Talajvédelem és a termékenység fokozása zöldtrágyázással II.

A bedolgozott növényi részek javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát, a tápanyag-gazdálkodást, hozzájárulnak a szerves anyag mennyiségének növeléséhez, védik a felszínt az eróziótól és a deflációtól. Intenzív gyökérnövekedésük révén biológiai lazító hatást fejtenek ki a talajban csökkentve ezzel tömör záróréteg kialakulásának az esélyét. Másodvetésben termesztve – különösen csapadékos évjáratban – mérséklik a tápanyagok kimosódását. Elsõsorban a nitrogént veszik fel nagy mennyiségben, amely az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá válik. Egyes zöldtrágyanövényeket az állati takarmányozás változatosabbá tételében is alkalmazhatják. Ebben az esetben a zöld növényi részek bizonyos hányadát levágják, és frissen vagy silózással tartósítva etetik fel az állatokkal.

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében mintegy másfél millió hektár mûvelt terület kapott támogatást 2005-tel kezdõdõen. Ezeken a területeken bizonyosan néhány éven belül jelentõs felfutást lehet tapasztalni, különösen a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztése terén, de kedvezõtlen adottságú területeken a fõvetésû termesztésnek is lehet létjogosultsága.

A Szent István Egyetemen 2005-ben indítottuk be zöldtrágyanövény-termesztési programunkat, amelynek során fõ- és másodvetésben egyaránt végezzük vizsgálatainkat barna erdõtalajon. A kutatások legfontosabb célja, hogy újabb tapasztalatokat kapjunk e növények gazdaságos termesztésével kapcsolatban, valamint kedvezõtlen termõhelyi és ökológiai feltételek között alkalmazható termesztéstechnológiát dolgozzunk ki. Fontos feladatunknak tekintjük azonban a zöldtrágyázás módszerének megismertetését és népszerûsítését a gazdatársadalom körében. Jelen cikkünkben a másodvetésû termesztéssel kapcsolatos elsõ eredményekrõl számolunk be. A kísérletekben három növényfaj (facélia, mustár, olajretek), illetve ezek 1:1:1 arányú keverékének termesztésével foglalkozunk. A vetés augusztus végén történt hagyományos sorbavetõ géppel.

Gyomelnyomó képesség és borítottság
A termesztés során egy alkalommal történt gyomfelvételezés, ugyanis a gyomosodás a jól beállott állománynak köszönhetõen valamennyi növény esetén elhanyagolható volt. A facélia, mustár, olajretek és a keverék csaknem gyommentes volt. Az elõzõ évekbõl néhány árvakelésû repce kelt ki a parcellákon. Az elõforduló néhány gombvirág ekkor már elfagyott az október végi fagyok hatására. A parcellák alsó felén foltszerûen mezei acat is megfigyelhetõ volt. Szembetûnõ volt ugyanakkor, hogy a bevetetlen parcellákon (nem történt zöldtrágyanövény vetése) az átlagos gyomborítottság elérte a 70–80%-ot.

A zöldtrágyanövényekkel borított kezelések gyommentességében jelentõs szerepet játszott, hogy a vetés nem közvetlenül az elõvetemény (tavaszi árpa) betakarítása után történt, hanem azt megelõzte egy tárcsával végzett tarlóhántás és elmunkálás, amely nagymértékben kelésre serkentette a felsõ talajrétegben lévõ gyomnövények magjait. Az így kikelt növények a vetés elõtti talajelõkészítés során elpusztultak, és a mélyebb rétegekben lévõ gyomnövények kicsírázása és fejlõdése elõtt a zöldtrágyanövények kellõ borítottságot teremtettek.

Zöldtömeg, növénymagasság – gyökérhosszúság
Magyarország éghajlata aszályra hajlamos, ami leggyakrabban a vegetációs idõszakban kialakuló csapadékhiányban mutatkozik meg. A másodvetés sikeressége szempontjából kritikus a nyári hónapok csapadékmennyisége és a talaj nedvességtartalma, ezért Magyarországon a zöldtrágyanövények termesztése szempontjából nem a korai betakarítású növényeket közvetlenül követõ idõszak (többnyire július), hanem elsõsorban az augusztus második dekádjában történõ vetés vezethet eredményre. A 2005. év csapadékban gazdag volt, jelentõs mennyiség hullott a nyári idõszakban is, ezért a vetés idõszakát nem a szárazság, hanem a túlzott csapadékbõség jellemezte. A vetést követõen azonban a felsõ talajréteg gyors száradása miatt a vetõmagok 55–60%-a csírázott ki 5–7 napon belül, míg az elfekvõ magok a szeptember eleji csapadékot követõen indultak csírázásnak. Ez a kétfázisú kelés és fejlõdés a kísérlet teljes idõszakában megmutatkozott valamennyi növénynél. A facélia kezdeti fejlõdése rendkívül vontatott volt, míg a mustár és az olajretek rögtön a kelés után intenzív növekedésnek indult. Ennek a lassú növekedésnek a hatása elsõsorban a keverékvetésben mutatkozott meg, ahol a facélia a legkisebb biomasszát adta (5 t/ha) (1. ábra).

Ugyanez érvényes a növénymagasságra és az elért gyökérhosszúságra is, amelyek meghatározóak az összes biomassza kialakulása szempontjából (2. ábra). Ugyanakkor az önálló facélia vetés jelentõs mennyiségû zöldtömeget képzett (37 t/ha), amely alapján kiváló zöldtrágyanövénynek minõsül. Ennek a biomasszának legjelentõsebb része azonban a zöld hajtás, kisebb a gyökér aránya a mustárhoz és az olajretekhez képest. A legnagyobb hajtás- és gyökértömeget az olajretek produkálta a bedolgozás elõtt egy héttel 45,1 t/ha tömeggel. A legintenzívebb gyökérnövekedést (18,1 cm átlagos gyökérhosszúság), valamint a legnagyobb gyökér-növény arányt egyaránt ebben a kezelésben tapasztaltuk. Hazai viszonyok között olajretek másodvetésû termesztése esetén Antal József számol be az intenzív gyökérnövekedésnek köszönhetõen jelentõs biológiai talajlazító hatásról.

Talajnedvesség-tartalom
A másodvetésû növények talajelõkészítése során alapszabályként fogadható el, hogy kevés menetszámmal, energiatakarékosan állítsunk elõ a növény számára megfelelõ aprómorzsás magágyat. A gyors elõkészítést nem csak gazdaságossági tényezõk, hanem a talajnedvesség-veszteség csökkentése indokolják. Az 3., 4. ábra a kezelések talajnedvesség tartalmát mutatja.

A zöldtrágyanövények hatása az adatok alapján a felsõ 60 cm-ben mutatható ki. Az egyes növényekkel borított kezelések között a 0–30 cm talajrétegben igazolható különbség nem volt kimutatható, ugyanakkor a kontrollhoz képest valamennyi esetben eltérést tapasztaltunk. A vetés utáni 20–25. napot követõen folyamatosan nõ a különbség a növénnyel bevetett kezelések és a kontrollparcella között. Az 50. nap után valamennyi esetben változik még a talajnedvesség-tartalom az evapotranszspiráció (párolgás) és a lehullott csapadék következtében, azonban a kezelések közötti különbség állandó marad.

Hasonló tendencia figyelhetõ meg a 30–60 cm mélységben azzal a különbséggel, hogy a keverékvetés esetén nagyobb volt a nedvesség, mint a facélia-, a mustár- és az olajretek vetésben. Ennek feltételezhetõen az az oka, hogy a három növény együttes termesztése során a facélia mérsékelt gyökérfejlõdése miatt összességében kevesebb nedvességet vesznek fel a növények ebbõl a talajmélységbõl. Folyamatában vizsgálva ennek a szintnek a nedvességállapotát megállapítható, hogy a vetés utáni 40–45. nap után a kezelések közötti különbség lecsökken, ennek feltételezhetõ oka az, hogy nagyobb mennyiségû csapadék kerül ebbe a rétegbe, mint amit a növény képes felvenni.

A 60–90 cm mélységben nem volt igazolható különbség az egyes kezelések között, a növényborítottság és a növény faja nem befolyásolta a talajnedvesség-tartalmat.

Összegzés
A zöldtrágyanövények termesztése témakörében Magyarországon számos kutatási eredmény és gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre. Az utóbbi évtizedekben elhanyagolt módszer az elkövetkezõ idõszakban várhatóan ismét fel fog értékelõdni. Az állatállomány jelentõs csökkenése, és az ebbõl adódó szerves trágya hiány, valamint a talajok tápanyagtartalmának és fizikai, biológiai állapotromlása miatt a zöldtrágyanövények másodvetésben történõ termesztése és talajba történõ bedolgozása a vetésváltás fontos eleme lehet.
Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbak Magyarországon a szélsõséges idõjárási jelenségek (elsõsorban aszály, ritkábban túlzott csapadékbõség), amelyek leginkább a nyári idõszakban jelentkeznek. A zöldtrágyanövények termesztésének ezért korlátozó tényezõje a talajnedvesség lehet. Közvetlenül a kalászosok betakarítása után gyorsan száradó, homokos vályog fizikai féleségû talajon az idõben elvégzett mûvelés is olyan nedvességveszteséggel járhat, amely a vetés és kelés feltételeit egyaránt rontja. Az augusztus második felében történõ vetés ugyanakkor a hajnali harmatképzõdés és a csapadék kialakulásának nagyobb esélye miatt megnöveli a sikeres termesztés esélyét. Bár a zöldtrágyanövények termesztése fokozott vízfelhasználással jár, statisztikailag igazolhatóan csökkenti a talaj nedvességtartalmát a felsõ 50–60 cm rétegben, azonban ennek egy része a bedolgozás során a növényben lévõ nedvesség révén visszakerül a talajba. A kutatások azt bizonyítják, hogy az így keletkezõ deficit a tél végére eltûnik, ugyanakkor hosszú távon a talaj tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása a növénytermesztés biztonságosabbá tételét eredményezi.

Amint Magyarországon is kötelezõvé válik a termõterület bizonyos százalékának pihentetése, megnyílik az út a fõvetésû zöldtrágyanövények elõtt. A másodvetés legnagyobb korlátozó tényezõje a nem megfelelõ talajnedvesség, fõvetésben a csírázás és a kezdeti lassabb fejlõdés kritikus szakaszában még nem jelentkezik. Jóllehet a zöldtrágyanövények jelentõs mennyiségû vizet használnak fel, bedolgozásukkal ennek egy része visszakerül a talajba, illetve borítottságuk során, és a késõbbiekben mulcsként hasznosulva jelentõsen csökkentik az evaporációt (talajfelszín párolgása). Emellett fõvetésben rendelkezésre áll a kellõ vegetációs periódus a növényállomány virágzásához, így a növények másodlagos méhészeti hasznosítására is lehetõség nyílik. Keverékek alkalmazásánál jól érvényesül az egyes növényfajok egymásra gyakorolt kedvezõ hatása is. A mustárnak és az olajreteknek allelopatikus hatásuk révén a gyomszabályozásban is komoly lehetõsége lehet.