MENÜ

A gyümölcsösök környezetkímélõ talajmûvelése

Oldalszám: 67
Dr. Szûcs Endre 2014.04.28.

A talajok termékenysége, aktivitása sok tényezõ (fizikai, kémiai, biológiai) összefüggésében talajtípusonként eltérõen jelenik meg. Megfelelõ agrotechnikával egyes tényezõi eltérõ mértékben, de fenntarthatók, kedvezõbbé tehetõk a termesztett növény igényei szerint. A környezetkímélõ termesztéstechnológiának nem lehet célja a meglévõ helyzet abszolút megõrzése sem makro, sem mikro kiterjedésben. A védett területeket kivéve pozitív irányú változtatásra van szükség akkor, ha a talaj savanyú, levegõtlen, tömõdött stb.

A következõkben összefoglaljuk a környezetkímélõ technológiák követelményeit:

A talajmûvelés módját, eszközeit és idõpontját a vízellátottság, a talaj tulajdonságai, a talaj állapota szerint kell megválasztani.

Fekete ugar típusú mûvelés ott alkalmazható, ahol a természetes és kiegészítõ vízellátás (együttesen 650–700 mm/év alatt) nem teszi lehetõvé a gyepesített sorköz, a füves mûvelõút kialakítását.

Mellõzni, illetve korlátozni kell a talajszerkezetre elõnytelen tárcsát, talajmarót, a kedvezõtlen talajfelszín alakítás miatt, és egymás után többször azonos mélységben szántva a mûvelési mélység határán tömörödést okozó eke használatát. Elõnyben részesítendõ a talajkeverõ mûveléshez az ásógép, amely 20–40 cm-es mélységig tud dolgozni és kevésbé forgató típusai is vannak.

Az erõgép esetében a talajtömörödés mérséklése érdekében a kisebb önsúly és az alacsonyabb keréknyomás az elõnyös. Az idõponthoz szorosan nem kötõdõ gépi munkákat száraz talajfelszín esetében vagy fagyos talajon kell végezni.

A talajtípustól és a gyepesítéstõl függõen 2–4 évente mélylazításra kerülhet sor.

A talajmûvelõ eszközök munkájának minõsége és a talajra gyakorolt elõnyös hatásuk érdekében a talajmunkát kedvezõ talajnedvességi állapotban kell végezni. A homoknál ez nem olyan lényeges kategória, de a homokos vályog, vályogtalajokat a szabadföldi vízkapacitás (VK) és a holtvíztartalom (HV) közti, míg az agyag és nehéz agyag talajokat szûkebb tartományban, a VK és a HV közti közepes nedvességi állapotban lehet jól mûvelni. (A szükség esetét, de ilyen talajon végzett tárcsázásnak vagy talajmarózásnak a talajszerkezetet károsító hatása is kevésbé érvényesül.)

A facsík gyommentességét lehetõleg mechanikailag, talajtakarással vagy minél kevesebb vegyszer felhasználásával, kizárólag „zöld” szerrel (pl. glifozat, glifozat-ammonium) kell biztosítani.

A facsíkban a sûrû és felszínközeli gyökérzet miatt a mûvelési mélység korlátozott (5–10 cm).

A gépi talajmûvelés idejénél, gyakoriságánál megengedhetõ bizonyos mértékû gyomfedettség, ha annak erõssége, magassága a környezetkímélõnek nyilvánított eszközökkel végzett gyommentesítés munkáját még nem zavarja. A gyomtalanítás legkésõbbi ideje a maghozás elõtti állapot (ha a gyomok virágzása, a növényvédelem és a méhkímélés nem egyeztethetõ össze, akkor a virágzás elõtti), továbbá a talajnedvesség megõrzése, illetve az elõzõekben említett kedvezõ talajnedvesség az irányadó.

Elõnyösen alkalmazható a szerves anyagokkal vagy fóliával történõ facsík takarás (bogyós ültetvényben a sorközben is szóba jöhet).

A facsík és a sorköz mûvelés idejéhez egyaránt hozzátartozik, hogy a cserebogár rajzás idején vagy közvetlenül megelõzõen nem ajánlatos a talajmunka, mert a frissen mûvelt föld szaga vonzó lehet a tojásrakó nõstényekre. A füves, bolygatatlan terület is elsõdleges tojásrakó helynek számít. Ezért a gyepes gyümölcsösökben fokozott jelentõségû a cserebogár elleni védekezés.

A természetes domborzat megváltoztatása, a területrendezés, a termõréteg mélyebb elhordása, a termõhely természetes környezetének átalakítása elkerülendõ munkamûvelet, illetve csak szakértõi vélemény, komplett meliorációs terv alapján lehetséges.

A talajjavítással és -védelemmel járó technológiai beavatkozásokhoz is talajtani szakvélemény szükséges.

Az erózióvédelem is szorosan a környezetkímélõ technológiához tartozik. A vízerózióval szemben sokféle megoldás kínálkozik, melyek elsõsorban az elfolyó víz mennyiségét csökkentik, és növelik a talaj vízbefogadó képességét. Ilyen agrotechnikai lehetõségek: a lejtõre merõleges sorirány, a szintvonalas telepítés, a lejtõ mértékének megfelelõen csökkentett sorhosszúság a sorirány változtatással kombinálva, a mélymûvelés, illetve periodikus mélylazítás és biológiai megoldásként a gyepes sorköz, a talajtakarás, továbbá a technológiai létesítmények kialakítása (teraszírozás, vízelvezetõ rendszer, sánc, övárok építés, vízmosás megszüntetés). Az utóbbiakat szintén meliorációs tervezéssel kell megalapozni.

A defláció elleni védelemben is az agrotechnikai (elsõsorban a szerves és zöldtrágyázás, az uralkodó szélirányra merõleges telepítés) és a biológiai megoldások kerülnek elõtérbe (gyep, szükség esetén öntözéssel kiegészítve, õsztõl tavaszig meghagyott alacsony gyom, erdõsávok a gyümölcsöstõl távolabbi területek védelmében is).

Ugyancsak a szélerózió kialakulását mérsékli, ha a talaj porosodását is okozó tárcsa és talajmaró helyett kultivátort, kombinátort használnak.

A fák nyugalmi idõszakában – amikor a lombozat sem mérsékli a szél erejét – csökkenti a deflációt, ha a laza talajokon az õszi utolsó talajmûvelést hengerezéssel kapcsolják össze.

A gyümölcsösben alkalmazott talajmûvelési eljárásokról

Talajlazítás, -porhanyítás:

A talajlazítás és talajporhanyítás a talajmûvelés fontos feladatai közé tartoznak. A káros mértékû talajtömörödéssel megnõ a talaj térfogatsúlya, a talajellenállás, romlik a víz-, levegõ- és hõgazdálkodása. A további mûvelhetõség is nehezebbé válik. A tömörödött talajban rosszak a gyökérfejlõdés és a mikrobiológiai tevékenység feltételei. Nõ a fák érzékenysége az aszályra.

Mélysége szerint lehet felszíni vagy mélylazítás.

A felszíni lazítás (5–10 cm) végezhetõ a telepítés elõtt, a meglévõ ültetvény sorközében és a facsíkban is. Célja elsõsorban a talaj kérgesedésének megszüntetése, a mélyebb talajrétegek kiszáradásának megakadályozásával a nedvesség megõrzése.

Eszközei lehetnek a kultivátor, kombinátor (kultivátor + pálcás henger), fix keretes- és forgó boronák. A facsíkban a vezérelt kultivátor vagy forgó borona jöhet szóba, illetve az õsi módszer, a kézi kapálás.

A mély- vagy altalaj lazítás értelemszerûen csak telepítés elõtt vagy az ültetvény sorközében végezhetõ. Célja a talaj porozitásának kedvezõ módosítása a gyökérjárhatóság, a vízbefogadó képesség és a talajélet javítása érdekében. A telepítés elõtt gyakran kombinálódik az altalaj lazítása a mélyforgatással. Ha a kedvezõtlen altalajt nem ajánlatos a felszínre hozni, akkor a forgatott rész alatti réteget akár 70–80 cm-ig is csak lazítjuk.

 Eszközként az altalajlazítók (merev késes vagy vibrációs) mélyszántó- és rigoleke használhatók.

Az ültetvény sorközében a középmély lazítással a talaj káros mértékû természetes ülepedése és a kerekek tömörítõ hatása szüntethetõ meg ezen mûvelettel. Mélysége gyakrabban 30 cm, ritkábban 40–50 cm. A törzstõl ajánlott távolsága 150 cm-nél több, a szélesebb sortávolságú „térbeli” koronaformájú fajoknál a csurgó tájéka.

Eszközeként a keréknyom lazítók, a késes vagy az un. szárnyas altalajlazítók kerülnek szóba.

Talajtömörítés

A tömörítés a lazítással ellentétes folyamat, de gyakran éppen a lazítás után válik szükségessé ez a mûvelet. A telepítés elõtt és a meglévõ ültetvény sorközében kerülhet rá sor, ha célunk a fellazított talajfelszín rögmentessé vagy morzsalékosabbá tétele és egy vékonyabb (2–3 cm), tömöttebb felszín kialakításával a mélyebb rétegek vízvesztésének, kiszáradásának mérséklése, megakadályozása.

Kedvezõ hatásai miatt a következõ konkrét esetekben és módon ajánlott a talajtömörítés.

A zöldtrágya bemûvelése, a gyep feltörése, keréknyom lazítás, telepítés elõtti forgatás után gyûrûshengerezés (nedvességmegõrzés, zöldtömeg gyorsabb bomlása, egyenletesebb felszín).

A fû vagy zöldtrágya vetését követõen a sima henger.

A talaj felszíni lazításakor a munkaeszköz után kapcsolt vagy azzal egybeépített pálcás henger (egyenletesebb felszín, vízmegõrzés), ismert eszköze jó minõségû munkát végzõ kombinátor.

Homoktalajon az õszi utolsó talajmunka után is ajánlatos a gyûrûshenger (szélerózió).

Forgatás, talajkeverés

Ezen mûveleteket a „minimum tillage” hívei a legdrasztikusabb beavatkozásnak tartják a talaj életébe. A gyakori alkalmazásuk tényleges hátrányokkal jár. Azonban az ültetvények esetében a mélyebb gyökérzet és a hosszú élettartam miatt az altalajra kiterjedõ forgatás, talajkeverés is indokolt lehet. Ugyanis ennek nyomán a talaj biológiai aktivitásának átmeneti csökkenése (aerob mikroorganizmusok mélyebb rétegbe kerülése, földigiliszta egyedsûrûség csökkenés stb.) után a talajjavító hatások (szerves anyag bevitel, kémhatás- és talajszerkezet javulás, jobb gyökérjárhatóság, vízbefogadó és -megtartó képesség fokozódás stb.) révén a beavatkozás mérlege pozitívvá válik.

A számszerû korlátozásuk mindenképpen indokolt és a negatívumok csökkentése érdekében a környezetkímélõ mûvelés szempontjából elõnyösebb munkaeszközt kell használni és a munkamûvelet minõségét nézve pedig kedvezõ talajnedvesség mellett kell végezni ezen munkákat.

A forgatás és talajkeverés szükséges a különbözõ anyagok (trágya, talajjavító, növényi részek) talajba mûvelésekor. Mélysége szerint lehet felszíni, középmély és mély.

Sekély talajkeverés (5–15 cm) a telepítés elõtt kijuttatott anyagok egyenletesebb eloszlását szolgálja (forgóborona, ásóborona a kívánatos, de a tárcsa is megengedhetõ), továbbá a gyümölcsösben a nitrogén mûtrágya vagy a talajjavító mész kiszórását követõen kerülhet rá sor.

 A sorközben a forgóborona, a rotációs gyomirtó a megfelelõ eszköz, de a tárcsa csak végsõ esetben alkalmazható.

A telepítés elõtt sekélyen bedolgozott anyagokat a második lépcsõben középmélyen (15–25 cm) keverjük a talajba. Ehhez az ásógép használata kívánatos, de az ágyeke vagy a váltvaforgató eke is alkalmazható.

A gyümölcsösökben és fõleg a nem termõ idõszakban kerülhet sor ilyen mûvelésre a talajjavítás, továbbá a foszfor és kálium vagy zöldtrágya mélyebb bedolgozása esetén. Eszközként az ásógép fogadható el.

Mély forgatásra csak a telepítés elõtt kerülhet sor. A törzses gyümölcsfajok esetében 60–70 cm-ig, bogyósoknál elegendõ 40 cm-ig forgatni. Bogyósokhoz az ásógép vagy a mélyszántó eke, míg a mélyebb forgatáshoz az ún. rigoleke alkalmazható.

Talajegyengetés

A talajfelszín egyengetése szükséges a mélyebb talajmunkák után vagy az évközi gépi munkák keréknyomainak, facsíknál képzõdött bakhát megszüntetésére. A földutak felszínére (domború felületet) is gondot kell fordítani, hogy nedves idõben is járhatók legyenek.

Eszközei a kultivátor, simító, pálcás henger, a gyûrûshenger, a traktoros tolólap.

Gyomtalanítás

Legtöbb esetben nem a talaj megfelelõ biológiai állapotának elérését tartják a talajmûvelések céljának, hanem a gyomirtást és „ráadásul ezt is tûzoltó” módon végzik, amikor már „égetõ” szükség van rá. Pedig a gyomtalanítás eredményessége és minõsége is akkor a legjobb, amikor a gyomok kisebbek, nem haladták meg az adott mûvelõeszközzel hatékonyan irtható méretet és nem kell még a talajszerkezetet hátrányosan érintõ tárcsát vagy talajmarót használni.

A sorköz a legszárazabb nyári idõben (július, augusztus) és a késõi érésû gyümölcsösöknél szeptemberben is gyommentes legyen. A sorköz gyommentesítéséhez ajánlott a kultivátor, kombinátor, rotációs gyomirtó, ásóborona, forgóborona, rezgõborona vagy gyomkefe. A tárcsa mellõzése indokolt, illetve nem kell megvárni a már csak tárcsával irtható állapotot.

A telepítés elõtti gyommentesítéshez használható eszközök a (nehéz) kultivátor, ásóborona, végsõ esetben az eke vagy a tárcsa. Fiatal, kisebb gyomok ellen a boronák is alkalmazhatók.

A környezetkímélõ és integrált gyümölcstermeléstõl nem idegen a tudatosan és az idõben, térben korlátozottan meghagyott gyom fa vízigényével nem konkuráló nedves idõben. Mindenképpen szükséges és indokolt a fák két oldalán az 50–50 cm-es gyommentes facsík. Ezt mechanikai mûveléssel, oldalazó géppel, kitérés-érzékelõvel vezérelt kultivátorral, -talajmaróval, -forgóboronával, -tárcsával vagy kézi kapával lehet elérni.

A homoktalajok deflációs védelmét szolgálhatja a téli idõszakra meghagyott és kora tavaszig (semmiképpen sem a maghozó állapotáig) zöldtrágyaként kezelt sorközi gyomállomány.

A gyomtalanítást kémiai úton az ún. „zöld” gyomirtószerekkel lehet biztosítani. A gyomirtógép terelõlemezes szórókerettel vagy vegyszer kenõvel legyen ellátva, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak és a szer csak a kívánt felületre kerüljön.

A gyomirtásnak, illetve gyommentesítésnek a biológiai megoldásait kell elõtérbe helyezni a környezetkímélõ, integrált termesztés során. Ennek elsõ lépése lehet a gyümölcsös telepítése elõtti elõvetemény jó megválasztásával elérhetõ gyomgyérítés (gabona és zöldtrágya növény jó elõveteménynek minõsül).

A meglévõ ültetvényben a facsík gyommentesítésére szolgáló biológiai lehetõség a talajfelszín mulcsozása a lekaszált fûvel vagy a levágott zöldtrágyával. A talajélet is élénkebb lesz. Ide tartozik még a talaj takarása szerves (fakéreg, -forgács, szalma, istállótrágya) vagy szervetlen anyagokkal (sötét fólia, sûrû mûanyag háló).

A törzses gyümölcsösben a talajtakarás csak a facsíkban szokásos. A keskeny sortávolságú bogyós ültetvényekben (málna, ribiszke, köszméte, szeder) a sorköz takarása jó hatású lehet a talaj túlzott nyári felmelegedése és téli átfagyása ellen is. A rágcsálókra viszont nagyobb figyelmet kell fordítani.

A mulcsozáshoz, talajtakaráshoz használható gépi eszközök az oldalra szóró adapterrel felszerelt szervestrágyaszórók, az állítható kifújó nyílású lengõkéses mulcsozók, az oldalra fúvó függõleges tengelyû kaszálógép.

Gyepesítés, füvesítés

A talajmûveléshez kapcsolódó munkamûvelet a gyep létesítése, ápolása és megszüntetése.

A fû szélessége a sortávolságon kívül igazodjon a fûnyírógép munkaszélességéhez is és a gyepes sáv minél keskenyebb legyen (a legszélesebb gép nyomtávolsága plusz 2 × 20 cm), hogy az ültetvény vízigényét kevésbé növelje. Ahhoz, hogy a gyep betölthesse funkcióját, megfelelõ fûkeveréket kell vetni és víztakarékosan kell ápolni, nyírni.

A fû vetése elõtt az aprómorzsás magágyon kívül egyenletes, sima talajfelszínt kell kialakítani, mert a gyep sok évre konzerválja a vetéskori felszínt. A ténylegesen bevetett területre 30 kg/ha vetõmagot lehet alapul venni. A legkedvezõbb vetési idõ augusztus közepétõl szeptember közepéig tart. A célnak megfelelõ fûfajok a következõk: réti csenkesz, vörösnadrág csenkesz, angol perje, réti perje.

A gyep ápolása a rendszeres nyírásból és betakarítás utáni, õszi sekély lazításból, gyepszellõztetésbõl áll (késes henger vagy gyepszellõztetõ borona).

A sorközi fû jelentõsen mérsékli a talajtömörödést, de az esõs idõben az erõsen felázott föld besüppedhet a kerekek alatt. Ilyen esetekben a keréknyomban 20–40 cm-es altalajlazításra kerülhet sor, amit a kedvezõbb talajfelszín érdekében össze kell kapcsolni gyûrûshengerezéssel.

Ha a gyep erõsen kikopik és nem képes õsztõl tavaszig felújulni, vagy, ha a vízellátottság körülményei már nem teszik lehetõvé a gyep megtartását, akkor gyeptörésre kerülhet sor.

A gyeptöréshez ásógép, ásóborona és utánuk gyûrûs henger a megfelelõ mûvelõeszköz.

Röviden a gyümölcsösök talajmûvelõ gépeirõl

Kultivátor

A kultivátor a környezetkímélõ termesztésben az egyik leginkább ajánlott talajmûvelõ gép. A talaj felsõ rétegét hatékonyan lazítja porosítás és szerkezetrombolás nélkül. Elõnye ezért a vályog- és agyagtalajokon kifejezettebb, de a homokon is fontosak az egyéb tulajdonságai. A munka során nem keveri össze a talajrétegeket, kevésbé szárítja ki a talajt. Ez környezetkímélõnek minõsül, mert elmarad a talaj leromlása, a káros humuszbomlás. Így a talaj felsõ rétege jobban megõrizheti biológiai aktivitását, amit a felszín közeli gyökérzet jobban hasznosíthat.

A kultivátorok egész tenyészidõben használhatók, ha nincs szükség talajkeverésre. Az esetleges zöldtrágya bemûvelése, illetve erõs metszés és sorközi nyesedékzúzás utáni elsõ talajmunkához viszont nem ajánlatos a használatuk.

A facsík mûveléséhez kitérés érzékelõvel vezérelt kultivátorok is készülnek.

A kultivátorok pálcás hengerrel kombinált konstrukcióját kombinátornak nevezik, amelynek a talajfelszín-alakító, nedvességmegõrzõ és gyomirtó hatása elsõrendû.

Borona

A boronák (vagy más néven fogas) a talajfelszínt lazítják, egyengetik és a zsenge kelõ gyomokat irtják. Energetikailag és biológiailag is elõnyös a használatuk, mert a munkaszélességhez képest kicsi a vonóerõ igényük. Ezen kívül a sekély felszíni talajmûvelést követõen csökken a talaj mélyebb rétegeinek vízvesztése.

A forgóboronától a láncos gyepszellõztetõ boronáig sokféle típusuk van. A természetüknél fogva laza talajokon (homok) vagy a rendszeresen mûvelt kötött talajon használhatók önálló eszközként. Más esetben egyéb talajmûvelõ géphez kapcsolva javítja annak munkáját.

Rotációs gyomirtó

A kultivátor és a forgóborona „hibridjeként” képzelhetõ el rotációs gyomirtó. A rugós kapaszárak végén lévõ, küllõszerûen álló meghajlított pálcák a talajról kapják a meghajtást. Forgó mozgásuk által kitépik a gyomokat, 6–10 cm-ig lazítják, részben keverik és egyengetik a talajfelszínt. Kedvezõ a hatásuk a talaj vízveszteségének csökkentésére is.

Ásóborona

Nevében a boronákhoz tartozna, kiképzése miatt pedig a tárcsához hasonlítható az ásóborona, amely egy tengelyre erõsített négytagú éles késekbõl áll. Kevésbé keveri a talajt, mint a tárcsa. 10 cm-ig jól lazítja a talajt és kiválóan írtja a gyomokat.

Ásógép

A környezetkímélõ gyümölcstermesztésben a sorköz talajának mélyebb (15–40 cm) lazítását, keverését (trágya bemunkálás) ásógépekkel ajánlatos végezni az eke helyett. A mûvelés határán nem tömörítenek (eketalp), a talajfelszín alakításuk jó, a munkaszélességük kedvezõbb és a sorközhöz igazítható, lazításuk hatékony. Minden talajtípuson használhatók.

Altalajlazító, altalajtrágyázó

A telepítés elõkészítéséhez (60–70 cm) és az ültetvény sorközének idõszaki mély (30–40 cm) lazításához, esetleg trágyázással egybekötve használhatók az altalajlazítók és -trágyázók.

Henger

A hengerek használata a gyümölcsösökben a viszonylag ritka mûveletek közé tartozik. Kiegészítésként kapcsolódik más gépekhez, munkákhoz. A henger tömörít, a rögöket aprítja és a felületet egyengeti, ezen kívül csökkenti az evaporációs vízveszteséget (gyûrûs, sima, pálcás és késes henger).

Eke

Egyik leghagyományosabb mûvelõeszköz, de a gyümölcsösbõl egyre inkább „számûzött” az eke. Ennek oka többek között az, hogy a keskeny sorközû ültetvényekben kicsi a gépegység mozgástere, nem engedhetõ meg a nagymértékû gyökérvesztés, továbbá a gyakori talaj-átrétegzõdés, a mélyebb kiszáradás. A szántás utáni nyitóbarázda, bakhát a fákra és a többi munkák miatt hátrányos.

Tárcsa

Az ültetvényekben nagyon gyakran használják a tárcsákat és sajnos sokszor nem megfelelõ módon vagy nem a megfelelõ típusát. Többen tartják a gondatlan gyümölcstermelõ eszközének, mert az elõnyei (jó gyomirtó, talajkeverõ és -porhanyító) miatt az elgyomosodott, elhanyagolt sorközt még elfogadhatóan rendbe lehet hozni. Azonban hátránya lehet a gyümölcsösökben, hogy a talaj oldalra hordása miatt nemkívánatos bakhát képzõdhet. A kétsoros tárcsák megfelelõ beállításával és helyes üzemeltetésével (felváltva használjuk össze-, illetve széthordó üzemmódban) a hiba kivédhetõ.

A vályog- és agyagos talajon a talajszerkezetre kifejtett negatív hatása, a porosítás sokkal kevésbé jelentkezik, ha kedvezõ talajnedvesség mellett végzik ezt a munkát. A tárcsázás intenzív talajkeverése miatti nedvességvesztés mérsékelhetõ, ha gépkapcsolással (pálcás vagy sima henger) felszíni tömörítést végeznek.

A tárcsák felsorolt negatívumai és oldalazva járatva a törzs-közeli gyökérsérülés is csökkenthetõ, ha csak a szükséges mélységig dolgoznak vele. Ezért szükséges mélységhatárolóval felszerelve használni a tárcsát.

Talajmaró

A talajmaró vagy rotációs kapa szemmel láthatóan nagyon szép munkát végez, sima felületû, laza, gyommentes talajt eredményez. Az aprító és ütõ hatása miatt a talajéletre, -szerkezetre nézve fennálló hátrányai, valamint a kis területteljesítménye miatt a környezetkímélõ termesztésben nem tartják kívánatosnak vagy korlátozzák a használatukat. A facsík mûvelésére (5–10 cm mélyen) elsõsorban kitérés-érzékelõvel felszerelve jöhet szóba az alkalmazásuk.

Vegyszeres gyomirtó

A környezetkímélés szempontjából említettük már, hogy alkalmazásuk korlátozott. A vegyszer elsodródása ellen és a mérsékeltebb anyagfelhasználás érdekében a szórókeretes gépeket terelõlemezzel kell ellátni, illetve vegyszerkenõvel lehet a szert a gyomokra juttatni.

Fûkasza

A sorközi talajmûvelés kiváltására szolgál a füvesítés, amit a környezetkímélõ gyümölcstermesztésben ökológiai és ökonómiai szempontok miatt is javasolnak ott, ahol a vízellátottság ezt lehetõvé teszi.

Az ápolás legfontosabb gépei a kaszálógépek. Két alaptípusa közül az alternáló kaszát ritkán használják. A rotációs kasza nagyobb energiaigényû, de a sorközbe dobott 2 cm vastag nyesedéket is felaprítja, oldalazó egység is kapcsolható hozzá.