MENÜ

Szélerózió elleni védekezés a kertészeti kultúrákban

Oldalszám: 73
Tóthné dr. Surányi Klára 2014.04.28.

A defláció, a szél okozta erózió, mindenütt megjelenik a Földön. Ezt bizonyítja, hogy a szélerózió mintegy 550 × 100 millió (550 × 108) hektárt érint, ami a Föld degradációs folyamatain belül 28%. Európában ez az érték 42 × 108 hektár (19%).

Magyarországon a deflációs fokozatok megítélésénél csupán a legfiatalabb talajpusztulás nyomait állapíthatjuk meg. A gyengén, a közepesen és az erõsen fejlett fokozatok elhatárolásánál a frissen szállított homok mennyiségét, az elborított terület nagyságát vehetjük figyelembe. Az újabb felmérések szerint hazánkban közel 1 millió hektáron pusztít a szél okozta erózió. Más adatok szerint ez mintegy 1,45 millió hektár területet károsít.



A defláció által okozott kár elsõsorban a Duna-Tisza közi hátság homok-, karbonátos futóhomok talajaira jellemzõ, ezen kívül jelentõs károkat okoz a Nyírség térségében elhelyezkedõ savanyú kémhatású homoktalajokon is. A defláció által veszélyeztetett területek, a Somogyi homokhát, a Gyõr-tatai terasz vidék, a hevesi homokhát, továbbá a Dél-alföldi térségben foltonként elhelyezkedõ homokos felszín.



A szélerózió okozta kár különösen nagy gondot jelent azokon a tõzeges és láptalajokon, ahol a felszín kiszáradása révén, a kiszáradt tõzeg-láp felszínt a szél átrendezi, elhordja. Az utóbbi években egyre nagyobb feladatot jelent azoknak a területeknek a védelme, ahol a lösz vagy löszszerû alapkõzet került a felszínre és számottevõ kárt okoz a talaj lehordással. Ezért nem csupán a homoktalajok és a tõzeges láptalajok védelme szükséges a szélerózió elleni küzdelemben, hanem a jó minõségûnek tartott csernozjom talajok védelme is igen fontos.

A deflációt kiváltó tényezõk

A defláció elleni védekezés a gazdálkodás egységére kell, hogy vonatkozzon. Alapvetõ szempont az, hogy a deflációt kiváltó és befolyásoló tényezõket vizsgáljuk.

A deflációt kiváltó tényezõk: a szélsebesség és örvénylése, amit csak mérsékelni tudunk.

A deflációt befolyásoló tényezõk: a deflációs terület hossza, a talajszemcsék összetétele, a talajfelszín nedvességtartalma, a talaj szerkezete, a talaj szerves anyag tartalma, a felszín érdessége, amelyekkel a defláció mértékét és megjelenését lehet korlátozni. A talajmûvelés, a mikrobarázdák kialakítása során a szél útját jelentõsen lehet csökkenteni, ennek általánosan ismert módja a tárcsázás, amivel kis talajfodrokat alakítunk ki.

A növényborítottság: a felszíni növényborítottság, a terület fedettsége a defláció ellen jelentõs védelmet biztosít. A zárt, jól fejlett növénytakaró számottevõen csökkenti a deflációs károkat. Megköti a talajt, beárnyékolja azt, csökkenti a felületi párolgást, javítja a talaj vízgazdálkodását, közvetve csökkenti a szélverési folyamatokat.



A defláció elleni védelem, tehát a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak ismeretére, és annak javítására épül. A homoktalajok védelme szempontjából meghatározó a szerves anyag gazdálkodás: e téren a legkedvezõbb a szerves trágya alkalmazása (50–80 tonna/hektár) amivel nemcsak a talaj kémiai, hanem fizikai és biológiai sajátosságait is igen kedvezõ módon befolyásolhatjuk. Az Egerszegi-féle réteges homokjavítás során a talaj 0–20 cm, 20–40 cm és 40–60 cm mélységébe helyeztek nagyadagú szerves trágyát. Ezzel a homoktalajok víz- és tápanyag-gazdálkodását jelentõsen lehet javítani.



A szervesanyag-pótlás során fontos szerepe van a zöldtrágyázásnak, nem csupán talajvédelmi, hanem talajerõ-gazdálkodási szempontból is. A zöldtrágyázás során zöld növényi részeket juttatunk a talajba. Valójában minden növényi résznek, az árvakelésnek, sõt a gyomoknak is van zöldtrágya értéke. A gyakorlatban zöldtrágyának kifejezetten erre a célra vetett és optimális idõben a talajba bedolgozott növényeket értjük. A zöldtrágya javítja a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, a talaj vízgazdálkodását, növeli a talaj szervesanyag-készletét, hozzájárul a tápanyagok kedvezõbb felvehetõségéhez, csökkenti a defláció okozta károkat. A fõvetésû növények termesztésére a terület pihentetése során komoly lehetõség nyílik. A másodvetésnek nagy szerepe van, amire az Agrár Környezetvédelmi Program kínál lehetõséget. A programban a vetésterület 20%-án kell pillangósvirágú növényeket termeszteni, amelyek kiválthatóak másodvetésû pillangós- és nem pillangós zöldtrágya növényekkel. Fontos szempont az is, hogy az eltérõ talajtulajdonságoknak megfelelõ talajjavító, talajvédõ, illetve takarmánynövénnyel hasznosítható legyen a terület. Általánosan ismert az, hogy a savanyú kémhatású homoktalajokra a csillagfürt, míg a lúgos kémhatású talajokra a somkóró javasolható, mint zöldtrágya. Zöldtrágya-növénynek leginkább a dúsan gyökerezõ, jó tápanyagfeltáró képességû, mérsékelt mennyiségû vizet igénylõ fajok a megfelelõek. A fentieken kívül hazánkban a legfontosabb zöldtrágya-növényfajok a következõk: fehér mustár, olajretek, takarmányrepce. A pohánka, tavaszi- és szöszös-bükköny és a rozs vetése a defláció ellen komoly védelmet jelent. Mindezek a növények nem csupán a talaj szerves anyag növelésében vesznek részt, hanem a veszélyes idõszakban, amikor a defláció jelentõsen elmozdítja a talaj felszínét, számottevõ védelmet nyújtanak.

Defláció elleni védelem a gyümölcs- és szõlõültetvényekben

A gyümölcsösök felületi takarásának leggazdaságosabb módja a gyepesítés. Az év során többször lekaszált fû vastag takaró réteget biztosít, ami javítja a talaj szerkezetét, víz- és levegõ-gazdálkodását, csökkenti a deflációs károkat, hozzájárul a tápanyagok kedvezõbb felvehetõségéhez. A defláció elleni védelemben tehát nagy szerepe van a gyepesítésnek, különösen a fiatal ültetvények telepítése során. A sorközök gyepesítése jelentõsen csökkenti az eróziós és a deflációs károkat. Tartós gyepet azonban csak azokon a területeken, termõtájakon célszerû alkalmazni, ahol a csapadék éves mennyisége eléri az 500–600 mm-t. A fenti homoktájakon, ezt a csapadékot csak igen ritkán érjük el, és akkor sem a megfelelõ idõben és mennyiségben. Éppen ezért olyan növényeket kell termeszteni, amelyek az átmeneti szárazságot is jól tûrik. Javasolt a minden második sor gyepesítése, ami a talajok vízgazdálkodása, s egyben a defláció elleni védelemben is kedvezõ.

A homokra telepített szõlõültetvényekben a „takarónövényes” szõlõtermesztés, a sorok közé vetett rozs alkalmas a futóhomok megkötésére, ami a deflációt jelentõsen gátolja. Ültetvények esetében igen kedvezõ a talajtakarás, amit szalmával, jó esetben szerves trágyával lehet elvégezni, ennek a defláció elleni védelmen kívül igen kedvezõ talajfizikai és kémiai hatása van. A szalmatakarás, a talaj fedettségét biztosítja, s egyben hosszú távon hozzájárul a talaj humuszállapotának növeléséhez. Bár ebben az esetben ismerni kell a nitrogénigényt, továbbá számolni kell bizonyos kártevõk felszaporodásával is.

A defláció elleni védelemben korábban fontos szerepet játszott a kétszintû telepítés. Ez a kisgazdaságokban széles körben elterjedt. Lényege az volt, hogy a szõlõ- és gyümölcsültetvények együttesen vettek részt a defláció elleni védekezésben, megtörve a szél erejét. Ez a telepítési mód ma már csak a kiskertek esetében alkalmazható. Talajvédelmi szempontból azonban igen kedvezõ, hiszen közvetett védelmet ad a szõlõ- és gyümölcsültetvényeknek. A nagy táblák, a területrendezés során azonban a szõlõ- és gyümölcsültetvények gyakorlatilag védtelenek voltak a deflációs károk ellen. Ennek következményét számos ültetvényben észlelhettük. A viszonylag kedvezõ tápanyag-gazdálkodás ellenére a talajok a deflációs károkat nem tudták kiegyenlíteni, és ez a növénykultúra károsodásához vezetett.

Defláció elleni védelem a zöldségtermesztésben

A szélerózió, a defláció elleni védelem a zöldségtermesztésben különösen fontos. Itt nem csupán a talajfelszínt kell védeni, hanem az a feladat, hogy az elvetett, telepített növényt védjük a szélerózió ellen. A szabadföldi zöldségtermesztés során nagy veszélyt a szélverés okozza. Szélsõséges esetben a növények leveleit felszabdalja, és ezzel a fotoszintézist gátolja. Nem szólva arról, hogy a növények minõségét jelentõsen rontja, sõt esetenként növénypusztuláshoz vezet.



Milyen védelmet tudunk ebben az esetben biztosítani: fontos a feltalaj nedvességtartalmának növelése, öntözéssel. Meghatározó, még ilyen esetekben is, hogy a talaj szerves anyag tartalmát növeljük, ami a szerkezet kialakítása révén bizonyos védelmet nyújt. Fontos védelmet jelent a szalmatakarás, különösen értékes növények esetében a fóliatakarás.



A defláció elleni védelemben különösen fontos az, hogy a deflációs terület hosszát csökkentsük, a szél erejét megtörjük. Ennek számos módszere lehet: így a zöldtrágya-vetés, rozsvetés, a felület védelme mulcsozással, szalmatakarással, a felület öntözése. Mindezek azonban csupán csekély védelmet nyújtanak. Igen fontos szerepe van a mezõ- és erdõ-védõ sávoknak, amelyek megtörik a szél energiáját, csökkentik a deflációs károkat.



A szélnek kitett, a szél irányába esõ felületek hossza fontos tényezõje a deflációs kártételnek. Gyakorlatilag arra kell törekedni, hogy ez az út minél kisebb legyen. Ez úgy érhetõ el, hogy a szél irányára merõlegesen épületek, tereptárgyak, erdõsávok szakítsák meg a szél útját. Különösen nagy védelmet nyújtanak a szél irányára merõlegesen kialakított, telepített fasorok. A fasorok elõtt már jelentõsen lecsökken a szélsebesség, ugyanakkor a fasor mögött is jelentõsen csökken a szél sebessége. Ez a védelem a fasor magasságától, sûrûségétõl függõen eltérõ. A fasor tehát nem csupán a mögötte lévõ területet védi, hanem messze azok vonala elõtt a szélirányba esõ területsávban is jelentõsen csökken a szél sebessége.



Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a defláció elleni védelemnek szerepe a kertészeti kultúrákban különösen nagy jelentõségû. Ennek érvényesítése azonban az egyes növények esetében jelentõsen eltérõ:



A térség védelmében fokozott szerepe volt, és van az erdõsítésnek. A korábban viszonylag nagy területet borító erdõ napjainkban lecsökkent. Ez számottevõen hozzájárult a deflációs károk növekedéséhez, ami a kertészeti ültetvények termõképességében is megjelent. Ezért különösen jelentõs lenne, a kivágott erdõk felújítása, erdõk telepítése.



A zöldségtermesztés során alapvetõ szempont az, hogy a növények fedettségét biztosítsuk, pl. szalmatakarással, rendszeres öntözéssel, amivel a deflációs károkat számottevõen lehet csökkenteni. Széles körben elterjedt a fóliatakarás, aminek költsége azonban számottevõ.



A szõlõ- és gyümölcstermesztésben leginkább a természetben elõforduló anyagok használata indokolt. Így a sorok, sorközök gyepesítése, szalmatakarás, illetve a gyümölcsfák talajtakarása. A homoktalajokon régóta ismert a kétszintû telepítés elõnye, ezt a hazai gyakorlatban már nemigen tudjuk alkalmazni. Azonban számos olyan hasznos elvet tudunk ennek alapján érvényesíteni, ami az új telepítések során kedvezõ lehet.



Mindezek az agrotechnikai mûveletek csak igen kis részben járulnak hozzá a defláció okozta károk enyhítéséhez. Alapvetõ szempont az, hogy a szél által károsított területet, a szél munkáját csökkentsük.



Az árvakelés jelentõsen csökkenti a deflációt


A szalmatakarás egy lehetõség a defláció elleni védelemben