MENÜ

Tavaszi kártevõk a repcében

Oldalszám: 19
Szántóné Veszelka Mária 2014.05.15.

Tavasszal a repcetáblákon megindul az elsõ kártevõk betelepedése. A tavaszi kártevõcsoport tagjai súlyos termésveszteség okozói lehetnek, ezért nagyobb figyelmet érdemelnek.

Az õszi káposztarepce termesztése az utóbbi évtizedben mennyiségében és színvonalában is növekedett. A nagy termésátlagok – egyúttal a jövedelmezõség – egyik fontos feltétele a hatékony növényvédelem.
A népes tavaszi kártevõcsoport fajai a tõlevélrózsás állapottól a becõképzõdésig folyamatosan veszélyeztetik a repcét, károsításuk közvetlenül, vagy közvetve nagymérvû termésveszteséget okozhat.

A fontosabb tavaszi kártevõk

Közülük legkorábban a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactilus) telepszik be a táblába. A faj kártevõ csoporton belüli aránya a termesztõ terület felfutásával párhuzamosan nagymértékben megnövekedett.

A bogár téli telelõhelyérõl 7–9 °C léghõmérséklet felett megkezdi betelepülését a még tõlevélrózsás állapotú repcébe, néha már március elsõ felében. (Az idei évben a hosszúra nyúlt tél miatt a betelepedés kezdete nyilván késõbbi idõpontra esik majd.)

Az imágók napos, meleg idõben a növényeken aktívan mozognak, táplálkoznak, hideg, csapadékos idõjárás esetén a tõlevélrózsában, a bimbókezdemények között, késõbb a levélhónaljakban rejtõzködnek. A bogarak a növény különbözõ részein – levélen, száron, bimbókon – ejtenek sebeket, egyrészt táplálkozás, másrészt megfelelõ tojásrakási hely keresése céljából.

A nappali felmelegedés erõsödése következtében a betelepedés és a tojásrakás fokozódik, amely rapszódikus idõjárási viszonyok esetén szakaszossá válhat.

A nõstények tojásaikat a levélnyélbe helyezik el, a kikelt L1–L2 fejlõdési fokozatú lárvák is itt élnek. Az L3 fejlõdési állapotú lárvák a szár belsejében folytatják fejlõdésüket, ahol a bélszövetet rágják. A talaj felé irányuló járatokban sötét színû ürülék található. A lárvák által károsított növények szárszilárdsága lényegesen gyengül, a növények megdõlésre hajlamossá válnak, sõt a szél hatására el is törhetnek. Ezáltal a termés mennyiségileg és minõségileg is kárt szenved. A kényszerérett tövek magjai már a betakarítás elõtt kiperegnek. A fejlõdésüket befejezett lárvák kirágják magukat a növénybõl, majd a talajban bábozódnak. A júniusban rajzó új imágók a zöld részeken, ill. a becõkön táplálkoznak, majd telelõre vonulnak az avar alá.

A repceszár-ormányos károsításának idõszakában az utóbbi években egyre nagyobb arányban fordul elõ egy másik, nálunk kevéssé ismert ormányosbogár, a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi). A kártevõ néhány, tõlünk északra, ill. nyugatra lévõ országban (pl. Lengyelország, Németország, Franciaország) a legjelentõsebb repcekártevõk egyike. Károsítása és környezeti igényei tekintetében egyaránt sok hasonlóságot mutat a repceszár-ormányoséval.

A bogarak elõjövetele a talajból 6 °C felett kezdõdik, 9 °C körül már tömeges. A nõstények a szárba helyezik el tojásaikat a szárbaindulás kezdetétõl a repce 30–40 cm-es állománymagasságáig. A lárvák táplálkozásának következtében a szár deformálódik, megcsavarodik, jelentõsen megrövidül, hosszában felreped. Az erõsen károsított növények szél hatására kitörnek. A fertõzött tövek virágzása vontatott, a magvak érése egyenetlenné válik. A károsítását befejezett, fejlett lárva elhagyja a növényt, majd a talaj felsõ 4–6 cm-es szintjében bebábozódik. Az imágó csak õsz végén jön elõ, majd telelõre a talajba húzódik.

A tavaszi kártevõcsoportban szintén kiemelt fontosságú faj a repce-fénybogár (Meligethes aeneus), amely a termést közvetlenül veszélyezteti.

Már a virágzást megelõzõen, a szárormányossal együtt ott lehet a repcetáblán. Kártétele olyan években lehet jelentõs, amikor a betelepedés kezdetét követõen az idõjárás változékony, hûvös és melegebb periódusok váltják egymást. A repce fejlõdése vontatott, az elhúzódó bimbós állapot a fénybogarak számára hosszú idõre lehetõséget ad a károsításra, például az 1998. évben. Ugyancsak veszélyesek az aszályos, meleg tavaszú évjáratok, amikor a magas hõmérséklet által kiváltott inváziószerû betelepedés megállíthatatlan. Ilyen helyzet alakult ki 2000 és 2003 években, amikor még a többször védett repcékben is jelentõs volt a kár.

A fõ kártevõ alak az imágó, amely a még bimbós repcében érési táplálkozásához pollent keres, ezért a bimbók oldalát megfúrja, miközben megsérti a belsõ virágrészeket, a termõt és a porzókat.

A károsodott virágban mag nem kötõdik, gyakran ki sem nyílik, lehull. A virágzati tengely felkopaszodik.

A virágok kinyílásával az imágók kártételi jelentõsége csökken, sõt tevékenységük a megporzást segíti. A lárvák is a virágban élnek, virágporral táplálkoznak. Egyes szerzõk szerint a lárvák a virágrészek megsértésével szintén kárt okoznak. A kifejlõdött lárvák a talajban bebábozódnak. Az új imágók kb. két hét múlva jönnek elõ, majd a nyár végén az avarba telelõre vonulnak.

A repcebecõ-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) imágói már a fénybogárral együtt jelen lehetnek a táblán, de a betelepedés csak késõbb, 15 °C feletti léghõmérséklet elérésekor válik tömegessé. Ez általában április hónapban figyelhetõ meg. A bogarak kezdetben a növény zöld részeit – szárát, leveleit – és a bimbókat furkálják meg, majd a becõképzõdés kezdetén a kis becõkbe rakják tojásaikat. A kikelõ fehér színû, barna fejû kukacok a becõ belsejében a magokat megrágják, ezzel súlyos termésveszteséget okoznak. A sérült becõ idõ elõtt kovad, a magtermés kipereg, mely a kárt tovább növeli. A fejlõdésüket befejezett lárvák a talajban bábozódnak. Június hónapban elõjönnek az új imágók, majd az elõzõ fajokhoz hasonlóan még nyár vége elõtt telelõre vonulnak.

Mindhárom kártevõ faj betelepedése jól megfigyelhetõ a Moericke-féle sárga tálas módszerrel. A detergenssel kezelt vízzel feltöltött tálakat kezdetben a talajra kell kihelyezni, majd a folyamatosan növekvõ növényállomány magasságába állítani.

Hálózható magasságú repcében a fûhálóval való felvételezés egyszerûbb módszer a bogarak megjelenésének megállapítására és az egyedszám meghatározására.

A becõk képzõdésének idõszakában károsít a repcebecõ-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) is. Fehér színû kis nyüvei a becõ belsejében, a magok között találhatók, azok nedveit szívogatják. A gubacsszúnyog lárvák a becõk falát is károsítják, melynek hatására a becõk torzulnak, csavarodnak és korán felnyílnak.

A repcebecõ-gubacsszúnyog tojásrakásának módját tekintve eltérõ vélemények találhatók a szakirodalomban. Egyes szerzõk szerint a nõstény csak sérüléseken, leginkább a repcebecõ-ormányos által tojásrakáskor ejtett sebeken keresztül képes a tojásait a becõbe helyezni. Mások állításai szerint a gubacsszúnyog imágója képes a sérültön kívül az ép becõbe is önállóan tojást rakni. Ez utóbbi véleményt támasztja alá több olyan megfigyelés, melynek során erõs gubacsszúnyog fertõzést tapasztaltunk a becõormányos alacsony szintû elõfordulása esetén, és látszólag sérülésmentes becõkben is. A több nemzedékes faj báb alakban a talajban telel.



A védekezés alapelvei és lehetõségei

A tavaszi kártevõk elleni védekezés idõzítése a termesztõk körében általában a repce-fénybogár tömeges betelepedéséhez kötõdött. A megváltozott dominanciaviszonyok azonban szükségessé teszik e gyakorlat módosítását.
A repceszár-ormányos és/vagy nagy repceormányos nagymértékû elõfordulása esetén a kártételt csak lényegesen korábban elvégzett védekezéssel tudjuk mérsékelni.

A megfelelõ hatás elérése érdekében a permetezést az imágók tömeges betelepedésének helyi megfigyelése alapján, a tojásrakást megelõzõen el kell végezni. A kártételi küszöbérték 10 hálócsapásonként 10–20 db fogott imágó. A kezelés optimális idõpontja általában a repce szárbaindulásának idejére esik. Ebben az idõszakban a táblán az ormányosok mellett már a repce-fénybogár jelentõs népessége is jelen lehet, így a kezelés a bimbókártételt is mérsékli.

A kora tavaszi, általában még hûvös idõjárás miatt olyan készítményt célszerû választani, amely alacsony hõmérsékleten is hat. Jó, ha a kiválasztott rovarölõ szer hosszú hatástartammal is rendelkezik. A két hatóanyagot tartalmazó Nurelle-D 500 EC vagy más engedélyezett készítmény felhasználása megfelelõ védelmet nyújt. Méhekre kifejezetten veszélyes készítményekkel a kezelést a repce szárbaindulásának végéig, az elsõ virágok megjelenése elõtt el kell végezni. Ugyancsak figyelemmel kell lenni a táblán, annak szegélyén, vagy szomszédságában virágzó gyomokat látogató méhek kímélésére.

A bimbós állapot kezdetétõl a repce-fénybogár kártételének megakadályozása kerül elõtérbe. A védekezés szükségességérõl a bimbókártétel mértéke, az imágók egyedszáma, valamint az idõjárási tényezõk alapján döntsünk. A veszélyes egyedszám 40–80 db fogott imágó/10 hálócsapás. Ezt elérõ, vagy meghaladó fertõzés esetén feltétlenül szükséges védekezni. Tartósan hûvös idõjárás esetén a bimbók mintegy 10%-os károsítottságánál indokolt a permetezés. A kezelés egyben védelmet nyújt a betelepülõ repcebecõ-ormányosok ellen is.

A felhasználandó készítmény kiválasztásánál a repce fenológiai állapota, illetve a hõmérséklet alakulása a meghatározó. A hosszabb hatástartamú inszekticidek korai betelepülés esetén javasolhatók. A virágzásba nyúló, repce-fénybogár elleni elsõ kezelés már megkésettnek tekinthetõ.

A virágzó állományban végzett állománypermetezéssel a fénybogár által okozott kárt már nem tudjuk megelõzni, a virágport fogyasztó bogarak elleni kezelés már felesleges, sõt káros. Ilyenkor már csak a becõkártevõk (repcebecõ-ormányos, repcebecõ-gubacsszúnyog) ellen tudunk hatékonyan beavatkozni, amennyiben az egyedszám ezt feltétlenül indokolja. Ebben az idõszakban nappali kijuttatás formájában egyedül a Calypso 480 SC, méhekre nem veszélyes készítményt használhatjuk fel. Másik lehetõségként azokat a méhekre mérsékelten veszélyes besorolású, – azaz a gyorsan lebomló vagy felszívódó – rovarölõ szereket, amelyek erre a célra engedélyezettek, méhkímélõ technológia segítségével alkalmazhatjuk.

Bár a felhasználónak a permetezésrõl a fenti esetekben nincs bejelentési kötelezettsége, a méhészekkel való kapcsolattartás és együttmûködés mindkét fél, valamint a méhek számára is hasznos lehet.

Be kell jelentenie viszont a termelõnek a területileg illetékes jegyzõ felé a védekezés megkezdését megelõzõ munkanap 9 óráig, „ ha a gazdasági növény virágzása, vagy az (1) bekezdésben foglaltak idõtartama alatt a károsító elleni védekezés nem végezhetõ el a háziméhekre veszélytelen növényvédõ szerrel, illetve méhkímélõ technológiával.” Nv. tv. 45.§ (3). A bejelentést követõen a jegyzõ feladata a méhészeket értesíteni.

A tavaszi repcekártevõk ellen engedélyezett inszekticidek körét, azok méhveszélyességi kategóriáját, valamint alkalmazhatósági feltételeit a táblázat tartalmazza.