Extrém klímájú évek hatása a vér-vizelet paramétereire a kondíció függvényében elsõborjas teheneknél

A közvetlenül látható és mérhetõ negatívumok mellett súlyos gazdasági kárt okoznak a késõbb jelentkezõ állategészségügyi és szaporodásbiológiai problémák. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet a felmerülõ kérdésekre adott helytelen takarmányozási válaszok is.



Az idõsebb tehenekhez képest az elsõborjas tehenek elsõ laktációjuk kezdetekor jelentõs eltéréseket mutatnak. A legfontosabb sajátosság az alacsonyabb szárazanyag-felvevõ képesség. 10–15%-kal kevesebb szárazanyag-felvétel mellett igen magas tejtermelés táplálóanyag szükségletét is biztosítani kell. Csak magas szárazanyag-felvétellel rendelkezõ tehén lesz képes magas és hosszan tartó tejtermelésre. Emellett az elsõborjas teheneknek a „testnagyságukat” is növelni kell, mert a kifejlett kori élõsúlyt csak a harmadik laktációban érik el. Éppen ezért, fokozott veszélyt jelent számukra minden olyan tényezõ, ami a szárazanyag felvételüket csökkenti, ilyen a nagy nyári meleg is.



A tejelõ tehén általában negatív balanszban van a laktáció elsõ néhány hetében, ez azt jelenti, hogy az állat több energiát használ fel a laktáció elején, mint amennyit képes felvenni a takarmányból, tehát a tehén súlyt veszít. Elléstõl a csúcstermelésig az energiaigény négyszeresére, a fehérjeigény tízszeresére nõ. Az elléstõl a laktációs csúcs utáni idõszakig a tehénnek saját energia-, és zsírtartalékait kell mobilizálnia, hogy pótolja a tejtermeléséhez szükséges energiát. Több szerzõ kondícióegységenként az átlagos testsúlyváltozást holstein-fríz fajtánál 42–55 kg-ban jelöli meg.



A kondíciópontozás szubjektív megítélése a test zsírtartalmának és a szövetek raktározásának, amelyet monitorként használhatunk a takarmányozás és állategészségügyi státusz ellenõrzésére tejelõ tehenészetekben.



Már 1976-ban leírták, hogy az ellés utáni gyors kondícióvesztés állategészségügyi rizikófaktorként jelenik meg – tovább csökkenõ takarmányfelvétel, tejtermelés és szaporodási mutatók mellett –, aminek a kövér tehenek fokozottabban vannak kitéve. Legújabb vizsgálatok azt állapították meg, hogy a megvizsgált és egészségesnek talált tehenek kondíciója 42 napig meredeken csökkent, majd állandó szinten maradt (nem csökkent 3 pont alá). A ketózisos csoportba sorolt tehenek kondíciója viszont 90 napig csökkent. Azt is megállapították, hogy a magasabb kondícióponttal laktációt kezdõ tehenek relatíve több pontot veszítettek el a laktáció alatt, így esetükben a ketózisveszély is nagyobb. A ketózis és a kondíció kapcsolatára számos kutató hívta fel a figyelmet. Zsírmobilizációs betegségre, vagy egyéb májmûködési rendellenességre következtethetünk az AST (aspartate-amino transferáz) megnövekedett aktivitási értékébõl. A vérplazma karbamid koncentrációjából a bendõben könnyen oldható fehérjék, és a bendõben jól oldható szénhidrátok bevitelének mennyiségére következtethetünk. Abszolút mennyiségük és arányuk nagyban befolyásolja a normális bendõfermentációt. A vérbõl a karbamid a veséken keresztül távozik. A vérben mérhetõ érték a májbéli szintézis és a vesén keresztüli filtráció és reabszorbció egyensúlya határozza meg.



A különbözõ kondíciójú tehenek vér- és vizeletparaméterei anyagcsereprofil-vizsgálatokkal meghatározhatók. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei egzakt módon jelzik az optimálistól eltérõ kondíció veszélyeit, a már esetlegesen fennálló szubklinikai kórformákat, rendellenességeket. Brydl és mtsai (1987) dolgozták ki a hazai tehenészetekben ma használt anyagcsereprofil-vizsgálatok rendszerét, amelyek információt nyújtanak a tehén energiaháztartásáról, vagy közvetve utalnak olyan káros folyamatokra, amelyek energiát vonnak el a termeléstõl.



A tehénistálló esetében az ajánlott klímatényezõk értékeit a hõmérséklet esetében 8–15°C-ban, a relatív páratartalomnál 65–85%-ban a légáramlás sebességénél pedig 0,15–0,25 m/s-ben határozzák meg. Már 22°C-on csökken az állatok takarmányfelvétele, a tejcsökkenés 30°C fölött akár 50%-os is lehet. A magasabb hõmérsékletre a szarvasmarhák érzékenyen reagálnak. Az istálló hûtésével (vízpermetezés és ventilláció együtt) mintegy 10%-kal csökkenhetõ a hõstressz káros hatása azáltal, hogy több szárazanyagot lehet felvetetni a tehenekkel.



A komplex vizsgálataink lehetõséget adtak arra, hogy a szélsõséges idõjárás hatásait elemezzük a kondíció, valamint a vér- és a vizeletparaméterek alapján.



401 klinikailag egészséges elsõborjas tehéntõl származó vér- és vizeletmintát vizsgáltunk, 2003-ban 32 telepen 217 egyedtõl, 2002-ben 29 telepen 184 egyedtõl. A biológiai mintákat a szaporodásbiológiai és laktációs állapot alapján különbözõ élettani szakaszba tartozó csoportokból (ellés elõtt 1–10 nap, ellés után 1–30 nap és ellés után 30 napnál idõsebb) szúrópróbaszerûen kiválasztott állatokból vettük, a reggeli etetés utáni 3–5. órában. Cikkünkben csak az összes elsõborjas egyed eredményét elemezzük.



Meghatároztuk a vér hemoglobin, acetecetsav, a vérplazma FFA, glükóz és karbamid koncentrációját, és az AST aktivitási értékét, valamint a vizelet pH, karbamid paramétereit. A tejhasznú tehenek anyagcseréjét jellemzõ normál értékeket (referenciaértékét) Brydl (2003.) foglalta össze. Vér: hemoglobin 5,0–7,9 mmol/l. Vérplazma: acetecetsav <0,1–0,2 mmol/l; FFA <0,2 mmol/l; AST <80 U/l, glükóz 3,0–3,9 (>2,3) mmol/l; vérkarbamid 3,3–3,5 mmol/l. Vizelet: pH 7,8–8,4; vizeletkarbamid 130–300 mmol/l.



A mintavételek során valamennyi állat kondícióbírálatát is elvégeztük. A kondícióbírálat az 5 pontos skála alapján történt. A teheneket kapott kondíciópontszámuk alapján három csoportba soroltuk, úgymint sovány (kondíciópont 1,0–2,8), normál (tenyészkondíció) (kondíciópont 3,0–3,8) és kövér (kondíciópont 4,0–5,0).



A 2003-as év az átlagnál szárazabb és melegebb volt. Ezt a meteorológiai állomások adatai is visszaigazolták. A szegedi meteorológiai állomás adatai alapján 2003-ban május és augusztus között a havi középhõmérséklet 20,0 és 24,1°C között, 2002-ben, pedig 18,8 és 21,8°C között alakult. Az átlagtól való eltérést a meteorológiában az elõzõ három évtized adatához viszonyítják, így 2003-ban 1,8–4,1°C, 2002-ben, pedig 1,6 és 2,6°C volt az eltérés.



Gyakorló szakemberek ezekben az években már május elejétõl megfigyelték a szárazanyag-felvétel csökkenését, a szaporodásbiológiai mutatók romlását és a hõstressz egyéb nem kívánatos hatását. A tejtermelés és a kondíció csökkenése szintén szembeötlõ volt. A nagyon gyenge szénatermésnek köszönhetõen, többnyire rosthiányos adagokat lehetett összeállítani, ami bendõmûködési zavarokat, fõleg acidózist okozott. Az alacsony energiatartalmú szilázsok és a csökkent szárazanyag felvétel nyomán, az anyagcsere betegségek gyakorisága emelkedett. Ezeket a gyakorlati megfigyeléseket kívántuk tudományos vizsgálatokkal (vér, vizeletvizsgálatok) alátámasztani. A vizsgálatokat évenkénti és kondíciónkénti bontásban végeztük el (táblázat).

A melegebb 2003-as évben az összes megvizsgált elsõborjas tehén 41%-a

sovány kondíciójú volt, ez az arány 2002-ben csak 32% volt. Normál kondícióval termelt az egyedek 53%-a 2003-ban, 2002-ben pedig 60%. A melegebb évben kövérnek bíráltuk az egyedek 6%-át, 2002-ben pedig 8% mutatott kövér kondíciót. A melegebb évben lényegesen több volt a sovány kondíciójú egyed, kevesebb a normál, a kövérek aránya viszont közel azonos volt.



A sovány kondíciójú csoportban igen erõs szignifikáns különbség van a hemoglobin és glükóz értékekben, gyenge összefüggést találtunk az FFA és az AST különbségek között, a többi vizsgált paraméter esetében a két év között kapott különbségek nem szignifikánsak. A referencia értékektõl való eltérést vizsgálva megállapítható, hogy az AST (99 és 88 U/l), a vér-karbamid (5,9 és 6,0 mmol/l) és a vizelet pH (8,6 és 8,5), mindkét évben eltér a kívánatostól, a glükóz (2,4 mmol/l) csak a 2003-as meleg évben.



A normál kondíciójú tehenek csoportjában, a már említett hemoglobin és glükóz értékeken kívül, a vizelet pH közepes, viszont a többi vizsgált paraméter nem mutatott szignifikanciáns különbséget. Mindkét évben az AST értékek (99 és 90 U/l) térnek el a referencia értékektõl. 2003-ban a glükóz (2,6 mmol/l) és a vérkarbamid (5,6 mmol/l) mutatott eltérést a kívánatostól.



A kövér kondíciójú egyedek esetében a két év közti különbség a hemoglobin és glükóz esetében mutatott igen erõs szignifikanciát, a többi paraméter esetében a különbségek statisztikailag nem biztosítottak. A kövér kondíció esetében figyelhetõ meg egyedül, hogy csak 2003-as vér- és vizeletparaméterei térnek el a referencia értékektõl.



Az eredményekbõl arra lehet következtetni, hogy az extrém meleg környezet hatására súlyosbodik az energia deficites idõszak állategészségügyi kockázata, ebbõl következik, hogy a takarmányozással mindent el kell követni a szárazanyag-csökkenés megakadályozására a jó minõségû és elégséges mennyiségû tömegtakarmányok biztosításával.



A meleg idõszakban igen erõs negatív kapcsolat figyelhetõ meg a hemoglobin és glükóz értékekben. Egyes csoportoknál 2003-ban mérhetõ, fokozottabban jelentkezõ zsírmobilizáció következtében kedvezõtlenebb lett az FFA és az acetecetsav, ez is igazolja a súlyosabb energiahiányt. A kapott AST értékek intenzívebb májsejt szétesést jeleznek a melegebb idõszak hatására.



A vér-, és vizelet karbamid magas értékei takarmányozási hibára utalhatnak. A szárazanyag-felvétel és tejtermelés visszaesését a gyakorlatban az abrak mennyiségének megemelésével próbálják megakadályozni, így a könnyen oldható fehérjében gazdag takarmányadag, illetve a bendõben oldható szénhidrátok (NSC) hiánya magas karbamid értékeket produkál a bendõben. A problémát tovább súlyosbíthatja a szubklinikai acidózis megjelenése. A receptúrák optimalizálásával helyre kell állítani a bendõ normális mûködését, az állatok harmonikus, az igénynek megfelelõ tápanyag ellátását.



A vizelet pH értékei két problémára adnak jelzést. A rosthiányból, túlzott abrak etetésébõl következik a bendõ pH savas irányú eltolódása (bendõ acidózis). A gyakorlatban ezt kémiai pufferek – elsõsorban szódabikarbóna, magnéziumoxid – adagolásával próbálják elkerülni, azonban túladagolásukkal nem az optimális tartományban áll meg a bendõ pH, hanem alkalózist okoz.



A kondíció szerinti vizsgálatok még részletesebben és pontosabban mutatták meg a külsõ környezeti tényezõk kedvezõtlen hatását, ez is bizonyítja a kondícióbírálatok rendszeres alkalmazásának elõnyeit. A gyakorlat nem nélkülözheti az anyagcsereprofil vizsgálatokat sem, mert így kapunk sokkal részletesebb információkat az állomány állategészségügyi státuszáról, illetve annak változásáról.



A hõstressz káros hatásainak kivédésére minden rendelkezésre álló lehetõséget ki kell használni. A környezet, az istállók kialakításánál gondolni kell a meleg idõszakokra. A már meglévõ épületekben a hûtést (víz permetezése) ki kell egészíteni nagy teljesítményû ventilátorokkal – ezek a technológiai elemek utólagosan is beszerelhetõk.



A telepek gazdasági túlélése függhet azon, hogy el tudják kerülni – vagy csökkenteni – a 2003-as évhez hasonló szélsõségesen meleg idõszakok tehenekre gyakorolt negatív hatását.