Néhány gondolat a termékenyítésrõl…

Fogalmazzunk meg néhány célparamétert:

• Vemhesség: 90%
  visszabúgó: 5%
  hallgat: 5%
  trauma, betegség miatt selejtezésre kerül, ill. elhullik: 5%
• Ellés: 85%
• Élve születés:  12 db/ellés
• Választás:  11 db/ ellés

Nem érdemes alacsonyra állítani a mércét, mert hiányozni fog a motiváció, nem késztet cselekvésre, megújulásra, kreativitásra, a bajokat technológiai hiányosságok okozta sorscsapásként éljük meg. Ami lehet igaz is egy szélsõségesen elavult, leamortizált eszközrendszer esetén.

1. 2001-ben vásároltunk egy – addig egy másik telep részeként mûködõ, következésképpen féloldalas, döntõen hizlalásra berendezett – telepet, amit a legszükségesebb átalakítások után 200 kocás telepként mûködtetünk. A kocák döntõen kiscsoportos almos (3–4 koca/kutrica), kisebbrészt egyedi elhelyezésben (70 férõhely) vannak.
   A feltöltés 2002 elején kezdõdött, az azóta eltelt idõszakban a fialási % az alábbiak szerint alakult:
   Az egyes idõszakok általános jellemzõi:
   I. A telepen kezdettõl fogva mesterséges megtermékenyítéssel történt a vemhesítés, 2005. májusáig a termékenyítõ anyagot egy magánkézben lévõ, helyben mûködõ mesterséges megtermékenyítõ állomásról szereztük be. Az elsõ közel másfél évben az átlagos fialási %
   52% volt, miközben az ugyaninnen vásárolt spermával a saját telepemen 84%-ot értünk el.
   II. 2003. májusában egy tényleg jó képességû inszeminátort vettünk fel, miközben a tartástechnológia egyáltalán nem, a takarmányozási technológia pedig csak kis mértékben változott. Az átlagos eredmények (73%) akár elfogadhatóak is lettek volna, ha nem lettek volna napok-mikroidõszakok, mikor gyakorlatilag teljes volt az eredménytelenség, pl. adott nap 6 búgójából mind a 6 visszabúgott. Már korábban gondolkodtunk a saját termékenyítõanyag-elõállítás megteremtésén. A gondolkodás sebességét egyrészt anyagi okok, másrészt az a tény fékezte, miszerint az említett kanszállás kanjai ténylegesen kimagasló genetikai értéket képviseltek, nagyrészt importból származó egyedek voltak.
   III. 2005. júniusában kezdtük el a kanszállás – ugrató – labor kialakítását, kanok beszerzését, karanténozását. A termelésbe állításig (szeptember vége-október) a termékenyítõ anyagot egy másik termékenyítõ állomásról szereztük be, a nagy távolság miatt hetente egy (!) alkalommal. Telepünkön a választást mindig péntekre ütemezzük, az elsõ búgók kedd reggel-délután jelentkeznek, a spermát kedden délelõtt hoztuk. Vasárnap-hétfõn elenyészõ számú ivarzó (alapvetõen süldõ) van. Naponta végeztünk spermavizsgálatot, a motilitással általában még hétfõ délután sem volt probléma. A fialási ráta 84%-ra emelkedett.
   IV.  Ebben az idõszakban már csak saját elõállítású termékenyítõ anyagot használtunk. A további eredményjavulás (88%) a hétfõ-kedd reggeli termékenyítések jobb eredményességének tudjuk be. Az eltelt idõszak rövid, értékelésre kevésbé alkalmas, bíztató mindenesetre, hogy a január-februári termékenyítések (ez még csak non return) 90% feletti ellési rátát jeleznek

1. A jó vemhesítési eredmények elérésének feltételei:

a) Legyek teljesen biztos a felhasznált termékenyítõ anyag minõségében:

• Genetikai alap
• A négy termelõ kan közül 2 magyar (norvég) lapály Rábacsé-csénybõl, 2 H39 Galgagyörkrõl származik. A lapály kanok vásárlásakor kértük.
  –  az anyák SZFTV-jét,
  –  lány féltestvérek SZFTV-jét,
  –  apák termékenyítési indexét a szokásos (HVT; ÜSTV; KB) mellett. A H39-es kanok vásárlásakor az apák termékenyítési indexét kértük az alapdokumentumok mellett.
• Egészségi állapot megõrzése medikációs program, tápon keresztül:
  –  minden 4. héten 5 nap amoxicillin kúra,
  –  minden 2–6. héten OTC-kúra,
  –  minden 1–7. héten féregtelenítés,
  –  minden hét csütörtökén vitaminkúra,
  –  megtervezett és betartott kanhasználat,
  –  teljes komfort és kényelem a kanszálláson.
• Gondozás
   Az 1983-as madridi állattenyésztõ konferencián beszámoltak az ember-állat viszony spermatermelésre gyakorolt hatásáról. Három kancsoportot alakítottak ki, az egyikkel szeretetteljesen, kommunikatívan, barátságosan, a másikkal közömbösen, a harmadikkal elutasítóan, hangos szóval, durván bántak. A három csoport vemhesítési eredményei sorrendben 80–90%; 50–70%, 17–25% voltak.
• Spermavétel – hígítás – tárolás körülményei
   A felhasznált eszközök természetesen legyenek tiszták és csíramentesek (mosogatás, desztillált vizes öblítés, sterilizálás). Spermavételkor nincs szükség az elsõ 20–50 ml-es híg frakcióra, nemkülönben a harmadik frakcióra sem. Csak a középsõ, tejszerûen sûrû, 150–180 ml sejtdús fázist fogjuk fel. A hígító és a sperma hõmérséklete között ne legyen különbség. A vízfürdõbõl a hígítós lombik természetesen kilóg, összeöntéskor a lombik falát is melegítsük fel. Végezzünk makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatot hígítás elõtt és után is. A termosztátba helyezés elõtti inkubációs idõt tartsuk be. A dozírozott termékenyítõ anyagot a termékenyítés helyéig vezetõ úton ne tegyük ki hirtelen hõmérsékletváltozásnak.
   A napi – nyilván – kétszeri termékenyítés elõtt minden esetben végezzünk motilitásvizsgálatot. Miután a motilitás nem egyenlõ a fertilitással, a levett és tárolt spermát a tárolás során legalább egyszer:
  –  vessük alá hõtûrési próbának (38–40 °C-on tárolva a spermát óránként vizsgáljuk a motilis spermaarányt),
  –  valamint vizsgáljuk az abnormális sejtek arányát (az abnormális sejtek aránya és a fertilitás között szoros az összefüggés).
  –  a 16–17 C°-on termosztátban tárolt spermát naponta szellõztessük (flakonok forgatásával vagy a lombik kíméletes mozgatásával),
  –  a telepi adatok alapvetõen arra valók, hogy segítsék a munkánkat. Minden használható adat számít. Úgy a fialási %-ot, mind a fialási átlagot vetítsük vissza a kanra.

b) Termékenyítés
Amit errõl az egészrõl – a vemhesítés sikerességérõl – gondolok, az három témakör közé csoportosul:

1. a termékenyítõ anyag elõállítása és eljuttatása a kocáig (mint az eddig tárgyaltakból látszik, abszolút emberfüggõ);
2. az ivarzók keresése, ivarzás megállapítása és termékenyítés végrehajtása ugyancsak szubjektív tényezõ;
3. a koca

A koca „hibájának” felróni egy visszabúgást csak akkor lehet, ha bombabiztos vagyok abban, hogy az elsõ két témakörben – ami valójában én vagyok – nem hibáztam.

A kocák választáskori csoportosítása során annyi csoportot képezünk, amennyit a kor – testtömeg – kondíció indokol. A tendencia egyébiránt nem a választás utáni csoportos elhelyezés, hanem egyedi állásokban történõ tartás, inszeminálás, majd az inplantáció (12–14. nap) utáni falkásítás. Lehetséges, hogy ez az igazi megoldás, de mi nem vállaljuk a vemhes kocák falkásítását. Ha a választáskori csoportosítást igazán jól csináljuk, valamint a szinte azonnal fellépõ – verekedésben megnyilvánuló – agresszivitást letörjük (2 ml stressznil), nem kell számolnunk semmilyen veszteséggel. Szerintem az egyedi állások nem arra valók, amire általában használják. Ezek arra jók, hogy kiemelhessük az optimálistól eltérõ kondíciójú egyedeket, az esetleges visszabúgókat (melyek a teljes kutricaürítés korlátai), és kiválók a TF kocák „tárolására”.

A választott koca takarmányozásáról külön kellene szólni, itt és most csak a takarmány- és vízmegvonást érintem. Bár számos cikk és beszámoló szól a takarmány (és víz) bizonyos idejû – 24–72 órás – megvonásának elõnyeirõl, egyetlen sort sem olvastam az ebben az idõben alkalmazott adagolt etetés negatív következményeirõl. Mitõl is félünk? Hogy nem apaszt el? Elapaszt. Hogy tõgyulladás okán elveszítünk egy tejmirigyet (csecset, tehát a következõ ellés után egy választott malacot)? Erre még példát sem láttam, nem hogy tendenciát. Ha egy csecs elszáll, annak nem itt (idõben) és nem ez az oka. S kocaválasztáskor amúgyis – egyébként remélhetõleg – irgalmatlan energiahiányban van. Ha van étvágya, azt használjuk fel.

Az ivarzás stimulálása

• A vemhesítõ istálló megvilágítása érje el a napi 12 órát.
• Kívánatos a javuló kondíció
• A választás után 2–3. naptól a napi kétszeri kan-koca orr-orr kontaktus elõnyös.

Ivarzók keresése, kiválasztása
Jó, ha a választott kocák és a tenyészérett kocasüldõk a kanszállással egy légtérben vannak. A koca ivarzása meglehetõsen feltûnõ jelenség, az egyedi különbségek azonban itt is elég nagyok ahhoz, hogy magukban hordozzák a tévedés – késõi felismerés lehetõségét. Az ivarzás jeleibõl számunkra a magatartásbeli változások a döntõek, melyek külsõ ingerek hatására (a kan látványa, hangja, szaga) elmélyülnek. Az ivarzók kiválasztására elegendõ idõt, figyelmet szánjunk, ugyanakkor nem húzható a végtelenségig. A receptívvé vált kocát 10–15 percen belül rakni kell.

A termékenyítés optimális idõpontja

Meghatározásához néhány megállapítás:

• A spermiumok a termékenyítés idõpontjában nem termékenyítõképesek, érési idõre, kapacitációra van szükségük (ez 8–12 óra), ezt követõen – egyre gyengülõ hatásfokkal – 12–18 órán keresztül termékenyítõ képesek. Ez nyilván azt jelenti, hogy az optimális termékenyítési idõ az ovulációt megelõzõ 12 óra.
• Az ovuláció a tûrési reflex kialakulásától számított 32–34. óra múlva kezdõdik. 3–4 órán keresztül tart, a petesejtek ezt követõen 5–6 óráig fogamzó képesek.
• A tûrési reflex kialakulása napszakhoz jól köthetõ. A kocák zömének a hajnali-reggeli órákban (4–10 h) kisebb hányadánál az esti órákban alakul ki. Emiatt mindenképpen szükség van a napi kétszeri kerestetésre.
• Kissé módosít az eddigi megállapításokon az a tény, hogy az ivarzás hossza (a tényleges ivarzást értve alatta, azaz a TR kialakulásától annak megszûnéséig tartó szakaszt) változó. A választott kocák a választást követõ 2–9. nap között, zömmel a 4–5. napon ivarzanak. Ha a búgás
  – korai, az ivarzás hossza  1,5–3 nap,
  –  5–6 napi ivarzás esetén  1–1,5 nap,
  –  8–9. napon  0,5–1 nap.
  Mindemellett jelentõsek lehetnek az egyedi különbségek is.
• Módosítja a képet a koca kora is. Kocasüldõ esetén az ovuláció az ivarzás elején, kocáknál az ivarzás közepén–végén történik.

Általánosságban mindezek alapján az jelenthetõ ki, hogy

• a kocák tûrési reflexének megállapítása után 12 és 24 óra elteltével, kétszer termékenyítsünk,
• kocasüldõk esetében a TR magállapításakor azonnal.

Vásárolt spermával nem is javasolható más, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a sok szempont alapján kijelenthetõ-e egyáltalán egy minden kocára alkalmazható és helytálló megoldás?
Az igazi az lenne, ha az egész ivarzás alatt lennének élõ, termékenyítõképes spermiumok a petevezetékben. Mióta saját elõállítású termékenyítõ anyaggal termékenyítünk, a kocákat–nyilván megkérdõjelezhetõ „szakszerûséggel”–megállástól megállásig rakjuk. Többletköltséget csak a flakon és a katéter jelent, ami termékenyítésenként nem éri el a 100 Ft-ot. (Mindez kocánként 3–5 termékenyítést igényel.)

Mindenképpen javaslom, hogy

• a katéter bevezetése elõtt használjuk a pératörlõ kendõt, akár többet is,
• valamint hogy a termékenyítéskor a kan a koca elõtt (a folyosón) álljon.
   c) A kocák fogamzóképessége
  Minden a kocasüldõvel kezdõdik.
• Legyen elég kocasüldõ nevelõ kocánk (a kocalétszám 8–10%-a)
• Ne válogassunk süldõt visszabúgásra hajlamos kocától.
• A kocasüldõ nevelõ kocák malacait születéskor dajkásítsuk le 10–11 malacra. Ne neveltessünk vele túl nagy almot. Az elsõ hónap környezete kihat az egész életteljesítményére.
• Legyen elegendõ kocasüldõnk, hogy bátran selejtezhessünk tenyésztésbe vételkor.
• Egy kocasüldõ ne búgjon vissza. Ha biztos vagyok a termékenyítõ anyag minõségében és önmagamban, akkor egy kocasüldõ visszabúgása egyben a selejtezését is jelentse. Ha ezt van bátorságunk következetesen végigvinni, akkor elmondhatjuk, hogy kocáink mint süldõk elsõ termékenyítésre vemhesültek és ellettek, bármilyen késõbbi negatív esemény (vb) oka újra csak bennem kereshetõ, s mint ilyen, kideríthetõ.
• A kocasüldõk tenyésztésbe vételekor érjék el a 130–135 kg-ot, a 240 napot, min. 16 mm hátszalonna vastagságot.
• A fertõzõ eredetû szaporodási zavarok ellen feltétlenül védekezni kell vaccinázással (pl. parvo) vagy mentesítéssel.
• A kocák húgyúti fertõzései és megbetegedései ellen állítsunk fel egy medikációs programot (pl. 4 hetente 150 ppm OTC)
• Az ellés során felléphetnek (elhúzódó ellés, nehéz ellés, magzatretenció, benyúlás okán) késõbbi termékenyülést gátló fertõzések. Ennek megelõzése és megoldása az ellést követõ napok teendõje (étvágy, bélsár, hõmérséklet, hüvelyváladék ellenõrzése, esetleges kezelések).