A baromfi csont- és tojáshéj-képzési folyamatainak javítása új módszerekkel: a 25-hidroxivitamin D3 szerepe a baromfi-takarmányozásban

A takarmányok kalciumtartalmának, mint a csontok és tojáshéj legnagyobb mennyiségben jelenlévõ szervetlen összetevõjének szerepe, illetve az annak abszolút vagy relatív (kalcium/foszfor arány eltolódása) hiányában bekövetkezõ problémák jól ismertek a gyakorlatban. Ezeknek a problémáknak a megoldására a baromfi takarmányozásban elsõ lépésben a kalcium és/vagy a foszfor mennyiségének és arányának változtatásával, továbbá a foszfor esetében az annak biológiai hasznosulását elõsegítõ fitáz enzim adagolásával igyekeznek megoldást találni. Szükséges ugyanakkor megemlíteni, hogy számos kutatási és gyakorlati tapasztalati ered-mény támasztja alá a kalcium és foszfor felszívódásában és beépülésében kiemelkedõen fontos szerepet játszó D3-vitaminnak hatását is a csontok mechanikai stabilitására éppúgy, mint a tojáshéj minõségére. A tojáshéj minõségének fenntartása alatt ebben az esetben elsõsorban annak fogyasztói minõsége értendõ, vagyis a tojások alakjának szabályosnak, a tojáshéjának pedig teljesen épnek, repedéstõl, töréstõl mentesnek kell lennie. A repedt, törött tojások ugyanis nem csupán csökkentik az árutojás értékét, de a fogyasztó azokat potenciális állategészségügyi veszélyforrásként értékeli, és emiatt visszautasítja. A tojások héjának emellett meg kell õriznie épségét a konyhatechnikai feldolgozás (pl. fõzés) során is, amely a szabad szemmel még nem látható hajszálrepedések, illetve részlegesen elvékonyodott tojáshéj esetén jelenthet élelmiszerbiztonsági problémát. A tojás belsõ, fogyasztható, állománya ugyanis ennek hatásá-ra a fõzés során érintkezhet a tojáshéj külsõ – potenciálisan egészségügyi kockázatot jelentõ – felületével.

A kalcium és foszfor valamint a D-vitamin ellátás tekintetében arra is figyelemmel kell lenni, hogy az egyre nagyobb teljesítmény elérésére szelektált állatok egyre növekvõ szükségleteit nem csupán „ideális” tartási körülmények között kell kielégíteni, de bármely környezeti stresszhatás (pl. extrém magas vagy extrém alacsony hõmérséklet, túlzsúfoltság) esetén is.

A D-vitamin metabolizmusa baromfiban

A D-vitamin a baromfi szervezetében elõanyagaiból is keletkezhet, így például a hüvelyes magvakban nagy mennyiségben elõforduló 7-dehidrokoleszterinbõl, a bõrben napfény hatására D3-vitamin (kolekalciferol) jön létre. A baromfi esetében általánosan alkalmazott zárt tartásmód – a napfény teljes hiánya – esetén viszont ez a folyamat nem megy végbe, így a takarmányokat közvetlenül D3-vitaminnal szükséges kiegészíteni. A takarmányok kolekalci-ferol tartalma a bélcsatornából felszívódva a vérárammal a májba jut, ahol 25-hidroxikolekal-ciferollá, azaz 25-hidroxivitamin-D3-má alakul át. A 25-hidroxivitamin-D3 ezt követõen ismét a véráramon keresztül a vesébe kerül, ahol további átalakuláson megy keresztül és itt alakul ki az 1,25-dihidroxi-kolekalciferol, azaz az aktív 1,25-(OH)2- D3 vitamin.

Ennek az aktív formának szerepe van a kalcium és foszfor felszívódásának elõsegítésében a vékonybél hámsejtjeiben, segíti továbbá a kalciumkötõ fehérjék aktiválása révén elsõsorban a kalcium, de részben a foszfor a csontokba történõ beépülését. Továbbá egyes kutatási eredmények szerint az 1,25-dihidroxi-kolekalciferolnak a kalcium anyagforgalom befolyásolása révén – igaz eddig nem teljes mértékben tisztázott módon – kedvezõ hatása van az immunrendszer mûködésére, azaz az immunválasz-készség kialakítására és szabályozására is.

A 25-hidroxivitamin-D3 szerepe

Ahogy arra korábban már utalás történt a D3-vitamin elsõ átalakulási (hidroxilációs) lépése a májban zajlik. Amennyiben viszont a takarmány nem D3-vitamint, hanem annak módosított formáját a 25-hidroxivitamin-D3-at tartalmazza, akkor az a bélcsatornából történõ felszívódást követõen a májban már nem alakul tovább, ezt a lépést kikerüli. Emiatt a takarmányfelvétel és a felszívódás ütemének megfelelõen folyamatosan nagy mennyiségû 25-hidroxivitamin-D3 van jelen a vérkeringésben (1. ábra), így viszont hatékonyabban képes részt venni a vesében zajló további metabolizmusban, ami nagyobb mennyiségû aktív 1,25-dihidroxi-D3 vitamint eredményez.

Az aktív D-vitamin nagyobb mennyiségének hatására javul többek között a csontfejlõdés hatékonysága brojlercsirkékben, amelyet az a vizsgálati eredmény támaszt alá, amely szerint a csak D3-vitaminnal takarmányozott madarakban a tibia fejlõdésének üteme 35% volt, míg a 25-hidroxivitamin-D3 adagolás hatására ez az érték 88%-ra növekedett. Az intenzívebb csontfejlõdés viszont a nagyon nagy növekedési intenzitással rendelkezõ madarak, így például brojlercsirkék, vagy különösen növendék pulykák esetében lényegesen javítja a csontok mechanikai stabilitását, azaz csökkenti a csonttörésekbõl eredõ problémákat. Brojlercsirke állományokban a csontok alacsony szilárdsága mellett világszerte jelentõs problémát okoz – elsõsorban takarmányozási problémák miatt – a tibia károsodása, az ún. tibia dyschondroplasia kórkép. Ennek súlyosságát, illetve elõfordulásának gyakoriságát egyes vizsgálatok eredményei szerint jelentõsen csökkenteni lehetett a gyorsabb és hatékonyabb szervezeten belüli metabolizmussal rendelkezõ 25-hidroxivitamin D3 alkalmazásával (2. ábra).

Gyakorlati tapasztalatok szerint tojóállományokban a 25-hidroxivitamin-D3 alkalmazásával jelentõs mértékben csökkenteni lehetett a nem megfelelõ vastagságú tojáshéjból eredõ minõségi problémákat. Ezt többek között azzal is bizonyítottak, hogy a D3-vitaminnal kiegészített takarmányokat fogyasztó tojótyúkok által termelt tojásokhoz viszonyítva azokban az állományokban, ahol 25-hidroxivitamin D3 kiegészítést alkalmaztak számottevõen nõtt a tojáshéj vastagsága (3. ábra).

Kimutatták emellett a 25-OH-D3 vitamin szerepét a tojástermelésben is, amikor bizonyítást nyert, hogy a termelés leszálló szakaszában mérsékelten ugyan, de javította a perzisztenciát, azaz mérsékelte az átlagos napi tojástermelés csökkenésének mértékét.

Tenyésztojást termelõ állományoknál a fentiek mellett egyes vizsgálatok során azt találták, hogy nem csak a tojáshéj minõsége és a megtermelt tojások száma, de különösen a tojástermelési ciklus leszálló ágában a tojások keltethetõsége is javult, azaz megnõtt az egy tojótyúktól nyerhetõ kikelt naposcsirkék száma. Ez az eredmény viszont arra utal, hogy a 25-hidroxi-vitamin D3-nak kedvezõ hatása van az embrionális fejlõdésre is.

Javaslat a baromfitakarmányok 25-hidroxivitamin-D3 kiegészítésének mértékére



A takarmányokhoz adagolt vitaminok mennyiségének meghatározása során tekintetbe kell venni egyrészt az adott faj és azon belül a korcsoport és a hasznosítási irány igényeit, másrészt az adott vitamin megengedett maximális mennyiségére vonatkozó szabályokat is. Ez utóbbi kitétel különösen igaz a D-vitamin esetében, amely köztudottan toxikus vegyület, ha a szükségletet meghaladó mennyiségben alkalmazzák.

A javaslatok során ennek alapján tekintetbe vettem az Európai Unió azon direktíváját, amely szerint a baromfitakarmányok maximálisan megengedett összes D3-vitamin tartalma brojlercsirke és -pulyka esetében 5000 NE/kg, míg az egyéb korcsoportok és fajok esetében 3000 NE/kg.

Az 1. táblázatban adom meg a baromfitakarmányok javasolt 25-OH-D3 vitamin mennyiségét, ahol feltüntettem a vitamin egyenértéket (nemzetközi egység: NE) is az esetleges túladagolás elkerülése érdekében.

Összességében levonható az a következtetés, hogy a baromfi csontvázának és tojáshéjának optimális minõsége folyamatosan csak úgy tartható fenn, ha az aktuális szükségletnek megfelelõ kalcium és foszfor ellátottságon túl gondoskodunk az állatok megfelelõ D-vitamin ellátásáról is. Ehhez viszont az újabb kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján nagy segítséget, és az állatok számára hatékonyabb D-vitamin metabolizmust jelenthet a D-vitamin a takarmányok madarakban gyorsan és hatékonyan aktiválódó formájával, a 25-hidroxivitamin D3 –mal történõ megfelelõ mennyiségben történõ kiegészítése is.