Gépeink életútja a beszerzéstõl a selejtezésig

A gépek üzemfenntartásának néhány kérdése

A mezõgazdasági tevékenységgel összefüggésben minden irányú elõrelépés a biológiai, a kémiai, a technikai (gépesítési, építészeti, energetikai) és az emberi tényezõk elemeibõl épül fel. A felsorolt alapok sorrendjét és fontosságát egymásra gyakorolt hatásuk határozza meg. Anélkül, hogy a mûszaki fejlesztés további taglalásába kezdenénk, a gépesítést érintõ kérdésekre térünk át, összefoglalóan a gépek üzemfenntartásának szinte minden termelõegység számára elfogadható folyamatának nagy vonalakban történõ érintésével.



Rendszerezve: mindazok a mûszaki és szervezési intézkedések, amelyeket a gépbeszerzés szándékától kezdõdõen a gép végleges üzemen kívül helyezéséig (selejtezés) el kell végezni, alkotják a gépüzemfenntartás folyamatát. (Lásd folyamatábra)

Gépbeszerzés: a szóhasználat azt a szándékot tükrözi, hogy mai ismereteink szerint vásárlással, lízingeléssel, bérlettel, terménnyel történõ fizetéssel stb. lehet a géphez jutni (a gépi bérvállalkozók igénybevételét csak érintjük). Mindenesetre a gépbeszerzést elõkészítendõ, legalább egy családi döntést kell hozni az elvégzendõ feladat, a rendelkezésre álló pénzügyi forrás – és nem utolsó sorban a majdani üzemeltetõ személyére tekintettel. Be kell szerezni az információkat: LE, területteljesítmény, szerviz- és alkatrészellátás, javítóbázis (ez lehet saját is), garancia, ár, fizetési módok, támogatás igénybevétele stb.

Gépbejáratás: nem szabad elhanyagolni, még a legegyszerûbb gép átvételekor is igénybe kell venni a garanciaszolgáltató által elvégzendõ beüzemelést. Rengeteg késõbbi vita elkerülhetõ, és a magyar nyelvû kezelési könyv, illetve az ahhoz tartozó garancialevél vagy füzet erre felhatalmaz bennünket. A kezelési könyv adott fejezete tartalmazza a bejáratásra vonatkozó teendõinket üzemórában vagy ha-területteljesítményben. A leendõ üzemeltetõ az elsõ lépéstõl legyen jelen, „jobb helyeken” az õ oktatáson való részvétele a feltétele a késõbbi garanciaszolgáltatásnak.



GÉPÜZEMELTETÉS: a többitõl eltérõen ez a fejezetcím nagybetûvel íródott, hiszen azt szeretnénk, ha már jól döntöttünk, akkor az üzemeltetés idõszaka lenne a legnagyobb része a gép életének, így csökkentve az órára, a termékegységre, a hektárra kiszámított üzemeltetési költséget a számunkra legkedvezõbb értékre. Minden olyan ismeretre szükségünk van, amely elõsegíti a gép optimális kihasználását, így:

• az erõgép és a munkagép illeszkedése,

• gépkezelõ(k) kiképzése, továbbképzése, ellátása,

• napi, heti stb. munkaidõ,

• lehetséges évi üzemóra,

• kiszolgálás (üzemanyag, vetõmag, mûtrágya-utánpótlás, csereidõ, erõgép és munkagép karbantartásának szervezése, javítási lehetõség, alkatrészbeszerzés, ellátás módja stb.),

• anyagi érdekeltség,

• agrotechnikai igény,

• elkerülhetetlen üresjáratok (telephely – szántóföld stb.).



Az erõ- és munkagépkapcsolat teljesítményének mérésére beépített üzemóra-számláló, vetõgépeknél hektárszámláló, bálázóknál bálaszámláló stb. szolgálnak, ezek megkönnyítik a költségek elszámolását. Sokszor estünk (és esünk ma is!) abba a hibába, hogy egyenlõségjelet teszünk a mezõgazdaság és a traktor közé. Persze nem elég az ekét vontatni! A jó szántás érdekében olyan haladási sebességet kell elérni az ekével, amely biztosítja a barázdaszelet maradéktalan átfordítását, a szármaradványok aláforgatását és nem utolsósorban kedvezõ üzemeltetési mutatók elérését. Az üzemeltetési mutatók figyelemmel kísérése már feltételez bizonyos fokú hajtóanyag- és költséggazdálkodást, ami akkor lehet megfelelõ, ha a gépbeszerzés, illetve a gépválasztás minden esetben mûszaki, technológiai és ökonómiai szempontok alapján történik.

Mûszaki igény: vonóerõ, sebesség, TLT stb.

Technológiai igény: munkaminõség, veszteség stb.

Ökonómiai igény: élõmunkaerõ, beruházási költség és megtérülés, energiafelhasználás stb.

A döntéshez ismerni kell a gép munkateljesítményét (ha/óra, t/óra, stb.), a tényleges fogyasztását (kg/ha, kg/t stb.) és a felmerült üzemeltetési költségeket (Ft/ha, Ft/t stb.).

Mindezeket figyelembe véve a hajtóanyag-gazdálkodás céljai a következõk:

• hajtóanyag csökkentése, valamint olyan üzemi körülmények létrehozása, hogy az adott munka a legkevesebb hajtóanyaggal legyen elvégezhetõ,

• az esetleges mûszaki hibák felderítése, hogy azok kijavításával az üzemeltetési költségek mérsékelhetõk legyenek,

• a hajtóanyag-eltulajdonítás és a „fekete” munkák felderítése.



A költséggazdálkodás célja viszont az, hogy az adott gazdálkodóegységben felmerülõ munkákhoz:

• a gépkínálatból a legmegfelelõbb gépet vásárolják meg,

• a géppark csökkentése esetén a legnagyobb költséggel üzemelõket selejtezzék le, vagy adják el,

• megítélhetõ legyen az erõgépvezetõ – a gép gondozása terén végzett – munkája.



A felsorolt célok miatt a hajtóanyag- és költséggazdálkodásra minden kis- és nagygazdaságban szükség van. A hajtóanyag- és költséggazdálkodás javításának egyik legfontosabb tényezõje a gépek optimális kihasználása. Alacsonyabb kihasználás esetén mind a fajlagos hajtóanyag-felhasználás, mind a fajlagos költség is nõ. A kihasználás megítélésénél a traktorok esetében az évi ledolgozott üzemóra (vagy mûszakóra), kombájnoknál az évi betakarított hektárteljesítmény (gabona + kukorica, együtt is) lehet a megfelelõ mérõszám. Az értékeléshez szükséges adatok összegyûjtését minden gazdaságban el kell végezni. Az üzemeltetés költségét azok a döntések határozzák meg, amelyeket a mezõgazdasági gépek beszerzése, selejtezése, a kezelõk és az irányítók munkájának elbírálása során kell hozni. A költségkihatás esetenként azonnal jelentkezik (pl. a munka elvégzése során nagyobb költség merül fel, mint a kialkudott bevétel), vagy hosszú távon hat (pl. az adott munkához, a meglévõ traktorokhoz megvásárolt gép – ha nem jól választanak – selejtezésig, vagy az eladásig a szükségesnél nagyobb önköltséggel dolgozik). Fontos tehát, hogy a gazdálkodó tisztában legyen az aktuális árakkal, a termelési költségekkel, a gazdálkodás jövedelmezõségével stb. A gépüzemeltetés terén ismerni kell, hogy a különbözõ motorteljesítményû erõgépek (kis vagy nagy teljesítményû traktorok), a különbözõ segéd üzemághoz tartozó eszközök (pl. traktor, tehergépkocsi, magjáró gép), a különbözõ géptípusok milyen önköltséggel dolgoznak, így választható ki az adott körülmények közötti legmegfelelõbb rendszer.



Költségkímélõ együttmûködési formák

Elsõsorban a kisgazdaságok körében, a nyugati példákhoz hasonlóan, lehet igen nagy jelentõsége a beruházási és üzemeltetési költségeket kímélõ közös géphasznosítási és géphasználati, valamint a gazdálkodást segítõ módszerek alkalmazásának.

Néhány ilyen géphasznosítási forma már fellelhetõ a magyarországi mezõgazdaság gyakorlatában is. A szervezett keretek között történõ mûködés azonban még nem tekinthetõ kialakultnak, a gazdálkodók ez irányú igénye viszont egyre inkább érzékelhetõ. A gépigények kielégítésében, továbbá a már meglévõ gépkapacitások jobb kihasználásában és ezzel együtt a beruházási, valamint üzemeltetési költségekkel való takarékoskodásban az egyik meghatározó együttmûködési forma hazánkban a gépkör (gép- és gazdaságsegítõ kör) lehet. Az ilyen jellegû szervezõdések Európa számos országában – de a világ más területein is – megtalálhatók, és mintegy 220 000 tagot számlálnak.



Karbantartás

A kezelési könyv elõírásai, vagy ahhoz igazodóan általunk eldöntött módon:

• üzemórák alapján,

• a végzett munka mennyisége szerint (pl. nha, tkm stb.)

• az elfogyasztott üzemanyag ismeretében,

• vagy naptári beosztással,

a lényeg az, hogy rendszeresen kell elvégezni a gépápolás, a mosás, a kenés, a beállítások és a tárolás elõírásait. A karbantartás a gépek mûszaki állapotának romlását csökkenti, az esetleges hibákat megelõzi, a gépek rendszeres ápolását, beszabályozását biztosítja. A felsorolt mûveletek rendszeres és megfelelõ minõségû elvégzése, meghatározója a gépek megbízhatóságának és élettartamának. A gépek használati folyamata és a karbantartás között szoros kölcsönhatás van. A mûködõ gépeken elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb változások mennek végbe, és ezek következtében megváltoznak az alapvetõ üzemeltetési mutatók (a munkavégzés minõsége, a megbízhatóság, a gazdaságosság stb.). A változások egy meghatározott értéken túl a normális mûködés megszûnéséhez vezetnek. Az üzemeltetési jellemzõk változásának forrásai:

• az alkatrészek kopása, ami méret-, alak-, térfogat- és mûködésbeli változást idéz elõ,

• mechanikai és termokémiai hatások, amelyek szintén az elõzõ pontban leírt következményekkel járnak,

• a felületre tapadó, különbözõ formában jelentkezõ üledék- és szennyezõanyagok, amelyek akadályozzák a gép normális mûködését,

• a kötõelemek lazulása, ami egyrészt a beszabályozott értékek elállítódásához, másrészt dinamikus igénybevételhez vezethet.



Az alkatrészek kopása elkerülhetetlen folyamat, helyes üzemeltetéssel azonban a kopás mértéke jelentõsen csökkenthetõ. A karbantartás és javítás határát nehéz egyértelmûen megjelölni. A karbantartások keretében is végezhetõk kisebb javítások, és egy javítás közben is végezhetünk karbantartást. Ezzel elérhetjük, hogy gépeink balesetmentesen, üzembiztosan és kedvezõ üzemanyag-fogyasztással dolgozzanak. A technika fejlõdésével lehetõvé vált a gépek diagnosztikai vizsgálata, kialakultak a kevesebb karbantartást igénylõ szerkezeti megoldások (pl.: gumiágyas csapágyazások), javult a szerkezeti anyagok minõsége (pl.: magasabb hõ- és jobb kopásállóság), azonban a kenõ és ápolóanyagok teljesítményszintje növekedett a leglátványosabban. Ezek a változások felülírják a hagyományosan kialakított és a nagyüzemekben általánosan alkalmazott karbantartási szinteket, illetve periódusidõket. A kategóriájában magasabb gépár, kenõanyagár általában magasabb technológiai szintet képvisel, ami esetenként a karbantartási periódust megnyújtja. A gazdaságos üzemeltetés érdekében a karbantartási besorolásokat az adott gépre vonatkozó gyári elõírások (kenõanyag minõség, periódusidõ) figyelembevételével kell kialakítani (pl. az olajcsere ciklus az alkalmazott kenõanyag teljesítményszintjétõl függõen a 80–100 üzemórától több száz üzemóráig terjedhet). A karbantartási periódusidõk meghatározása leggyakrabban üzemóra alapján történik. Traktorok esetében szakmailag indokoltabb lenne a teljesítményarányos üzemóra használata, ami a gyakorlatban, mûszer hiányában, az elfogyasztott hajtóanyag alapján történõ besorolással helyettesíthetõ.

Mûszaki diagnosztika: az úgynevezett szervizszerû karbantartási rendszerben a karbantartások során kötelezõen elvégzendõ ellenõrzések és vizsgálatok nagyobb részét mûszerek segítségével, az alkatrészek megbontása, szétszerelése nélkül végzik. Az ilyen jellegû vizsgálatokat mûszaki diagnosztikai (hibamegállapító) vizsgálatoknak nevezzük. Alkalmazásának elõnyei:

• a mûszerek jelzése alapján a hiba megelõzhetõ, ezért jelentõs mértékben csökkenti a gépállást,

• elhagyható a szerkezetek gyakori megbontása,

• az idõben elvégzett karbantartási munkákkal növekszik a gép élettartama.

Mint minden mûszaki eljárásnak, a mûszaki diagnosztika eredményes alkalmazásának is több követelménye van. Ilyen követelmény a gép tisztítása, szakszerû kezelése, tervszerû karbantartása. Ha ezek nincsenek biztosítva, akkor a diagnosztika hatékonysága is kétségessé válik. A diagnosztikai vizsgálat a felsorolt elõnyök ellenére is nehezen terjed a gyakorlatban. Ennek elsõdleges oka, hogy eredményesen csak akkor alkalmazható, ha a következõ feltételek is biztosítva vannak:

• a vizsgálati sorrendnek megfelelõen kialakított diagnosztikai szakmûhely,

• szakképzett és állandó jelleggel, diagnosztizálással foglalkozó szakmunkások,

• a mûszaki diagnosztika követelményeit maradéktalanul kielégítõ mûszerek, készülékek és berendezések,

• és nem utolsó sorban haladó gondolkodású, a hasznos újdonságok alkalmazásától nem idegenkedõ üzem.

A diagnosztika mûveleti sorrend összeállításának célja az, hogy a beállításokat és ellenõrzéseket egymás után úgy végezzék el (pl. szelephézag beállítás, majd sûrítési végnyomás mérés), hogy a hiba kiszûrhetõ legyen. Ezen kívül irányt mutat arra nézve is, hogy hogyan lehet kialakítani a vizsgálatoknak legjobban megfelelõ szervizmûhelyt.



Gépjavítás: a mezõgazdasági gépek üzembiztos mûszaki állapota csak folyamatos hibamegelõzõ karbantartással és idõszakonkénti gépjavítással tartható fenn. A tervszerû hibamegelõzõ karbantartással elsõsorban az üzembentartási idõt igyekszünk meghosszabbítani. A gép vagy alkatrész javításakor pedig visszaállítjuk az eredeti (újszerû állapotot). A jelentéktelenebb, nem sok idõt igénylõ felújítást (pl. tömítéscsere, menetfelújítás stb.) kis, a nagyobb munkát igénylõ felújítást (pl. szelepbeszabályozás, becsiszolás), amikor alkatrészcsoportokat, esetleg egy egész fõdarabot újítanak fel, középjavításnak nevezzük. A kis- és középjavításokat általában a különbözõ fokú karbantartásokkal együtt végzik, ezért a karbantartástól nehezen választhatók el. A gépek elhasználódásának egy bizonyos fokán az együtt dolgozó alkatrészek a kopás következtében elvesztik pontos illesztésüket. Ha ez a természetes elhasználódás az alkatrészek túlnyomó többségénél végbemegy, akkor gyakori üzemzavarok keletkeznek. Ilyenkor a gépet teljesen szét kell szerelni, és az összes alkatrész illesztését helyre kell állítani, a gép törött és használhatatlan részeit pedig újakkal kicserélni. A javításnak ezt a módját nagyjavításnak nevezzük. A javítómunka jellegétõl, valamint a javítási munkák szakosításának mértékétõl függõen különbözõ javítási rendszerek alakultak ki. Megkülönböztetünk:

• egyedi,

• részegységekre szakosított,

• szalagszerû, és

• fõdarabcserés rendszereket.



A mezõgazdasági gép termelõeszköz, vele értéket állítunk elõ. Bizonyos üzemóra teljesítése után azonban a gép üzemképessége csökken, üzemeltetése gazdaságtalanná válik. Az ilyen géppel tovább termelni nem érdemes. Ekkor két lehetõség közül választhatunk:

• a gépet leselejtezzük, vagy

• a gépen nagyjavítást végzünk.



A döntést gazdasági számítás alapján kell meghozni. A technika gyors fejlõdése a mezõgazdasági erõ- és munkagépgyártás területén is oda vezetett, hogy a hagyományosan értendõ nagyjavítások jelentõssége az újonnan beszerzett eszközöknél csökkent. Különösen alacsonyabb éves kihasználás esetén a gép erkölcsi kopása elõbb következhet be, mint a tényleges elhasználódás. Így a gyakorlatban a kis- és középjavítások (másként futó- és folyójavítások) fordulnak elõ általában.

A javítási rendszerek ismertetésére, valamint a gépüzemfenntartás további, eddig nem érintett elemeire (anyag- és alkatrészellátás, tárolás, korrózióvédelem és selejtezés), hely hiányában itt nem térünk ki.