MENÜ

Máktermesztésünk helyzete, a technológia fejlesztése

Oldalszám: 37
Hegedûs Szilvia 2014.05.26.

A máktermesztés helyzete hazánkban mára sokat változott. A gépesítés és a különbözõ agrotechnikai módszerek segítik ezt az ágazatot. Optimális viszonyok között a máktermesztés kimondottan jövedelmezõ lehet.


 

A termesztéstechnológiában újabb változások várhatóak. A gazdálkodóknak számos feltételhez kell alkalmazkodniuk, a jövedelmezõ termelés érdekében.

A mák az egyik legõsibb kultúrnövényünk. A Földközi-tenger keleti partjainál, Kisázsiában, Perzsiában, Indiában, Kínában már 4000 évvel ezelõtt ismerték. Keleten és a Balkánon az ópiumnyerés érdekében, Közép-Európában sokáig inkább olajtartalmú magjáért termesztették. Magyarországon a máktermesztést Kabay János felfedezése (1927), – amely szerint a korábban hulladékként kezelt mákgubó tokjából morfin vonható ki – lendítette fel. Laboratóriumi kutatásait Büdszentmihályon (a mai Tiszavasváriban) végezte. Itt létesítette kis üzemét, amelyben morfint állított elõ nagy mennyiségben. A máktermesztés helyzete 2005. évben viszonylag, elég kedvezõtlenül alakult az idõjárási viszonyok miatt. A nagy mennyiségû csapadék akadályozta a korai vetést. Késõbb, pedig a rendkívül hideg és csapadékos tavaszi idõjárás miatt a mákállomány nem tudott optimálisan fejlõdni, a betakarítás idõszakában pedig szintén a sok esõ okozott problémát. A termelõk egy részének termesztési költségeit a 2005. évi gyenge termés nem tudta fedezni. Az ipari máktermesztõk költsége 2005. évben hektáronként különbözõ termelési szintek szerint 150 000–200 000 Ft között ingadozott. A 2005. évben a szerzõdött területek nagysága 7057 ha volt, de a területeknek csak a 67%-át takarították be. A betakarított 4704 ha területen 3741 t volt a tokos termés mennyisége, ami az elõzõ évek terméséhez képest viszonylag igen gyengének mutatkozott. A szükséges kívánalmaknak megfelelõen a tokos máktermést 2005-ben gyommentesen, gépi betakarítás esetén 15 cm, kézi betakarítás esetén 10 cm szárrésszel kellett betakarítani és bezsákolni. A szerzõdéskötés alapvetõ követelménye a 2006. évtõl, hogy minimálisan 3 ha összefüggõ állandó felügyelettel ellátott területtel kell (amely az elõzõ években 5 ha volt) rendelkezni. Fontos kiemelni a kedvezõ talajadottságokat, (könnyen felmelegedõ, optimális vízháztartású, könnyen mûvelhetõ, közép kötött az egyenletes kelést biztosító talajok), mert szélsõséges szerkezetû talajokon a termelés kockázata még nagyobb.

A máktermesztés (ipari mák) agrotechnológiai és tecnológiai lehetõségei



A mák (Papaver somniferum L.) termesztése során napjainkban több agrotecnikai és technológia lehetõség is kínálkozik. Megkülönböztetünk õszi és tavaszi mákfajtákat. Az õszi mák termesztésére, a tavaly óta élõ jogszabály szerint 2006. év januárjától csak olyan mákfajták termeszthetõk, amelyek tokjának alkaloidtartalma 4 ezreléket nem haladja meg. Kereskedelmi forgalomba, tehát csak az elõírt alkaloidtartalom határértékének megfelelõ mákfajta kerülhet, amelyet az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet vizsgál és engedélyez. Az étkezési mák vetéséhez a kábítószer-elõállításra alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjérõl szóló 162/2003. (X.16.) számú Kormányrendelet alapján, kizárólag az étkezési mákfajta fémzárolt vetõmagja használható fel. A termesztõnek 500 m²-t meghaladó termõterület esetén bejelentési kötelezettsége van az FVM Hivatal felé, legkésõbb minden tárgyév április 30-áig. A bejelentésrõl az FVM igazolást ad ki. Az étkezési mák, csak ilyen igazolás birtokában hozható kereskedelmi forgalomba. A szabályozás a házi kertekben lévõ étkezési mákra és a díszítési céllal termesztett mákra vonatkozik. Az étkezési és az ipari mákterületek ellenõrzését a falugazdászok végzik, amely munkáról az FVM hivatalnak tesznek jelentést. Az étkezési mák esetében a fel nem használt mákszalmát a termesztõ felajánlhatja az ipari máktermesztõnek, de annak elszállítását dokumentálnia kell. Az át nem vett mákszalmát égetéssel vagy talajba forgatással kell megsemmisíteni. A termesztõ a megsemmisítés elõtt 7 nappal az FVM hivatalt értesíteni köteles. Errõl a lépésrõl késõbb szintén jegyzõkönyv készül. A tavaszi mák esetében az ellenõrzés virágzáskor és betakarításkor történik. Az ellenõrzésrõl jegyzõkönyv készül, mindkét esetben. Az õszi áttelelõ fajtákat szeptemberben kell elvetni. Az áttelelés tõrózsás állapotban történik. Ezen fajták termõképessége nagyobb, mint a tavaszi fajtáké és a kártevõk is kevésbé károsítják. A megengedett határértéket meghaladó hatóanyag-tartalmú ipari mákfajta csak az engedélyek beszerzése után termeszthetõ. Az ipari mák termesztése hazánkban szigorúan ellenõrzött keretek között folyik. Az ipari mák termesztetõ cég köteles a termelõk adatait minden tárgyév április 30-ig az FVM hivatalnak megküldeni. A termesztetõ cégnek feladata a vetéshez szükséges mák vetõmag termesztõnek való átadása és a fel nem használt vetõmag visszavétele. A termesztetõ cég felelõs a szerzõdés alapján elõállított kifejtetlen mák teljes mennyiségében történõ átvételéjért. A tavaszi vetésû mákot fõleg a gyógyszergyártás alapanyagaként számon tartott morfin elõállítása érdekében termesztik. A máktermesztés a megfelelõ terület (a legoptimálisabbak a jó minõségû búzatalajok) kiválasztásával kezdõdik. Az elõvetemény helyes megválasztása (általában õszi kalászosokkal) a következõ lépés.



A mûtrágyák kiszórása után a szántás következik. A õszi szántás elmunkálását lehetõleg minél elõbb végezzük el, hogy a talaj kellõképpen ülepedhessen. Az általánosan használt eszközök a gyûrûshenger, könnyû tárcsa. Megfelelõen száraz talajon a tavaszi nitrogén alapfejtrágyázást vagy a komplex mûtrágyák kiadását február elején, 10–20.-a között végezzük. A vetésnél germinátorral vagy kombinátorral aprómorzsássá kell tennünk a talajt, így lehetõvé tesszük az egyenletes kelést és egyben az állomány megerõsödését a gyomokkal szemben. A vetés optimális ideje február-március eleje, de legkésõbb március vége. A vetés 1-2 cm mélyen, 30–45 cm sortávolságra történik. Agrotechnológiai újításként könyvelhetõek el a sûrûbb (duplagabona sortáv) sortávolságra történõ vetéskísérletek. A mák vetésére csak fémzárolt vetõmagot használjunk! Hektáronként 1,2–1,5 milliós csíraszámmal vessünk, amelybõl kipusztulás után 500–700 ezer produktív növény marad meg. A legtöbb termelõ sugárkezelt keverék formájában tudja elvetni a mákot. Ennek a kiszerelési formának az az elõnye, hogy az élõ vetõmag mellé kobaltsugárral károsított étkezési mákmagot kevernek, melyek ugyan kicsíráznak és nagy részük ki is kel, ezzel segítve a valódi mák vetõmagvakat a talaj felszínének feltörésében, de a kelés után néhány nappal ezek a ballasztmagvak el is pusztulnak, így áll be véglegesen a tõszám a területen. Mostanában kezdenek a bórtartalmú levéltrágyák is elterjedni, amelyek a növény mikroelem-ellátását biztosítják, ezáltal segítve a megfelelõ gyökér- és hajtásnövekedést, vízháztartást, virágkötödést és egyben az ellenálló képességet is fokozzák. A mák gyomirtásakor a vegyszeres és a mechanikai védekezés kombinálása a célszerû. A máktáblát legalább kétszer szükséges megkultivátorozni. A herbicidek közül 2006. év legelején fogja megkapni az engedélyt az eddig nem engedélyezett a magról kelõ kétszikû gyomokat irtó mezotrion hatóanyagú gyomirtó szer, amely az engedélyezett posztemergens (kelés után kijuttatott) szerek közül messze a leghatékonyabb és egyben a legkíméletesebb is a mákra. A mák peronoszpóra és a helmithosporiumos betegsége csapadékosabb idõjárás esetén fordul elõ, ellene réz- és kéntartalmú készítményekkel védekezhetünk. Nagyon fontos a máktokbarkó és a levéltetvek elleni védekezés, nem csak közvetlen kártétel, hanem a másodlagos hatások miatt is (egyéb kártevõk megjelenése, alkaloid csökkenés, korompenész megjelenése a tetvek mézgáján stb.). A máktermesztésben hatalmas jelentõsége van az optimális idõben történõ betakarításnak, amely július közepe és vége felé várható. A mák érett állapotában a levélzet és a szár teljesen száraz, a magok toktermésben zörögnek. Az érett máktok fajtára jellemzõ szalmasárga vagy szürkéssárga színû, nyomásra roppan, a benne lévõ szemek a nyitás pillanatában fajtára jellemzõ kék, szürkéskék színt mutatnak. Ebben az állapotban a mákmag nedvességtartalma 9–12%, a tok 12–16% nedvességtartalom között van. A kereskedelmi forgalomban megjelenõ elsõ osztályú mákmag 98% tisztasági fokkal és 9% nedvességtartalommal kell, hogy rendelkezzen. Megfelelõ termesztéstechnológiával és kedvezõ idõjárási viszonyok esetén akár 2,5t/ha termés is lehetséges. Általában a tokos máktermés-átlag 0,5–2,5t/ha között ingadozik. A technológiai fejlesztésben a máktok betakarító gép megjelenése jelent hatalmas lépést. A máktok betakarító adapter (SMG-420) egy már régóta használatos önjáró vagy silózó alapgéphez csatlakoztatható. A betakarítás régen kizárólag kézzel folyt, mely után a magot különválasztották a toktól, majd bezsákolták a mákot. A hagyományos fajták betakarításánál gabonakombájnt használtak, illetve használnak még most is. A kombájn magtartályából a cséplõrészt kiiktatva a gyûjtõkocsira került a levágott termés, amelyet késõbb tisztítottak és szárítottak. A Sokoró Kft. által kifejlesztett SMG-420 máktok betakarító adapter az ipari mákot termesztõk részére készült, már több, mint 40 ilyen adapter van az országban. Bár az adapter vásárlása jelentõs költséget jelent a máktermelõknek, de már kb. 100 ha területen használva visszahozza az árát a kézi betakarításhoz képest jelentõsen alacsonyabb hektáronkénti költsége és hatékonysága révén.



Felhasznált irodalom:

Lesztyák Mátyásné: Étkezési mák, in Antal J: Növénytermesztéstan 2.,

Mezõgazda Kiadó, Bp. 2005, 283p.

Késmárki István: Mák, in Bocz E.: Szántóföldi növénytermesztés,

Mezõgazda Kiadó, Bp. 1992, 655p.

Unk János: A mák és termesztése, Mezõgazdasági Kiadó, Bp. 1963.