Integráltság a gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodásában

Az intenzitás növelés többek között nagyobb ültetvénysûrûséget és/vagy gyengébb növekedési erélyû alany használatát is jelenti. Az ilyen gyümölcsös fokozott vízigényét a hazai klímában legtöbbször csak öntözéssel lehet kielégíteni. Az öntözés nagy lehetõség, de ahhoz, hogy a gyökerek maximálisan kihasználják a kedvezõ vízellátottságot és a jobb tápanyag felvehetõséget, szükség van megfelelõ talaj-elõkészítésre és a jó talajállapot fenntartásra is. Ellenkezõ esetben a talaj tömörödhet, levegõtlenné válhat, és az öntözés, a trágyázás fajlagos hatékonysága alacsony marad.

A környezetkímélõ és integrált gyümölcstermesztés (IFP) tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó feltételei és egyben feladatai is a következõk szerint foglalható össze:

• kedvezõ termõhely megválasztása,
• a tápanyag-utánpótlást a növények igényeihez igazodva, a talajvizsgálatok és levélanalízis alapján szabad végezni,
• a mûtrágya felhasználása ezen vizsgálatok alapján engedhetõ meg a minõségi gyümölcstermesztés követelményeivel összhangban,
• szerves- és zöldtrágyázás elõtérbe helyezése,
• talajtermékenység, a természetes mikroflóra megõrzése, helyreállítása,
• tápanyagok és szerves anyagok körforgásának biztosítása, figyelembevétele,
• a nitrogén mûtrágya mennyisége – a talajtípus nitrogénszolgáltatását is figyelembe véve – nem haladhatja meg a növény tényleges igényét,
• a legkisebb tápanyag-kilúgozódás érdekében a mennyiség mellett meg kell határozni a trágyaszer kijuttatásának idejét és módját,
• a szakmailag megalapozott levéltrágyázás kiegészítésként az átmeneti tápelemhiány esetén és a gyümölcsminõség javítására alkalmazható,
• talaj pH beállítása a megfelelõ szintre telepítéskor.

Ha a termesztõ a tápanyag-gazdálkodásban korszerû akar lenni, akkor talajmûvelést is összhangba kell hoznia az IFP elveivel. Ezekrõl szól részletesen ezen példányban olvasható „A gyümölcsösök környezetkímélõ talajmûvelése” címû cikk.

A gyümölcsfák táplálásának komplex kérdését a részletekre menõen, de átfogóan kell megoldani. Az integráltsághoz, a tápanyag-ellátási kérdések szintetizálásához tartozik, hogy széles körben értelmezett egyensúlyra kell törekedni. Ez érvényes nemcsak a környezetre, hanem a tápanyag-gazdálkodást közelebbrõl is érintõ területekre is, mint a táplálkozás-fiziológia, a tápelemarány, a termõegyensúly kérdései vagy a tápanyag-ellátottság, terméshozam, gyümölcsmennyiség, gyümölcs- minõség kölcsönhatásai.

A jó tápláltság eléréséhez szükséges a megfelelõ

• tápanyagháttér kialakítása,
• talajaktivitás és tápanyagfelvétel,
• felvehetõség biztosítása,
• tápláltság fenntartása,
• trágyázási mód és eljárás alkalmazása,
• trágya anyagok kiválasztása.

A tápanyag-gazdálkodás egyes elemeinek összefüggéseit, a fõbb szempontokat mutattuk be vázlatosan az Agronapló augusztusi számában „A gyümölcsösök tápláltságát befolyásoló tényezõk” címû cikk 1. ábráján.
A tápanyagháttér kialakításához a talajtulajdonságok és tápanyagtartalom mellett ismerni kell a tápelemek talajbeli dinamikáját is (szolgáltató képesség, megkötõdés, lemosódás stb.). Árutermõ gyümölcsösök esetén elengedhetetlen a részletes talajvizsgálat.

Talajaink a típusuktól függõen különbözõ mennyiségû tápanyagtõkével rendelkeznek. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tulajdonságukat is, hogy az adagolt tápelemeket különbözõ mértékben és módon képesek megkötni. Ez elõnyös és hátrányos is lehet. Ebben a fixálásban kedvezõ, hogy ezáltal a ritkábban végzett trágyázásokkal tartalékot képezhetünk a növény számára, továbbá így az átmenetileg fel nem vett tápelemek nem lúgozódnak ki a gyökérzónából, a környezetet nem terhelik. Kedvezõtlen oldala a megkötésnek, hogy amennyiben nem az aktív gyökérzónába helyezzük az adszorpciónak jobban kitett elemeket (pl. felszíni foszfortrágyázás), akkor az erõteljes trágyázás ellenére is nagyon keveset tudnak belõle hasznosítani a fák, mert a bemûvelés mélysége alatti talajrétegek továbbra is szegények maradnak.
A nitrogén a talaj felszínére kerülve az átszivárgó vízzel még az agyagtalajokon is gyorsan eljut a beázás mélységéig.

A nitrogénnel ellentétben a foszfor az egyik legerõsebben és többféle módon megkötõdõ tápelem. Az agyag- és szerves kolloidok is szerepet játszanak ebben, de döntõen a kémiai átalakulások határozzák meg a foszfor dinamikáját. Csak a semleges kémhatású, kevés leiszapolható agyagásványt tartalmazó homokban számíthatunk jelentõs foszformozgásra. Ezért másutt ezt a tápelemet közvetlenül az aktív gyökérzónába kell juttatni, másként szinte hatástalan marad.

A kálium dinamikájában a talaj agyagfrakciója a meghatározó. A tápanyag-szolgáltatás megítéléséhez, a trágyázás tervezéséhez fontos az agyagásványok mennyiségének, minõségének, de legalább az Arany-féle kötöttségi számnak (KA) a figyelembe vétele.

A kálium talajbeli mozgása is változik a kötöttségtõl függõen. Laza homokon még a felszínre történõ kiszórás esetén is rövid idõ alatt eljut a beázás mélységéig. Az agyagtartalom növekedésével a kálium a bemûvelés mélységében halmozódik fel.

A foszforról és káliumról röviden leírtakat bõvebben mutattuk be az Agronapló 2003. évi 1. számában.

Fontos kérdés, hogy az adott gyümölcsösben van-e szükség valamely tápelem adagolására és milyen mennyiségben, a többi elemhez képest milyen arányban?

Gyakori, hogy nem is a trágyaszerek között nyilvántartott anyagra, hanem talajjavítóra, mészre van szükség elsõsorban. A benne lévõ kalcium sokoldalúan ható makroelem is. A sejtfunkciója mellett a kalcium komplexen, biológiailag, fizikailag és kémiailag hat a talaj szerkezetére, víz-, levegõ- és tápanyag-gazdálkodására, hõháztartására is. A szervesanyag-tartalom mellett az egészséges, aktív talaj egyik fontos tényezõje annak kalciumszintje. Hiánya a savanyú talajon lévõ gyümölcsösben szembetûnõbb, de meszes talajon is találkozunk a növény kalcium ellátottságára, Ca kedvezõtlen arányára visszavezethetõ táplálkozási rendellenességekkel. Az utóbbin sokat javíthat a tápelem-aránytalanság megszüntetése és a kedvezõ vízellátás.

A tápanyagfelvétel és felvehetõség biztosítása magába foglalja a tápanyagok talajbeli mennyiségén túl azok kedvezõ arányát is, mert pl. a savanyúság fokozódásával oly mértékben válik felvehetõvé a mangán, hogy a növényen megjelenhetnek mangánmérgezés tünetei is. A túl magas foszforszint cinkhiányt idézhet elõ. A meszes talajon fokozott figyelmet kell fordítani a makro- és mikroelemek mennyiségére, adagolási módjára. Leglátványosabb és gyakori hiány a vas esetén klorózis formájában fordul elõ magas mésztartalmú talajon. Ilyen körülmények között gyakran jelentkezik a magnézium hiánya is.

A tápanyagok felvehetõségéhez elegendõ talajnedvességre van szükség. Ezért maximálisan törekedni kell a természetes csapadék érvényesülésére (a talaj vízkapacitásának és hasznos vízkészletének növelése, a vízelfolyás, az evaporáció csökkentése stb.), és vízhiány esetén az öntözésre. Ennek ellenkezõje a túlzott vízbõség, a magas talajvízállás (ritkább jelenségek) részleges gyökérfulladáshoz vezethetnek, és a fa ezért sem tudja felvenni a tápelemeket. A jó talaj-tápanyagtartalom ellenére ugyancsak a tápláltságot ronthatja a más okok miatti gyökérkárosodás (pajor, fonalféreg, talajuntság stb.). Lehetõleg már a telepítéskor vagy a termõrefordulást megelõzõen ajánlatos kialakítani vagy el kell kezdeni a tápanyag-gazdálkodás eddig említett feltételeinek teljesítését. A feladat tehát a nagyszámú feltétel minél teljesebb körû kielégítése.

A talaj aktivitása szempontjából lényeges a jó talajszerkezet. A szerkezetnélküli homok talajokon ebbõl a szempontból a szerves anyagok használatával segíthetünk. A talajmûvelés egyéb fontos, integrálandó szempontjairól szól részletesen az Agronapló ezen számában olvasható „A gyümölcsösök környezetkímélõ talajmûvelése” címû cikk.

A termõ évek során az ültetvény sok tápelemet igényel, aminek biztosításához a talaj tápanyag-szolgáltató képességét rendszeres trágyázással fenn kell tartani. Az ún. fenntartó trágyázáshoz a környezetkímélõ, integrált gyümölcstermesztés esetén nem hagyható ki a tápláltság ellenõrzésére szolgáló levélanalízis sem. Elsõsorban ennek alapján lehet módosítani a tápanyag kivonáshoz képest a pótláshoz használt anyagok mennyiségét.

A fenntartó trágyázáshoz szükséges tápelem-mennyiségek megállapítására számítási móds zert dolgoztunk ki, és szoftver formájában regisztráltattunk, levédettünk a szerzõi jogvédõ irodánál. A módszer figyelembe veszi a terméssel és a fanövedékkel kivont tápelemek mennyiségét, a növény és a talaj tápelemtartalmát, a tápelemek érvényesülését befolyásoló talajtani korrekciós tényezõket. A szoftver szerzõdéskötés után saját számítógépen vagy Excel adatbekérés alapján használható. Bõvebbet a www.proplanta.hu honlapon lévõ információs anyagban és az ugyanitt olvasható „ÉGyDKF Környezetkímélõ Gyümölcsös Fenntartó Trágyázási Rendszer” címû szakanyagban találhat az érdeklõdõ.