magasabb ketrecben, de a teljes termelési idõszakra vetített mutatók megegyeztek. Úgy látszik tehát, hogy a jelenlegi ketrecmérethez képest nem sok elõnnyel kecsegtet a nagyobb tenyészketrec, ugyanakkor drágább és egy épületben kevesebb anya helyezhetõ el.

Többen próbálkoznak az anyanyulak csoportos tartásával is. A realitástól teljesen elrugaszkodott javaslat is létezik. Egy 2 × 4,5 m-es fülkében 1 bakot és 4–5 anyát tartanak együtt. Válaszfalakkal és polcokkal térben elkülönített rész szolgál az etetésre (etetõ, itató, szénazseb) és nevelésre (alommal fedett rész az anyának és az elletõrész). A leírás szerint a rendszer jól mûködik.

Az anyanyulak csoportos tartásával kapcsolatban már a felnevelési idõszakban jelentkeznek az elsõ problémák. Sok ugyanis közöttük az agresszív viselkedés miatti sérült egyed (az egyik vizsgálat szerint 30–35%). A következõ gond fialáskor jelentkezik. Nagyon gyakori ugyanis, hogy két (32%) vagy három anya (6%) ugyanabban az elletõládában fial. Amikor a második anya készíti a fészket (kaparja a fészek alomanyagát), az elõzõ alomból több újszülött nyúl megsérül, elpusztul.

A fenti problémák kiküszöbölése érdekében holland kutatók olyan csoportos tartási rendszert próbálnak ki, amelyben egy fülkében tíz anya van. Az elletõládákba egy polcra felugorva lehet bejutni. Minden anyanyúl fülébe egy egyedi jeladó van betéve, és ez csak a saját elletõláda bejáratát „nyitja”. Az elletõládát elhagyó kisnyulak a polcról lepottyanva már nem tudnak visszajutni az elletõládába, valamelyik anya megszoptatja õket. A rendszer az elletõládába vezetõ csõbe épített jelfogó és a nyulak fülében levõ jeladó rendszer és az ezzel mûködtetett „bejárati ajtó” miatt nagyon drága.

Érdemes megemlíteni a Kaposváron alkalmazott kétanyás nevelési rendszert. Ebben a ketrecben az egyik anya fialt, a másiktól 20–21 napos korban elválasztották az almot. Az elsõ anyánál a laktáció felszálló ágának tejtermelését, a másiknál a leszálló ág tejtermelését hasznosítják. A két anya a hagyományosnál nagyobb, megfelezett ketrecben van elhelyezve. Az elletõládának két bejárati nyílása van. Az egyik anyát reggel engedik be fél órára szoptatni, a másik késõ délutántól reggelig szabadon jut be a fészekbe. Elõnye a szopósnyulak jobb tejellátottsága (két anya szoptatja õket) és az épület jobb kihasználtsága. Gyógyszeres táppal a fiatalon leválasztott nyulak minden gond nélkül felnevelhetõk. A leadási súlyt 5–6 nappal korábban érik el, mint a hagyományosan egy anyával nevelt növendékek. Hátránya, hogy új ketrecrendszert kell beszerezni.

Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy akár az anyanyulak viselkedését, akár termelését vizsgálták, még nem fejlesztettek ki olyan új típusú tenyészketrecet, amelyik akár állatjóllét, akár a termelés szempontjából jobb lenne a jelenleginél. Sõt, a legtöbb új megoldás drágább, több kockázatot jelent és az agresszió miatt még kárt is okozhat. Úgy tûnik a jelenleg használt ketrecek még hosszú ideig megmaradnak.