Geológiai viszonyok a minõségi szõlõtermesztésben

Érvényes ez a hazai 22 borvidék területére is, ahol a fenti tényezõk érvényesülnek (1. ábra).

Magyarországon a geológiai vizsgálatok alapján a következõ geológiai képzõdmények a jellemzõk: vulkáni kõzetek (riolit, andezit és bazalt) üledékes kõzetek, lösz és homok, továbbá laza törmelékes kémiai üledékes kõzetek: a mészkõ és a dolomit, átalakult, metamorf kõzetek: gneisz, fillit és a csillámpala. Ezeknek a kõzeteknek az elterjedését a

2. ábrán mutatjuk be.

E cikk keretében nincs módunk arra, hogy valamennyi borvidék geológiai, talajtani és tápanyag-gazdálkodási kérdésével foglalkozzunk. Csupán néhány jellemzõ borvidék adatait mutatjuk be, ami a térség terület hasznosítása és tápanyag-gazdálkodása szempontjából a minõségi szõlõtermesztés szempontjából meghatározó.

Számottevõ a Duna-Tisza közi hátság térségében elhelyezkedõ a Csongrádi, a Hajós-Bajai és a kunsági borvidék. Ezek a borvidékek alapvetõen homokos fizikai talajféleséggel rendelkeznek, bár a három borvidék talajtani szempontból jelentõsen eltér, ami vonatkozik a talajok kötöttségére, mésztartalmára és tápanyag-állapotára.

Geológiai és talajtani szempontból legkedvezõtlenebb a KUNSÁGI borvidék, ahol a karbonátos alapkõzeten kialakult futóhomok és gyengén humuszos homok az uralkodó. Ezeknek a talajoknak igen csekély a szerves és szervetlen kolloid tartalma, az összes és oldható tápanyagkészlete. Éppen ezért a szõlõ tápanyag-gazdálkodása során meghatározó a talajok szervesanyag-tartalmának növelése, a szükséges tápelemek (N, K, Mg) és a megfelelõ tápelem-arány biztosítása. (Ezzel a témával az Agro Napló 2003/9. számában részletesen foglalkoztunk).

A HAJÓS-BAJAI borvidék területén már löszön, illetve lösszel kevert homokon kialakult talajok a jellemzõk. Ezek a talajok kedvezõbb tápanyag- és vízgazdálkodási sajátosságokkal rendelkeznek, kedvezõbb a humuszállapot és a tápanyag tõke is. A tápelemek elmozdulásával lényegesen kisebb mértékben kell számolni.

A CSONGRÁDI borvidéket

többnyire a mészmentes ho-moktalaj jellemzi.

Mindhárom borvidék esetében igen fontos az, hogy a korábbi talajképzõdés eredményeként eltemetett humuszréteg helyezkedik el, változatos mélységben és rétegekben. Ezek a szintek döntõ módon befolyásolják a térség víz- és tápanyag-gazdálkodását, amit a termesztõk korábban is jól felismertek az ültetvények telepítése során.

Hazai körülmények között a borvidékek számottevõ része lösz, vagy lösszerû alapkõzeten alakult ki. A pleisztocén korból származó löszre jellemzõ, hogy kedvezõ a víztartó és a vízáteresztõ képessége. Kémhatása semleges, gyengén lúgos, a mésztartalma 5–20% között változik. Ez utóbbi tényezõt a tápanyag- gazdálkodás, és az alanyok megválasztása során feltétlenül figyelembe kell venni (éppen ezért szükséges a részletes talajvizsgálat).

A DÉL-BALATONI borvidék (2600 ha) a Balaton déli partján, a Somogyi-dombság lejtõs területein helyezkedik el. Talajtani szempontból viszonylag egységes pleisztocén kori löszön kialakult barnaföldek, illetve esetenként homokos alapkõzettel rendelkezõ rozsdabarna erdõtalajok a jellemzõek. E térségben elsõsorban a káliumadagolásnak van meghatározó szerepe az ültetvények kondíciója és a minõségi szõlõtermesztés szempontjából.

A TOLNAI borvidék (2100 ha) a Tolnai a Völgységi és a Tamási körzet, amely a Mezõföld, a Tolnai hegyhát és a Somogyi dombság területén helyezkedik el. A talajképzõ kõzet erõsen tagolt lösz. A térségre általában jellemzõ a barna erdõtalajok, a csernozjom-barna erdõtalajok és a mészlepedékes csernozjom talajok elterjedése. E talajtípusok elterjedését meghatározta a lejtõviszonyok alakulása, ami az eróziós viszonyokat s egyben a terület hasznosítását jelentõsen befolyásolta.

A SZEKSZÁRDI borvidék (2000 ha) területét vastag lösztakaró borítja, amely roppant erózióérzékeny. Eredetileg e térségben barnaföldek alakultak ki, amelyek éppen az eróziós hatások következtében manapság „C” szintig erodált talajokká alakultak, így jelenleg a lösz kopár, illetve a humuszkarbonát talajtípus a meghatározó. Kedvezõ a fizikai tulajdonság, a mésztartalom 10–15%. A terület erózióérzékeny, amit csak megfelelõ talajvédelmi eljárásokkal tudunk mérsékelni.

Hazai körülmények között még számos borvidéket kellene jellemezni, amelyek a lösz vagy löszszerû alapkõzeteken alakultak ki. E helyen csupán ezek közül néhányat sorolunk fel a teljesség igénye nélkül: Móri borvidék (1500 ha), Pannonhalma-Sukoró (600 ha), Soproni borvidék (1700 ha). Valamennyi térségre jellemzõ az alapvetõen kedvezõ vízgazdálkodás, a tápanyagkészlet részben a korábbi kezelésektõl függõen eltérõ, de az ásványi összetételnek megfelelõen számottevõ kálium- megkötõ képességgel kell számolni, amit a tápanyag-adagolás során kell figyelembe venni.

A törmelékes, üledékes kémiai kõzetek jelenléte az országban meghatározó, különösen érvényes ez a szõlõültetvények elhelyezkedésére és telepítésére:

Ezeknek a talajoknak jellemzõje, hogy a termõréteg viszonylag sekély, a mésztartalom számottevõ, mindez a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodását meghatározza. Amennyiben erre a tömör alapkõzetre laza alapkõzet települt, úgy annak hasznosítása, valamennyi talajtulajdonságot kedvezõbben alakítja.

Az ÁSZÁR-NESZMÉLY borvidék (1400 ha), amely részben a Vértes nyugati–dél-nyugati lejtõin, részben a Bakony északi nyúlványain helyezkedik el. Az alapkõzet lösz, márga, kisebb részben mészkõ, dolomit, illetve homokkõ. Uralkodó a löszön kialakult barnaföld. A talajok erõsen erodáltak, ezért az eredeti talajtípus már sok helyen nem azonosítható.

Az ETYEK-BUDAI borvidék (1000 ha). A Vértes és a Velencei hegység elõ dombjain, az etyeki fennsíkon és a Váli völgyben találhatóak. A Vértes alján a talajképzõ kõzet a lösz, míg a Velencei hegység gránit hatása is megjelenik. A Budai hegységet a mészkõ, a dolomit, a völgyeket márga és lösz tölti ki. Ennek megfelelõen sekély termõrétegû csernozjom-barna erdõtalaj, és erdõmaradványos erdõtalaj jellemzõ a térségre.

A vízgazdálkodása általában megfelelõ, kedvezõ a tápanyagtõke, ugyanakkor a tápanyagszolgáltató képessége csekély, ezért elsõsorban a K adagolásra nagy figyelmet kell fordítani.

A BALATON-FELVIDÉKI térségben változatos elterjedésben a mészkõ és a dolomit a meghatározó talajképzõ tényezõ. A talajképzõ kõzetre eltérõ mélységû és vastagságú lösz rakódott le, ami azonban a lejtõviszonyok, az eróziós viszonyok következtében lepusztult. Mindez a talajtípusok kialakulását, azok hasznosítását döntõ módon határozta meg.

A BADACSONYI borvidéken (1500 ha) a mélyben elhelyezkedõ bazalt és andezit rétegekre nagy vastagságban pannon agyag, pannon homok és lösz rakódott le. Mindez a termesztési lehetõségeket igen kedvezõen módosította. A hegylábakon bazalt, bazattufa törmelékkel kevert vályogos mészkövek helyezkednek el. Mindez kedvezõbb tápanyag-szolgáltatást biztosít, ugyanakkor számolni kell egy számottevõ tápanyag (K) megkötõdéssel, továbbá fontos, hogya K/Mg megfelelõ arányát biztosítsuk.

GEOLÓGIAI és talajtani szempontból teljesen eltérõ az ÉSZAKI KÖZÉPHEGYSÉG térsége, amelynek a talajhasznosítás vonatkozásában is igen jelentõs szerepe van. A fenti terület nem értékelhetõ egységesen, hiszen a geológiai, a lejtõviszonyok és ehhez kapcsolódóan a talajhasznosítási lehetõségek is igen eltérõek.

Az Északi Középhegység tehát sem geológiai, sem talajtani szempontból nem kezelhetõ egységesen.

A térség talajviszonyainak kialakítása szempontjából meghatározó a vulkáni kõzetek jelenléte és hatása. Döntõ az andezit, riolit és ennek tufái az alapkõzetben, amelyek a talajképzõdés során igen kedvezõ hatást alakítottak ki, elsõsorban a talajok kálium és mikroelem-ellátottsága szempontjából.

A MÁTRAALJAI borvidék (5800 ha), a Mátra lábánál és az elõtte húzódó dombokon helyezkedik el. Területén a Mátrából származó andezit és andezittufa a jellemzõ, a vulkáni kõzetek mellett megtalálhatjuk a pannon kori márgát, az agyagot és a löszt. Ennek megfelelõen a térséget az agyag bemosódásos barna erdõtalajok, az igen kötött fekete nyirok talajok, továbbá a csernozjom-barna erdõtalajok jellemzik. Többnyire savanyú kémhatásúak, magas agyagtartalmúak, vízgazdálkodásuk kedvezõtlen, elsõsorban a nagy víztartó képesség miatt. Tápanyagkészletük kedvezõ, vonatkozik ez a káliumtartalomra is, ugyanakkor a kálium-megkötõ képességük számottevõ.

A BÜKKALJAI borvidék (900 ha), a Bükk déli elõhegyein található, alapkõzete riolit, riolittufa és pannon üledék. Magas agyagtartalommal és gyengén savanyú kémhatással rendelkezik. Jellemzõ talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdõtalaj, amelynek a magas agyagtartalom miatt kedvezõtlen a vízgazdálkodása és szerkezete. Jelentõs a tápanyagtõkéje, elsõsorban kálium vonatkozásában, ami a szõlõtermesztés szempontjából igen hasznos.

Az EGRI-borvidék (3200 ha), a Bükk hegység nyugati elõterein helyezkedik el, talajképzõ kõzete igen változatos, a mészkõ, a dolomit, a riolit, a riolittufa és az agyagpala egyaránt megtalálható. Jellegzetes talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdõtalaj, de a talajképzõ kõzettõl függõen más talajtípusok is elkülöníthetõk. Így foltonként találkozhatunk a rozsdabarna erdõtalajjal, ami egyébként a térségre nem jellemzõ.

Tápanyag-készletük igen kedvezõ, de számottevõ a tápanyagmegkötõ képességük, amit a tápanyag-adagolás során célszerû értékelni.

A TOKAJHEGYALJAI borvidék (5500 ha), a Zempléni hegység déli, délkeleti, délnyugati elõhegyein helyezkedik el. A többnyire riolitból, riolittufából, andezitbõl álló kõzeteket változó mennyiségû és mélységû lösz vagy lösszerû talajtakaró fedi. Ezen a talajképzõ kõzeten többnyire agyagbemosódásos barna erdõtalajok vagy barnaföldek alakultak ki. Ettõl kivételt jelent a tokaji Nagy-Kopasz, ahol a területet gyakorlatilag lösztakaró fedi.

A térségben igen komoly veszélyt jelent a talajerózió, ami a laza, agyagos, többnyire savanyú kémhatású feltalajt a mélyebb szintekbe hordja le.

Igen kedvezõ a térség tápanyagtõkéje, ugyanakkor számolni kell jelentõs tápanyag megkötéssel, ami a tápanyag-gazdálkodás során fontos szempontot jelent.

ÖSSZEFOGLALÓAN megállapíthatjuk, hogy bár a szõlõtermesztéssel hasznosított terület egyre csökken ez az igen értékes kultúra szükségessé teszi azt, hogy az ország geológiai, talaj és klimatikus viszonyait az ökológiai viszonyokat részletesen ismerjük. A fentiek csupán ehhez adnak némi adalékot, amit célszerû nagyobb részletességgel feldolgozni.