MENÜ

Õszi vetésû kalászos gabonák talaj-elõkészítése a talajállapot és az elõvetemény figyelembevételével

Oldalszám: 62
Dr. Birkás Márta 2014.04.29.

z õszi búza a vetéskor ülepedett, nyirkosságban kiegyenlített, a vetés mélységében (és nem a felszínen!) aprómorzsás magágyat részesít elõnyben. A gyökérzóna káros tömörségét megsínyli, különösen, ha szárbainduláskor száraz az idõjárás. A 15–25 cm réteg káros tömörsége nem kívánatos a durumbúza és a tönkölybúza talajában sem.

Az õszi árpát a gyökérágyra igényesnek tartják, mivel a gyökerezése mélységéig érzékeny a talaj állapotára. A rozs és a tritikálé talajállapot tûrése jobb a búzánál, bár mindkettõre kockázatos, aszályos és esõs idényben is, a 20 cm alatti rétegben tömör talajállapot.



A jó magágy követelményei némileg módosultak. A tan- és szakkönyvekben ajánlott ’aprómorzsás’ magágy elérését nem a felszínre, hanem a vetés mélységére értelmezzük. Az utóbbi idõben ugyanis ritkább a talaj szerkezetét kímélõ ún. áztató esõ. Az õsz elején is gyakori csapó esõk az apró morzsákat eliszapolva akadályozzák a táblaszinten egyenletes csírázást és kelést. Jó tudni, hogy a modern magágykészítõ, illetve a kombinált magágykészítõ vetõgépek a kisebb talajfrakciókat a vetés mélységébe, a nagyobbakat a felszínre juttatják. Idõtálló elvárás maradt az ülepedett, kellõen laza, egyöntetûen nyirkos, légjárható, biológiailag beéredett, kedvezõ hõmérsékletû és gyommentes állapot elérése.

Általános és különleges szempontok

A nyár elején és közepén lekerülõ elõvetemények – borsó, repce, olajretek, mustár – után a sekély (6–10 cm), mulcshagyó tarlómûvelés (síktárcsával, kultivátorral) a hasznosabb. Így lesz esély a talaj nedvességvesztésének csökkentésére, a talaj biológiai beéredésének pezsdítésére. Az elõvetemények aratásával egyidõben végzett szárzúzás nem csak a jobb minõséget elõlegezi meg, hanem egy-két nap késedelmet is megenged a tarlóhántás idõzítésében. Sekély hántáskor is kifogástalan eredményt kapunk, ha a mûvelés iránya eltér a növényi sorok irányától (rézsútos), ugyanis az eszközök keverõ munkája jobb. A tarlómûveléssel száraz idényben nem tanácsos késlekedni. A talaj napról-napra több nedvességet veszít, ezáltal a biológiai megújulásra való képessége is gyengül. A meghántott, maradványokkal egyenletesen – 30–40%-ban – takart, lezárt felszínû talajban indulnak meg azok a biológiai folyamatok, amelyek révén szárazságban is fenntartható a talaj mûvelhetõsége.

 







 

Száraz idényben a kisebb nedvességveszteség teszi lehetõvé, hogy a termesztési cél szerint válasszák meg az alapmûvelés módját. A talaj takarásával csökken a kiszáradással összefüggõ elporosodás és a nyári záporok eliszapoló hatása. A gondos tarlómûvelés nyomán az árva- és gyomkeléstõl kizöldült tarlót mechanikai, vagy kémiai módszerrel lehet ápolni. Nem célszerû a tarlóhántást elhagyni akkor sem, ha aratás után esõsebb idõszak következne. Ilyenkor meg kell várni a talaj legfelsõ rétegének szikkadását. Elõfordulhat, hogy mire a hántásra sor kerül, a terület is kigyomosodik. Ekkor sincs nyomós ok a mélyebb talajmunkára, de a növényi sorokhoz mérten rézsútos irány tartására különösen ügyelni kell.



Kényszerû gyakorlat, és nem is ritka, amikor kalászost vetnek kalászos után. A szalmát egyéb hasznosítás (ipari, alom) hiányában az aratással egyidejûleg, és minél jobb minõségben célszerû aprítani. A szakszerû tarlómûvelés nem csak a jó gyom- és árvakelést segíti elõ, hanem a talajba kevert szalma feltáródását is. A mechanikai ápoló talajmunka ilyenkor különösen fontos, mivel a hántáskor felszínen hagyott maradványokból is több jut a talajba. Az okszerû bolygatással épp annyi levegõ jut a talajba, amennyi a biológiai folyamatokhoz szükséges. Ugyanakkor a hántás révén megkímélt nedvességbõl sem veszik el olyan mennyiség, amely a feltáródás-megújulás folyamatát megakasztaná.



A talaj felfrissülése két kalászos között elérhetõ más módon is. Ha van a gépválasztékban tárcsás magágykészítõ vetõgép, a tarlóba – aratás után egy-két napon belül – a kalászos untságot enyhítõ mustár vagy olajretek magot lehet vetni. A gép tárcsás elemei elvégzik a sekély hántás mûveletét, henger elemei pedig lezárják a felszínt. A nyár közepén tarlóba vetett mustárnak vagy olajreteknek ilyenkor nem a zöldtrágyázó, hanem a talajkondíció javító hatását lehet kihasználni. Az augusztus végén vagy szeptember elsõ napjaiban lezúzott zöldtömeg két hét elteltével egyik alapmûvelési módszer elvégzését sem késlelteti.



Az õszi kalászosok alá gyökérzóna lazultságát kímélõ vagy javító, az elmunkálást és magágykészítést könnyítõ alapmûvelési módszert tanácsos választani. Az alapmûveléssel létrehozott talajállapotnak a víz befogadását, vezetését és tárolását, a káros klímahatások enyhítését kell biztosítani a tenyészidõben. A bolygatások számát (vele a talajon járást) az ésszerûség határáig csökkentsük. Kerülni kell a tömörödés körülményeit (nedves talajon járás és mûvelés, azonos mélység). Ahol a talaj fizikai terhelése kisebb, a szerkezet és nedvességtartalom kisebb kárt szenved, és a rögösödés is csökken.



Száraz idényben tanácsosabb a szántás kerülése, különösen akkor, ha nincs az ekén hatásos elmunkáló elem. Nincs indok a gondos tarlómûveléssel megindult biológiai beéredést megakasztani a talaj röggé robbantásával. Mélyebb kultivátoros alapmûvelés a 20–25 cm rétegben tömör, középmélylazítás a 30 cm alatt összesajtolt állapotú talajon válik szükségessé (számításba kell venni a 2005 õszén károsodott talajok javítását is). Amikor a nyár végén sok a csapadék, a talajt nedves állapotában gyúró és kenõ eszközöket kell félretenni. Kevesebb kár várható a rugós késes, porhanyító elemekkel kombinált kultivátorok nyomán.



Magágyat a lehetõ legkevesebb talajszerkezet károsítással ajánlatos készíteni. Jó magágy akkor várható, ha az elõzõ beavatkozások – tarlómûvelés, alapmûvelés és elmunkálás – minõsége is jó. A magágykészítés, vetés és felszínzárás egy menetes módjának alkalmazásával csökken a talajon okozott kár. Így nem csak a nyirkos, hanem száraz, és nedves (de még járható) talajon is kedvezõ körülmények alakulnak ki a vetéshez. Nedves vetési idényben egyre több érv szól a direktvetés mellett. Ez a csekély taposási kárral járó módszer a tömörödési kártól mentes talajon biztonságos (pl. mélymûvelésben részesített kukorica után búzavetésre).

 

Az elõvetemények figyelembe vétele

A zöldborsó elõvetemény hatása nagyban függ attól, mennyire tiporják össze a talajt vetéskor, illetve betakarításkor (az idei szezonban többször hullott nagyobb mennyiségû csapadék, és a kombájnok keréknyomai mélyen bevágódtak a talajba). Ha aratáskor nem taposták a talajt, a mûvelés rendszere csak a legszükségesebb munkákra terjed ki, a sekély hántásra, a gyomkorlátozó ápolásra, és a forgatás nélküli – síktárcsás vagy kultivátoros – alapmûvelésre. Taposott talajon kultivátoros vagy hagyományos tárcsás hántásra lehet szükség.



A repce, a mustár vagy az olajretek árnyékolásuk és lazító hatású gyökérzetük révén hagynak vissza szerkezetes talajt. Az ilyen kedvezõ állapot megkímélése sekély és jól idõzített tarlóhántással sikerülhet. Árvakelésüket figyelembe lehet venni a talaj szervesanyag mérlegének javításában. A kedvezõ elõvetemény hatás megkímélése elõlegezi meg a forgatás, illetve a mélyebb alapmûvelés elhagyását. A magágykészítés és vetés egymenetes módja további lehetõséget kínál a talajszerkezet – és a költségek – csökkentésére.



A kalászosok tarlójának talaja a betakarítás idejétõl és a tarlómûvelés idõzítésétõl függõen jobb vagy leromlottabb. Két kalászos között növényvédelmi okok miatt merülhet fel a szántás szükségessége. A nyári szántás legtöbbször kockázatos, vagy a rögösödés miatt szárad ki a talaj, vagy a kenés és gyúrás következtében lesz elmunkálhatatlan. Ezért kell nagyon jól idõzíteni, figyelve a talaj nedvességtartalmára. A nyirkos vagy mérsékelten száraz talaj a szántással egymenetben elmunkálható, ekére szerelt vagy kapcsolt eszközzel. Száraz talajon az ekére Campbell hengert tanácsos kapcsolni, vagy külön menetben járatni. Mélyen beázott talaj csak a felsõ 20 cm-es réteg szikkadását követõen szántható és munkálható el. A magágyat a szántott, lezárt és megülepedett talajon közvetlenül a vetés elõtt kell elkészíteni, porhanyító és tömörítõ eszközök kombinációjával. A magágykészítés és a vetés egymenetes módja a takarékosság és a talajszerkezet kímélés elõnyét kínálja.



Száraz idényben és kötött talajokon a sekély porhanyítás, vagy középmélylazítással kombinált sekély felületi mûvelés jobb eredményt ad szántásnál. A laza talajok vetés elõtt szánthatók, a kiegészítõ munkák is összevonhatók. A termékeny humuszos homok és csernozjom talajokon a forgatás nélküli lazítás és porhanyítás válhat be. Az erózióra hajlamos talajok védelme a szántást, vagy a lazítással kombinált szántást teszi szükségessé.

A mélyebb rétegében tömörödött talaj alapmûvelésére – függetlenül attól, mi volt az elõvetemény – nem nélkülözhetõ a középmélylazítás. A rögösödés okszerûen elkerülhetõ, ha a lazítást hántott tarlón végzik, és a felszínt nyomban elmunkálják. Elmunkálásra a hántott tarló ápolási eljárása is megfelel.



Az augusztus közepe után betakarított elõvetemények – pl. burgonya, szója, napraforgó, cukorrépa és kukorica – a talajt átlagos idényben viszonylag jól mûvelhetõen hagyják vissza. A betakarítás taposási kára – csapadékos idõszakban – lerontja a talajok állapotát. Az alapmûveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, apríthatóságát, és a terület gyomosságát. Az elõvetemények tarlómaradványai betakarítás alkalmával, vagy azt követõen zúzhatók. A beérett burgonya- és napraforgószár tárcsával is jól aprítható. A szója, a lóbab vagy a vonódott cirok és a kukorica szárát szártépõkkel aprítják. Lényeges tényezõ az apríték hossza és a szár megtörése. A minõségileg kifogásolható szárzúzás ugyanis növeli az alapmûvelés költségét, és kizárja a hagyományos vetõgépek alkalmazását. Cukorrépa tarlón a leveles répafej szeletelése és szétterítése (tárcsával) lehet fontosabb.



Késõn lekerülõ elõvetemények után õszi gabonák alá a szántás kivételesen ajánlott (nagy és vonódott, zúzatlan szártömeg, Fuzárium veszély). Lehetõleg törekedni kell az egymenetes elmunkálásra. A nyirkos és omlékony talaj a szántással egymenetben elmunkálható (ekére szerelt forgóelemes porhanyítóval, mélytömörítõ-hengerrel, ekéhez kapcsolt egyengetõvel). A tarlómaradványok talajba munkálása jól beállított – az aláforgatást javító kormánylemeztoldatokkal felszerelt – ekével, és megfelelõ sebességnél sikerülhet. Az erõs gyomfertõzöttség is a szántás mellett szól, és pillanatnyi elõnyt ad (az aláforgatott gyommagvak többsége évekig csíraképes).



A nedves állapotukban szántott talajok elmunkálása a hibalehetõségek miatt külön gond. Amikor a talaj megszikkadt, a rögök síktárcsás porhanyítókkal, cross-board kombinált simítókkal, esetleg ásóboronával munkálhatók el. Campbell-féle henger az ülepedés elõsegítése érdekében használandó. A száraz talajok felszántása közvetlenül a vetés elõtt eléggé kockázatos. A hagyományos elmunkálók (tárcsa, gyûrûshenger) kevésbé hatékonyak, és porosítanak. Jobb porhanyítás várható a Campbell-féle vagy a nehéz rögtörõ hengerek, és a síktárcsás porhanyítók nyomán.



Napraforgó után kerülendõ a szántás, mivel a szárral együtt a kaszatokat is aláforgatják, és azok majd egy újabb szántással felszínre kerülve gyomosítanak. A kaszatokat sekély tárcsázással a talajba munkálva ki lehet keleszteni, és ezt követõen célszerû szántani. Ha erre nincs idõ, akkor a napraforgó után, rozs vagy búza alá, sekélyen és forgatás nélkül készíthetõ elõ a talaj. Kétszeri tárcsás mûveléssel és hengerezéssel a magágykészítéshez vagy a magágykészítés és vetés egy menetes módjához megfelelõ talajállapot alakítható ki. Száraz és szármaradványos talajon kétszer és más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az elsõ menetben sekélyen, a másodikban a tervezettnek megfelelõen, és rögtörõ hengerrel kapcsolva. Magágy forgóelemes kombinátorral, ásóboronával készíthetõ, vagy a vetéssel egymenetben (a vetõgép mûvelõelemeivel).



Késõn betakarított elõvetemény után beéredett állapot csak a vetést követõen alakul ki. Ez elenyészõ hiba a gyökérágy tömörségéhez, a magágy-réteg eltérõ nedvességtartalmához vagy túlzott rögösségéhez képest.



Az évelõk tarlójának feltörése a talaj nedvességtartalmától és ülepedettségétõl függõen lehet nehézkesebb. A felület elmunkálását is magába foglaló tárcsás porhanyítás alapmûvelés elõtt erõsen gyomos, vagy száraz talajon indokolt. Így két-három hét elteltével a szántás száraz idényben is jobb minõségben végezhetõ el. Az ekét elmunkálóval tanácsos járatni. A bolygatott talaj felszínének porhanyítása és egyengetése a nedvesség megtartásával a szervesanyag feltáródását is segíti. Amikor a talaj az árvakeléstõl és a gyomoktól kizöldül, ápoló eljárásra lesz szükség. A talaj szerkezetét kímélõ, a növények élettevékenységét korlátozó eszközt célszerû választani, pl. síktárcsás porhanyítót.



Tömör talajon lazítóelemmel kombinált eke, vagy tárcsás középmély-lazító használata indokoltabb. A szántás nélküli mód elsõ lépése sekély tárcsázás és felszínzárás. Erõs pillangós utókelés esetén a tárcsázást mélyebben, az elsõtõl eltérõ irányban célszerû megismételni. Az így elõkészített talajon kielégítõ munkát ad a tárcsás lazító, vagy a szárnyas késes, elmunkáló-elemekkel kombinált kultivátor.



A klímaszélsõségekkel kapcsolatos elõrejelzések arra figyelmeztetnek, hogy ritkábban lehet számítani ún. átlagos, könnyen kezelhetõ körülményekre. Fel kell arra készülni, hogy egy idényen belül is lesznek szárazabb, illetve erõsen csapadékos idõszakok (a 2005. évi is ilyen volt). Jobb esélyekkel az a gazdálkodó nézhet a 2007. évi aratás elé, akinek szélsõséges körülményekre (száraz, túl nedves) is megvannak a bevált módszerei, és aki a vetéssel bezáróan a lehetõ legkevesebb kárt okozza a talajon.