Miért olyan a Carrier amilyen?

Ma már sok hasonló munkagép kapható a piacon, jó néhány közülük neves gyártók kínálatában is fellelhetõk, melyek elsõ látásra hasonlítanak ugyan a Carrier-hez, mégis sok „apróságban” mások. Pont ezek a kis különbségek jelentik a funkcionalitásban és a munkaminõségben jelentkezõ elõnyt a svéd munkagép javára.

Melyek ezek? Mire érdemes figyelni, mikor valaki úgy dönt, hogy lecseréli régi nehéztárcsáit?

Elõször is a tárcsaátmérõ kérdése. A Carrier síklapú tárcsái 43,5 cm átmérõjûek. Lehetnének 45–55 cm-esek is, de ekkor a gép elvesztené legfõbb jellegét és a munkaminõségben drasztikus változás jönne létre. A nagyobb lapú, gömbsüveg alakú tárcsák ugyanúgy felrögösítik a talajt és hagynak kevésbé egyenletes felszínt, mint a hagyományos tárcsák, ráadásul nagyobb vonóerõ szükséges a vontatáshoz. Attól, hogy önálló tárcsatartó karra függesztik õket, még nem lesz más a munkájuk. Lehet, hogy „feketébbre” is munkálják a tarlót, mint a Carrier, de a cél nem ez! A kis tárcsaátmérõnek köszönhetõen a Carrier jobban felaprítja és keveri be a szármaradványok nagy részét, míg kb. 20–30%-át a felszínen hagyva védõ mulcsréteget is képez. A tárcsák X-elrendezése ezért nem kívánatos, mert a munkagép közepén bakhát, míg a széleken barázda képzõdik munka közben. A Carrier tárcsáinak csapágyazása nem kenhetõ és tökéletesen zárt, valamint nem a talajjal érintkezõ oldalon található, mely mindenképpen hosszabb élettartamot jelent.
A Carrier-en alkalmazott gumibakolású tárcsatartó karok karbantartás-mentesek és egyben nagyon tartós megoldást jelentenek. A tárcsatartó karok erõs öntvénybõl készülnek, melyeknek nagy szerepe van, amikor a tarlót fel kell törni, sõt néha, kötött agyagtalajokon a gép teljes súlya (900 kg/m) szükséges ahhoz, hogy a tárcsákat a talajba kényszerítsük. Van gyártó, aki ezt helyesen felismerve megerõsítette a karokat. A rugós karra rögzített tárcsák kipattoghatnak a kötött, nehézmûvelésû talajból.

A gyakorlat azt is igazolta, hogy lezáró hengerként a teljesen zárt, acél gyûrûsor szélesebb nedvesség intervallumban használható, nem rakódik be szármaradványokkal és tartósabb is, mint pl. a gumiburkolású típusok. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a hengersor gyûrûtagjai között mekkora a távolság. Az egyenletesen lezárt, kevésbé párologtató felszín kialakításhoz a Carrier hengersorának gyûrûelosztása optimális. 

A Carrier horizontális összecsukhatósága stabilabb helyzetet és kisebb magasságot ad szállításkor, szemben a megszokott megoldással, amikor is a munkagép „egyszerûen” felhajtja a szárnyait. Az utóbbi esetében nem is lehet a 8 vagy az ennél szélesebb gépeket ilyen módon összecsukni, hiszen túl magasak lennének. A Carrier 10, illetve a 12 méteres típusainál is gond nélkül alkalmazható  – egyébként az összes Väderstad hengernél is használatos – a horizontális összecsukás. A munkagép a kerekek elhelyezkedése miatt nem terheli a traktor vonószerkezetét. A szállítási szélesség csupán 2,5 méter.

A Carrier család tagjai 11 különféle méretben rendelhetõk, 120–450 LE kategóriájú traktorokhoz. A koncepció kiforrottságát tükrözi az is, hogy a munkagép cserélhetõ mûvelõeszközökkel (vontatott típusokon simító vagy kapa/simító kombináció), szalmarendezõvel és aprómagvetõ egységgel szerelhetõ fel egyedülállóan a piacon lévõ hasonló konstrukciók közül.
Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Väderstad Carrier ma a legkedveltebb síklapú tárcsa hazánkban, bármely megyében könnyen találunk olyan gazdaságot, mely referenciául szolgál az itt leírtaknak.