Szálastakarmányok betakarítási technológiái és gépei

A korábbi években a pillangós növényeknél elterjedt forrólevegõs szárítmánykészítési (zöldliszt vagy pellet) technológia az energiaár-növekedés miatt háttérbe szorult. Megjelentek viszont azok az új szénakészítési eljárások, amelyek a rendentartási idõt, ezzel az idõjárási kockázatot, illetve a veszteségeket nagymértékben csökkentik, egyúttal a betakarítás, tartósítás-tárolás teljes gépesítését lehetõvé teszik. A szénatornyokban, a szárító-tároló pajtákban és a szekrényes vagy kamrás szárítókban az 50–60 százalékos nedvességtartalomra fonnyasztott és szeletelõkéses felszedõ-rakodókocsival felaprított pillangósok szellõztetéses utószárítása megoldható. Ugyancsak ide sorolható a hengeres nagybála szárítási technológia megjelenése. Az egyes betakarítási technológiáknál az elmúlt idõszakban jelentõsen bõvült a gépválaszték, ezért nagyon fontos, hogy a vállalkozók kellõ ismeretekkel rendelkezzenek a gazdaság adottságainak megfelelõ változatok kiválasztásánál. Jelen összeállításunkban kiemelten a szénakészítés és a közvetlen zöldetetés technológiáját, illetve gépeit érintjük.

Szálastakarmányok betakarítási technológiái

Az adott gazdaságban alkalmazott betakarítási technológia elsõsorban attól függ, hogy zöldetetésre, vagy téli tárolásra szánt szálastakarmányról van-e szó. A betakarítási technológia, illetve az azt megvalósító gépek kiválasztásánál más szempontokat (például takarmánytermõ terület, állatállomány nagysága, rendelkezésre álló pénzeszközök mértéke, stb.) is figyelembe kell venni. Továbbiakban az egyes technológiákban alkalmazott legfontosabb gépi berendezések mûszaki és üzemeltetési jellemzõit mutatjuk be.

Kaszálógépek

A betakarítandó szálastakarmánytól és az alkalmazott technológiától függõen különbözõ kaszálógépeket alkalmaznak. Ezeken a kaszálógépeken kétféle vágószerkezet terjedt el: az alternáló és a rotációs vágószerkezet.

Az alternáló vágószerkezetnél biztosítani kell a kaszasebesség és a haladási sebesség összhangját. Miután a kasza középsebessége általában nem haladja meg a 3 m/s-ot (2,2–3,0 m/s), az alternáló vágószerkezetû gépek haladási sebessége ennél kisebb, 7–8 km/h lehet. Túl nagy haladási sebességnél a vágószerkezet elhagyással dolgozik, és akár gyökerestõl kitépheti a növényt, és még kis haladási sebesség mellett szecskázhatja a szárakat, ami által veszteséget okoz. Zöldtakarmányokhoz többségében sima élû, erõsebb szárú növényekhez és gabonákhoz recés élû mozgópengéket használunk. A recés élû pengék önélezõk, de a zöld szárrészek vágásakor hamar eltömõdnek. A pengék közötti hézag elöl 0,1–0,3 mm, hátul 0,6 mm lehet. Az elõírtnál nagyobb hézag esetén romlik a vágás minõsége és a kasza könnyen eltömõdik, ezért kopás esetén az utánállításról gondoskodni kell.

Az alternáló vágószerkezettel felszerelt kaszálógépek lehetnek traktorra függesztett (elõl, középen vagy hátul), félig függesztett, vontatott és önjáró kialakításúak. A függesztett fûkaszák munkaszélessége 1,5–2,1 m, üzemeltetésükhöz 15–37 kW teljesítményû traktor szükséges. Több változatnál a kaszálás folyamatát összekapcsolják a szársértéssel és motollával, egyes típusokat terményterelõ csigával is elláttak. A vontatott és félig függesztett gépek munkaszélessége 2,3–3,0 m. A levágott szálastakarmányt szársértés után széles (szõnyeg) rendre helyezik, így 0,5–1,0 nap alatt is elérhetõ az 50–60 százalékra történõ fonnyasztás. Az önjáró gépek vágószerkezetének munkaszélessége 3–5 méter is lehet, a terményt középre terelve a járókerekek között képezik a szûkített rendet. Szársértésre itt az úgynevezett szártörõ hengerpár szolgál. Ezek a kaszálógépek általában úgynevezett normál vágású vágószerkezettel (ujjosztás, pengeosztás és a löket megegyezik) rendelkeznek. Így elsõsorban a magas növésû rétifüvek és pillangósok kaszálására jól használhatók. A sûrûbb ujjosztású (közép- és alsóvágású) vágószerkezeteket a rotációs vágószerkezetû gépek mindinkább kiszorították a gyakorlatból. Ez utóbbiak univerzális kaszálógépeknek tekinthetõk, miután a pillangósoktól az aljfûvel benõtt rétekig egyaránt használhatók. Ezzel is magyarázható, hogy az új technológiai gépsoroknál a rotációs kaszák használata vált általánossá.

A rotációs vágószerkezettel felszerelt kaszálógépek két csoportja ismert: a dobos kivitelû felsõhajtású és a tárcsás (vagy tányéros) kivitelû alsóhajtású megoldás. A dobos vágószerkezettel felszerelt gépek erõsebb kivitelûek, nagyobb igénybevételeket is kibírnak, így például a kevésbé gondozott és rosszabb talajállapotú õsgyepeknél és nagy hozamú szántóföldi kultúráknál is alkalmazhatók. A jobb rendképzés és üzembiztonság miatt általánosabb a használatuk. A rotációs vágószerkezet lényege a lengõkésekkel felszerelt forgórész, amelyen a kések a csapszeg körül szabadon elfordulhatnak. A forgáskor kialakuló centrifugális erõ hatására a kések sugárirányban állnak. Elõrehaladás közben - ellenpenge nélkül – vágják el a szálakat. A megtámasztás nélküli vágást a nagy késsebesség (min 50–60 m/s) teszi lehetõvé. Szilárd tárgyba ütközve a kés a csap körül elfordulva kitérhet az akadály elõl, ezáltal csökken a késtörések száma. Újabb géptípusoknál a kerületi sebesség növelésével (> 100 m/s) a kések aktív hosszát körülbelül a felére lehetett csökkenteni, így tovább mérséklõdött a kések sérülési lehetõsége. A rotációs vágószerkezetû kaszálógépeknél a nagy kerületi sebességnek köszönhetõen még nagy haladási sebesség esetén is biztosított az elhagyásmentes vágás.

A rotációs vágószerkezeteknél a tarlómagasságot és a talajon csúszó tányérok, csúszótalpak talpnyomását kell beállítani. A tarlómagasság a felülhajtott gépeken a következõ módokon állítható:

•  forgórészek tengelyének megdöntésével,
• a csúszótányérok cseréjével,
• a csúszótányérok tengelyirányú elállításával,
  

Az alulhajtottnál a beállítást az alternáló vágószerkezetéhez hasonlóan, a tartógerenda döntésével kell végezni. A csúszótalpak nyomása tehermentesítõ rugóval változtatható.

Kaszálás elõtt ellenõrizzük a következõket:

• megvan-e minden kés, a hiányzókat pótolni kell,
• a kések élezett része mindig felül legyen,
• a kétkéses doboknál a szomszédos dobokon a pengék egymásra merõleges átmérõn legyenek, különben dinamikai kiegyensúlyozatlanság alakul ki, ami a gép károsodásához vezethet, sõt balesetet is okozhat,
• ellenõrizni kell a hajtóláncok, ékszíjak feszességét.

A vágószerkezet a vízszinteshez képest +90° és –40° közötti helyzetekbe állítva is üzemeltethetõ, így rézsûk és árokpartok kaszálásához is beállítható.

A rotációs kaszák függesztett és vontatott változatban készülnek, így megkülönböztetünk:

• oldalt függesztett kaszát (munkaszélesség: 1,6–2,4 m),
• mellsõ függesztésû kaszát (munkaszélesség: 2,4–3,2 m, esetenként 6 m is lehet),
• önjárógép mellsõ függesztésû adapterét (munkaszélesség: 2,4–3,2 m),
• vontatott kaszát (munkaszélesség: 2,8–4,8 m, esetenként 5 m felett),

A gépet üzemeltetõ traktor kiválasztásánál rotoronként általában 10 kW-motorteljesítménnyel lehet számolni. A rotációs kaszák mindkét változata felszerelhetõ szársértõ berendezéssel, így a kaszálással egy idõben a száradást elõsegítõ mûvelet is elvégzésre kerül, és laza rend képzõdik. Itt a szársértési megoldások közül a szárzúzást alkalmazzák (1. ábra).

Gyepeknél és fûféléknél a dobos rendszerû lengõujjas szársértõket használják. Munkaszélességük határesetben megegyezhet az alapgépével (például vontatott és egyes függesztett kaszák). A kisebb munkaszélességû oldalt függesztett gépeknél a szársértõ munkaszélessége jóval kisebb a kaszáénál. A szársértõ lengõujjak csoportos, vagy egyedi felfüggesztéssel csatlakozhatnak a dobhoz, az utóbbi esetben lapos acélból V vagy Y alakban készülnek. Ezek a szársértõk önálló fõdarabot képeznek, így könnyen eltávolíthatók, ha a munkájukra nincs szükség. Pillangósoknál különbözõ anyagú (acél-acél, acél-gumi, gumi-gumi) zúzó hengerpárokat alkalmaznak a szársértésre. Itt a bordázott palástú hengerek a ruhamángorlókhoz hasonlóan mûködnek, a szálakat hosszirányba áthúzva felrepesztik azt. A jelenleg gyártott legnagyobb munkaszélességû (14 méter) önjáró kaszálógépnél az 5 darab rotációs kaszaegység kombinált (elõl- és oldalt) függesztett kivitelû (Cougar 1400, 2. ábra).

Rendkezelõk

A rendkezelõkkel a szûkített vagy szõnyegrendre vágott termény kezelését végezhetjük el, vagyis rendképzés, rendforgatás, rendterítés és a rendek összerakása lehet a feladat. A rendkezelõk egy része univerzális, a felsorolt mûveletek elvégzésére a megfelelõ beállítás után lesz alkalmas. Készülnek célgépek is, amelyekkel csak egy-egy mûvelet végezhetõ el (rendterítés, rendforgatás, vagy rendképzés).

A leggyakrabban alkalmazott rendkezelõk a következõk:

• csillagkerekes rendsodrók,
• forgóvillás egycélú és univerzális gépek.

Az elõbbieken kívül ismertek még a dobkerekes, dobos, valamint a szalagos rendsodrók is. Ezek ismertetésére nem tértünk ki, mivel használatuk nálunk nem jellemzõ.

Csillagkerekes rendsodró: TLT hajtást nem igényel, a sodrócsillagokat a széna, illetve a talaj hajtja, így a széna mozgatásának teljesítményigénye a vonóhorgon jelentkezik. Nagy terméshozamok betakarítására kevésbé alkalmas, mert a nagy szénatömeg mozgatásakor már nem elég a talaj hajtóereje. Gyakorlatilag univerzális rendkezelõnek tekinthetõ, ugyanis a sodrott rendképzésen kívül jól használható például rendek összerakására, átfordítására. Ugyanakkor rendlazító- és terítõ hatásuk alig érvényesül, és forgató munkájuk is mérsékelt. Kisebb munkaszélességû (3–4 forgórészes) változatok függesztett, a nagyobb (5–7 forgórészes) változatok vontatott kivitelûek. Rendképzésre történõ felhasználásuknál figyelemmel kell lenni a következõ munkamûveletre, illetve az ott alkalmazott gép igényére. A hosszúszálú takarmányból készült sodrat például a nagybálázók részére nem megfelelõ. Gyakoribb kaszálás és rövidszálú gyepek esetén használatuk javasolható, ilyenkor nem alakul ki összefonódott sodrat.

Merevujjas forgóvillás rendkezelõk: függõleges tengelyû forgórészei TLT-rõl hajtottak. A forgórészek öntvényagyból, az agyra rögzített villakarokból és a villakarokra szerelt rugós újjakból állnak. Az egyes forgórészek állítható magasságú és dõlésszögû támasztókerekek segítségével külön-külön elmozdulhatnak és kopírozzák a talajt. A szomszédos rotorok egymással szembeforognak, így a fogak által szállított szálastakarmányt hátraviszik, és mögöttük szétterítik, így felhasználhatók szûkített rend terítésére, illetve a szõnyegrend forgatására. Mûködésébõl adódóan mindig páros számú forgórész található egy gépen, számuk 2–10 darab. A nagyobb munkaszélességû vontatott gépek oldalszárnyai szállítási helyzethez felcsukhatók.

Vezérelt ujjas forgóvillás rendkezelõk: függõleges tengelyû forgórészei szintén TLT-rõl hajtottak. A villakarok görgõi az agy vezérlõpályáján legördülve a rugós ujjakat a célnak megfelelõen állítják be a forgás során (a rendhez szállított anyagból kihúzódva otthagyják azt). Mint egycélú gép rendrakással a rendképzésére használható. Ezeket, a rendképzõ gépeket 1, 2 és 4 forgórészes változatban 3,4–5,5 méter munkaszélességgel gyártják, a kisebb munkaszélességûek függesztett kivitelûek.

Univerzális rendkezelõ gépek: megfelelõ beállítás mellett elvégzik az elõbbi két géppel megvalósítható valamennyi munkamûveletet. TLT hajtású vezérelt ujjas forgórészekkel készülnek. A forgórészek száma rendszerint 2, így munkaszélességük és területteljesítményük kisebb, mint az egycélú rendkezelõké, viszont megvalósítható velük az egygépes rendkezelõ technológia, így a kisebb gazdaságok részére javasolható. A forgórészek forgásiránya egymáshoz képest változtatható, az újjak vezérlése ki-, bekapcsolható. Míg rendterítésnél és forgatásnál a forgórészek összeforognak, az újjak merevek, addig a rendrakásnál azonos a forgórészek forgásiránya, az újjak pedig vezéreltek (3. ábra).

A rendkezeléssel kapcsolatban ki kell emelni a következõket:

• a minõségi takarmánykészítéshez a megfelelõ gépek mellett a technológiai elõírások betartása elengedhetetlen,
• a szénakészítéshez a szársértõ kaszálás után közvetlenül el kell végezni a rendterítést,
• szenázskészítésnél a rendterítés elmaradhat, a rendrakást, a rendek összerakását 45–50%-os nedvességtartalomnál kell elvégezni,
• gyepszéna készítésnél a rendrakás 20%-os, lucernaszéna-készítésnél 35–45%-os nedvességtartalom mellett kell elvégezni. Lucernánál ekkor a levélpergés még nem jellemzõ, fontos viszont a laza, szellõs rend kialakítása az utánszáradás érdekében,
• lucerna esetén minden késõbbi beavatkozást (például csapadékos idõ esetén, forgatás, rendlazítás) a magasabb páratartalmú napszakokban kell elvégezni, ezzel a levélpergés-veszteség mérsékelhetõ.

A rendfelszedõ pótkocsi (rakodókocsi)

A rendfelszedõ rakodókocsi forradalmasította a szénabetakarítási és a zöldetetési technológiát. A rendre vágott zöld, fonnyasztott vagy száraz szálastakarmányok felszedésére (esetleg darabolására), szállítására és a rendeltetés helyén történõ kiürítésére (esetleg kiosztására) szolgál (4. ábra).

A rendfelszedõ kocsik 16–40 köbméteres raktérrel, 2,5–7 tonna terhelhetõséggel többnyire egytengelyes kivitelben készülnek. Mellsõ részén vezérelt ujjas rendfelszedõ és szállító-továbbító szerkezet, a kocsiszekrény alján kaparóléces szállító található. A korszerûbb típusokat ellátják láncos vagy dobos rendszerû szeletelõ-szerkezettel. A két szeletelõ késsor külön-külön bebillenthetõ a szállító-szeletelõ térbe, így egy késsor esetén 70–100 mm-es, két késsor esetén 35–50 mm-es szeletnagyságot kapunk. Egyes változatok – elsõsorban zöldetetésnél való alkalmazáshoz – még tárcsás rotációs vágószerkezettel és oldalra kihordó adagolószerkezettel is el vannak látva. Az egymenetes zöldetetési technológia frontfüggesztésû kaszálógép kiegészítéssel is megvalósítható. A szeletelõszerkezettel felszerelt rendfelszedõ kocsik alkalmazhatók a bevezetõben is említett újabb gépesített szénakészítési eljárásoknál. A közel azonos szeletnagyság a szárító-tároló berendezésekbe történõ egyenletes tömörségû betárolást, illetve a kitárolást gépi úton teszi lehetõvé. Kisebb gazdaságokban eredményesen használják továbbá ezeket a gépeket a silózásnál, a járvaszecskázók helyett. A 35–45 mm-es szeletnagyságú szálastakarmány a falközi silókban jól tartósítható.

Bálakészítõ gépek

A szálastakarmányok és a szalma betakarításánál világszerte elterjedt a bálázásos technológia. Kezdetben a kisbálázók, ma a különbözõ nagybálázók használata az általánosabb. A korábban általánosan alkalmazott kisbálakészítõ gépek közül a nagynyomású csúszódugattyús berendezések terjedtek el nálunk. A préscsatorna adott keresztmetszetû (360 × 500 mm), a bála hossza és tömörsége viszont állítható. A kész bála ürítése történhet bálacsúszda segítségével közvetlenül a talajra, vagy a mögötte, vagy mellette vontatott szállító jármûre, illetve alkalmazhatnak bálakidobó berendezést is. Ez utóbbi esetben rövidebb (600–700 mm hosszú) bálákat készítenek, melyek a bálakidobó által ömlesztve kerülnek a pótkocsira. A talajra elhelyezett kisbálák speciális felszedõ, egységrakomány-készítõ és szállító berendezések segítségével is összegyûjthetõk és kazalozhatók. A kisbálázásos technológia félszénánál is alkalmazható. A szögletes kisbálázó gépek elsõsorban az élõ munkaerõvel jól ellátott kis- és közepes vállalkozók részére javasolhatók.

A hengeres nagybálakészítõ gépek változó és állandó préstérrel készülnek (5. ábra).

A változó présterû hengeres nagybálázónál a végtelenített tömörítõszalagok (hevederek) formázzák állandó tömörségûvé a nagybálát. A bálák hossza rendszerint 120, ill. 150 cm, átmérõje beállítható max. 180 cm.
A változó présterû körbálázók elõször a bála magját készítik el, ami gumiszalagok szorítása közben folyamatosan nagyobbodik, tömörségük állandó.

Az állandó présterû hengeres bálázóknál a rendfelszedõ által a préstérbe adagolt takarmányt a hajtott formázóhengerek, vagy hevederek, kaparóláncok forgásba hozzák, és a préstér feltöltõdése után tömörítik, így a képzõdõ bála közepe lazább, a kerület mentén tömörebb lesz. A bála mérete itt állandó. Általában 120 vagy 150 cm átmérõjû és 120 cm hosszú bálákat készítenek, de elõfordulnak a 90 és 180 cm átmérõjû, illetve 150 cm hosszúságú bálakészítõk is.

A hengeres szénabálák tömörsége 110–180 kg/köbméter, tömegük 400–600 kg. A bálakötözés a gép álló helyzetében történik. A legtöbb típus 2 szabad szállal, 10–12-szeres körülcsévéléssel végzi el a kötözést. Elsõsorban az állandó présterû gépek újabb típusai fóliával, vagy hálóval kötõ szerkezettel is készülnek. Itt másfélszer vagy kétszer tekerik körbe a bálát.
A hengeres bálázógépek a szalma és a gyepszéna betakarítására minden megkötés nélkül alkalmasak. Ebben az esetben a változó présterû gépekkel tömörebb, alaktartóbb és jobban kazalozható bálák készíthetõk. A lucernaszéna bálázására viszont csak az állandó préskamrás gépek javasolhatók 22–25 százalékos nedvességtartalom mellett. A laza közepû bálák a táblán utánszáradnak. A levélpergési veszteség ilyen nedvességtartalomnál nem jelentõs.

A hengeres bálázókkal szenázsbála is készíthetõ. Ebben az esetben a szálastakarmány 50–60 százalékos nedvességtartalommal bálázható. Megjelentek a szeletelõ szerkezettel felszerelt hengeres bálázók, melyek a szenázsbála-készítésnél is elõnyösek. Az elkészült bálákat közvetlenül a bálatároló helyre kell szállítani és egyesével vagy újabban csoportosan speciális bálacsomagoló géppel fóliába kell légmentesen csomagolni. A becsomagolt bálák mozgatására különleges fogószerkezettel rendelkezõ rakodógépek szükségesek, a sérülés elkerülése érdekében. A tárolás a szabadban történhet egyesével vagy kazalba rakva. A kisebb állatállománnyal gazdálkodók részére a szenázsbála-elõállítás ezen módja ajánlható.

A szögletes nagybálázók csúszódugattyús, nyitottcsatornás újabb változatai a gazdaságon belül felhasználásra kerülõ szalma, széna és szenázs készítésére is alkalmasak (6. ábra).

A velük készíthetõ bála térfogattömege szalmánál 150–180, szénánál 150–220, szenázsnál 230–280 kg/köbméter. A bálák szélessége 80–120 cm, magassága 40–127 cm között változik az egyes gépeknél. A bála hossza minden esetben állítható, így biztosítható az is, hogy a szállító jármûvön kötésbe legyenek rakhatók. A nagyobb méretû bálák tömege elérheti a 800–1000 kg-ot is. Ezeknél a szögletes nagybálázóknál a kötözés 4–6 helyen mûanyag zsineggel, menetközben a beállított bálahosszúság elérésekor automatikusan történik.

A szögletes nagybálázó gépek nagy teljesítménnyel és jó munkaminõséggel dolgoznak gyep, illetve lucernaszéna betakarításánál, valamint szenázsbála-készítésnél is, amennyiben a technológiai elõírást betartják. Ekkor az elkészített bálákat rövid idõn belül szorosan egymás mellé rakva kazlazzák, majd fóliával légmentesen lezárják. A bálakazal méretét úgy célszerû megválasztani, hogy megbontás után két hét alatt föletethetõ legyen. Ez a technológiai változat elsõsorban a nagy hozamú, nagyobb állatlétszámmal rendelkezõ gazdaságoknál jöhet szóba, mert a gép beszerzési ára magas. A költségek csökkentése a gépek társulásokban történõ üzemeltetésével is elérhetõ. A szélesebb, (1–1,2 m) és laposabb (0,4–0,6 m magas) bálák jobban kazalozhatók, így saját felhasználású szálasanyagoknál, szenázsnál elõnyösebbek.