MENÜ

Megalakult a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége

Oldalszám: 101
Keresztes 2014.04.29.

Júniusban sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes dokumentum aláírással megalakult a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége. Közös a kamarákban, hogy mind olyan szakembereket tömörítenek, akik munkájuk során szakmai döntéseikért egyéni felelõsséget viselnek.


 

A társadalom keveset tud, és általában nem ismeri azt a napi munkát sem, amit a kamarák a szakmai és etikai követelmények érvényesülése érdekében az egész társadalom javára végeznek. Az európai csatlakozásra való felkészülés során vizsgálták az európai államok gyakorlatát, amely az unión belül sem egységes. Tanulmányozták azt is, hogy a szakmai kamarák milyen módon tudják önkormányzatuk, illetve önállóságuk megõrzésével, tagságuk egyidejû védelmével az európai integráció folyamatait elõsegíteni.

 






A kamarák, amelyek civil önkormányzatként, illetve köztestületként mûködve jelentõs állami feladatokat is ellátnak, a demokratikus államformák fontos szervezetei. A magyar kamarák egy része állami támogatás nélkül, kisebb arányban pedig állami támogatással végzik feladataikat a róluk szóló törvény alapján. Az alapító és pártoló tagokkal megalakult szövetség célja – az egyes szakmai kamarák önállóságának sérelme nélkül – olyan szövetség létrehozása, amely szoros együttmûködésével növeli a tagság társadalmi súlyát és elismertségét, az információcserét, az érdekérvényesítés lehetõségét, illetve fokozottan védi az egyes kamarák és tagjaik szakmai érdekeit.



Két kamarát kiemelve a szövetség tagjai közül a Magyar Növényvédõ Mérnöki és Növényorvosi Kamaráról szólunk elsõként. Az EU-csatlakozástól sokan azt remélték, hogy az élelmiszerbiztonság nõ majd. A sok kifogásolt termék azonban fokozottan hívta fel a figyelmet arra, hogy még gondosabb megelõzésre van szükség minden területen. Ma már a közvélemény is elismeri és értékeli, hogy a hazai termékek biztonságosabbak és megbízhatóbbak az import termékek többségénél – köszönhetõen az európai viszonylatban is egyedülálló szervezettségnek és a jól szabályozott szakmai elõírásoknak.



Európában egyébként – egyedülállóan – jogszabály írja elõ a Növényvédelmi-Növényorvosi Vény használatát, amelyen a növényorvos, növényvédõ mérnök felírja a termelõ számára a felhasználandó (I-II. kategóriájú) növényvédõ szert. A vény egyben egyik meghatározó eleme, vagyis tanúsító jegye a környezetkímélõ módon termesztett, biztonságos élelmiszer-elõállításnak, de sokat segíthet a felhasználás nyomon követésében és a hamisított, illetve illegális felhasználásban.



A tervezhetõ mûködést azonban akadályozza, hogy mulasztásos törvénysértés miatt az átvett állami feladatok finanszírozása még ma is megoldatlan. A 2005. évi törvénymódosítás alapján megkapott szakértõi tevékenység végzését a tárca harmonizálatlan szabályozása miatt szintén nem tudják a kamarán belül megoldani. Tagjaik jogkövetõ magatartását nagyban nehezíti, hogy nincs közhasznú adatbázis a növényvédõ szer engedélyokiratból. A tervezett EU rendelet módosítása kapcsán újabb szakmai veszély rajzolódott ki, hiszen olyan régiós felosztást terveznek, ami nagy mértékben eltérõ ökológiájú területeket kötne egybe. Az itt kapott adatok kötelezõ érvényû átvétele veszélyeztetné a környezet, a fogyasztó és a termelés biztonságát is.



A közvéleményben elcsépelt növényvédõs kifejezés helyett a növényorvos meghatározást azért tartják fontosnak, mert az pontosabban fejezi ki munkájukban a környezet, az egészséges növény és minden, a piacokon értékesíthetõ fogyasztható termékért végzett munkájukat. Ennek elismertetéséért és szakmai megbecsüléséért kamarájuk a jövõben is hatékonyan tevékenykedik.



Ugyancsak említésre érdemes a Magyar Állatorvosi Kamara, hiszen olvasóink nagy táborának érdeklõdésére tarthat számot az õ tevékenységük bemutatása is. A kamara képviseli és védi az állatorvosi kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak általános szakmai érdekeit, valamint a magán-állatorvosi tevékenységet folytatók hivatásukból eredõ jogait – egyúttal az állategészségügyi igazgatás részeként többségében állami és közfeladatokat lát el. Gondoskodik arról, hogy az állattartók állatainak állat-egészségügyi ellátása biztosított legyen, amelynek keretében kialakítja a magán-állatorvosi ügyeleti területeket, meghatározza az ügyeleti szabályokat és a helyettesítés rendjét, gondoskodik az ügyelet szervezésérõl és a helyben szokásos módon való kihirdetésérõl.



Magán-állatorvosi tevékenységre jogosító igazolványt állít és ad ki, valamint kiadja a magán-állatorvosi bélyegzõt. Megalkotja a magán-állatorvosi tevékenység szakmai és etikai szabályait, a kötelezõ szakmai továbbképzés rendszerét. A vonatkozó törvény, az alapszabály és egyéb szabályzatok szerint eljár az ezeket megszegõk ellen. Kiadja a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásához szükséges alapfelszerelés jegyzékét. Megjelenteti a kamara hivatalos lapját, az Állatorvosi Kamarai Híreket. Ellátja és koordinálja a magán-állatorvosok közcélú igénybevételével kapcsolatos szervezési feladatokat, ajánlásokat ad ki évente a magán-állatorvosi szolgáltatások díjtételeinek alsó határára, valamint bel- és külföldi kapcsolatokat létesít, illetve tart fenn.



Azonnali feladatnak tartja a kamarai törvény módosítását, hiszen az szükséges az állattartó telepeken szakmai programjuk alkalmazásához, a folyamatos járványfigyelési készenlét és ellátási ügyeletek mûködtetése, a biztonságos feladat ellátás, valamint a megfelelõ anyagi fedezet megteremtésére. Az állami feladatokhoz az államtól, a tagok szakmai támogatásához a kamarai bevételekbõl kell biztosítani a pénzt. A kiérlelt szakmai koncepció és a részletes program a feladataik elvégzésére már rendelkezésükre áll.



A szövetség – többek között – figyelemmel kíséri a magyar felsõoktatást, illetve szakemberképzést, elemzi és vizsgálja a gazdasági valamint szociális jelenségeket, amely több szakmai kamara tagságának érdekérvényesítését és érdekegyeztetését igényli.