Talajvédelem és a termékenység fokozása zöldtrágyázással I.

De mit értünk zöldtrágyázáson? Az eljárás során zöld növényi részeket juttatunk a talajba. Minden zöld résznek, így az árvakelésnek, sõt a területen elõforduló, még magot nem érlelt gyomoknak is van zöldtrágyaértéke, természetesen az egyes növényfajok, növényrészek között mind mennyiségben, mind minõségben nagy eltérések lehetnek. Valódi értelemben zöldtrágyanövényeknek a kifejezetten e célból vetett, és optimális idõben a talajba bedolgozott növényeket értjük. A zöldtrágyázás jelentékeny mértékben javítja a talajok általános kondícióját. Ez gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt fontos. A zöldtrágyanövények jótékony hatással vannak a talaj fizikai és biológiai állapotára, javítják vízgazdálkodását, növelik szervesanyag-tartalmát, csökkentik az eróziós és a deflációs károkat. Gyors növekedésükkel jelentõs mennyiségû nitrogént vesznek fel a talajból, megakadályozva annak kimosódását, megõrizve így az utónövény számára azt.



Napjainkban a vetésszerkezet összetételébõl adódóan a biomassza döntõ hányada lekerül a termõhelyrõl. Az állatállomány jelentõs csökkenésébõl adódó szervestrágya-hiány, annak nem megfelelõ kezelése, és kijuttatása, illetve a talajok fizikai, biológiai állapotromlása miatt szükséges a zöldtrágyanövények újbóli fõ- és másodvetésû termesztésbe vonása.



A fõvetésû zöldtrágyanövényeknek termesztésére a területpihentetés során is komoly lehetõség nyílik. A másodvetésnek pedig a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program kínál perspektívát. A programban a vetésterület 20 százalékán kell pillangós növényeket termeszteni, amelyek kiválthatók másodvetésû, pillangós és nem pillangós zöldtrágyanövényekkel is.



Egyes zöldtrágyanövényeknek allelopatikus hatásuk révén a szántóföldi gyomszabályozásban is jelentõs a szerepe. Különösen a mustár és az olajretek képes gátolni a gyomok csírázását. Emellett fonálféreggyérítõ hatásukról sem szabad megfeledkeznünk. A nematódagyérítõ hatás különösen burgonya, cukorrépa, gyökérzöldségek és kertészeti kultúrák elõveteményeként jelentõs. Nematicid hatással a facélia, mustár és az olajretek bír.



A pillangós zöldtrágyanövények hektáronként 80–120 kg nitrogénnel gyarapíthatják a talaj nitrogéntartalmát. Biotermesztésben a szervestrágyázáson kívül ez az egyedüli módja a nitrogénpótlásnak, de a hagyományos gazdálkodás keretein belül is rendszeres termesztésükkel minimalizálható, esetenként el is hagyható a nitrogénmûtrágyák felhasználása.



A virágzó zöldtrágyanövények a méhészeti hasznosításuk mellett – a facélia 800 kg méz/ha szolgáltatására is képes – jelentõs élõhely szereppel is bírnak. A növényállomány mind a hasznos szervezeteknek, mind a vadgazdálkodási szempontból fontos állatoknak nyújt táplálkozó és élõhelyet, hozzájárulva ezzel a biodiverzitás színesítéséhez. Arról nem is szólva, hogy ezáltal a más kúlturnövényeknél okozott vadkár is csökkenthetõ.



Zöldtrágyanövénynek leginkább a dúsan gyökerezõ, jó tápanyagfeltáró, a csírázáshoz, kezdeti fejlõdéshez mérsékelt mennyiségû vizet igénylõ növényfajok felelnek meg. Fontos szempont, hogy a vetõmagjuk olcsón és nagy mennyiségben álljon rendelkezésre. Hazánkban a legfontosabb zöldtrágyanövény-fajok a következõk: fehér mustár (Sinapis alba), olajretek (Raphanus sativus), facélia (Phacelia tanacetifolia), takarmányrepce (Brassica oleracea), pohánka (Fagopyrum esculentum), tavaszi- és szöszösbükköny (Vicia sativa, Vicia villosa), fehérvirágú somkóró (Melilotus albus), csillagfürt (Lupinus albus), bíborhere (Trifolium incarnatum).



A zöldtrágyavetés elsõ nagy kérdése, hogy milyen növényfajt válasszunk? Ez nagyban függ attól, hogy fõ- vagy másodvetésrõl van-e szó, illetve, hogy milyen az adott idõszak csapadékeloszlása. Fõvetésben, ahol valamennyi növényfaj számára biztosított a kellõ hosszúságú vegetációs periódus, érdemes lassabb fejlõdési erélyû, ezáltal hosszabb borítást eredményezõ növényfajt választani. Amire figyelni kell, hogy egyes növényfajok, mint például a bíborhere aszályérzékenyek, ezért száraz fekvésben nem jöhet szóba a termesztésük. Fõvetés esetén a bedolgozásra legalkalmasabb fenológiai fázis a virágzás kezdete. Ekkorra a növényállomány kellõen nagy zöldtömeget ért el, de szára még nem fásodott. Amennyiben a méhészeti hasznosítás is cél, érdemes megvárni a fõvirágzás végét, de ebben az esetben számítanunk kell arra, hogy az elöregedõ növényállomány bedolgozása nehezebb lesz. Másodvetésre az augusztus a legalkalmasabb hónap. A túl korán, már júliusban elvetett növények csapadék hiányában nem tudnak megfelelõen fejlõdni. További probléma, hogy a keresztesvirágúak, mint például a fehér mustár és az olajretek rövidnappalos növények, ezért korai vetésnél gyorsan magszárba mennek, így csak kis zöldtömeget kapunk. A túl kései, szeptemberre csúszott vetés szintén kis biomasszát eredményez. Augusztusi vetésnél a csökkenõ fényviszonyok miatt már kevésbé intenzív a generatív fejlõdés, és a hónap második felében gyakori esõk hatására biztosított az egyenletes csírázás és fejlõdés, így a növényállomány jó biomasszát ad. További pozitív hatás, hogy augusztusra a területen hagyott szalma egy része is elbomlott, így az esetlegesen fellépõ pentozán-hatás kisebb lesz. Ha a vetéskor nagy mennyiségû szármaradvány található a területen, célszerû 50 kg/ha N kijuttatása. Nagy szármaradvány esetén, ha a vetés gabonavetõ gépekkel nehezen kivitelezhetõ, alkalmazhatunk szórvavetést is. Ebben az esetben a mûtrágyát és a vetõmagot gondosan elkeverve mûtrágyaszóróval is kijuttathatjuk a területre, amit utána sekélyen munkálunk a talajba. Szórvavetés esetén a normál vetõmagmennyiség 150 százalékát alkalmazzuk.

Másodvetésû növényállomány bedolgozásával egészen az elsõ fagyokig várhatunk, sõt akár utána is a területen maradhat a növényállomány. A legtöbb zöldtrágyanövény kisebb fagyokat még elviseli, de a bíborhere, fehérvirágú somkóró és a szöszösbükköny teljes egészében áttelel. Az elfagyott növényállomány mulcsként hasznosul. Ez több szempontból is elõnyös. A télen elbomlott mulcsba közvetlenül is vethetünk, vagy vetés elõtt dolgozzuk a talajba. Az áttelelt növényállomány beforgatása szintén vetés elõtt történjen. Szükség esetén a télen a területen hagyott mulcs, illetve növényállomány juhokkal legeltethetõ.