MENÜ

A javító minõségû búza feltételrendszere

Oldalszám: 46
Dr. Balla László 2014.04.30.

Magyarország szárazságra hajló, kontinentális klímája alkalmas arra, hogy az évek többségében kiváló vagy jó minõségû búzát termeljünk. Erre szükség van a hazai felhasználás esetében is, de még nagyobb a jelentõsége az exportpiacon, mert külföldön meg kell küzdeni a konkurenciával, és ha az még jobb minõségû árut kínál, akkor a vevõ azt választja.

Hazánkban eddig még nem alakult ki a céltermeltetés. Nekünk szükségünk van humán célra 1,6 millió tonna étkezési búzára, 1–2 millió takarmánybúzára és képesek vagyunk 5–6 millió tonna elõállítására. Tehát 2–3 millió tonnát exportra termelünk.

A hazai felhasználás igénye farinográfos minõsítés szerint a 27–28% nedves sikért tartalmazó B-1 minõsítésû kategória. A takarmánykeverõ üzemeknek a sok fehérjét tartalmazó búza kellene, de ezt az igényt még meg sem fogalmazták, sõt még a sok fehérjét tartalmazó korpát is elégetik, és fehérjeforrásnak a drágán behozott szójalisztet és/vagy szójadarát választják, amelynek GMO mentessége az utóbbi idõben megkérdõjelezõdött.

Az export igénye kétféle. Voltak és vannak olyan országok, amelyek azért vásárolnak tõlünk búzát, hogy azzal feljavítsák a saját termésük kenyérsütési minõségét. Mások azért, mert a mi búzánk sok fehérjét tartalmaz és náluk a cereáliák képezik a fehérje forrását a humán táplálkozásban. Egy exportra termelõ országnak ilyen igények kielégítésére kell felkészülnie.

Magyarországon még nem alakult ki a különbözõ igények kielégítésére irányuló céltermelés, illetve céltermeltetés, jóllehet Martonvásáron már az 1980-as évek közepén nemesítési célként megfogalmaztuk a különbözõ minõségi igényeket kielégítõ búzafajták elõállítását. Ezt a programot az OMFB is bõségesen támogatta, és ebbõl születtek a ma köztermesztésben lévõ vezetõ búzafajták.

Ezt követõen elõször Kompolton, majd Karcagon céloztuk meg a bánkúti minõségû intenzív búza elõállítását. Ezt azonban ma senki nem támogatja. Mi azonban most már Karcagon továbbra is azon fáradozunk, hogy olyan fajtákat állítsunk elõ, amelyek kielégítik a különbözõ minõségi igényeket. Alkalmasak a hazai sütõipar igényeinek a kielégítésére, azaz kémiai lisztjavító szerek nélkül is alkalmasak kiváló minõségû kenyér sütésére. Ugyanakkor alkalmasak export célra is.

Felvetõdik a kérdés, hogy mi a feltétele a kontinentális klímánk és az edafikus tényezõink által adott komparatív elõnyünk realizálásának. Erre mi tudjuk a választ, csak a termeltetõk ezt még nem méltányolják. Jelenleg még az a régi és elavult szemlélet érvényesül, hogy a termelõ vessen olyan fajtát, amilyet akar, alkalmazzon olyan termeléstechnológiát, amilyet akar, majd az eladáskor turkálunk benne, és ha jó minõségû, akkor felárat fizetünk érte, ha nem, akkor leértékeljük.

A javító minõségû búza elõállításának alapvetõen három feltétele van. Az elsõ és legfontosabb a genetikai megalapozottság, ami a fajtában testesül meg. Javító vagy kiváló minõségû termést csak akkor várhatunk, ha jó minõségû fajtát vetünk. A másik fontos tényezõ a klimatikus és edafikus tényezõk együttese. Johan Treyer már a XIX. század végén megállapította, hogy a Magyarországon termett búza minõsége nem egyöntetû. Függ a termõhelytõl és az adott év idõjárásától.

A harmadik tényezõ a fajtában rejlõ genetikai képesség realizálása a termeléstechnikai tényezõk megválasztásával. Ez az elõveteményt, talajelõkészítést, vetésidõt és legfõképpen a tápanyag-ellátást jelenti. A jó minõség elõfeltétele a harmonikus tápanyag-ellátás, de fõleg az elegendõ nitrogén biztosítása.

Keveset beszélünk az egészséges, fuzáriummentes termésrõl. Az Európai Unió meghatározta azt a toxintartalmat, ami jelen lehet a búzában, lisztben és kenyérben. Minél hosszabb tenyészidejû búzát vet a termelõ, annál nagyobb a kitettsége a fuzáriumos fertõzésnek. Ezzel az a probléma, hogy a fuzárium a betakarítás után is „dolgozik”, a magtárban is termeli a toxint, sõt még hõálló is, tehát a kenyérben is jelen marad. Védekezni fuzárium ellen pedig június elejétõl lehet, de soha nem tudjuk, hogy lesz-e fertõzés július elején. Nagy-Britanniában a fuzáriumfertõzés olyan méreteket öltött, hogy preventív módon védekeznek 6-7-szer a nyár folyamán, különben 30–40%-os a termésveszteség. Ezért találták ki a mûvelõutas vetést.

A minõségi búzatermesztésnek azonban vannak közgazdasági feltételei is. Ha nagyobb a ráfordítás, annak a termény árában kellene megtérülnie. Ezt az államok különbözõ módon oldják meg. Van, ahol a közepes és rossz minõségû búzát nem részesítik állami minõsítésben. A köztermesztésbe csak jó minõségû búza kerülhet. Máshol az egyes övezetekben, tartományokban csak meghatározott célra alkalmas búzát vásárolnak meg (pl. puhaszemû tésztabúza, durumbúza, nagy fehérjetartalmú acélos búza stb.). Az Európai Unió változatos ökológiai feltételei között nagyon különbözõ búzafajtákat termesztenek. Ezek jelentõs részét a hazai feldolgozóipar használja fel és a minõséget adalékanyagok hozzáadásával javítják. Termésük 25–30%-át exportálják olyan országokba, ahol azok megfelelnek a minõségi igényeknek. Magyarországon a humán célú felhasználás 1,6 millió tonna, de képesek vagyunk 5-6 millió tonna elõállítására is. A felesleg egy részét állati takarmányozásra és exportra használjuk. Tõlünk azért vásárolnak külföldön búzát, hogy azzal a sajátjuk minõségét javítsák. A hazai minõségi igény a stabil B1 farinográfos minõsítésû. Javító minõségre azért van szükség, hogy a gyengébb minõséget javítsák. Ez nem több, mint a termés 20–25%-a. Kivételesen rossz betakarítási körülményektõl eltekintve az amilolites állapotot jellemzõ esésszámmal nincs probléma, így a kenyér minõsége általában jó és jobban függ a pék szakértelmétõl, mint a búza minõségétõl. A problémát a sok fajta, azok eltérõ minõsége és a klimatikus feltételek változása okozza.

Magyarországon a jelenleg minõsített fajták száma 115 és 130 között változik. A vetésterület 75–80%-át 10–15 fajta foglalja el. Ezek jórészt a jó minõségû, hazai fajták. Így minden feltétele megvan a hazai minõségi igények teljesítésének és az exportpiacon eladható minõségû búza elõállításának.