MENÜ

Tehénistálló-klímavizsgálati módszerek

Oldalszám: 114-115
Dr. Bak János 2014.04.29.

A mikroklíma jellemzõi és tehénre gyakorolt élettani hatásai
A környezeti levegõ hõmérséklete, relatív páratartalma, sebessége és iránya elsõsorban a tehén hõérzetének alakulásában játszanak szerepet.

A tehén környezetében a megvilágítás erõssége, tartama, egyes élettani folyamatok napszaki ritmusát, valamint egyes szaporodásbiológiai folyamatokat befolyásolják. A légnyomás, a zajhatás az állatjólétre hatva ronthatja a termelés hatékonyságát. A levegõ szennyezettsége (annak kémiai, mikrobiológiai, ill. porszennyezettsége) elsõsorban a tehén egészségi állapotára van hatással.

A tehénistálló-klíma fizikai tényezõinek vizsgálati módszerei az istállóklíma fizikai tényezõinek vizsgálatával:

  1. jellemezhetjük a tehénistálló lég- és hõtechnikai tulajdonságait, a külsõ- és belsõ légállapot jellemzõk összefüggése alapján. Ily módon nagy biztonsággal becsülhetõ a legalacsonyabb és legmagasabb belsõ hõmérséklet, az ezekhez tartozó légsebesség és relatív páratartalom, az épület elõírásszerû használata esetén;
  2. felvilágosítást lehet kapni arról, hogy a tehénistálló, – adott üzemeltetés mellett, – mennyire felel meg az ott elhelyezett tehenek igényeinek. A vizsgálat alapján bizonyítható vagy elvethetõ a mikroklímának a termelést csökkentõ, vagy az összetett okú betegségek kifejlõdésében játszott szerepe;
  3. meghatározható az egyes mikroklíma tényezõk istállón belüli eloszlása, amelynek segítségével egyrészt megállapíthatók, hogy az istállóban vannak-e a tehenek termelése és egészsége szempontjából kedvezõ, vagy kedvezõtlen területek, másrészt ellenõrizhetõ az épületen belüli klímabefolyásolás hatékonysága.

A gyakorlatban leggyakrabban az istállólevegõ hõmérsékletét, relatív nedvességtartalmát (kép), a légáramlás sebességét és irányát, a megvilágítás erõsségét, az itató-, a padozat-, a tetõ felületi hõmérsékletét szokták mérni. A felsoroltakat ki szokták egészíteni a külsõ klímajellemzõk (levegõ hõmérséklet, relatív páratartalom, szélsebesség és szélirány, napsugárzási intenzitás) mérésével.

Az istállóklíma vizsgálata, a mérés idõtartamát tekintve lehet:

  • pillanatmérés,
  • regisztrált mérés.

A pillanatmérés általában akkor jó ha,

  • a mérést állandósult (stacioner) állapotban végezzük,
  • kis tehetetlenségû, gyorsbeállású mûszert használunk,
  • egy méréssorozat idõtartama a 30 percet nem haladja meg,
  • 24 órás felvételezésnél a mérési idõpontok 6; 14; 18 és 24 óra,
  • télen legalább reggel 6 órakor, nyáron, pedig legalább 14 órakor végzünk mérést.

A folyamatos (regisztrált) mérés akkor jó ha:

  • a mérés legalább 72 órán át folyamatos,
  • minõsítõ klímavizsgálatok esetén, a mérési idõtartam, mérési idõszakonként legalább 7 nap.

A mérési idõszakok (3. táblázat):

  • téli mérés (decemberben, januárban vagy februárban a napi külsõ hõmérséklet maximuma + 3 °C alatt van),
  • átmeneti mérés (márciusban, áprilisban, májusban, szeptemberben, októberben, novemberben a napi külsõ középhõmérséklet 10–15 °C közötti)
  • nyári mérés (júniusban, júliusban, augusztusban a külsõ hõmérséklet maximuma 25 °C felett van).

A mérési pontok számát és elhelyezését a vizsgálat célja és terjedelme, az istálló mérete és kialakítása, elhelyezése alapján egyedileg határozható meg. Általános alapelv, hogy a mérési pontokat úgy helyezzük el, hogy a mérések eredménye az egész istállóra jellemzõ képet adjon. A mérési pontok magasságát a tehenek magassága határozza meg. Az etetõtéren, ahol a tehenek állva vannak ott a pillanatmérési pontok magassága 1,5–2,0 m, a pihenõtéren, ahol a tehenek fekvõ állapotban vannak a pillanatmérési pontok magassága 0,1–0,7 m.

A természetes szellõzés mûködésének ellenõrzése céljából a hõmérséklet, a páratartalom és a légsebesség értékeit az istálló felsõ légterében is mérni szükséges.

Pillanatértékek mérésekor az egyes mérési síkokat az istálló hossztengelyével párhuzamosan egymástól legalább 4 m távolságra lehet felvenni. A mérési pontok hosszirányú távolsága például 5; 10; 15; 20 m is lehet. A kijelölésnél vegyük figyelembe a szellõzés-technikai elemek elhelyezését.

Folyamatos mérésnél is törekedjünk a minél nagyobb számú mérés ponton történõ adat-felvételezésre. Ezek helyét, az elõzetesen elvégzett pillanatérték mérések adatainak elemzése alapján a legkritikusabb pontokra jelöljük ki.

A mérési pontok elhelyezésérõl az istálló alaprajzán és metszeti rajzán készítsünk bejegyzéseket. A bejegyzett pontokat lássuk el számjegyekkel. A mérési pontokat jelzõ számjegyeket a mért adatok azonosítása végett, a mérési adatlapon is szerepeltessük.

Mind a pillanat-, mind a folyamatos mérések megkezdése elõtt legalább 24 órával az istálló klíma-technikai elemeit a mérésekig és a mérések idején is az elõírásoknak megfelelõen üzemeltessük. A pillanatmérések eredményeit célszerûen istállóklíma-mérési adatlapon rögzíthetjük.

A mérési eredmények feldolgozási lehetõségei
A mérési adatok néhány lehetséges feldolgozási módszere:

1.   A mérési eredmények értékelése a tehenek hõérzete és teljesítménye szempontjából:
a) A mérési eredmények táblázatos rögzítése. A jól kialakított táblázatban összevethetjük az istállóban ténylegesen mért értékeket az elvárható, illetve az istállóban még megengedhetõ vagy elõírt értékekkel.
b) A mérési eredmények grafikus ábrázolása. A jól kialakított grafikonon összevethetjük a mért adatok közép- és szélsõ értékeinek idõbeni változását a klímajellemzõk bejelölt külsõ- és elõírt értékeivel.
c) A léghõmérséklet, a páratartalom, a légsebesség háromdimenziós nomogramon történõ ábrázolása. A nomogramban berajzoljuk a mérési eredményeket, és azokat összevetjük a tehénre jellemzõ optimális (termelési zóna) és az elviselhetõ (tüzelési) zóna értékeihez.
d) A vizsgált istálló levegõjének hõmérséklete (páratartalma és légsebessége), valamint a tehénállományra jellemzõ alsó-, és felsõ kritikus hõmérséklet (1. és 2. táblázatok) elemzése.

A rendelkezésre álló technológiai adatok alapján, valamint irodalmi adatokból megállapítjuk az istállóban lévõ tehenek alsó kritikus hõmérsékletét (4. és 5. táblázatok).

Ezt követõen 24 órára elosztott 4 pillanatmérés-sorozat többszöri ismétlésével megmérjük a hõmérsékletet, a légsebességet és a páratartalmat. Ha a légmozgás és a páratartalom értékei nem szélsõségesek, a továbbiakban az istállóklíma ellenõrzésére a levegõ hõmérsékletének mérésére egyszerûsíthetõ. Ha a hõmérséklet napi minimumát és maximumát feljegyezzük és ábrázoljuk, az egész vizsgálati idõtartamra vonhatunk le ezen egyszerû módszerrel következtetést.

2.    A mérési eredmények értékelése az épület szempontjából

a) A klímajellemzõk istálló épületen belüli eloszlásának vizsgálata. E vizsgálattal arra kapunk választ, hogy mennyire egyenletes az épületen belüli léghõmérséklet, páratartalom és légsebesség eloszlása. E vizsgálattal feltárhatók az istálló huzatos helyei, az épület átlagához viszonyított alacsony hõmérsékletû helyek stb.
b) Az istálló épület hõkésleltetésének vizsgálata. E vizsgálattal arra kapunk választ, hogy az épület belsõ klímajellemzõi milyen idõeltolódással követik a külsõ levegõ állapotváltozását.
c) Az istálló épület hõcsillapításának meghatározása. Ez az egyik jelentõs istállóminõsítési módszer, amellyel arra kívánunk válaszolni, hogy az istálló rendeltetésszerû használata esetén, a külsõ hõmérséklettel szemben milyen hõmérséklet-különbséget (Dt) képes a tehénistállóban tartani.

A fenti témakör röviden az alábbiak szerint foglalható össze. A mikroklíma – ellentétben a makroklímával – befolyásolható, megváltoztatható, sõt az igényelt mikroklíma mesterségesen létre is hozható. Mivel a mikroklíma számos tényezõ bonyolult egymásra hatása alapján alakul ki, ezért szükség szerint mérni kell az istállólevegõ (a külsõ levegõ) hõmérsékletét, relatív páratartalmát, a levegõ mozgását (sebességét), a levegõ kémiai, bakteriológiai és porszennyezettségét, valamint a megvilágítás erõsségét.
A méréssel kapott értékeknek a szarvasmarhák egészségi állapotával és a termelési eredményekkel, a követelményekkel való összevetése alapján következtetni lehet arra, hogy a kérdéses istálló kialakítása megfelelõ-e, de arra is, hogy melyek azok az építési, épületgépészeti vagy üzemeltetési hibák, amelyek kiiktatásával a mikroklíma javítható.