Gyümölcsfák varasodása

Almatermésûek varasodása

Alma varasodása



Az almavarasodás kórokozója (Venturia inaequalis) és konídiumos alakja (Spilocaea pomi) a hazánkban termesztett alma- (Malus) fajok, -fajták mellett a galagonya (Crataegus), tûztövis (Pyracantha) és berkenye (Sorbus) erdei- és díszfákon, bokrokon is elõfordulhat.

A kórokozó csak a fertõzötten lehullott levelekben, termõtestekkel telel át. A termõtestekben a tél folyamán aszkospórák képzõdnek. A tavaszi esõk, záporok hatására a földön fekvõ levelek átnedvesednek, a termõtestek megduzzadnak és az aszkospórák kilökõdnek. A szél felkapja a spórákat és a fejlõdõ zöld növényi részekre kerülve csirahifát hajtanak és bejutnak az epidermisz alá. A levelek fertõzõdése kezdetben csak átesõ fényben, áttetszõ kör alakú foltként látható. Késõbb elsõsorban a levél színén, majd a levél fonákán zöldesfekete, bársonyos foltok jelennek meg. Nagy gazdasági kárt okoz a fakadó bimbók és a virágok fertõzõdése. Az almatermésûekre jellemzõ alsó állású magház miatt a pirosbimbós állapotban történõ fertõzés nyomai olyan mértékben károsítják a fejlõdõ termést, hogy a gyümölcs nem tud kifejlõdni, megrepedezve lehullik. Késõbbi fertõzés esetén a gyümölcs kifejlõdik, de foltos, repedezett lesz és ezért kereskedelmi, fogyasztási értéke csökken.

Körte varasodása



A körtevarasodást okozó Venturia pyrina, és a konídiumos alakja (Fusicladium pyrorum) a hazánkban általánosan termesztett körtefajták (Pyrus communis) mellett a még ritkaságnak számító japán körtét vagy nashit (Pyrus pirifolia) és a birset (Cydonia oblonga) is fertõzheti.

A körteültetvényekben a varasodás elleni védekezés sokkal nagyobb gondot okoz, mint az almásokban. Ennek okát a két rokon kórokozó életmódjában való eltérésben kell keresni. Kórokozó a levélben ivaros termõtesttel, a varas vesszõkben vegetatív tenyésztesttel is áttelel. Tavasszal a levélben képzõdõ ivaros aszkospóra mellett a vesszõkön ivartalan spórákat, konídiumokat fejleszt. A konídiumos fertõzés tavasszal megelõzheti az aszkospórás fertõzést. A fertõzött virág és a kötõdött termés lehullik, és ezért a korai fertõzõdés a terméscsökkenéshez vezet. A termés intenzív növekedésének idõpontjában kialakult fertõzés következményeként nagy felületû foltok képzõdnek. Mivel a fertõzött szövetek az egészséges részek növekedésének ütemét nem tudják követni, a termés erõsen deformálódik, a folt esetenként megrepedezik, és másodlagosan fertõzõ szervezetek számára is kaput nyit. Ezek a termések nyár közepére lehullnak. A késõbbi fertõzések hatására a termés felületén kisebb nekrotikus, parás foltok keletkeznek, ez a minõség romlását eredményezi. A termés még a szüret, és a tárolás alatt is fertõzõdhet, de ekkor már pararéteg nem képzõdik, és a folt besüpped. A körte levele, virága, gyümölcse mellett a fiatal, még zöld hajtása is fertõzõdhet. A hajtásokon megjelenõ foltok kezdetben halványzöldek, késõbb a foltok felszíne megduzzad. A fertõzött hajtások növekedése, fásodása során a foltok besüppednek. A második évben a vesszõk fertõzött felülete hólyagszerûen kiemelkedik, késõbb megrepedezik, varas seb keletkezik. A körte varasodás veszélyét fokozza, hogy a konídiumok képzõdése késõ õszig, a fagyok beálltáig folyamatosan tart, amíg az aszkospórás fertõzés a termõtestek kiürülése után megszûnik. A következõ évben, években ezek a dudorodások felrepedeznek és így alakul ki a jellemzõ varas vesszõ és ág. Szüret elõtt a varasodás különösen nagy veszélyt jelenthet, mert az ekkor bekövetkezett gyümölcsfertõzés tünetei gyakran csak a tárolás idején jelentkeznek.

Csonthéjasok varasodása

Õszibarack, nektarin, mandula, kajszi és szilva varasodása



A csonthéjas gyümölcsfajok közül az õszibarack, a nektarin, a kajszibarack, a mandula, szilva és a ringló varasodását a Venturia carpophila mikrogomba okozza. Az ivaros alak kifejlõdése nagyon ritka. Hasonlóan a körtevarasodást okozó fajhoz a fertõzött vesszõkben, ágakban ivartalan (Cladosporium carpophilum) alakban telel. Tavasztól õszig a fertõzött növényi felületen 2-3 konídiumból álló láncokban fûzõdik le a fertõzõ spóra. A konídium a szél, vagy a fák ágain lecsurgó csapadék segítségével kerül a fogékony zöld növényi felületre. A fertõzött növényi részeken kisebb-nagyobb zöldesbarna, majd szürke, fekete, bársonyos felületû foltok keletkeznek. A konídium-képzõdés a varas vesszõkön, ágakon folyamatosan, késõ õszig tarthat.

A hazai elõfordulási adatok elsõsorban a kajszi és õszibarack károsítására vonatkoznak, de ténylegesen a fertõzési gócot az elhanyagolt mandulaültetvények, és a szórvány mandulafák jelentik. Ennek oka, hogy a kórokozó a fertõzött vesszõkben telel át, és szemben az õszibarack intenzív metszésével, a mandulát rendszeresen nem metszik, még az elszáradt ágakat sem távolítják el évekig. A korai virágzás miatt a mandulafák még a kora tavaszi lemosó permetezésbõl is kimaradnak. Jelentõs vesszõszáradását alaposabb vizsgálat nélkül kizárólag a téli fagynak tulajdonítják. A kórokozó megtámadja az õszibarack, nektarin, kajszi, mandula és szilva termését, levelét és hajtását, de a betegség tünetei a gazdanövénytõl és a fertõzött növényi résztõl függõen nagyon változatosak.

A gyümölcsön kezdetben zöldessárga, majd barnuló kör alakú, a gyümölcskocsányon ovális foltok jelennek meg. Ezek a foltok kezdetben nagyon kicsik, és az õszibarack és mandula esetében a termés szõrözöttsége miatt nehezen láthatók. Késõbb a foltok megnagyobbodnak, kidomborodnak, és beboríthatják a gyümölcs felületének nagy részét. A képzõdõ konídiumtartóktól és konídiumoktól a foltok felülete bársonyos bevonatú. A foltok késõbb pirosas, vörös színezõdést kapnak, a fertõzés helye varszerûen megkeményedve, parásodva leválik. A gyümölcs foltosodik, berepedezik, a repedésekben másodlagos gomba- és baktériumfertõzés lép fel. A nektarinfajtáknál gyakori, hogy a fertõzés következtében torzul, féloldalas lesz, és féléretten lehullik a termés.

A levéltünetek csak késõn, június végén, július elején láthatóak. A levéllemezen kör alakú, a levélnyélen hosszúkás, apró, lilásvörös, lilásbarna foltok láthatóak, gyakran világoszöld, sárga udvarral körülvéve. A foltok a képzõdõ konídiumoktól hosszú ideig matt, poros bevonatúak. Erõs fertõzés esetén a beteg szövetek elhalnak, és kisebb-nagyobb levéldarabok kitöredeznek. A beteg levelek nyár végére elszáradnak és lehullnak.

A Venturia carpophila legjelentõsebb károsítását a hajtások fertõzésével okozza. Július végétõl a zöld hajtásokon 3–6 mm átmérõjû, a hajtás hosszának irányában megnyúlt ovális léziók jelentkeznek. Az eleinte alig észrevehetõ kis, fénylõ, zöldesszürke, kissé domború foltok késõbb beboríthatják a vesszõ egész felületét, de önállóak maradnak, nem folynak össze. A fertõzött fákon lassabban érik a termés. A gyümölcsök foltosodása, értékesítésének, felhasználhatóságának nehézségei miatt mindenképpen jelentõs gazdasági kárt okoz, de ez csak egy évre kiható veszteség. Sokkal jelentõsebb az a több évre kiható kár, ami azáltal keletkezik, hogy a fertõzött vesszõkön a rügyek elszáradnak, leperegnek. A fák kondíciója leromlik, fagyérzékenységük fokozódik.

Cseresznye és meggy varasodása

Cseresznye és meggy venturiás varasodás ivaros alakja (Venturia cerasi) nagyon ritka. Konídiumos alakja (Fusicladium cerasi) is csak kimondottan csapadékos vidékeken fordul elõ. Komolyabb kártételt eddig csak Európa tõlünk nyugatra esõ országaiból jelentettek. Nem karantén károsító, ezért a faiskolai importtal és a gyümölccsel egyaránt behurcolható hazánkba. A cseresznye és meggy mellett még gazdanövénye a sajmeggy és a kökény is. A kórokozó életmódja és az általa okozott tünet azonos az õszibarack, mandula, kajszi és szilva venturiás varasodásnál leírtakkal.

Védekezés

Nyugalmi idõszakban, az olaj- (növényi olaj, parafinolaj-, vazelinolaj-) tartalmú lemosó permetezés egy ideig megállítja a konídiumok képzõdését, de késõbb, fakadás után ezeket már nem használhatjuk. Rügypattanáskor réztartalmú készítményekkel védekezhetünk. Zöldbimbós fenológiai állapottól kezdve a gyümölcsfák a fertõzésre rendkívül fogékonyak, de a növényvédõ szerekre is fokozottan érzékenyek. Ezért csak szerves hatóanyagú gombaölõ készítményekkel permetezzünk, és ne használjunk réztartalmú fungicideket. Az alma- és körtefák permetezésére nyáron ismét használhatunk réztartalmú készítményt. Réztartalmú készítményeket azonban, a csonthéjas gyümölcsfajokon vegetációs idõben ne használjuk, mert perzselést okozhatnak.

A varasodás kórokozói ellen valamennyi, erre a célra engedélyezett gombaölõ készítmény hatásos, ha optimális idõpontban alkalmazzák. A szerves hatóanyagú fungicidek széles skálája rendelkezésre áll.

Valamennyi gyümölcsösben eredményesen védekezhetünk a varasodás ellen a ciprodinil-, penkonazol-, tebukonazol-, mankoceb-, propineb-, thiram-, kaptán-, dodin-, ditianon-hatóanyagú készítményekkel. Az almatermésûek varasodás elleni védelmére használhatjuk a fluazinam-, pirimetanil-, klórtalonil-, krezoxim-metil-, metiram-, folpet-hatóanyagú gombaölõ szereket.

Az almatermésûek növényvédelmére engedélyezett trifloxistrobin-, ciprodinil-, difenokonazol-, dinikonazol-, fluzilazol-, hexakonazol-, tetrakonazol-, triflumizol-, fenarimol- és a miklobutanil-hatóanyagú készítményekkel a varasodás mellett a lisztharmat ellen is védekezhetünk.

Szüret után sem szabad elhanyagolni a gyümölcsöst. Az alma venturiás varasodás kórokozója csak a fertõzött levelekben telel át, a körtevarasodás kórokozója a levelekben is áttelel ezért hatásos védekezés az õszi lombfertõtlenítés. A fertõzési veszély csökkentése céljából nagyon fontos õsszel, a fertõzötten lehullott levelekben képzõdõ áttelelõ alak fejlõdését megakadályozni az összegyûjtött levelek komposztálásával vagy elégetésével.