Sertések meddõsége II. Nem fertõzõ eredetû meddõség

Kanok okozta meddõség.

1. Here degeneráció. A leggyakoribb tünet az, hogy a kan termékenyítõ képessége eddig zavartalan volt, egyszerre azonban megnövekszik a visszaivarzó kocák száma, vagy minden koca visszaivarzik. A herék vizsgálatakor gyakran csak kissé keskenyebb, petyhüdtebb heréket találunk, súlyosabb esetben az egyik vagy (igen ritkán) mindkét oldali here zsugorodott.

Egyoldali bántalom esetén még van (bár csökkent mértékû) fogamzás, kétoldali degeneráció esetén a meddõség teljes. Az ejakulátumban megnövekedik az elhalt, szétesett spermiumok aránya. Sok a plazmacseppes, éretlen spermium. A sperma mennyisége fokozatosan csökken. Okai: lázas, toxikus megbetegedések, herezacskó gyulladás, tartási hibák, takarmányozási anomáliák, tartós túlzott nemi használat, öregedés. A leggyakoribb ok a tartós és kimerítõ nemi használat. Nem szabad elfelejteni, hogy a kanok nagyon könnyen onanizálnak. Ha a nemi ingerek tartósan hatnak (pl. szomszéd kankutricában fedeztetés vagy spermavétel kocán), az onanizálás is fedeztetésnek számít. A túl alacsony, ill. túl magas hõmérséklet is okozhat here degenerációt. A tápanyagok közül a tartós A-vitamin hiány játszhat szerepet. Károsítók a penészgomba toxinok is. A here degeneráció nem gyógyítható!

2. Heregyulladás. Elsõ tünetei megegyeznek a here degenerációnál leírtakkal. A herék melegek, megnagyobbodtak, fájdalmasak. Esetenként a kan járásán is észrevehetõk. A sperma mennyisége csökken, sok az abnormális és elhalt spermium, nagymértékû a spermium agglutináció és a bomlásban lévõ spermium massza. Okai a sérülések, áttételes gyulladások, bakteriális fertõzések. Kezelése: antibiotikum adás, herék hûtése, kámforos kenõcs alkalmazása. Sok esetben a kan selejtezésre kerül. Ha sikerül a heregyulladást meggyógyítani, úgy a spermakép normalizálódása a gyógyulást követõ 45 nap körül várható (spermiogenezis idõtartama).

3. Kriptorchizmus (rejtett heréjûség). Veleszületett genetikai egy, ill. kétoldali rendellenesség. Tünet: egy vagy mindkét here a hasüregben, ill. a lágyék csatornában maradt. Egyoldali bántalom esetén a kan még fedezõképes lehet, azonban a rejtett heréjû kanokat selejtezni kell az örökítés veszélye miatt. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendellenességet recesszíve a kocák is örökíthetik.



Kocák meddõsége

1. Szezonális meddõség. E témakörben már írtam külön cikket, mégis röviden tárgyalni kell fontossága és rendkívül nagy gazdasági kártétele miatt. Tünetei: anösztrusz, megnövekedett ciklusos és fõleg aciklusos (25–35 nap között) visszaivarzás, magzatelhalás, súlyosabb esetben korai (30–40 nap körüli) vetélések. Oka egyértelmûen az energiahiány. A szezonális meddõség évszakhoz kötött probléma, július-szeptember havi csúccsal. A fõbb kiváltó tényezõk: genetikai ok, meleg, takarmányminõség-romlás. Genetikai tényezõ a vaddisznótól örökölt és máig hordozott genetikai kód, ami a fajfenntartás érdekében rögzõdött (télen ugyanis nem talál magának a koca táplálékot).

A meleg közvetlen és közvetett hatású lehet. Amennyiben a testhõmérséklet megemelkedik a fogamzás körüli idõszakban és a vemhesség elsõ 3 hetében, az érésben lévõ petesejtek, ill. a megtermékenyült zigóták elfajulnak. A termékenyülés ugyan végbe megy, megtörténik a beágyazódás is, de az embriók életképtelensége miatt a vemhesség megszakad, és az állatok aciklusosan ivarzanak vissza. A korai vemhesség alatt (elsõ 3–4 hét) a meleg embrió elhalást okozhat, és ez embrió felszívódásban ill. korai vetélésekben jelentkezhet. A meleg közvetett hatása az étvágy csökkenésben jelentkezik. 27 fokot adnak meg kritikus hõmérsékletként, ami felett az étvágy jelentõsen csökken. Ennek oka a sertés rossz hõleadási mechanizmusa. A koca a termelt hõtõl csak passzív párologtatással, hõkisugárzással, ill. hõelvezetéssel képes megszabadulni. Mindhárom mechanizmus gyenge hatásfokú. A takarmányminõség-romlás egyrészt a beltartalmi érték csökkenésében, másrészt a penészgombák és toxinok megszaporodott mennyiségében, harmadrészt pedig az esetlegesen közvetlen az aratás után etetett gabonák fiziológiás éretlenségében jelentkezik. Amennyiben az energiát pótolni tudjuk zsírokkal, szénhidrátokkal, ill. speciális energiavivõ anyagokkal, a nyári meddõség jelentõsen csökkenthetõ, ill. kiküszöbölhetõ.

2. Penészgomba- és toxinártalmak. Itt elsõsorban a Fusarium gombafajok toxinjairól van szó. Ezek közül egyesek ösztrogén hatásúak (F2, DON, DAS), mások elsõsorban emésztõszervi problémákat okoznak. Viszont szinte kivétel nélkül mindegyik okoz meddõséget is. Az ösztrogén hatású toxinok megzavarják a petefészek és a méh nyálkahártya ciklusos és szinkron mûködését, és ezáltal gátolják az embriók túlélését. Az F2 toxin ezen kívül közvetlenül károsítja a harmadlagos (terciér) tüszõket. Szerencsére a toxinártalom megszûntetése után a helyzet és a fogamzó képesség normalizálódhat (kb. 30 nap). A többi toxin közül a legveszélyesebb a T2 toxin, ami viszont az egyéb kártételei mellett a primér tüszõket károsítja. Ez végleges meddõséget vonhat maga után. Megoldás: toxin mentes vagy toxinszegény takarmány etetése, a takarmányok átrostálása és/vagy kezelése. Sajnos a már megtermelõdött toxint nem lehet semlegesíteni. Jó toxinkötõk alkalmazása elkerülhetetlen!

3. Vetélések. Okok: alacsony takarmány-energiaszint, alacsony környezeti hõmérséklet, nagy légsebesség, csökkent takarmányfelvétel, nedves kutricák, rossz padozatszigetelés, parazita fertõzések, egyes fertõzõ betegségek, mechanikai okok. Vetéléseket okozhat a kifutós tartásnál a rekkenõ hõség is (a koca szereti a napozást!!!). Vetélések jelentkezésekor az okot sürgõsen tisztázni kell. Mindenképpen elengedhetetlen a vetélt magzat és a koca vérének laboratóriumi vizsgálata.

4. Petefészek ciszták. Cisztának nevezzük a fel nem repedt és nem progredáló tüszõt. A cisztás elfajulás lehet nagy és kiscisztás ártalom. A nagy cisztás elfajulás a veszélyesebb, mert tartós anösztruszt, esetenként nimfomániát okozhat. Okai: toxinártalmak, hormonális zavarok, helytelen hormonkezelés. A toxinok közül elsõsorban az ösztrogén hatású toxinokat kell említeni. Hormonális zavarok elsõsorban a szezonális meddõséggel kapcsolatosak. Helytelen hormonkezelés a kocák ill. kocasüldõk ösztrogént tartalmazó szerrel történõ kezelése. A ciszták kezelése: elvileg a ciszták LH hormontartalmú szerekkel kezelhetõk, viszont az élõ állaton a cisztás elfajulás diagnosztizálása szinte lehetetlen. A kórkép igazán a vágóhídon kerül megállapításra.

5. Mumifikált magzatok, holtellések. A mumifikált magzatok jelentkezése lehet fiziológiás, mivel a méh befogadó képessége meghatározza a benne elhelyezkedõ magzatok számát. Így a potenciális alomnagyság anatómiai függõségû is. A nagy almokban a mumifikált magzatok megjelenése nem tekinthetõ kóros folyamatnak, ha a többi született malac normális fejlettségû.



A holtellések lehetnek prenatális, intranatális és posztnatális elhalások, ill. elhullások következményei. A leggyakoribb a normális fejlettségû intranatális (születéskori) elhalás az elhúzódó fialások esetén bekövetkezõ oxigénhiány miatt. Fõleg a nagy létszámú almokban fordul elõ gyakrabban, mégpedig az utolsóként született malacok között. Törekedni kell a normális ellési folyamat biztosítására a fialás elõtt adott magasabb rosttartalommal, megfelelõ fialtatási menedzsment alkalmazásával, és a szakszerû szülészeti segítségnyújtás végzésével.