MENÜ

Tél végi, kora tavaszi állapotminõsítés a szántóföldi növénytermesztésben

Oldalszám: 8
Dr. Petróczki Ferenc, Dr. Késmárki István 2014.05.26.

Az állapotminõsítés a növénytermesztési vállalkozás teljes körû értékelését, felmérését jelenti. Nem egyszerûsíthetõ le a határszemlére és az azzal egybekötött terméskilátások becslésére, jóllehet ez utóbbiak fontos részei, hiszen a termõterületen a költségek és árbevételek viszonya döntõen befolyásolja a gazdálkodás eredményességét.

A gazdaság helyzetének felmérése nem újkeletû törekvés. Már a XVIII. században (1784-ben) II. József rendeletben írta elõ pl.: az õszi vetésû növények területére, várható hozamaira vonatkozó adatok gyûjtését.

Napjainkban az állapotminõsítés jelentõs tényezõje a termelésnek, a tervezésnek, az elõrejelzésnek a pár hektáros birtokoktól a nemzetgazdaságig egyaránt. Kialakultak az elemzés tudományos módszerei, bõvült a technikai eszköztár, legutóbb pl. az ûrkutatás jóvoltából (GPS, GIS).

Az állapotminõsítéssel az Agro Naplóban többé-kevésbé rendszeresen mi is foglalkoztunk (lásd: 2002./1., 2002./2., 2002./3., 2004./1-2. számok. Különösen fontos ez tél után, hiszen minden év másképpen kezdõdik. A következõkben egy polikultúrás szántóföldi vállalkozás tél végi állapotminõsítését vázoljuk fel. A szükséges tennivalókat három részre bontva tárgyaljuk.

1. Adminisztratív (irodai) munka és az épített környezet helyzetértékelése

Tudjuk, hogy ez a gazdálkodóknak „nagyon nem szeretem” munka, de mára már sokan megtapasztalhatták, hogy ebben a rendeletekkel, büntetési fenyegetésekkel teli világban meg kell csinálni, már csak azért is, mert egy jó részük elemi érdekük. Egyébként is tél végén a termõterület még nem „nyitott könyv”. A zord idõjárás különben is jó alkalom mindenkinek arra, hogy a meleg szobában ülve értékeléseket készítsen az elõzõ évrõl, vagy éppen terveket szõjön az elõttünk álló esztendõre. Sokat segíthet a gazdálkodás eredményességén, ha folyamatosan tájékozódnak a pályázati kiírások iránt és sikeresen részt is vesznek azokon.

Feladataink: tekintsük át, hogy a vállalkozás minden tekintetben megfelel-e a hatályos jogi- és támogatási követelményeknek (HMKÁ, SAPS, Kiegészítõ Nemzeti Támogatás), rendben vannak-e a termelési-, bérleti- és biztosítási szerzõdések. Itt az ideje – ha eddig még nem történt meg – az évi bevételek, kiadások (közöttük a különbözõ futamidejû hitelek törlesztése) tervezésének. Vizsgáljuk meg, hogy a tervezett költségvetés megfelel-e a vállalkozási forma követelményeinek. Ellenõrizzük, hogy a termelés minden területe eleget tesz-e a munka-, baleset- és tûzvédelmi elõírásoknak. Jegyezzük fel az erõ- és munkagépek mûködéséhez szükséges okmányok (kötelezõ szervizek, forgalmi engedély, zöld kártya, mûszaki felülvizsgálat) érvényességi idejét, esetleges évközi esedékességének idõpontját, a megújítás tervezett idejét. Még a családi vállalkozásokban is érdemes felmérni a humán erõforrások állapotát, évközi szükségletet (egészségügyi állapot, állandó- és idõszakos igény, szerzõdéses foglalkoztatás). Vegyük szemügyre épített ingatlanjainkat, vizsgáljuk meg azok állapotát, a tél ugyanis nagy rongáló. Tervezzük meg a szükséges felújításokat, állagmegóvásokat. Mérjük fel a magtár-, illetve raktárkészleteket (áru és vetõmag, mûtrágya, növényvédõ szer, alkatrész, munka- és védõruha). Ne feledkezzünk meg erõ- és munkagépek téli felújítási és szervizmunkáinak ellenõrzésérõl sem.

2. Határszemle, avagy a termõterület állapotminõsítése



Amikor ezeket a sorokat írtuk (január 8–12.), már akkor nyilvánvaló volt, hogy a növénytermesztõknek nem lesz könnyû dolguk a kitavaszodáskor: az ország egész területén maximális vízkapacitásig telítettek a talajok, jelentõs vastagságú még a hótakaró a fagyott felszínû talajon (1. kép), már most több, mint 100 000 ha a belvizes szántó, folyóink vízgyûjtõ területein az átlagosnál kétszer több hó van. Ahogy mondani szokás, nagy ajándék a korai kitavaszodás, hiszen pótolni lehet az õsszel el nem végzett talajmunkákat, idõben földbe kerülhet a mák, a tavaszi árpa, a zab, a borsó, a pillangósok stb. Ez persze csak akkor igaz, ha a talajra rá is lehet menni. Ezzel bizony az idén sokhelyütt várni kell majd. Ennek az idõjárási anomáliák mellett azonban más okai is vannak. Szinte mindenütt eltérõ állapotú az ország belvízmentesítõ rendszere. Sok helyütt átereszek nélkül, az árkok betemetésével létesültek táblabejárók, a mûvelettakarékos talajmûvelést sokan helytelenül a folyamatos sekélymûveléssel azonosították, rontva ez által többek között a talaj vízbefogadó képességét. Számos helyen elmaradtak a vízrendezést szolgáló kistérségi meliorációk. Vannak olyan régiók, ahol nem lehet eldönteni, hogy a kiöntések vagy a belvíz borítja a területet (2. kép). Ez pedig „zsebbevágó” a gazdálkodóknak, mert a biztosítók a belvízkárért nem fizetnek!



Mindezek indokolják, hogy még a hóolvadás elõtt kezdjük meg a határszemlét. Mérjük fel a belvizes területeket (nyílt és rejtett belvíz), a víz útjában álló akadályokat, vizsgáljuk meg mi az, amit önerõbõl elháríthatunk, mihez szükséges állami segítség. Ugyanilyen gondossággal vegyük szemügyre a tagi utak, hidak tél végi állapotát is. A fellelt problémák megoldására, a hibák kijavítására – akár az önkormányzat képviselõivel közösen – terveket készíthetünk.

Sajnos télen képzõdhetnek illegális utak is keresztül kasul a táblákon (vadászok, kirándulók, motocross-osok, quad-osok), ami a közvetlen károkozáson túl az eróziós veszélyt is növeli. Ilyenkor szembesülhetünk a télen képzõdött új, illegális szemétlerakatokkal is. Kisebb települések határában – szerencsés esetben – az elkövetõk egy része felderíthetõ. A tél „munkára serkenti” a fatolvajokat is. Tevékenységüket jelentsük a rendõrségnek – és közben elgondolkozhatunk egy jó mezõõri szolgálaton is.

A hó elvonulásával a határ egyre inkább „nyitott könyv”. Ahol az õszi kalászosokra a tél az átlagosnál is több havat hordott, ott a kipállás és a hópenész veszélye fenyeget. A buján télbe ment állományok fokozott veszélynek vannak kitéve, ráadásul az így megsanyargatott vetést fuzárium fertõzés is sújthatja. Ahonnét a szél a hótakarót elhordta, ott a gyengébb fagyálló képességû növényfajok (bíborhere, õszi káposztarepce) kifagyhatnak, különösen akkor, ha pl. a késõi vetés miatt õsszel nem tudtak eléggé megerõsödni. A megkésett vetésû, gyenge gyökérzetû kultúrákra nagy veszélyt jelenthet a felfagyás, különösen a nagy agyagtartalmú talajokon, ahol a felszínközeli réteg 8–9%-os napi mozgást is produkálhat a hõmérsékletingadozás következtében. A problémán segíthet a még fagyos földön végrehajtott és egy késõbbi nagyobb adagú fejtrágyával kombinált hengerezés.

Különös gondot igényelnek az õszi káposztarepce vetések. A kiritkult állomány sorsáról nem is egyszerû dönteni. A jelenlegi fajták sajátossága ugyanis, hogy nagy tõszámveszteségek esetén a megmaradók egyedi produkciójuk növelésével a hiányt pótolni képesek. Ne szántsuk ki, ha legalább 30 tõ/m2 túlélte a telet, hiszen fejtrágyázással, jó növényvédelmi technológiával az állomány még hozhatja a tervezett termést (3-4. kép).



A tél végi határszemlén a tavaszi talajmunkák sorrendjérõl is dönteni kell. Az elmaradt õszi alapmûvelést már csak tárcsás-, lehetõleg kombinált eszközzel javasolt elvégezni. A szántott területek mielõbbi simítózásával 1/3-ára csökkenthetõ a párologtató felület és egyúttal a felszíni réteg nedvességviszonyai is kiegyenlítõdnek.

Folyamatos figyelést igényelnek a vetetlen, belvizes területek is. Sajnos ezekre többnyire csak áprilisban vagy május elején lehet rámenni. Az ilyen táblákon a másodvetések agrotechnikája az irányadó (errõl is részletesen írtunk az Agro Napló 2003/3. számában).

A fagykárt szenvedett vetésekrõl célszerû színes fotókat készíteni, ha van biztosítás, akkor a kárszakértõt is hívni kell a szemlére.

Sokszor jelentõs vadkár is érzékelhetõ a hóolvadás után, különösen a nagyvadas területeken (vaddisznó, dám- és gímszarvas). Az apróvadak közül a vetési lúd okozhat károkat az õszi kalászosokban. A fagy kiengedése után, különösen a gyenge gyökérzetû, sekélyre vetett állományokból sokat kihúzgálnak. Legelésükkel a jól megerõsödött vetéseket is károsítják, de ezt a gabonafélék kiheverik. A vadkár rendezése nem egyszerû feladat. Elõször mindenképpen meg kell próbálni a vadásztársasággal – a jószomszédi viszony alapján – megegyezni (az 5%-ot meghaladó kár ellentételezésében). Ennek hiányában viszont sajnos csak a jogi út hozhat eredményt.

3. Részletesen a tél végi állapotminõsítésrõl

A gondosan kivitelezett állapotminõsítésnek (termésbecslésnek) tudományosan kidolgozott alapjai vannak, melyektõl a gyakorlati munka gyorsítása érdekében természetesen el lehet térni. A feladat alapvetõen két részre osztható. Az elsõ fázis a terepen elvégzett megfigyeléseket, méréseket foglalja magában, míg a második szakasz a matematikai-statisztikai adatfeldolgozási, értékelési munkát jelenti.

A terepmunkához mindenképp szükség lesz mérõszalagra, jegyzetfüzetre, számológépre. A termésbecslést lehetõleg sose egyedül végezzük. Ennek oka egyrészt, hogy így a megfigyeléseket azonnal meg lehet vitatni munkatársunkkal, másrészt pedig a munka sokkal effektívebbé válik. Mérési munkák a minõsítés során:

  • növényszám (db/fm),
  • átlagos növénymagasság (cm/fm),
  • bokrosodási csomó (kalászos gabonáknál) kialakulásának mélysége (cm),
  • levélszám (õszi káposztarepcénél) (db),
  • gyökértörzs vastagsága, átmérõje (lucerna, vörös here) (cm).

Az állapotminõsítéskor az egyik legnagyobb probléma, hogy minõségi mutatókat kell mennyiségi jellegûvé alakítanunk, így a szubjektivitás nehezen küszöbölhetõ ki (ezért különös jelentõségû a közös munkavégzés). Mindenképpen javasolt, hogy a felmérést egy elõre kidolgozott koncepció alapján végezzük, úgy, hogy azok késõbb a többi tábla, illetve az elõzõ évek adataival is összehasonlíthatók legyenek (pl.: fajra, fajtára jellemzõ szín értéke = 5, az ettõl világosabb állomány = 4, 3, 2, 1; a sötétebb = 6, 7, 8, 9). Olyan mintaterek kialakítása is javasolt, melyekben aztán több évig termésbecsléseket végezhetünk. Ezeket ajánlatos maradandóan megjelölni, sõt térképvázlaton is feltüntetni, hogy a késõbbi években is rájuk találjunk. A fix mintatereken kívül természetesen szükség van állandóan változó helyû mintaterekre is, hiszen fõ célunk, hogy az állományról valós képet kapjunk! Nagyon fontos, hogy elegendõ számú mintateret jelöljünk ki! Ehhez elõször járjuk be a táblát és csak utána döntsük el, hogy hány mintateret is jelölünk ki és ezeknek hol kell elhelyezkedniük ahhoz, hogy jól reprezentálják a vizsgálandó területet. Minél heterogénebb, kiegyenlítetlenebb az állomány, annál több mintatérre lesz szükségünk!

A fentiekben már említett mérési munkák mellett mindenképpen ajánlatos még megvizsgálnunk:

  • esetleges fagykárok,
  • belvizes, pangóvizes foltok megléte, kiterjedése,
  • vadkárok,
  • „új utak” megjelenése,
  • állomány színe, az esetleges elszínezõdés mértéke,
  • kiegyenlítettség (átlagos növénymagasság alapján),
  • borítottság,
  • bokrosodás mértéke (kalászosok esetén) vagy a levélszám (pillangósok és az õszi káposztarepce esetében),
  • kelõ gyomok, illetve a kórokozók, kártevõk jelenlétére utaló nyomok.

Végül, bár nem kapcsolódik szorosan az állapotminõsítés feladataihoz, de a katasztrofális állapotok miatt itt is felsorolandó:

  • tagi utak állapotának felmérése.

Az itt vázolt feladatok lelkiismeretes elvégzése, majd az észlelt hibák, hiányosságok kijavítása természetesen nem nyújthat garanciát a jó termés eléréséhez, hiszen a növények betakarításáig még nagyon fontos és hosszú hónapok vannak hátra, amelyek során az idõjárás számos meglepetést tartogathat számunkra. Ezek alapján azonban reális képet alkothatunk õszi vetéseink jelenlegi állapotáról, a termés várható alakulásáról. Eredményes munkát kívánunk!