MENÜ

A mechanikai és kémiai gyomszabályozás lehetõségei õszi búzában

Oldalszám: 77
Hornyák Attila 2014.04.29.

Az õszi búza gyomszabályozása az egyik legfontosabb és a legnagyobb lehetõségeket rejtõ feladat. Vetésterülete hazánkban nagy, az elmúlt években 1,1 millió hektáron termesztették. Szinte minden gazdaságban foglalkoznak a termesztésével, gyomszabályozásával. Termesztésének Magyarországon nagy hagyománya van, a gazdálkodás sikere az egész mezõgazdaság eredményességét befolyásolja.

A termelés eredményessége nagymértékben függ a gyomosodástól, illetve a védekezés hatékonyságától. Az õszi búza továbbá jó elõveteménye más kultúrnövényünknek, mivel az évelõ kétszikû gyomnövények irtása bennük lehetséges, s gyakran csak itt eredményes. Emellett korán lekerülnek, s így lehetõség van tarlókezelésre.



A kalászosgabona vetések gyomosodását a vetésidõ, a vetést követõ csapadékviszonyok, a meteorológiai tényezõk, a talajtípus, az elõvetemény és nem utolsó sorban a területen alkalmazott mechanikai és/vagy kémiai gyomszabályozás határozza meg. Az egész szántóföldi növénytermesztésben, az utóbbi idõszakban, jelentõs változások történtek a vetésszerkezetben, a talajmûvelésben, a gyomirtó szer használatban, a tulajdonosi szerkezetben, melyek az õszi búza gyomosodási viszonyaira is hatottak. A gyomok összetétele és fontossági sorrendje jelentõsen változott az elmúlt évtizedekben. Felszaporodtak a nehezen irtható, nagy kultúrnövény elnyomó képességgel rendelkezõ gyomnövények. Jelenleg az õszi búzában a kiemelkedõ fontosságú gyomnövények közé tartozik az ebszikfû (Matricaria inodora), a mezei acat (Cirsium arvense), a ragadós galaj (Galium aparine), a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), a fehér libatop (Chenopodium album) és az apró szulák (Convolvulus arvensis). Természetesen területenként a fontossági sorrendiség változhat, illetve más gyomnövények is okozhatnak gyomirtási, gyomszabályozási problémákat. Ilyen gyomnövény lehet az árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus), a nagy széltippan (Apera spica-venti), a vadrepce (Sinapis arvensis) és a hélazab (Avena fatua).



A gyomnövények elleni védekezés a növénytermesztésben alapvetõ fontosságú. A védekezésnél elsõsorban a megelõzésre kell(ene) törekednünk, mégpedig úgy, hogy megakadályozzuk a gyomnövények terjedését, felszaporodását, közben megõrizve a talajaink jó kultúrállapotát. Ezt preventív módszerekkel, a megfelelõ termesztéstechnológia betartásával, illetve mechanikai eljárásokkal tudjuk megvalósítani.



A preventív módszerek közé tartozik a gyomok betelepülésének megakadályozása. Ezzel az évelõ, vegetatív úton szaporodó gyomnövényeket tudjuk háttérbe szorítani, illetve megnehezíteni a terjedésüket. Természetesen a teljes kizárásuk a területrõl a legnagyobb odafigyeléssel sem valósítható meg, de egy elfogadható szinten mindenféleképpen tartható lesz a számuk. A már betelepült évelõk ellen természetesen tudunk, és kell is védekezni mechanikailag és/vagy vegyszeresen.



Fontos továbbá a gyommagmentes vetõmag használata. Ezzel a generatív úton terjedõ gyomnövényeket, illetve a területen esetleg még nem elõforduló gyomokat tudjuk kizárni. Figyelemmel kell lenni a szervestrágya minõségére is, mivel a szakszerûtlen trágyakezelés miatt hatalmas mennyiségû csírázóképes gyommag kerülhet a szántóterületre.



Minden esetben nagy hangsúlyt kell(ene) fektetni a megelõzésnél a munkagépek és betakarítógépek által egyik területrõl a másikra „szállított” növényi szaporítóképletek kockázatára.



A termesztéstechnológia módszerek közé tartozik – elsõsorban – az okszerû növényi sorrend kialakítása, a vetésváltás rendszerének minél tökéletesebb alkalmazása, a kultúrnövény számára az optimális tápanyag utánpótlás biztosítása. Az ideális, vagy legalább ahhoz közeli vetési körülmények biztosítása, kialakítása. Itt fontos a megfelelõ magágy megteremtése, a vetésidõ betartása, a megfelelõ vetési mód, vetésmélység kiválasztása, a fajta igényeihez igazított magszám (csíraszám) elérése, mégpedig azért, hogy ezzel teljes egészében a kultúrnövény fejlõdési dinamikáját ki tudjuk használni. A vegetációs idõ legvégén fontos a betakarítás szervezése, ahol szem elõtt kell tartani a betakarítás idejét, eszközigényét, egy nagyobb gazdaságon belül, minden esetben a betakarítási táblasorrend kialakítását.



A mechanikai gyomirtási módszerek közé tartozik a talajmûvelés, az ugaroltatás (fekete ugar, zöld ugar), illetve a növényállományban a gyomok mechanikai úton történõ irtása. A változó mélységû és gyakoriságú talajmûvelés eredményes módszer a gyomirtásban, továbbá már vetés elõtt tudunk védekezni a gyomnövények ellen. Fontos azonban megemlíteni, hogy ennél a módszernél is szem elõtt kell tartani a talajadottságokat és a környezeti feltételeket. Továbbá kiemelkedõen fontos, hogy ne csak a vetés elõtti talajmûveléssel tegyünk meg mindent a gyomnövények visszaszorítása, irtása érdekében, de minden esetben el kell végezni a betakarítás végeztével egy megfelelõ minõségû mechanikai tarlóápolást is a területen.



Az õszi búza állományokból van lehetõség a gyomok mechanikai irtására, a több évtizeddel ezelõtt, a kisparaszti gazdálkodásban már alkalmazott fogasolással. Ezzel az eljárással a sekélyen gyökerezõ, kevésbé fejlett gyomnövényeket tudjuk irtani, abban az esetben, ha a gyomfésût, a rezgõ fogú boronákat megfelelõ idõben és beállítással alkalmazzuk.



A világ árutermelõ mezõgazdaságának és a jelenlegi hazai növénytermesztési technológiáknak, gyakorlatnak a kémiai növényvédelem is a szerves részét képezi, ezen belül a herbicidek (gyomirtószerek) használata meghatározó. Továbbá az õszi búza gyomosodási viszonyait figyelembe véve, a hazai vetésterület nagy részén továbbra is szükséges és nélkülözhetetlen a gyomirtó szerek használata, a vegyszeres gyomirtás alkalmazása.



Az õszi búzában viszonylag könnyû elfogadható szintû, nem túl drága vegyszeres gyomirtást végezni. Igazán jó gyomirtás, ami évekre tervezett és elõremutató, csak a gyomflóra ismeretében és többszöri kezeléssel végezhetõ. Ezek azonban már költségesebb eljárások.



Az eredményes és gazdaságos kémiai gyomirtáshoz nélkülözhetetlen a gabonatáblák gyomfertõzöttségének táblaszintû ismerete. A gabonavetésekben a gyomnövények kelését, fejlõdését folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodónak.



A jó gyomirtószer kiválasztásának elõfeltétele a megfelelõ idõben elvégzett gyomfelvételezés. Ehhez tudnia kell a gazdálkodónak, hogy mikor kell elvégeznie a gyomfelvételezést, annak érdekében, hogy értékes információkhoz jusson a gyomnövények elõfordulását illetõen. Tudatában kell lennie a gazdának, hogy mely gyomnövények uralkodnak a táblán, melyek terjedése várható, melyek a potenciálisan veszélyes gyomfajok, illetve azt, hogy mikor milyen fenológiai stádiumban vannak a gyomnövények. Természetesen, az alapja a jól elvégzett gyomfelvételezésnek az, hogy a termelõ felismerje legalább azokat a gyomnövényeket, amelyek a területén elõfordulnak, és ami ellen a herbicides védekezést el akarja végezni, végeztetni.



Tehát a szakmailag is jól elvégzett gyomfelvételezésre azért van szükség, mert csak így lehet kiválasztani a legalkalmasabb, legoptimálisabb gyomirtó szert, szereket.



A gyomfelvételezések optimális idõpontjai:

 

 

    • az elsõ gyomfelvételezést még õsszel el kell végeznünk,

 

    • a másodikat kora tavasszal, a kétszikû gyomok tömeges kelésekor,

 

  • a harmadik gyomfelvételezést az õszi búza bokrosodásának végére, szárbaindulásának kezdetére kell idõzítenünk.

Az õszi búza herbicides gyomirtása alapvetõen két idõpontban végezhetõ el: õsszel és tavasszal.



Õsszel lehetõségünk van vetés elõtti kijuttatásra, ezt a kijuttatást nevezzük preesowing technológiának, illetve az õszi búza és a gyomnövények kelése után, ezt hívjuk õszi posztemergens kijuttatásnak.



A tavaszi posztemergens gyomirtást a kétszikû gyomnövények tömeges kelését követõen kell elvégeznünk, figyelembe véve az õszi búza fenológiai állapotát, illetve bizonyos hatóanyagcsoportba tartozó herbicidek utóveteményre gyakorolt hatását is.



A preemergens gyomirtásnál, ha alkalmazni kívánjuk, ügyelni kell többek között arra, hogy az erõsen porosodó, erózióra, deflációra hajlamos és a rendszeresen vízállásos területeken ne végezzük el ezt a kijuttatási technológiát. Továbbá a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében fontos az egyenletes, megfelelõ mélységû (4–6 cm) vetés, mivel ezek a preemergensen alkalmazott gyomirtószerek úgy fejtik ki a hatásukat, hogy a csapadék bemossa a talaj felsõ rétegébe a hatóanyagot, és a csírázó gyomnövények pusztulnak el.



Az õszi posztemergens gyomirtásnál a már kikelt gyomnövények ellen irányul a védekezésünk.



A magról kelõ egyszikû gyomnövények közül a területünkön esetleg elõforduló nagy széltippan (Apera spica-venti), parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides), soványperje (Poa trivialis) ellen védekezhetünk a gyomnövények legérzékenyebb fenológiai állapotában, mégpedig a gyökérváltáskor (1–3 leveles állapot).



A magról kelõ kétszikû gyomok (például az árvacsalán fajok (Lamium spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Stellaria media), a veronika félék (Veronica spp.), a pipitér fajok (Anthemis spp.), a ragadós galaj (Galium aparine), a szarkaláb fajok (Consolida spp.), akkor a legérzékenyebbek a herbicidekre, ha szikleveles-két valódi leveles állapotban vannak. Ezek a felsorolt magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények tömegesen csírázhatnak, ha az õsszel csapadékos és enyhe az idõjárás.



Az éghajlati adottságokból adódóan természetesen hazánkban sem alkalmas a teljes gabona vetésterület õszi gyomirtásra, így a hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kijuttatási technológiákat kell alkalmazni a termelõknek.

A tavaszi gyomirtásnak is vannak általános szabályai, amit minden esetben be kell tartani a hatékony gyomirtás és a fitotoxikus károk elkerülése érdekében.



Ilyen „aranyszabályok” többek között a következõk:

 

 

    • hormonhatású készítmények éjszakai fagyok és 25˚C feletti léghõmérséklet esetén, továbbá pangóvizes területeken és szárbaindult búzában nem juttatható ki;

 

    • a tavasszal kijuttatott hormonbázisú készítmények, és a kétszikûirtó hatásspektrummal rendelkezõ gyomirtó szerek, a nem megfelelõ kijuttatás technológia következtében elsodródhatnak és károsíthatják a szomszédos érzékeny kultúrákat (szõlõ, zöldségfélék, napraforgó, cukorrépa, pillangósok, gyümölcsösök);

  • a gyomirtó szerek engedélyokiratban rögzített kijuttatás technológiára vonatkozó további elõírásait is minden esetben be kell tartani (például a kultúrnövény mely fenológiai állapotáig juttatható ki a készítmény, van-e utóveteményre gyakorolt káros hatása a gyomirtó szernek, milyen adalékanyagra, adalékanyagokra van/lehet szükség a megfelelõ hatás eléréséhez, vagy éppen tilos hozzáadni adalékanyagot a gyomirtó szerhez).

 

Ha a tavaszi kijuttatásnál is betartjuk, hogy a gyomnövények elõfordulása alapján választjuk ki a megfelelõ gyomirtó szert, illetve az elõbb leírt utasításokat is szem elõtt tartjuk, akkor megfelelõen hatékonyan tudunk védekezni az õszi búzában a tavasszal elõforduló legfontosabb gyomnövények ellen is.



A legfontosabb egyéves gyomnövények közé tartoznak, tartozhatnak a tavasszal kelõ és csírázó repcsényretek (Raphanus raphanistrum), a vadrepce (Sinapis arvensis), a keserûfû fajok (Polygonum spp.), a parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), az ugari szulákpohánka (Bilderdykia convolvulus), a szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus). Az évelõk közül az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) és az útszéli zsázsa (Lepidium draba).



Az õszi búza gyomirtási lehetõségei közül kiemelkedõen fontos a vegetáció végén (betakarítás után) a vegyszeres tarlókezelés alkalmazása is, mivel az õszi búza betakarítása után elvégzett herbicides tarlókezelés a herbicides gyomirtás leghatékonyabb eljárásainak egyike, azzal együtt, hogy a viszonylag költségtakarékosabb gyomirtások közé is tartozik. Ennél a technológiánál a gyomnövények ellen a glifozátokat és azok sóit alkalmazzuk. Itt fontos azt tudni, hogy a technológia alkalmazásánál a gyomnövények legalább 15–20 cm-es nagyságúak legyenek, annak érdekében, hogy megfelelõen nagy növényfelület álljon rendelkezésünkre a hatóanyag levélfelületre juttatásához. Továbbá az évelõ gyomnövények ellen a megfelelõ hatás eléréséhez, a kijuttatás után a négy hetet meg kell várnunk. Ez az idõmennyiség minimálisan szükséges ahhoz, hogy a hatóanyag lejusson a gyökérrendszerbe, és ott kifejtse a hatását. Az eltelt idõ után az õszi talajmunkákkal további mechanikai gyomirtást tudunk elvégezni, ami a következõ vegetációs idõszakra csökkenti a gyomnövények számát.



Összefoglalva elmondható, hogy az õszi búzánál és természetesen a többi kalászos gabonánál a gyomszabályozást, gyomirtást több módon, a leírt, felsorolt módszerek valamelyikével, illetve több lehetõség párhuzamos alkalmazásával lehet és kell megoldani.  Ezek a gyomirtási-gyomszabályozási módszerek a preventív-megelõzõ intézkedések, a termesztéstechnológiai módszerek, és nem utolsó sorban a mechanikai és a vegyszeres eljárások.