Indítási nehézségeket okozhat a levegõs üzemanyag-ellátó berendezés

Amennyiben a traktorokban, vagy kombájnokban esik az üzemanyagszint, akkor azt bizonyára nem hirtelen teszi, hanem annyira lassan, hogy ez gyakran egy egész, vagy akár több napig is eltarthat. Különösen az olyan gépek, amelyek nincsenek folyamatosan használatban, küszködnek ezzel a „betegséggel”, vagy legalábbis ezeknél gyakori a jelenség. Az ok ugyanaz: valahol az üzemanyag-ellátó, illetve a befecskendezõ rendszerben tömítetlenség állt elõ. Az egyébként zárt rendszerbe beszivárgó levegõ egyre csökkenti a vákuumot mindaddig, míg az üzemanyag visszafolyik a tartályba. Szabályos szívóhatás keletkezik, amely nem ritkán a teljes üzemanyag-szállító vezeték rendszert és befecskendezõ szivattyút is „üresre” leszívja.

Ez a probléma nem csak a régebben gyártott gépeknél jelentkezik. A gyári új kombájnok vagy traktorok is küszködnek néha ezzel a jelenséggel. Ezt úgy lehet észrevenni, hogy a motor vagy egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen indul be. Ha a motor egyáltalán nem indul már, akkor légteleníteni kell. Az üzemanyag-szállító szivattyú ugyanis nem képes a levegõt saját maga eltávolítani, „kidolgozni” a rendszerbõl.

Mivel nagyon sok oka lehet a tömítetlenségnek, ezért a szivárgás helyének keresése igen fáradságos munka. Ehhez még az is párosul, hogy a vezetékek és a csatlakozások gyakran nehezen hozzáférhetõ helyeken vannak. Sajnos senki nem tudja önöknek megmondani, hogy milyen módon történhet a hibakeresés. Hasonló módon történik, mint az elektromos rendszernél, vagyis a hiba helyét le kell szûkíteni. A leginkább gyanús helyeket kell sorra venni, például, ahol az üzemanyag kilép a rendszerbõl. Ugyanígy célszerû elõször a jól elérhetõ helyeket ellenõrizni. Egy ilyen hibakeresés napokig tarthat, hiszen minden mûvelet után újra meg kell várni, hogy mutatkozik-e már eredmény. Alternatívaként a dolog leegyszerûsíthetõ annyiban, hogy szerelhetnek a vezetékbe egy alkalmas visszacsapó szelepet, vagy egyszerûen egy kis elzárócsapot.

Az acél- és speciális mûanyag vezetékek
A tömítetlen üzemanyagvezetékek gyakran okozzák azt a kellemetlen jelenséget, aminek során a gép „elejti az üzemanyagot”. Figyeljék meg a nedves vezetékszakaszokat, mert ahol a levegõ behatolhat, ott üzem közben majdnem mindig egy kevés üzemanyag is kiszivárog. Ne csak az üzemanyagszivattyú elõtti szívócsöveket ellenõrizzék, hanem az azt, követõ szakaszokat is a szûrõn át a befecskendezõ szivattyúig. A szeleptõl szelepig vezetõ rézcsövek is lehetnek tömítetlenek. Ugyanígy meg kell vizsgálni a befecskendezõ szivattyútól az üzemanyagtartályba vezetõ visszafolyó vezetéket is.

Az újabb gyártású gépeknél elsõsorban speciális mûanyag csövekbõl vannak kialakítva az üzemanyagvezetékek. Ebbõl készülnek a sûrített levegõt vezetõ csövek is. Annak ellenére, hogy ez a rendkívüli ellenálló képességû mûanyag a dörzsölõdésnek kitett helyeken gyakran ellenállóbb minden fémnél, ezért ne hagyatkozzanak mindig erre a körülményre. Vizsgálják végig a vezetéket ujjaikkal, hogy felületükön az egyenetlenségeket észrevegyék. Különösen meg kell vizsgálni a fém-vezetékek dörzsölõdésnek kitett felületeit, az esetleges megtöréseket és természetesen a csatlakozásokat. Bizonytalanság esetén cseréljék ki a komplett vezetéket. Méteráruként ez az anyag igen kedvezõ áron kapható. Csõszakaszok betoldása a csavarcsatlakozásokkal többe kerülhet az egész vezeték cseréjénél, és további hibaforrásokat teremthet. Az idõsebb gépeken az üzemanyagvezetékek acélcsövekbõl készültek. A kopások mellett itt a korrózió is eredményezhet tömítetlenséget. Különösen a kötegbe összefogott csõvezetékekre igen gyakran lerakódik a szennyezõdés, ami azután a nedvességet megtartja. Az állattenyésztésben dolgozó gépeken az agresszív trágyaanyagok hatására a vezetékek szakaszonként nagyon gyorsan átrozsdásodhatnak.

A hibás véget ilyenkor kiemelhetjük, és egy új darabot csavaros csatlakozóelemekkel hozzátoldhatunk. Idõállóbb megoldás azonban az egész vezeték leszerelése és speciális mûanyag csövekkel való pótlása. A speciális mûanyag csövet nem kell körülményesen hajlítgatni, és a rögzítése is igen egyszerû. Semmi sem szól az ellen, hogy közönséges kábelkötegelõkkel alkalmas helyeken rögzítsük. Még praktikus is lehet, ha az ember a régi vezetéket nem szereli le teljesen, hanem csak a csatlakozóhelyeken egy darabot távolít el. A speciális mûanyag csövet ilyenkor egyszerûen kábelkötegelõkkel a régi, még csavarkötésekkel erõsen rögzített csövekhez lehet kötni. Nem szép, de gyors és egyszerû.

Üzemanyagtömlõk
Acélcsövekkel kombinálva szakaszonként rugalmas gumitömlõket – körülszõtt köpennyel – is alkalmaznak. Ezek arra szolgálnak, hogy a rezgéseket elnyeljék és a csõvezetékek törését megelõzzék. Az anyag minõségétõl függõen az ilyen tömlõk gumibetétje idõvel porózussá válhat. Ugyanilyen gyakran azonban hibás csõbilincsek – amelyeknek az a rendeltetése, hogy a tömlõket az acélcsõ vezetékekre rögzítsék – jelentik a hiba forrását. A tömítetlenség itt majdnem mindig nedves, porból és üzemanyagból álló szennyezõdés formájában mutatkozik meg. Ilyenkor nem kell sokat gondolkodni, a tömlõket a bilincsekkel együtt cserélni kell.

A bilincsekrõl is érdemes szólni, bár a bilincsek felületesen szemlélve mind egyformának tûnnek. Behatóbb vizsgálat esetén azonban jól észrevehetõ minõségi különbségek vannak, amelyek sokkal kevésbé az árban, mint inkább a megbízhatóságban mutatkoznak meg. A kisebb átmérõknél, a 8-as és 10-es csövekhez olyan bilincseket részesítsünk elõnyben, amelyeknek kis csavarjuk van, négyszögletû anyával. A szokásos bilincsekkel szemben ezek jobban körbefogják a tömlõt, és egyenletesen szorítják azt az acélcsõre. Amennyiben a tömlõpótlást nem tudják a pontosan megkívánt keresztmetszetben beszerezni, mindig inkább a szûkebb méretet válasszák.

A tápszivattyú és a befecskendezõ szivattyú
A tápszivattyúk és befecskendezõ szivattyúk különbözõ kivitelben készülnek, részletezésükre most nincs mód, ezért csak néhány alapvetõ szempontot említünk:

a széles körben elterjedt soros szivattyúk gyakran peremes illesztésû tápszivattyúval rendelkeznek, amelyen megtalálható a légtelenítéshez szükséges kézi pumpa. Ha a hengeres kézipumpát a tápszivattyúról lecsavarozzuk, akkor egy visszacsapó szelepet látunk, amelynek tökéletesen kell zárnia. Emeljük ki a szelepet, és ellenõrizzük, hogy nem szennyezõdött-e még el. Hogy valóban jól zár-e a szelep, azt nem fogjuk látni rajta. A hibalehetõség beszûkítése érdekében, és a biztonság kedvéért cseréljük le – miután az egyszerûbb dolgokat, mint a vezetékeket és a szûrõket már végig ellenõriztük.

A szervizekben ilyen szelepek viszonylag olcsón kaphatók. Egy további túlfolyószelepet találunk ott, ahol a befecskendezõ szivattyúból az üzemanyagtartályba visszafolyó vezeték egy üreges csavarral van bekötve. E mögött a csavar mögött, avagy ebben az üreges csavarban találjuk a szelepet, amelyet kétség esetén szintén érdemes kicserélni.

A szeleppel ellátott üreges csavarok tipikus ismertetõjele, hogy a hátlapfejbe kívülrõl is láthatóan acélgolyót építettek. (Ez azonban nem minden esetben van így!) Mielõtt ezeket a szelepeket kicserélnénk, meg kell néznünk, nem csak szennyezettek-e. A pótalkatrész beszerzéséhez mindkét szelep esetében követendõ szempont, hogy feltétlenül írják fel a rendelési számot a szivattyútípus táblájáról, és a legjobb, ha a kiszerelt szelepeket is elviszik megmutatni az alkatrész beszerzés helyére.
A befecskendezõ szivattyúk esetében a legnagyobb gondot a külsõ tömítettségre kell fordítani. Ezeket gyakran szerelik membrános tápszivattyúkkal együtt. Egy repedt membrán is oka lehet a levegõ beszivárgásnak, de itt sokkal korábban tûnik fel a szivárgó dízelolaj okozta probléma, hiszen az üzemanyag a hibás membránon át a motor belsejébe jut.

A visszafolyó vezeték az üzemanyagtartályba
A felesleges üzemanyagot a befecskendezõ szivattyú egyenesen az üzemanyagtartályba nyomja vissza. A régebbi gépeknél a visszafolyó vezetéket csak néhány centiméterre vezették be a tartályba. Ennek az elõnye, hogy a visszaáramló üzemanyag nem okoz örvényeket az üzemanyagtartály aljában, és így nem keveri fel a szennyezõdést. Hátrányos viszont, hogy a vezeték úgyszólván a levegõben lóg, abban az esetben, ha az üzemanyagtartály nincs teljesen tele.

Ha a szivattyúban a szelepek nem zárnak tökéletesen, vagy szivárgás van a vezetékben, akkor az üzemanyag a visszafolyó vezetékbõl a szivattyún és a szûrõn át a szívóvezetékbe és így az üzemanyagtartályba visszafolyhat. A levegõ ilyenkor a túlfolyó csõvezetéken keresztül áramlik a rendszerbe és megvan a probléma. Emiatt az újabb gépek esetében a visszafolyó vezetéket leviszik a tartály aljáig. Azt, hogy itt esetleg a szennyezõdés felkavarodik, szívesen elfogadják a gyártók, és ezt azzal indokolják, hogy a szennyezõdés így legalább a szûrõkben gyûlik össze, és nem rakódik le az üzemanyagtartályban. Meghosszabbíthatjuk tehát a rövid visszafolyó vezetéket gépünkben, egészen az üzemanyagtartály aljáig. Húzzunk a csõ végére egyszerûen egy olajálló tömlõt, amit egy bilinccsel rögzítsünk. Ilyenkor a visszafolyó vezetékben az üzemanyag gond nélkül választhatja a rendeltetésével ellentétes irányt. Levegõ helyett most dízel jut a rendszerbe és körforgás alakul ki.

Nincs kedve keresgélni?
Akinek a hibakeresés túl körülményes és idõt rabló, az beszerezhet kisméretû visszacsapó szelepeket, amelyeket a vezetékbe kell beépíteni. Fûtõ- vagy gabonaszárító berendezések esetében teljesen magától értetõdõ, hogy a szívóvezeték végén úgynevezett lábszelepet rögzítünk az üzemanyagtartályba, amely rúgó terhelésû golyóval zár. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy a szûrõ, illetve a nagy nyomású szivattyú „üresjárását” megakadályozzuk. Miért ne mûködnének hasonló visszacsapó szelepek egy dízelüzemû jármû üzemanyagrendszerében?

A visszacsapó szelepet minél közelebb helyezzük el az üzemanyagtartályhoz. Világos hogy minél közelebb vagyunk az üzemanyagtartályhoz, annál több hibaforrást kapcsolunk ki. Egy visszacsapó szelepet ugyanígy elhelyezhetünk a visszafolyó vezetékben is. A beszerelésnél mindig ügyeljünk a helyes áramlási irányra, mert egyébként azután semmi nem mûködik. Ha nem vagyunk biztosak a szelep áramlási irányában, beépítés elõtt ellenõrizzük azt úgy, hogy átfújunk a szelepen. Visszacsapó szelepeket mûszaki kereskedésben, motorjavítóknál, vagy mezõgazdasági gépkereskedõknél lehet beszerezni. Gyõzõdjünk meg azonban arról, hogy a rugó nyomását az adott szelepben az üzemanyagszivattyú gond nélkül le tudja gyõzni. Kétségtelenül egy ilyen szelep beépítése nem a „finom” és fõleg nem a professzionális módszer. Ezzel a jelenség okát nem hárítjuk el, csupán a tünetet kezeljük, ami néha szintén cél lehet.

Ha még egy szakmai szinttel „mélyebbre süllyedünk”, és elzárócsapot szerelünk az adott vezetékbe – éppen a kombájnok esetében, amelyeket úgyis csak néhány napot használunk – ráhangolhatjuk magunkat, hogy esténként elzárjuk a folyós csapot. Ez a módszer, az árát tekintve abszolút kedvezõ és biztos megoldást ad.