Most nem állunk rosszul a gabonapiacon,de változatlanul logisztikai hátrányban vagyunk

A kiinduló alap az, hogy az idén mintegy 6,5 millió tonna kalászos gabona termett hazánkban, hozzávetõleg 0,8–1,0 millió tonnával kevesebb az elõzõ évinél. Az õsziek közül búzából 4,4 millió tonnát takarítottak be a gazdaságok – mondta érdeklõdésünkre Pótsa Zsófia (képünkön), a Gabonaszövetség fõtitkára. A kukorica a betakarítás háromnegyedéig igen jó átlagtermést mutatott, hektáronként 7 tonna körül. Így kalkulálva a még lábon álló kukoricával együtt az össztermés 8,3 millió tonna lehet, bár számos szakértõ jelezte, hogy alatta maradhat, és a 7,5–8,2 millió tonna közötti termés valószínûbb.

A kalászosok hozama kevesebb a tavalyinál, de a minõség idén lényegesen jobb volt, ami a piac szempontjából kedvezõbb lehetõségeket teremt. A búzánál például a takarmány és az étkezési minõség aránya 20:80 százalék, ami igen kedvezõ. A kukoricánál is jó a minõség, igen kedvezõ, hogy az eddig betakarított termény nedvességtartalma 19–22% százalék körül alakult, a hektolitersúlya szintén jó, így egyes becslések szerint a termés akár négyötöde is megfelelhet az új intervenciós követelményeknek.

Más kérdés, hogy az unió Gabona Irányító Bizottságának a nedvességtartalomra, a hektolitersúlyra és a hõsérült szemek arányának módosítására hozott intézkedései a magyar gabonatermelõknek nem kedvezõek. Elsõsorban azt kifogásolják, hogy az új rendeletet nem a gazdasági év indulása elõtt, hanem közben jelentették be. Ezért a Gabonaszövetség is – annak ellenére, hogy a gabonafeldolgozókat és kereskedõket sok esetben hátrányosan érintette az intervenció – teljes mértékig egyetértett a földmûvelésügyi tárcának, majd a kormánynak az Európai Bizottságnál történt felszólalásával, illetve azzal, hogy az Európai Közösségek Bíróságához fordult.

Az intervenciós raktárakba betárolható kukorica nedvességtartalma határértékének csökkentése többletkiadást jelent, hiszen 1 százaléknyi víztartalom csökkentés tonnánként csaknem 1000 forintba kerül. A hõsérült szemek arányának 3-ról 0,5 százalékra való csökkentésének követelménye egyik napról a másikra igen drasztikus rendelkezés. Ez a szárítás technikai, technológiai feltételeinek módosítását igényli, ami nem hajtható végre azonnal. A hektolitersúly ügye legalább ilyen hátrányos, hiszen tavalyi mérések szerint ez a mutató az esetek többségében nem érte el a 71 kilogramm/hektolitert, inkább 69–70 között volt. Azt, hogy ez fajtaválaszték tekintetében miként alakul, nagy biztonsággal kevesen tudják megmondani.

Mindez napjainkban még annak ellenére sem zavarja a piacot, hogy a rendelet ez év november 1-tõl érvényes. Ugyanis mind búzából, mind kukoricából keresleti piac alakult ki, az árak magasabbak a tonnánkénti 101,31 eurós intervenciós alapárnál – mondta Pótsa Zsófia fõtitkár. A búza induló ára tavaly tonnánként 21–22 ezer forint volt, az idén 26 ezer forint, de a késõbbiekben alig tudott bárki is 30 ezer forint alatt vásárolni, egyre gyakoribb a 30 ezer forint fölötti ár is.

Az igen magas gabonaárak hátrányosan érintették, mind a malom, mind a takarmányipart és a cégek veszteségeik enyhítése érdekében kénytelenek voltak árakat emelni. A malmok egy része pénzügyi nehézségek miatt nem tudta a teljes gabonaszükségletét megvásárolni, így országos szinten a malmoknak mintegy 300 ezer tonna búzája hiányzik még.

Az Európai Unióban és a harmadik országokban, tehát az unión kívül is van kereslet a gabonára. A termelõk azzal kalkulálnak, hogy minden terményt el tudnak adni, és nem kell a gabonát intervencióba tenni. Arra azonban érdemes figyelemmel lenni, hogy ez a nézet némileg sántít, mert – bár most külföldön igény van a kenyérnek valóra és kukoricára is – a teljes gabonafelesleget képtelenek vagyunk kiszállítani. Ennek ugyanis döntõen a szállítási kapacitások szûk volta az oka. Mivel július 1-tõl nemcsak a szabadpiac indult meg, hanem az intervencós szállítások is, október 1-tõl december végéig csak az intervenciós gabonából 800 ezer tonnányit kell kiszállítani az országból. (Ehhez jön még a szabadpiaci forgalom.)

Csakhogy: az uszályos szállítást a Duna alacsony szintje nehezíti, ami miatt az uszályok kihasználtsága csupán az 50–60 százalékot éri el. Nem másodlagos kérdés, hogy a hajózási cégek ilyenkor nem a szállított mennyiség arányában, hanem az elindított uszályok száma után kérik a fuvardíjat, s így nagyon megdrágul az áru továbbítása.

Ilyen körülmények között érthetõ, hogy sokan a MÁV felé terelik az árut, de nem kedvezõbb a kapacitás lehetõsége a vasúttársaság(ok) részérõl sem, pedig az exportõrök sok mindennel megpróbálkoznak (saját vagon bérlés, címzett irányvonatok). A vasúttársaságnak még mindig igen szûkös a teljesítménye, mert a legjobb esetben is maximum havi 150 ezer tonnányi gabonát tud továbbítani. Tudomásunk szerint ennek oka egyrészt, hogy a gabonafélék szállítására alkalmas vagonokból jelenleg nincs elegendõ, másrészt amennyiben bérelnének is, a szerelvények mozgatásának forgalomtechnikai akadálya van, a fordulási idõ igen magas, mozdonyhiány van, és az is tény, hogy a fuvaroztatók vasútra szállítása, illetve az áru berakása is lassú. Így elõfordul, hogy egy-egy szerelvényt hetekig pakolnak meg, vagy éppen az irányvonat vagonjai csak részben érkeznek meg. Mindezek külön-külön nem látszanak „fontosnak”, együttesen azonban a piac zavartalan mûködését befolyásolják.

Arra a kérdésre, hogy milyen megoldások segítenének a magyar gabonaexporton a szállítási kapacitás kielégítésében, a Gabonaszövetség szakembere egyebek közt elmondta: tudomása szerint a hajó-, illetve uszályhiány nem is volna a legnagyobb akadálya a folyami szállításnak, ennél jóval fontosabb lenne a Duna magyarországi szakaszának a karbantartása, hajózhatóságának javítása, gázlók mélyítése és a folyómeder gondozása.

Egyelõre nagyobb reményeket csak a közúti szállításokhoz lehet fûzni, és normális körülmények között ez nem lehetne a klasszikus gabonaexport fõ fuvarneme – mondja a fõtitkár. Az utóbbi két évben hihetetlenül megnõtt a kamionos továbbítás, egyes jelzések szerint ma már több mint 100 ezer tonna gabonát szállítanak ki havonta közúton.

A kukoricatermést illetõen a közösségben a 2005-ben betakarított 48 millió tonnával szemben 2006-ban 43 millió tonnányi termett. Minthogy hazánk kukoricatermelõi a franciák után általában a 2. helyen szoktak lenni – bár az idén az olaszok a 9 millió tonnával némileg megelõznek – a kivitel lehetõségei változatlanul fennállnak. Látható, hogy a nyugat-európai piac szintén „húzza” a magyar kukoricát.

A világ kukoricatermelése 2005-ben 712 millió tonna volt, idén valamivel ugyan meghaladja a 690 millió tonnát, tehát kevesebb. Ez természetesen úgy alakult ki, hogy van ahol egészen jó termés volt, másutt az egy évvel korábbi nagy mennyiséghez képest jóval alacsonyabb. Az elkövetkezõ idõszakban továbbra is az Egyesült Államok vezet majd a kukoricaexportban, hozzá téve, hogy ez jelentõsen változhat, hiszen az USA a teljes kukoricatermésének mintegy 30 százalékát bioetanol gyártására használja fel. Érdekes momentum, hogy Kínában és Brazíliában jó a termés, de annak ellenére nem nõ az exportjuk, mivel évrõl-évre jelentõsen növekszik a takarmányfelhasználás, vagyis õk „bõrben” adják el a kukoricát. Ezekben az államokban évente 5–10 százalékkal több takarmányt gyártanak.

A magyar kukoricatöbblet nagy része várhatóan, szinte egészében az EU belpiacára kerül, tavaly Görögországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Szlovéniában talált vevõre.

Általánosságban elmondható, hogy a kukorica belsõ felhasználása több államban, illetve az EU-25-ben még tovább növekszik: az Egyesült Államok mellett az unióban szintén nagy mértékben növekedhet a kukorica alapú bioetanol gyártás, ugyanis számos ide kapcsolódó feldolgozói projekt megvalósítása most fejezõdött be. Ezek teljesen átformálhatják – döntõen növelhetik – a bioetanol gyártásra alkalmas gabonafélék piacát – mondja Pótsa Zsófia. Tehát szinte egyértelmûen prognosztizálható, hogy a jelenleginél még nagyobb mennyiségû kukorica elhelyezhetõ volna, ha a logisztikai feltételek javulnának. Természetesen nagyban befolyásolhatja a többlettermény nagyságát, hogy az igen optimista magyar bioetanol tervekbõl a gyakorlatban mi fog megvalósulni?

Az elkövetkezõ idõszak gabonapiacáról Pótsa Zsófia fõtitkár egyebek közt elmondta, hogy a kedvezõ piaci helyzetbõl következõen várhatóan megszabadul az ország attól a 600 000 tonna búzától, amely fölött az Európai Unió rendelkezik és az idén nem valószínû nagyobb búza tételek felajánlása intervencióba. A nagyobb gond a 4,5 millió tonna intervenciós kukoricával van, de a folyamatos pályáztatás lehetõsége csökkenteni fogja a készleteket. Az igazi nagy kérdés, hogy az idén mekkora lesz a kukorica intervenciós felajánlás?

A mérleg azt mutatja, hogy amennyiben a várt 8 millió tonna körüli termés meglesz, a hazai ellátás mindenképpen biztosított. Sajnos az állattenyésztés az alacsony állatlétszám miatt 3 millió tonna kukoricánál többet képtelen felhasználni és humán célra is legföljebb 180–200 ezer tonnát használnak fel. Az ipari felhasználás is csupán 500 ezer tonna körül várható a közeljövõben. Amennyiben ezekkel az adatokkal kalkulálunk, bõ többlettel rendelkezik az ország. Az idén ugyan sokan azzal számolnak, hogy 6–7 millió tonnányi gabonát is ki lehet szállítani az országból. Ez nem reális, és megvan annak az esélye, hogy ebben a gazdasági évben sem tudjuk elkerülni az intervenciót. Erre persze kevesen gondolnak még, hiszen a gabonát a szabadpiacon magas áron el lehet adni, nagy a kereslet rá, mind a hazai mind a külföldi vevõk részérõl.

A gabona, ezen belül a hazai kukoricapiac távolabbi alakulását még nehéz prognosztizálni – mondja Pótsa Zsófia fõtitkár. A Nemzeti Fejlesztési Tervbõl ugyan látszik, hogy elsõdlegességet élvez az állattenyésztés megerõsítése, fellendítése, de nincs rá garancia, hogy ez már jövõre alapjaiban mozgatná meg a gabonapiacot. A jelenlegi 30 ezer forintos takarmánybúza árral, vagy a 29 ezer forintos szabadpiaci kukoricaárral az állattartási kedv egyelõre biztosan nem lesz nagyobb. Egy esély van arra, hogy a hazai piacnak ez a szegmense kimozduljon és takarmánygabonából akárcsak a négy-öt évvel korábbi 5,5–6 millió tonnányit igényelje az állattenyésztés, ha a vágóállat és a húsexport jelentõsen megnõne. Ilyen tekintetben nem érzékelhetõ, hogy az orosz know-how-értékesítés a gabonatermelõ-kereskedõ ágazatnak gyors elõnyt hozna. Legföljebb akkor, ha a sertés és baromfi feldolgozás technológiáját, eszközeit, modelljét értékesítenék külföldön, s az így felépülõ üzemek vágóállat igényét magyarországi szállításokhoz kötnék. Ám ez is csak évek múltán hatna a magyar állattenyésztésre, és a gabonapiacra.

Egyébként most is számos tényezõ akadályozza az orosz agrárexportot. A Gabonaszövetség tagjai jelenleg sem tudnak értékesíteni Oroszországba, mert nincs minõsítésük. Több éve nem tudják akkreditáltatni üzemeiket, mivel nem küldik a takarmány-biztonsággal foglalkozó orosz állatorvosaikat, az év eleje óta azonban vannak újabb ígéretek erre vonatkozóan.