Aktuális növényvédelmi helyzetkép, prognózis áprilisra

Október – március után – az év hõmérséklet szempontjából legdinamikusabban változó hónapja, ezzel együtt a fokozatos csökkenés volt a jellemzõ. Csapadék kevés hullott a hónap során, csak 20.-a után kaptak a vetések kevés esõt. November elsõ felében folytatódott a hõmérséklet lassú csökkenése, továbbra is csapadékban szegény idõszakkal. Ezen változtatott a hónap végén beköszöntött lehûlés, s vele egyidõben a bõséges csapadék. A december sem hozta meg a kemény hideget, ugyanakkor gyakran esett, a csapadék minden formája elõfordult. A havat gyakran havasesõ váltotta fel, vagy éppen a következõ napokban esett esõ, így a hótakaró nem tudott megmaradni. A gyakori csapadék és olvadás hatására a talaj felsõ rétegének vízkészlete elérte a teljes telítettséget, sõt sok helyen belvíz alakult ki. December végére a belvizes terület elérte a 100 000 ha-t, ebbõl a vetések mintegy 30–40 000 ha-t tettek ki, s ez lényegesen nem változott az „igazi” tél megérkezéséig sem. A kemény fagyos idõszak január 22-én köszöntött be, s –20 °C-ig is süllyedt a hõmérséklet négy éjszakán át. Ezután enyhült a hideg, de a fagy elég tartósnak bizonyult. Február második felében olvadt el az addig hullott hó, sajnos esõvel. A fagyott talaj nem tudta befogadni a vizet, így a belvizes területek nagysága nõtt.
Az õszi idõjárás elõsegítette, hogy a termelõk jó minõségû magágyba, idõben vessék el a vetõmagot. A repcék a szeptember közepi esõvel kikeltek, az állományok kiegyenlítõdtek, megerõsödtek. Általában megfelelõ állapotban mentek a télbe, erõs, de nem túlfejlett, 9–12 leveles, tõlevélrózsás növények várták a hideget. Ehhez hasonlóan az õszi árpa, rozs és õszi búza vetése is jó minõségben és idõben megtörtént. Ezt kevés helyen veszélyeztette a kukorica kései betakarítása. Az októberi, majd novemberi esõvel kisoroltak az õszi búza táblák is, s a fokozatos, lassú lehûlés mellett megerõsödtek.
A károsítók közül már õsszel fellépett a repceperonoszpóra, de a lehûlés miatt nem terjedt tovább. A repce fómás betegsége nagyobb területet fertõzött meg, s a csapadékos idõjárás továbbra is kedvezõ körülményeket teremt a betegség terjedéséhez. A kártevõk közül a repcebolha és a repcedarázs a vetõmagcsávázás terjedésével nem okoz komoly gondot. 2005. õszén is megjelentek, de a növények fejlõdését nem veszélyeztették. Az õszi kalászos vetéseken már az õszön megjelent a lisztharmat, sok helyen a vörösrozsda elsõ tünetei is. A hidegebb tájegységekben a pirenofórás levélfoltosság is jelentkezett. Az õszi vetésekre általában jellemzõ, hogy a mezei pocok 2005. õszére szaporodásnak indult, a magasabb fekvésû helyeken egyre több járatot lehetett számolni. A téli fagyok idõszakában hótakaró védte a vetéseket az ország nyugati, északi, északkeleti részén, sajnos a középsõ tájegységben csak idõszakosan és vékony rétegben alakult ki hóborítás. Több helyen a tömörödött hó – helyenként jégkéreggel rontva a helyzeten –, a telelõ növények befülledését okozta. A február végi kép alapján úgy látszik, hogy a jó kondíciójú õszi búza vetések nem károsodtak. A repcét jobban megviselte a tél, alsó levelein, több helyen, fehér, vizenyõs foltokat lehetett látni, ezeket ledobja a növény, de ez szokásos jelenség tavasszal. Ahol hó nem védte a repcevetést, ott sajnos kiszántás is szükséges lehet. Az õszi árpánál már lehetett látni a sárgulásos tünetegyüttest. Amint tudjuk ez komplex jelenség, általában több tényezõ együttesen idézi elõ, pl. technológiai hiba, fajta, levéltetvek által terjesztett vírusok fertõzése, befülledés, hiányos tápanyagellátás. Remélhetõleg a táblák többségén a tavaszi N fejtrágyázás segít.
A tavalyi idõjárás elsõsorban a gomba (és baktériumos) betegségek károsítását hozta. A kórokozók tömegesen nevelték ki telelõ képleteiket, s a tél komolyabban nem károsította ezeket. Az õszi meleg, szárazabb idõjárás viszont lehetõvé tette a kártevõk visszatelepedését, telelõre vonulását. Ez azt is jelenti, hogy a tavalyi kisebb kártevõ tömeg ellenére tavasszal ismételten számolni kell megjelenésükre. Repcében korai megjelenéssel és súlyos fertõzéssel fenyeget a fómás betegség és a fehérpenészes rothadás. Az említett betegségek kórokozói kedvelik a hûvös, csapadékos idõjárás teremtette körülményeket, s egyelõre erre van kilátás. A repceperonoszpóra és az alternáriás foltosság (repcebecõrontó) kevésbé fenyeget. A kártevõk közül a repceszár-ormányos már egész korán, a tavasz elsõ jelére elõjön, akár február végén képes megjelenni. A bogarak fokozatosan jönnek elõ telelõhelyükrõl, ez eltarthat 2–3 hétig is. Ezt felismerve a termelõk általában csak a repcefénybogár megjelenése után, a két kártevõ ellen együttesen védekeznek, általában „hosszú hatástartamú” készítmény, vagy kombináció alkalmazásával. A repcének e két kártevõje megbízható módon minden évben megjelenik, a megjelenés idõpontját kis mértékben befolyásolja a tavaszi idõjárás, tehát figyeljünk ezekre, s idõzítsük a védekezést.
A korábban említettek szerint a kalászosokban is a kórokozók korai támadására, erõs fertõzési nyomásra kell számítani. Szinte minden kórokozó fertõzõ képlete ott van a táblákon, a fertõzés idõpontját, erõsségét a kultúrnövény fogékonysága és az idõjárás befolyásolja. Sûrû állományban, jó tápanyagellátás mellett (buja állományokban), a lisztharmat fertõzéséhez kedvezõ körülmények alakulnak ki. Hûvösebb idõjárás esetén a pirenofórás levélfoltosság terjedésére kell számítani, míg egy határozott felmelegedés, kellõ páratartalommal a vörösrozsda terjedését segíti elõ. Ez utóbbi kórokozó az utóbbi idõben terjedõ rozsda toleráns fajták használatával kevésbé okoz gondot. Az ország déli tájain korán megjelenhet a gabonafutrinka (csócsárló), de az utóbbi években a kártevõ nem okoz jelentõs kárt. A levéltetvek megjelenésére április elején lehet számítani, gyakran a vetésfehérítõ bogarakkal együttesen. A védekezés szükségességét, idõpontját elõrejelzéssel lehet megállapítani.