Aktuális növényvédelmi helyzetkép, prognózis májusra

A március végéig szóló meteorológiai elõrejelzés még mindig változékony, csapadékos, kissé hûvös tavaszt ígér. Ennek a folyamatnak komoly hatása van és lesz a növénytermesztés eredményességére.

A tavaszi munkák összetorlódnak, minél késõbb jön el a határozott felmelegedés, annál gyorsabban igyekszik a természet „utolérni” magát. Az már most látható, hogy a belvízzel elöntött területeken kipusztul az õszi vetés, s kétséges, hogy lehet-e majd a lassan száradó foltokon, táblákon másodveteményt termeszteni. A talajok telítettsége miatt késõn tud elindulni a magágykészítés és a vetés, a korai vetésû zöldségfélék, zöldborsó, mák, tavaszi árpa magja kevés helyen kerül idõben a talajba.



A gyümölcsösöket elsõsorban a kórokozók támadták tavaly, s tömegesen nevelték ki áttelelõ képleteiket, amelyek komolyabban nem károsodtak a tél folyamán, tehát a vegetáció indulásával erõs fertõzési nyomásra kell számítani. Remélhetõleg a cikk megjelenésére mindenki elvégzi a lemosó permetezés(eke)t az ültetvényekben. Az õszibarackot visszatérõen és egyre erõsebben károsítja a tafrinás levélfodrosság. Ellene a rezes lemosó kezelés ad megalapozó védelmet, de a védekezést folytatni kell csapadékos, hûvös körülmények között, egészen az általános és tartós felmelegedésig. Rügyfakadás után már szerves hatóanyagú készítményeket alkalmazhatunk. Hasonlóan visszatérõ gond a csonthéjasok moníliája, amely attól függõen, hogy a kedvezõ mikroklimatikus viszonyok kialakulásakor éppen melyik faj virágzik, más és más faj fáit betegíti meg erõsen. Kimondottan veszélyeztetett a kajszi (korai virágzás), késõbb a meggy, de károsítja az õszit és szilvát is. A védekezésrõl már egy korábbi cikkben írtunk, most csak az idõzítésre (csapadékos, nedves körülmények és a virágzás fenológiai állapot összefüggése), illetve a kellõ számú kezelésismétlésre (indokolt esetben) hívom fel a figyelmet.



Tapasztalatok szerint április második dekádjában megindul az almafavarasodás aszkospóráinak szóródása, a folyamat a harmadik dekádban tömegessé válik, ezzel együtt a védekezéseket meg kell kezdeni. Az almafalisztharmat primer tünete a hajtás növekedésével együttesen alakul ki (a rügyekben telelt micélium az új hajtásban fejlõdik), április közepére már láthatóvá válik. Az alma virágzása általában április harmadik dekádjában kezdõdik és tájegységtõl, idõjárástól függõen május elsõ dekádjának végéig tart. Ez rendkívül érzékeny idõszak, ekkor támadhatja meg a tûzelhalás betegség is. A kórokozó (baktérium) számára létfontosságú a nedves felület (csapadék), a megfelelõ hõmérsékleti érték (15,6 °C feletti átlaghõmérséklet), a növény virágzó állapota mellett. Különösen fontos az elõbbi paraméterek megfigyelése, mert az eddig viszonylagos biztonságot nyújtó streptomicyn hatóanyagú készítményeket ma már a hatóság rendelkezése alapján sem lehet felhasználni (természetesen a hatóság nem is rendeli el ennek a használatát). A rezes megelõzõ kezelések, a fosetil-AI és a kasugamicyn hatóanyagon kívül a drasztikus mechanikai beavatkozások maradtak a védekezési palettán.



A kártevõk kisebb tömegben teleltek, ennek ellenére érdemes megfigyelni a körte levélbolha korai megjelenését (március végén) és tojásrakását. Ez segítséget nyújt a védekezés idõzítéséhez. A levéltetvek képesek gyorsan felszaporodni, ezért ezek figyelemmel kísérése sem felesleges munka (kora tavasszal a levélpirosító almalevéltetû, levélpirosító ribiszke-levéltetû). Április elején ki kell rakni az almásokban a szexferomon csapdákat, hiszen a levélaknázó molyok rajzása várhatóan április közepén kezdõdik, míg az almamoly május elsõ napjaira várható.



Ne felejtkezzünk el az utóbbi években gradációs ciklusát élõ gyapjaslepke lárvakelésérõl. Tavaly április közepén jelentek meg az elsõ hernyók, az idõjárástól függõen most is a hónap közepétõl várható kelésük indulása. Rövid ideig maradnak a tojáscsomó közelében, majd felmásznak a koronába, s táplálkoznak. Ha még nincs táplálék (lomb), vagy kevés, a szél segítségével tovavitorláznak. Ezt kell megelõzni a kezeléssel, a kis hernyó elleni és koncentrált kezelés hatékony az ültetvényekben. Az õszi felvételezések alapján a tojáscsomó-fertõzések fokozatosan áttolódtak az északi középhegység erdõsült vidékeire, a korábbi gócpontokban, illetve az azokból kiinduló elsõdlegesen fertõzött tájakon a tömegszaporodás összeomlott. Ebbõl következõleg Nógrád, Heves és Borsod megye erdõ közeli ültetvényeiben, kertjeiben fenyeget súlyosabb kártétel.



A szántóföldi kultúrák esetében, a márciusi helyzethez képest jelentõs változás nem történt. Mindenképpen fontos, hogy a növények fenológiai állapota kb. két hetes késésben van a kései tavaszodás miatt. Ezzel együtt a károsítók is a vártnál késõbb jelennek meg, pl. a repceszár-ormányos, a repcefénybogár még március 22-ig nem jelent meg, de a veszély nem múlt el, várhatóan az elsõ meleg napsugarak elõcsalogatják azokat. A márciusi újabb hóborítás már sok volt a repcének, a levegõtlen, nedves körülmények következtében több helyen (pl. Nyugat- Dunántúl) erõsödtek a vizenyõs foltokban megmutatkozó károsodások. Nagy kérdés, hogy a nagyon várt tavaszi napsütés mennyire lesz képes gyógyítani az állományokat, a szívlevelek mennyire egészségesek. A legyengült, károsodott állományokban, különösen a mostanság jellemzõ nedves körülmények között a korábban emlegetett gombabetegségek – fómás betegség és a fehérpenészes rothadás – fertõzésének a veszélye nõ. A hûvös, kimondottan csapadékos tavasz a repceperonoszpóra fertõzését is elõsegíti.



A kalászosok közül az õszi búza továbbra is biztató képet mutat, jól telelt, de már jót tenne a napsütés és a fejtrágya, kizöldülnének a táblák. A kártevõk itt is késve jelennek meg. Az elhúzódó, hûvös, csapadékos tavaszodás a pirenofórás levélfoltosság és a lisztharmat terjedésének kedvez, de a felmelegedés hatására, a késõbbiekben kialakulhat olyan mikroklíma az állományokban, amely a vörösrozsda fertõzését segíti. A gombabetegségek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy már õsszel bekövetkezett elsõdleges fertõzésük, ott telelnek az állományokban. Az õszi árpa továbbra is sárgulásos képét mutatja, fõleg a Dunántúlon. Remélhetõleg a napsütés és a fejtrágya hatására kizöldülnek a táblák.



A hosszan és folyamatosan csapadékos idõjárás, a talajok vízzel való telítettsége pusztítólag hat a telelõ pocok népességre, remélhetõleg tavasszal, nyár elején nem lesz vele gond. Ennek ellenére érdemes a magasabb fekvésû részeken a lakott járatokat ellenõrizni, mert tavaly õsszel erõteljes szaporodásnak indult a kártevõ.