Korszerû, egyedi igényekre alapozott termõhely-specifikus növénytáplálás

Az állatállomány drasztikus visszaesése miatt a kijuttatható szerves trágya mennyisége is korlátozott, ami sajnos a mai napig megfigyelhetõ.
A huszadik század második felét jellemzõ idõnként mértéktelen mûtrágya-kijuttatás és az újabb irányzatok demagógiába hajló hisztérikus mûtrágya ellenessége között kell megtalálni az egészséges középutat, amely a mezõgazdasággal és azon belül is a növénytermesztéssel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek alapvetõ feladata (mûtrágya: nem egyenlõ a természetidegen anyagokkal, elnevezésük csak az elõállításukra vonatkozik). Koltay Árpád a hazai növénytermesztéstan tudományának klasszikusa által írt gondolat máig igazodási pont: „A növénytermesztés alapját mindenkor a termõhely talajának tápanyag-szolgáltató képessége jelenti elsõdlegesen. Annak felismerése, hogy a minimumban lévõ tápanyagok visszapótlásával valamely talaj termékenységi foka növelhetõ, megteremtette a szántóföldi termelésben is a korábban nem remélt hozamok állandósítását.”
A szántóföldi növénytermesztés, az élelmiszer és takarmány alapanyag elõállítása köztudottan rendkívül kis jövedelmezõséggel mûvelhetõ. Ezért a nyereséges gazdálkodás alapja, hogy a termelés költségeit a minimálisan szükségesre szorítsuk vissza a potenciálisan elérhetõ maximális termés és jövedelem szem elõtt tartása mellett. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha valamennyi technológiai elem (fajtaválasztás, talajmûvelés, növényvédelem, tápanyag-utánpótlás) végrehajtása egyedi igények alapján, a termõhely állapota és a termesztett növény igényeinek figyelembevételével történik. Ez az elv a korszerû növénytáplálásban azt jelenti, hogy a tápanyagok kijuttatását a talaj tápelem-tartalma és az utónövény igényének ismeretében kialakított szaktanácsadás szerint juttatjuk ki. A szaktanácsadás a legtöbb esetben a legfontosabb makroelemekre (nitrogén, foszfor, kálium) terjed ki, speciális esetekben kiegészül mezo- vagy mikroelemekkel is (pl. repce esetében kénadagolás, õszi búzánál réz, cink hozzáadása a mûtrágyákhoz).

Kevert vagy komplex mûtrágya
Gyakran felmerülõ kérdés a gazdálkodók körében, milyen típusú és összetételû mûtrágyák alkalmazásától várható a legnagyobb eredményesség. A piacon kapható mûtrágyaféleségek közül a kevert és komplex mûtrágyák alkalmazhatók (Az egykomponensû egyszerû mûtrágyáktól eltekintve, amelyek sosem jelentenek teljes körû tápelem-visszapótlást). A komplex vagy összetett mûtrágyák legalább két, esetenként több tápelemet is tartalmaznak egy vegyületben, elõállításuk kémiai módszerrel történhet. A komplex mûtrágyák elõnye, hogy valamennyi mûtrágyaszemcse azonos összetételû, ami kedvezõen befolyásolja a növények tápanyagfelvételét, hátrányuk ugyanakkor, hogy meghatározott bennük az N:P:K arány. A kevert mûtrágyák egyszerû mûtrágyák vagy egyszerû és összetett mûtrágyák keverése révén elõállított két vagy többkomponensû mûtrágyák. A komponenseket úgy kell megválasztani, hogy a kémiai reakciók következtében ne léphessen fel hatóanyag-veszteség, és a keverék tulajdonságai ne legyenek rosszabbak, mint a keveréshez felhasznált mûtrágyáké. Amennyiben a keverés kémiai és fizikai feltételei teljesülnek, abban az esetben homogén, egyenletes szórásképet mutató jó minõségû mûtrágya jöhet létre. A kevert mûtrágyák elõnye, hogy a termõhely tápelem-tartalmához és a termesztendõ növény igényéhez alkalmazkodva receptszerûen végezhetõ el a tápanyag-visszapótlás, ami a termõhely specifikus, egyedi igényekre alapozott költség- és környezetkímélõ növénytáplálást alapozza meg.

Szóráskép
A mûtrágyával szembeni alapvetõ követelmény, hogy egyenletesen legyen szórható, ezért hasonló vagy azonos szemcseméretû komponensekbõl kell állnia. A szórásegyenletesség szempontjából meghatározó jelentõséggel bír a mûtrágyaszóró. Az egyenletes szóráskép hiányában a növényállomány kiegyenlítetlenné válik, az eltérõ fejlettségi állapotú növényegyedek miatt az érésidõ szakaszossá válik, ami megnehezíti a betakarítást, és elkerülhetetlenül terméscsökkenést okoz.
A Szent István Egyetem Növénytermesztési Tanüzemében a komplex
(N:P:K=15:15:15) és a kevert mûtrágya (Gramix NPK) keresztirányú szórásegyenletességét vizsgáltuk szántóföldi körülmények között 24 méter szórásszélességû két szórótányéros mûtrágyaszóróval. Méréseink szerint a kiszórt mûtrágya mennyisége mind a komplex, mind a kevert mûtrágya (Gramix NPK) esetében közvetlenül a szórótányér alatt volt a legnagyobb (átlagban 319 db és 304 db, illetve 10,1 g/m2 és 10,2 g/m2) Ettõl a ponttól távolodva a teljes szélességben viszonylag kiegyenlített szórásképet kaptunk. Az átlagtól való eltérés a komplex mûtrágyánál volt legnagyobb (9,4%). Ugyanez vonatkozott a szemcsék vizsgálatára is (1., 2. ábra).
A kevert mûtrágyák esetében külön vizsgálandó az egyes komponensek eloszlása. Ebben a tekintetben kedvezõ a kép, ugyanis arányait nézve valamennyi esetben hasonló eloszlást tapasztaltunk (3. ábra). Abszolút értékben a különbségek megmaradtak, arányait tekintve azonban kiegyenlítettek voltak. A szórótányér alatt a kevert és a komplex trágyánál egyaránt 1,2 g/m2 törmeléket mértünk, ami arányait tekintve valamennyi mûtrágyaféleségnél hasonlóan alakul. Az eredmények egyértelmûen azt mutatják, hogy a kevert mûtrágya (Gramix NPK) szórásképe hasonlóan egyenletes eloszlást mutat, mint a komplex mûtrágyánál, aminek elõfeltétele elsõsorban a jó minõségû és frakció-eloszlású mûtrágya. Vizsgálataink szerint az a mûtrágyaszóró (egytányéros, 12 m munkaszélességû), amely kedvezõtlen szórásegyenletességet mutat a kevert trágyánál, egyenetlenül teríti a komplex mûtrágyákat is.

Termés és jövedelmezõség
A talajvizsgálatra alapozott tápanyag-visszapótlás a korszerû, ökológiai szemléletû növénytermesztés térhódításával lendületet vesz. A 2005-ben elindított agrár-környezetgazdálkodási programban résztvevõk számára kötelezõ érvényû a tápelemek talajvizsgálatot követõ kijuttatása. Precíz és leginkább költségkímélõ visszapótlás a kevert mûtrágyákkal valósítható meg. A Szent István Egyetemen végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az õszi búza érzékenyen reagál a kijuttatott makroelemek mennyiségére. Három talajmûvelési változatban (szántásos alapmûvelés, tárcsás alapmûvelés, valamint mûvelés nélküli direktvetés) vizsgáltuk az eltérõ tápanyag-utánpótlás hatását a búza termésére barna erdõtalajon. Az egyik esetben alaptrágyaként komplex mûtrágyát (N:P:K=15-15-15) juttattunk ki, míg a másik esetben talajvizsgálat alapján összeállított kevert mûtrágyát (Gramix NPK) adtunk az õszi talajmunkák elõtt. Kísérleteink eredményei szerint valamennyi talajmûvelési változatnál a kevert mûtrágya esetén mutatható ki nagyobb termésmennyiség (4. ábra). A tárcsázás és a direktvetés esetében a különbség különösen szembetûnõ, ami azt mutatja, hogy csökkentett mûvelési beavatkozásoknál felerõsödik a tápanyag-ellátottság termésképzésben játszott szerepe. A tápanyagvizsgálatot követõ kevert mûtrágya-kijuttatás esetén a direktvetés és a szántás azonos termésmennyiséget mutatott, míg a komplex kijuttatásnál 0,4 t/ha-ral kevesebb volt a termés a direktvetésnél, vagyis a harmónikus tápanyag-ellátottság esetén más technológiai elemre kevésbé lesz érzékeny a növény.
Komplex mûtrágya: kijuttatás talajvizsgálat nélkül, 200 kg/ha komplex N:P:K=15:15:15 + 200 kg/ha ammónium-nitrát fejtrágya.
Kevert mûtrágya: kijuttatás talajvizsgálat alapján számítva, 200 kg/ha Gramix NPK + 200 kg/ha ammónium-nitrát fejtrágya.
A szántóföldi növénytermesztésben elérhetõ jövedelmezõség nagymértékben függ az erõforrásokkal való helyes gazdálkodástól. A fenti eredmények valamennyi technológiai elemének ökonómiai értékelése alapján megállapítható, hogy a talajvizsgálatra alapozott kevert mûtrágya kijuttatása esetén 15–50%-kal nagyobb hektáronkénti jövedelem érhetõ el (5. ábra). Ez azt jelenti például a tárcsás mûvelés esetén, hogy hektáronként több, mint 100 000 Ft realizálható, ami kiemelkedõ eredménynek számít. Ez az összeg természetesen magába foglalja a területalapú kifizetést és az agrár-környezetgazdálkodási programban való részvételért járó pótlólagos támogatást is. Eredményeink tehát azt igazolják, hogy a talajvizsgálatok néhány ezer forintos mintánkénti költsége többszörösen megtérül, ha a szakszerû, az ökológiai és ökonómiai elvárásokhoz igazodó termesztési rendszert alkalmazunk.